Egy képzeletbeli párbeszéd a "sola Scripturáról"

Írta: Dave Armstrong: Fictional Dialogue on Sola Scriptura

A katolikusok elfogadják az Egyház tekintélyét és az Isten által oltalmazott Hagyományt, ellenben a protestánsok csak "kicsipegetik" azt, hogy mely hagyományok passzolnak a saját egyéni felekezetük ízlésének. Ez két dolog miatt is önkényes eljárás:

1) Valójában nincs olyan vitathatatlan, nem-önkényes módszer a protestánsok számára, mellyel meg tudnák határozni, hogy melyik hagyomány igaz (pl. az újszövetségi kánon), és melyik hamis (pl. a Mária-dogmák);

2) A "tekintély"-ről szóló elképzelésük, ha egyáltalán megjelenik valahol a protestáns dogmatikában, elégtelen arra a feladatra, hogy "tekintélyileg"nyilatkoztassa ki, hogy melyik hagyomány az igaz, és így az alapvetések mindegyik esetben körbe-körbe járnak:

Protestáns (P): X dolog azért igaz, biblikus tanítás, mert biblikus.

Katolikus (K): De melyik felekezet hagyománya szerint?

P: A miénk szerint.

K: Honnan tudod, hogy a ti hagyományotok az igaz, míg a többi, ezzel ellentmondó a hamis?

P: Mert a miénk a legbiblikusabb.

K: Honnan tudod, hogy a tiétek a legbiblikusabb?

P: Mert a mi szentírás-magyarázatunk a legátfogóbb, a legkövetkezetesebb és legigazabb a Szentírás világos tanításához.

K: De a többi protestáns hagyomány ugyanezt a felsőbbséget állítja magáról...

P: Erre szeretettel azt kell mondanom, hogy tévednek.

K: Honnan tudod, hogy ők tévednek? Azt gondoltam, hogy a protestánsok elfogadják a másik "különbözőségét", különösen a "másodlagos" kérdésekben, azonban most mégis azt mondod a Krisztusban szeretett testvéredről, hogy "téved".

P: Kénytelen vagyok ezt mondani, mert hermeneutikájuk és exegézisük hibás, és nekem határozottan ki kell állnom a bibliai igazságok mellett.

K: Honnan tudod, hogy az ő értelmezési módjuk a hibás?

P: A Szentírásból, a nyelvtudományokból, a tudományos kommentárok konszenzusából, és mert R. C. Sproul azt mondta. [ :-) ]

K: De mások ugyanezeket a kiváltságokat és jogosultságokat állítják magukról.

P: Akkor tévednek, az elfogult előítéleteik vagy a bűn miatt biztosan elvakultak.

P: Ezt honnan tudod?

P: Mivel téves következtetést vontak le a nyilvánvaló bibliai tényekből.

K: Őszintén meg kell mondanom, hogy ez nekem egy körbenjáró okoskodásnak tűnik. Azonban, mégha el is fogadom a vita kedvéért ezt az erőlködést, a keresztény igazságok egy tanulatlan keresője honnan tudhatja meg, hogy melyik felekezet hűséges a Bibliához?

P: Onnan, hogy melyik a leginkább biblikus.

K: Na, ezt ne kezd megint [:-)]. Mindegyik felekezet ezt állítja.

P: Jól van, akkor onnan, hogy melyik apostoli, melyiknek nyúlnak vissza a gyökerei a korai Egyházba.

K: Akkor tanulmányozni kell az Egyházatyákat ahhoz, hogy meghatározhassuk: kié a korai Egyház "apostoli" hagyománya?

P: Igen, azt hiszem [:-|].

K: De mi van akkor, ha az Egyházatyák nagy többségénél azt találjuk, hogy a véleményük az X tanításról ellentétes a tiétekkel?

P: Akkor ők tévednek ebben a kérdésben.

K: Honnan tudod?

P: A Szentírás tanulmányozása által.

K: Tehát akkor mindent összevéve lényegtelen, hogy mit hitt a korai Egyház, vagy mit hittek az Egyházatyák 500-tól 1500-ig?

P: Nem teljesen, de meg kell ítélnem a tanításukat a Szentírásból.

K: Tehát te vagy - végső elemzésben - az igaz keresztény Hagyomány legfőbb döntőbírája?

P: Hát, ha ilyen korlátolt kifejezésekbe kell ezt beleillesztened, akkor igen.

K: És ez nem önteltség egy kicsit?

P: Nem önteltebb, mint amikor a pápa és egy csomó vörös kalapú és ruházatú nőtlen öregember mondja meg nekem, hogy mit kell hinnem [:-|].

K: Te magadat teszed meg a legapróbb részletekig az összes igaz keresztény tanítás döntőbírájának, mégis tiltakozol a pápa ellen, aki csak kb. minden 100 évben nyilatkozik tévedhetetlenül!!! Ez aztán figyelemre méltó és ironikus! Azt kell mondjam, hogy akkor te valamiféle Szuper-Pápa vagy.

P: Ha neked úgy tetszik, csak mondjad. Mi ezt az egyéni lelkiismeret primátusának hívjuk.

K: Azt gondolod, hogy a te saját egyéni nézeted és "lelkiismereted" magasabb rendű az egyháztörténet évszázadainak egységes konszenzusánál, a pápai kijelentéseknél, az apostoli hagyománynál, a zsinatoknál, stb.?

P: Igen, mert ha egy tanítás biblikus, akkor el kell ítélnem az ezzel ellenkező összes emberi hagyományt.

K: Egyébként honnan tudod, hogy mi is a Biblia?

P: Nos, idézek valamit Kálvin Jánostól: ... a Szentírás autopioton (önmagában hiteles) és hogy nem szabad azt sem bizonyítás, sem okoskodás tárgyává tenni... Mikor tehát annak ereje megvilágosít, többé nem a magunk s nem más ítélete folytán hisszük, hogy az Írás Istentől ered... Nem is keresünk aztán érveket... Olyan meggyőződés tehát ez, melynek emberi okoskodásokra nincs szüksége... Nem mondok mást, mint amit minden hivő tapasztalhat önmagán. [Institutio, Első könyv, 7. fejezet, 5. in: A keresztyén vallás rendszere I-II. Kálvin János Kiadó, 1995. reprint]

K: Ez Kálvin saját meghatározott kritériuma alapján lényegében okoskodásnak tűnik. Sőt, te is érveket és logikát próbáltál adni végig az egész beszélgetés során!

P: A hit nem igényel érveket. A Szentlélek teszi világossá.

K: Nos, ez szintén egy "vaktöltényes lövöldözés". Azonban annyit mondhatok, hogy nem tudhatod kétségtelenül, hogy mi az Újszövetségi Szentírás, csakis a Katolikus Egyháztól. Kálvin kritériuma lényegében nem különbözik attól, amit a mormonok mondanak a "hevesen dobogó szívről" a saját hitük igazolásakor. Emellett milyen alapon bízol Kálvinban, amikor ellentmond a korai Egyház hagyományának? A Szentírás nem önmagában hiteles abban az értelemben, hogy saját maga határozná meg saját terjedelmét és paramétereit. Ez világosan megmutatkozik a korai Egyház újszövetségi kánont illető nézeteltéréseiben.

P: Az Egyházatyák között széleskörű konszenzus volt.

K: Egyetértek... nagyon széleskörű. Azonban ahhoz bőven elegendő nézetkülönbség volt, hogy az Egyháznak egy kötelező döntést kellett hoznia, hogy az ügyet nyugvópontra tegye.

P: Azonban maga Isten vezette azokat a keresztényeket, hiszen saját Szava forgott kockán.

K: Óó! Elsősorban annak örülök, hogy azt hallom tőled, hogy "keresztény"-nek ismered el a IV. századi Egyházat. Sok kálvinista és más protestáns azt gondolja, hogy az Egyház akkor már letért a helyes útról.

P: Nos, ez butaság, mivel Khalkédon egy jó zsinat volt, és azt 451-ben tartották. És ilyen volt az Efezusi Zsinat is 431-ben.

K: Rendben: tehát egyetértesz abban, hogy Isten vezette a korai Egyházat. Csak nem minden dologban?

P: Így van, akkor nem, amikor pápaságról, Máriáról, püspökökről, a valós Jelenlétről, szentek közösségéről, penitenciáról, purgatóriumról, belénk öntött megigazulásról, keresztségi újjászületésről, gyónásról, feloldozásról, apostoli Hagyományról, apostoli jogfolytonosságról, és sok egyéb téves tanításról beszélnek.

K: Honnan tudod ezt?

P: Mert ezek a tanítások nyilvánvalóan nem biblikusak.

K: Melyik "világos" felekezeti hagyomány szerint?

P: A miénk szerint.

K: [homlokon csapja magát, aztán a magasba emeli karjait, és meredten néz az ég felé, és a kétségbeeséstől megrándul az arca]

*****

És így tovább, és így tovább. Mégis a protestánsok szerint mi vagyunk azok, akiknek ismeretelméleti problémáik vannak!

(Fel)