Szentlélek Isten: a Harmadik Személy(Frissítés, átdolgozás, kiegészítés: 2010. 05. 27.)
A Katolikus Egyház tanítása a Szentlélekről - I.
Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek- Csak egy Isten van. - Istenben három személy van, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek. A Három Személy mindegyike (számtanilag) egy Isteni Lényeget birtokol. - Istenben két benső, örök és szubsztanciás isteni eredés van: egy, amellyel a második isteni személy úgy származik az elsőtől mint fiú az atyától, mely ezért születés, nemződés (generatio) nevet visel; és egy, amellyel a Szentlélek származik az Atyától és a Fiútól, mint egyetlen princípiumtól, amelyet lehelésnek (spiratio) nevezünk. - A Szentlélek az Atya és a Fiú akarati tevékenysége révén, kölcsönös szeretetéből származik. - A Szentlélek származása nem születés, hanem lehelés útján történik. - Az isteni személyek egyenlők. (De fide) - A három isteni személy a legteljesebben átjárja egymást és egymásban van. - Az isteni személyek külső cselekedetei mind a három személynek közös cselekedetei. - Vannak szentháromsági küldetések: Az Atya küldi a Fiút, az Atya és a Fiú küldi a Szentlelket. - Isten Háromsága csak az isteni Kinyilatkoztatás révén ismerhető meg, vagyis a szó szoros értelmében vett hittitok. - A megszentelő kegyelem a megigazult embert a Szentlélek templomává teszi, és így maga a Szentlélek lakik benne. - A Szentlélek ajándékai szintén az emberbe öntetnek a megszentelő kegyelemmel.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma27. Mit jelent az ember számára, hogy hisz Istenben? Azt jelenti, hogy Istenhez ragaszkodik, őrá bízza magát és elfogadja tőle az összes kinyilatkoztatott igazságot, mert Isten maga az Igazság. A háromszemélyű egy Istenbe, az Atyába, Fiúba és Szentlélekbe vetett hitet jelenti. Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 150-152; 176-178.
37. Miért az egy Istenben hiszünk? Mert Ő egyetlenként nyilatkoztatta ki magát Izrael népének, amikor ezt mondta: "Halljad Izrael, egyetlen az Úr" (MTörv 6,4), "nincs más" (Iz 45,22). Maga Jézus is megerősítette: Isten "az egyetlen Úr" (Mk 12,29). Annak megvallása, hogy Jézus és a Szentlélek is Isten és Úr, nem jelent semmiféle megosztást az Egy Istenben. Vö. KEK 200-202; 228.
44. Mi a keresztény hit és élet központi misztériuma? A keresztény hit és élet központi misztériuma a Szentháromság misztériuma. A keresztényeket az Atyának és a Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelik meg. Vö. KEK 232-237.
45. Pusztán emberi értelemmel megismerhető-e a Szentháromság misztériuma? Isten a teremtett világban és az Ószövetségben is mutatja háromságos létének bizonyos nyomait, de a Szentháromság belső élete a puszta emberi értelem számára megközelíthetetlen. Isten Fiának megtestesülése és a Szentlélek elküldése előtt Izrael hite számára is megközelíthetetlen maradt. Ezt a misztériumot Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki, és ez a forrása minden további misztériumnak. Vö. KEK 237.
47. Ki a Szentlélek, akit Jézus Krisztus nyilatkoztat ki nekünk? A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye. Isten, aki egy és egyenlő az Atyával és a Fiúval. "Az Atyától származik" (Jn 15,26), aki kezdet nélküli kezdet, az egész szentháromságos élet forrása. A Fiútól is származik (Filioque) az örök ajándékozás révén, amellyel az Atya adja őt a Fiúnak. Az Atyától és a megtestesült Fiútól küldve a Szentlélek vezeti az Egyházat, hogy "megismerje a teljes igazságot" (Jn 16,13). Vö. KEK 243-248.
48. Hogyan fejezi ki az Egyház a maga szentháromságos hitét? Az Egyház a maga szentháromságos hitét úgy fejezi ki, hogy az egy Istent három személyben vallja: Atyában, Fiúban és Szentlélekben. A három isteni Személy egy Isten, mert mindegyikük azonos az egyetlen és oszthatatlan isteni természet teljességével. Valóságosan különböznek egymástól a relációk révén, melyekkel kapcsolatban vannak egymással: az Atya nemzi a Fiút, a Fiú születik az Atyától, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik. Vö. KEK 249-256; 266.
49. Hogyan tevékenykedik a három isteni Személy? A három isteni Személy elválaszthatatlan a lényegben, ugyanígy elválaszthatatlanok a tevékenységben is: a Szentháromság tevékenysége egy és ugyanaz. Azonban az egyetlen isteni tevékenységben mindegyik személy azon a módon van jelen, ami a Szentháromságban sajátja.
Vö. KEK 257-260; 267.
52. Ki teremtette a világot? A világ egyetlen és oszthatatlan teremtője az Atya, a Fiú és a Szentlélek, még akkor is, ha a világ teremtésének művét elsősorban az Atyának tulajdonítjuk. Vö. KEK 290-292; 316.
130. Hogyan a Szentháromság műve a föltámadás? Krisztus föltámadása Isten transzcendens műve. A három isteni Személy, mindegyik a maga sajátos módján, együtt cselekszik: az Atya megmutatja a maga hatalmát, a Fiú "újra fölveszi" önként föláldozott életét (Jn 10,17) úgy, hogy újra egyesíti lelkét és testét, melyet a Szentlélek éltet és dicsőít meg. Vö. KEK 648-650.
136. Mit akar mondani az Egyház, amikor megvallja: "Hiszek a Szentlélekben?" Hinni a Szentlélekben azt jelenti, hogy megvalljuk a Szentháromság harmadik személyét, aki az Atyától és a Fiútól származik, "akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút". Az Atya "a szívünkbe árasztotta" a Szentlelket (Gal 4,6), hogy Isten fiainak új életét elnyerjük. Vö. KEK 683-686.
137. Miért elválaszthatatlan a Fiú küldetése a Szentlélek küldetésétől? Az oszthatatlan Szentháromságban a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de szét nem választhatók. Ugyanis az idő kezdetétől a végéig, amikor az Atya küldi a Fiát, Szentlelkét is küldi, aki Krisztussal egyesít minket a hitben, hogy mint fogadott fiak Atyának szólíthassuk Istent (Róm 8,15). A Lélek láthatatlan, de mi a tevékenysége által megismerjük, amikor kinyilatkoztatja nekünk az Igét és tevékenykedik az Egyházban. Vö. KEK 687-690; 742-743.
138. Milyen neveken szólítjuk a Szentlelket? A "Szentlélek" a Szentháromság harmadik személyének a tulajdonneve. Jézus nevezi őt így is: Paraklétosz (Vigasztaló, Pártfogó) és az Igazság Lelke. Az újszövetségi könyvekben: Krisztus Lelke, az Úr Lelke, Isten Lelke, a dicsőség Lelke, az ígéret Lelke. Vö. KEK 691-693.
139. Milyen szimbólumok jelenítik meg a Szentlelket? A Szentlélek megjelenítő szimbólumai: az élő víz, mely Krisztus átszúrt szívéből fakad és oltja a megkereszteltek szomját; az olajjal való megkenés, mely a Bérmálás szentségi jele; a tűz, mely átformálja azt, amivel kapcsolatba kerül; a homályos vagy világító felhő, melyben az isteni dicsőség mutatkozik meg; a kézrátétel, mely közvetíti a Lelket; a galamb, mely leereszkedett Krisztusra a keresztségkor és rajta maradt. Vö. KEK 694-701.
140. Mit jelent az, hogy a Szentlélek "szólt a próféták szavával"? A próféták itt mindazokat jelenti, akik a Szentlélek sugalmazására Isten nevében beszéltek. A Szentlélek Krisztusban beteljesítette az ószövetségi próféciákat, és az Újszövetségben kibontakoztatja az Ő misztériumát. Vö. KEK 687-688; 702-706; 743.
142. Mi a Szentlélek műve Máriában? A Szentlélek teljesíti be Máriában az Ószövetség várakozását és előkészületét Krisztus eljövetelére. Páratlan módon betölti kegyelemmel, és termékennyé teszi szüzességét, hogy világra hozza Isten megtestesült Fiát. A "teljes Krisztusnak", azaz a Főnek, Jézusnak és az ő testének, az Egyháznak anyjává teszi őt. Mária ott van a Tizenkettő körében Pünkösd napján, amikor a Szentlélek az Egyház nyilvánosság elé lépésével megnyitja "az utolsó időket". Vö. KEK 721-726; 744.
143. Milyen kapcsolat van a Lélek és Krisztus Jézus között Jézus földi küldetése során? Isten Fiát emberségében a megtestesüléstől kezdve a Lélek kenete Messiássá szentelte. Ő pedig tanításában kinyilatkoztatja a Lelket, ezzel beteljesíti az atyáknak tett ígéretet, és adja a születő Egyháznak, amikor föltámadása után rálehel az apostolokra. Vö. KEK 727-730; 745-746.
144. Mi történt Pünkösdkor? Ötven nappal a föltámadása után, Pünkösdkor a megdicsőült Jézus Krisztus kiárasztja a Lelket és kinyilvánítja mint isteni Személyt, ezáltal a Szentháromság kinyilatkoztatása teljessé vált. Krisztus küldetése és a Lélek küldetése az Egyház küldetésévé válik, mely arra szól, hogy hirdesse és terjessze a szentháromságos közösség misztériumát.
Vö. KEK 731-732; 738.
145. Mit tesz a Szentlélek az Egyházban? A Szentlélek építi, élteti és megszenteli az Egyházat: a Szeretet Lelke adja vissza a megkeresztelteknek a bűn miatt elveszített istenhasonlóságot, és Krisztusban magának a Szentháromságnak életével élteti őket. Küldi őket, hogy tanúskodjanak Krisztus igazságáról, és kölcsönös tevékenységüket egységbe foglalja, hogy valamennyien megteremjék "a Lélek gyümölcseit" (Gal 5,22). Vö. KEK 733-741; 747.
146. Hogyan tevékenykedik Krisztus és az Ő Lelke a hívők szívében? Krisztus a szentségek által közli testének tagjaival az Ő Lelkét és Isten kegyelmét, mely a Lélek szerinti új élet gyümölcseit termi. Végül a Szentlélek az imádság tanítómestere. Vö. KEK 738-741.
159. Miért nevezhető az Egyház a Szentlélek templomának? Mert a Szentlélek a testben lakik, ami az Egyház: a Főben és a tagokban egyaránt; továbbá Isten Igéjével, a szentségekkel, az erényekkel és a karizmákkal építi az Egyházat a szeretetben.
Vö. KEK 797-798; 809-810.
160. Mik a karizmák? A karizmák a Szentlélek különleges ajándékai, melyeket az emberek javára, a világ szükségleteire, és különösen az Egyház épülésére ad az egyes személyeknek. Megítélésük az Egyházi Tanítóhivatalra tartozik. Vö. KEK 799-801.
223. Hogyan tevékenykedik a liturgiában a Szentlélek az Egyház javára? A liturgiában a legszorosabb együttműködés valósul meg a Szentlélek és az Egyház között. A Szentlélek készíti föl az Egyházat az Urával való találkozásra; Krisztusra emlékezteti a közösség hitét, és megmutatja Őt neki; megjeleníti és jelenvalóvá teszi Krisztus misztériumát; az Egyházat egyesíti Krisztus életével és küldetésével, és termékennyé teszi benne a közösség ajándékát. Vö. KEK 1091-1109; 1112.
231. Mi a szentségi kegyelem? A szentségi kegyelem a Szentlélek kegyelme, amelyet Krisztus ajándékoz. Minden szentségnek sajátos kegyelme van. Ez a kegyelem segíti a hívő embert az életszentségre vezető úton, s így segíti az Egyházat is, hogy növekedjék a szeretetben és a tanúságtételben. Vö. KEK 1129; 1131; 1134; 2003.
389. Mik a Szentlélek ajándékai? A Szentlélek ajándékai maradandó készségek, melyek az embert tanulékonnyá teszik az isteni sugallatok követésére. A Szentléleknek 7 ajándéka van: a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a lelki erősség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem. Vö. KEK 1830-1831; 1845.
390. Mik a Szentlélek gyümölcsei? A Szentlélek gyümölcsei tökéletességek, melyek az örök dicsőség zsengéjeként alakulnak ki bennünk. Az Egyház hagyománya 12 gyümölcsöt ismer: "szeretet, öröm, béke, türelem, hosszantűrés, jóság, jóakarat, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság" (Gal 5,22-23). Vö. KEK 1832.
549. Hogyan tevékenykedik a Szentlélek az Egyház imádságában? A Szentlélek, a keresztény imádság belső Mestere neveli az Egyházat az imádságos életre, s egyre mélyebbre vezeti a szemlélődésben és a Krisztus kifürkészhetetlen misztériumával való egységben. Az apostoli és kánoni Írásokban található imaformák irányadók maradnak a keresztény imádság számára. Vö. KEK 2623; 2625.
561. Mi a Szentlélek szerepe az imádságban? Mivel a Szentlélek a keresztény imádság benső Mestere, és "mi nem tudjuk, hogyan kell imádkoznunk" (Róm 8,26), az Egyház buzdít, hogy minden alkalommal kérjük és hívjuk Őt: "Jöjj, Szentlélek Úristen!" Vö. KEK 2670-2672; 2680-2681.
A Szentlélek istensége a BibliábanBevezetés"Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel vethetnétek egybe? A fenti idézet egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: Isten az Isten, és ez emberileg felfoghatatlan valóság, ebből kifolyólag nem lehet emberi fogalmakkal sem visszaadni Őt (vö. Iz 40,18.25; Zsolt 86,8; 89,6; 113,5; Jer 10,6-7; ApCsel 17,29). Amikor a teológia, vagy maga a Kinyilatkoztatás Istenről, vagy Ővele kapcsolatos fogalmakról, tulajdonságokról, stb. beszél, akkor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ezt azzal a kiindulási alappal teszi, hogy mindez csak az emberi ész és értelem Istenhez képest végtelenül alacsonyabb szintjére való redukció. Az emberi gondolkodás soha sem juthat el oda, hogy Isten titkait (misztériumait), létét, vagy belső életét biztosan és teljességében megismerje, csakis olyan mértékben, amilyen mértékben ezt Isten kinyilatkoztatja, és amilyen mértékben az ember mindezt emberileg fel tudja fogni, amilyen mértékben mindezt az emberi színtérre, gondolatokba, fogalmakba be lehet azonosítani, és ezek mindig megmaradnak hasonlatoknak. Azért kezdem mindezzel a Szentlélekről szóló bibliai tanítás igazolását, mert meglátásom szerint nagyon sokszor azért nem fogadják el az Istenről szóló tanításokat, mert saját (emberi) elgondolásaikba nem fér bele, mert szükségképpen fennmarad valami titok (jobb esetben ezt így fogjuk fel), vagy esetleg (rosszabb esetben) olyan érzésünk támad, hogy valami "nem stimmel" a Kinyilatkoztatásban, vagy a keresztény tanításban, aztán elkezd az ember olyan megoldásokat keresni, ami talán "jobban passzol" az ő elgondolásához, az ő, saját, egyéni értelméhez. Mire gondolok? Amikor olyan kérdések merülnek fel, amelyekre nehéz megadni a választ: "Miért csak Izraelnek fedte fel először magát az Úr? Miért a szenvedést választotta, hogy megváltson minket? Miért Atyaként van kinyilatkoztatva az Isten? Mi az, hogy az Isten egy Atya? Nem tudom elképzelni. A Mindenség Ura hogyan tud beletestesülni egy csecsemőbe? Hogy lehet az, hogy az Atya is Isten, meg a Fiú is Isten, holott csak egy Isten van, és nem lehet más istent imádni, mert nincs (Kiv 20,3; Zsolt 81,9; Iz 45,21; stb.)? Nem tudom elképzelni. És hogy lehet bennem az Isten?" És hogy a témánál maradjunk: "Hogyan lehet, hogy a Szentlélek is Isten? Hogyan lehet Istennel felkenni valakit (ApCsel 10,38)? Hogyan lehet egyetlen Istenben három egymástól különböző Személy? Nem tudom elképzelni. Hogyan mondhatják azt, hogy a Szentlélek személy, amikor sokszor valamiféle erőmegnyilvánulásként van róla szó? Nem tudom elképzelni. Itt valami nem stimmel." Szent Pál azt mondja: "Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is... Ma még csak tükörben, homályosan látunk" (1Kor 13,9.12). Így van ez. A megismerésünk, legyen az akár prófécia vagy kinyilatkoztatás, ma még csak homályos. A kinyilatkoztatást el kell fogadnunk úgy, ahogy van; el kell fogadnunk úgy, ahogy azt elmondta nekünk Isten, mert Isten az Igazság, de megérteni egy-egy dolog mélyét, mikéntjét, miértjét már nem biztos, hogy sikerülni fog. Tudjuk, hogy ki van nyilatkoztatva, hogy egy Isten van, és az is, hogy három olyan személyről mondja ezt a kinyilatkoztatás, akik egymástól különböznek. Tehát el kell fogadnunk, hogy egy Isten van és három isteni Személy. A megértése ennek már meghaladhatja értelmünket, de nem szabad mindezt addig torzítani, míg valamiféle jobban érthető, de a Bibliával ellentétes dolog jön ki. Ugyanez vonatkozik a Szentlélek személyére is. Tudjuk a Szentírásból, hogy számos olyan hely van (lásd majd alább), ahol a Lélek az Istennel azonos, de mégis különbözik az Atyától, és a Fiútól. Tudjuk, hogy számos olyan hely van, ahol a Lélek személyként viselkedik. Tehát el kell fogadnunk, hogy a Lélek Isten, és külön személy egyaránt (ugyanez vonatkozik a Fiúra is). A mikéntjét, és a hogyanját nem biztos, hogy megértjük, hiszen mint írtam, sokszor nehezen szorítható a Lélek tevékenysége, vagy passzivitása a "személy" emberi fogalmába, de mivel úgy van szó a Lélek személyi voltáról a Szentírásban, hogy ez nyilvánvaló, nem mondhatjuk, hogy nem személy - csak azért, mert így nehézségeink adódnának az értelmezésben. [Figyeljünk fel arra is, hogy a fenti idézetben többes számban szerepel az Isten: "hogy [mi] hasonlók lennénk". Ezt máshol is így írja a Szentírás (Ter 1,26; 3,22; 11,7; Iz 6,8;), de ezt majd bővebben egy külön a Szentháromságról szóló írásban fejtem ki.]
A Szentlélek az Isten harmadik Személye Mt 28,19 Itt azt kell mindenképpen megfontolni, hogy a név mindig valami konkrét valóságra utal, ami által valaki, vagy valami elkülönül és megkülönböztethető a csoport, vagy kategóriája más tagjától, elemétől. Ha a Szentlélek egy isteni erő, akkor viszont itt az van mindenképpen megfogalmazva, hogy jelen esetben az isteni erőről van szó. Azaz konkrétan Isten erejének egy valamely konkrét, és meghatározott erejéről van szó, amelynek a neve: Szentlélek. Ez esetben azonban itt az isteni erőnek - feltételesen maradjunk ennél a fogalomnál - nem csak a megszemélyesítése történik, hanem személyként való megvallása is. Néhányan azt mondják, hogy az Isten más tulajdonságáról is olvashatunk úgy, mint megszemélyesített dolog, de az mégsem személy: pl. Isten ujja ezt meg ezt teszi. Azonban úgy sehol sem található a Szentírásban, ahol ez a tulajdonság az Istentől megkülönböztetve állna, úgy pl., hogy: „Isten és az Isten ujja”. A személy fogalma általánosságban azt jelenti, hogy értelmes természetű, egyedi létező, részletezve: értelemmel és szabad akarattal rendelkező egyed, a maga természetében tökéletes, önjogú és önrendelkező Létező.Tehát, ha meg akarunk bizonyosodni arról, hogy a Szentlélek személy, akkor két dolgot kell keresnünk a Szentírásban: 1. hogy a Szentlélek önálló, egyedi és értelmes; Az, hogy a Szentlélek az isteni erőnek a neve, már mindenképpen azt jelenti, hogy itt teljesül a személy meghatározásában az, hogy egyedi létezőről, egyedi valóságról van szó (és nem általánosságban az Isten erejéről). Az pedig, hogy a Szentlélek más, mint az Atya és más, mint a Fiú, ebből a részből onnan derül ki, hogy meg van tőlük különböztetve: Atya és Fiú és Szentlélek. Azonban ez a három mégis valamiben egyezik, valamiben egyek, hiszen a név, amire meg kell keresztelkednünk az az Atya és a Fiú és a Szentlélek neve, és nem nevei, nem külön-külön az Atya nevére, a Fiú nevére és megint külön a Szentlélek nevére van a keresztség. Hogy mi ez az egység? Miben egyek ők? A következőkből meg lehet látni, hogy az Istenség, az isteni Valóság, az isteni természet az, amiben egyek, hiszen a Szentlélek számos helyen úgy szerepel, mint maga az Isten. Az 1Kor 12,4-6-ban a következőt találjuk: A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 1Kor 12,11 Vagyis a Lélek, az Úr és az Isten szó szinonim egymással. A Lélek feladata itt a lelki adományok adása, amelyeket csak Isten adhat. Arról nem is szólva, hogy a Lélek "tetszése szerint" osztja ezeket az adományokat, azaz szabad akarata van, ő dönt, hogy ki részesedik adományaiban. Ugyancsak fontos, hogy míg a 12,6-ban Isten az, aki mindent végbevisz, addig a 11. versben ezt a Lélek műveli. Hasonló szentháromsági megfogalmazás van a következőkben: 1Pét 1,2 Itt is együtt szerepel az Atya, a Szentlélek és Jézus Krisztus, ahol itt a Szentlélek a megszentelő erejénél fogva tevékenykedik, de a megszentelés csak Istentől eredhet (vö. pl. Lev 20,8; Ez 37,28; 1Tessz 5,23; Zsid 2,11). Ha a következő verset is, amely szintén a Szentháromságra utal, megvizsgáljuk, látható, hogy a Szentlélek Isten: 2Kor 13,13 Itt ugyancsak együtt van említve Jézus Krisztus (aki Isten), az Isten (aki itt csak az Atya lehet), és a Szentlélek, aki a csoportba csak úgy kerülhet, hogy Ő is Isten. Ez már pl. onnan is levezethető, hogy ami itt a Szentlélek közössége, azaz az Egyház, az máshol az Atya és a Fiú közössége (vö. 1Jn 1,3.6). Igen hasonlít ez egy másik versre, ahol szintén ugyanígy együtt van a három személy, Jézus Krisztus, Szentlélek és Isten, csak fent Isten szeretete, itt pedig a Szentlélek szeretete van megemlítve. Róm 15,30 A Szentlélek istensége nyilvánvaló abból is, hogy a Szentlelket lehet káromolni (Mt 12,31; Lk 12,10): Mt 12,31 A káromlás (blaszfémia) mindig istenkáromlást jelent, pláne, ha itt még azt is figyelembe vesszük, hogy ez a blaszfémia súlyosabb megítélés alá esik, mint maga az Isten káromlása („minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot”). Isten káromlásánál nagyobb bűn csak Isten egy bizonyos, meghatározott káromlása lehet. Péter egyenlőséget tesz a Szentlélek becsapása és Isten becsapása között: „… hogy be akard csapni a Szentlelket…? … Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” (vö. ApCsel 5,3-4.9)
1Kor 2,10 Az 1Kor 2,10-ben azt mondja Pál, hogy a Szentlélek mindent átlát. Egyrészről ez az Úr, az Isten tulajdonsága, hiszen Ő az, aki a szíveket vizsgálja (vö. pl. Jer 17,10), másrészről a Szentlélek még Isten mélységeit is átlátja, amit csak mint Isten tehet meg (Vö. Róm 11,33-34). Mindebből kifolyólag a Lélek Mindentudó. Mindezt egy személytelen erőről állítani eléggé furcsa elképzelés. Ugyanez a mindentudás fejeződik ki abban is, hogy a Lélek ismeri a jövendőt (Jn 16,13), és képes mindenre megtanítani minket, a teljes igazságra is (uo.; 1Jn 2,27) (vö. Iz 40,13). Pál a Korintusi levélben máshol is Istennel azonosítja a Szentlelket, pl. az 1Kor 3,16-ban mi „Isten temploma” vagyunk, míg a 6,19-ben a „Szentlélek temploma.”. (Vö. 2Kor 6,16; Ef 2,21-22) 1Kor 3,16 1Kor 6,19 1Kor 6,20 Az 1Kor 6,19-20-ban az is benne van, hogy ha testünk a bennünk lakó Szentlélek temploma, és egyből ezután azt mondja Pál, hogy "dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben", azaz a Szentlélek templomában, akkor ez az istendicsőítés a Szentléleknek szól. Ezenkívül azt is meg kell figyelni, hogy itt a Szentlélek lakik a hívőben (vö. Ag 2,5; Jn 14,17; Róm 8,9-11; 1Kor 3:16; Gal 4:6;), míg ugyanezt más helyeken Istenről mondja a Biblia: Jn 14:20.23; 15:4; 17:21.23; Róm 8:9-11; 1Kor 14,25; 2Kor 6:16; 1Jn 3:24; 4:12-13. A Zsidókhoz írt levélben (Zsid 10,15-16) is azonosítva van a Szentlélek az Úrral: „a Szentlélek is, amikor így szól… mondja az Úr” (vö. Jer 31,33). Az ApCsel 28,25-ben szintén hasonló a helyzet, mert Pál azt mondja: „Jól beszélt a Szentlélek Izajás próféta által atyáitokhoz, amikor ezt mondta”, de ezt Izaiás az Úr által mondta (vö. Iz 6,8). Ezenkívül a következő versekben is a Szentlélek beszél úgy, mint az Úr, az Isten: Mk 12,36; ApCsel 1,16; Zsid 3,7; 9,8; 10,15. Azonban a próféták mindig Isten által beszéltek (vö. ApCsel 3,18; Zsid 1,1). Az ApCsel 20,28-ban ráadásul a Szentlélek az Úr Jézus Krisztussal, de egyben Istennel van azonosítva: „Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.” Azaz a Szentlélek Isten egyházát a tulajdon vére által szerezte meg magának, azaz Isten egyháza a Szentlélek egyháza. János első levelében is egyenlőség van a Szentlélek és Isten között. Itt azt írja az apostol, hogy Jézusról a Szentlélek tanúskodik, és ez Isten tanúskodása. 1Jn 5,6-9 Az az érv, miszerint itt szó van a vízről és a vérről is mint tanúskodókról, és hogy ezek sem istenséget birtokló dolgok, nem veszi figyelembe, hogy mit mond a szöveg: „a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.” Tehát itt mind a víz, mind a vér magát a Lelket jelenti, mint annyi más helyen is a Szentírásban. A víz maga az élet (pl. Ter 2,4kk), az életet fenntartó erő (vö. „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban, éltetőnkben”), és mint ilyen, Isten szeretetének jele (vö. pl. Kiv 17,6; Zsolt 23,2; 63,2; Iz 41,18; 43,20), ami maga a Lélek (Iz 12,3; 44,3; Ez 47,1.12; Jn 7,37kk), amelynek forrása az Atya (Jer 2,13; 17,13; Joel 4,18; vö. Jn 15,26) és a Fiú (Jn 4,10.13-14; 7,37-39; Jel 7,17; 22,1; vö. Jn 16,14-15; 20,22). Ugyanez a tipológia áll a vérre is. A vér az élet és/azaz a lélek (Ter 9,5; Lev 17,11.14; MTörv 12,23.27), illetve az Istennel kötött szövetség jele (Kiv 12,13; 24,4-8; Zak 9,11; Mt 26,28; Mk 14,24; Zsid 10,19; 12,24; 13,20), s ugyanígy a Lélek is (Iz 11,1-6; 42,1.6; 59,21; Ez 36,25-27; 2Kor 3,6), de lehetne folytatni a kiengeszteléssel, a bűnmegbocsátó hatalommal, stb. Tehát a vér és a víz itt maga a Lélek, mert „ez a három egy”, hiszen Jézus egyrészről víz által jött (a keresztség hatásával - ami a Lélek munkája: Mt 3,16; Mk 1,8; Jn 3,5; ApCsel 1,5; 11,16; Tit 3,5-6), illetve a vér által (egyrészről a megváltó halálával - amelynél szintén jelen van a Lélek: ApCsel 20,28; Róm 1,4; 8,11; Zsid 9,14; a megváltásból fakadó megigazultság és megszentelődés művével; másrészről az Eucharisztia hatásával). Ugyanez fejeződik ki, amikor Krisztus sebéből vér és víz folyik ki (Jn 19,34 - figyelemreméltó, hogy itt is szó van a tanúságról: 35. v.): csak a Halál által árad ki a Lélek (Jn 16,7). Tehát, ha figyelembe vesszük a bibliai szöveget, szükségszerűen meg kell állapítani, hogy itt csak a Lélekről van szó - ami egy a vízzel és a vérrel - és így a Lélek tanúsága az Isten tanúsága, azaz a Lélek maga az Isten. Arról nem is beszélve, hogy itt az áll: „a Lélek az igazság”, az igazság pedig a Fiú, az Isten (Jn 14,6; vö. pl. Jel 3,7.14; 19,11).
ApCsel 13,2 Először is itt azt kell figyelembe venni, hogy a Szentlélek szól a hívők közösségének, méghozzá tudatosan, saját szavait mondva (vö. ApCsel 8,29; 10,19; 11,12; 1Tim 4,1). Erre a Szentlélek személyét ellenzők azt szokták mondani, hogy a Bibliában élettelen dolgok is meg vannak személyesítve. Azonban azt nem veszik tekintetbe, hogy itt nem egy apokalitikus műről van szó (mint pl. a Jelenések könyve), vagy nem prófétai beszédről, látomásról, példabeszédről, közmondásról, vagy ilyesmikről, amelyekben elő szokott fordulni képes beszéd is, hanem egy történelmi műről, hiszen az Apostolok Cselekedeteiben a korai Egyház történetét beszélik el. A fenti idézetben (illetve még a 8,29 és a 10,19-ben is) közvetlen idézet van a Szentlélektől egy történeti könyv elbeszélésében, éppen úgy mint a többi személytől, aki megszólal ebben a könyvben. A másik figyelemreméltó részlet az, hogy a Szentlélek kiválasztja és elhívja Barnabást és Szent Pált, hogy hirdessék a pogányoknak is az evangéliumot. Elhívás csak az Úrtól, az Istentől jöhet, de Pál elhívása mindenképp (vö. Luk 10,1; ApCsel 9,15; 22,21; Szám 8,14; Róm 1,1; 10,15; Gal 1,15; Zsid 5,4).
Jn 14,16 Jn 14,26 Jn 15,26 "A Szentlélek azért a „más Vigasztaló”, mert Krisztus mennybemenetele után helyette az apostolok mellett állt, megtanította őket (ApCsel 14,26; vö. 1Jn 2,27) arra, amit magától Jézustól nem hallottak, kinyilatkoztatta nekik a jövőt (Jn 16,13) és emlékeztette őket a Krisztustól hallottakra (14,26; 16,12 kk.). Amikor majd eljön, tanúságot tesz Jézusról (15,26; vö. 1Jn 5,6–10) és megdicsőíti (Jn 16,14). Így a Szentlélek mint Krisztus helyettese az Egyházban egyértelműen személy" (Haag: Bibliai lexikon: Isten lelke) A Vigasztaló szó görögül: Paraklétosz, ami pártfogót, közbenjárót, szószólót, védőügyvédet jelent, tehát már jelentésénél fogva is csak személy lehet. Úgy, ahogy máshol a paraklétosz Jézus Krisztus: 1Jn 2,1
Jn 14,26 Jn 15,26 Jn 16,8 Jn 16,13 Hogy a Szentlélek személy "az is tanúsítja, hogy a rá vonatkozó görög kifejezés hímnemű (ekeinosz: Jn 16,8.13 kk.), jóllehet a pneuma (= Lélek) egyébként semleges nemű. Mindebből következik, hogy János egyértelműen személyre gondolt, aki különbözik az Atyától és a Fiútól (14,16.26; 15,26; 16,7), és aki a megdicsőült Fiúval (14,18 kk.) és az Atyával (17,21–23) együtt jelen van a hívő keresztényekben és munkálkodik." (uo.)
A Paraklétosz"Mi az oka, hogy az Evangéliumban a Lélek itt a Vigasztaló és az Igazság Lelke, másutt ellenben nem? Vajon eredeti-e ennek a 2 címnek a kapcsolata? János írásait nem tekintve sem az egyik, sem a másik elnevezés nem fordul elő sem az ÚSz-ben, sem az ÓSz-ben... Nem áll-e egymással ellentétben, ha a Vigasztaló egyszer cselekvő személy, aki vezet, kormányoz, máskor viszont láthatatlan erő, amelyet kapni és befogadni lehet, ill. kell. Ha a Vigasztalót nyelvtörténetileg úgy kell értelmezni, mint védelmezőt, közbenjárót a bíróság előtt, akkor a szóban forgó helyeken miért nem ebben az értelemben szerepel? Miként lehet azt összeegyeztetni, hogy a Vigasztaló az eltávozó Jézus helyébe lép, Jézus viszont nem akarja árván hagyni tanítványait, hanem visszajön, bennük létezik és kinyilatkoztatja magát nekik (Jn 14,16–23)? ...
A Szentlélek személy - bibliai felsorolás1) közbenjár = a "vigasztaló", "Paraklétosz" szó szerinti értelme):Jn 14,16 Jn 14,26 Jn 16,7 Róm 8,26 1Jn 2,1
2) megdicsőíti Jézust:Jn 16,13-14
3) meg lehet ismerni:Jn 14,17
4) különböző képességeket ad:ApCsel 2,4 1Kor 12,7-11
5) „Ő”-ként van rá utalva (méghozzá hímnemű személyes névmással ( = ekeinosz), pedig a "pneuma" ( = Lélek) semlegesnemű!):Jn 14,26 Jn 15,26 Jn 16,8 Jn 16,13
6) szeret:Róm 15,30
7) vezet:Jn 16,13
8) segít:ApCsel 9,31 Róm 8,26
9) tanít:Lk 12,12 Jn 14,26
10) emlékeztet:Jn 14,26
11) tanúságot tesz:Jn 15,26 ApCsel 5,32 Róm 8,16 1Jn 5,6
12) ösztönözve van:Jn 16,13
13) hall:Jn 16,13
14) vezérel:Iz 63,14 Mt 4,1 ApCsel 8,39 Róm 8,14
15) közbenjár:Róm 8,26-27
16) vágyakozik:Jak 4,5
17) akar:1 Kor 12,11
18) vélekedik:ApCsel 15,25.28
19) küld:ApCsel 13,4
20) útnak indít:ApCsel 10,19-20
21) ösztönöz:Mk 1,12
22) beszél:Jn 16,13 Jn 16,14 Jn 16,15 ApCsel 8,29 ApCsel 10,19 ApCsel 11,12 ApCsel 13,2
23) megtilt:ApCsel 16,6
24) rendel:ApCsel 20,28
25) kinyilatkoztat:Lk 2,26 1 Kor 2,10
26) szolgálatra hív:ApCsel 13,2
27) megszomorítható:Iz 63,10 Ef 4,30
28) megsérthető:Zsid 10,29
29) hazudni lehet neki:ApCsel 5,3-4
30) káromolható:Mt 12,31-32
31) küzd:Ter 6,3
32) értelmes:Iz 40,13 ApCsel 10,19 1Kor 2,10-13
33) felingerelhető:Iz 63,10
34) meggyőz:Jn 16,8
35) jövendöl:ApCsel 21,11 ApCsel 28,25 1Tim 4,1
36) közösségben lehetünk vele:2Kor 13,13
37) kegyelmet ad:Zsid 10,29
38) testet ölt:Lk 3,22
39) életet ad:2Kor 3,6 Jel 22,17
40) Teremtő:Jób 33,4
A Szentlélek nem az Isten erejeLk 1,35 Csel 10,38 1 Kor 2,4 1 Tessz 1,5 Zsid 2,4 Iz 11,2 Zak 4,6
A Szentlélek istensége az ókeresztény írók műveiben
Az egy Isten három személyben
"… az Atya templomának kövei vagytok, az Atyaisten épületéhez odakészítve, Jézus Krisztus emelőszerkezetén, mely a kereszt, magasba emeléstekhez kötélként szolgál a Szentlélek, felvonótok a hit legyen, felvonópályátok pedig Istenhez a szeretet. Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől. ... a régi királyság összeomlott, amikor megjelent Isten emberi módon az örök élet újdonságában"
"Arra törekedjetek, hogy az Úr és az apostolok rendelkezéseiben szilárdak legyetek, hogy bármit tesztek testben és lélekben, azt sikeresen tegétek (vö. Zsolt 1,3) a hitben és szeretetben, a Fiúban és Atyában és a Lélekben, a kezdetben és a végben, a legtiszteletreméltóbb püspökötökkel és presbitériumotokkal, mely méltó a lelki koszorúra, valamint az Isten szerinti diakónusokkal."
"A keresztények pedig az Úr Jézus Krisztustól származtatják magukat. Őt a magasságbeli Isten Fiának vallják, aki a Szentlélekben az emberek üdvözítésére a mennyből alászállt, és a Szent Szűztől született mag nélkül, romolhatatlan testet vett fel, megjelent az embereknek, hogy a sokistenhit tévelyétől visszatérítse őket…Ezért azokat, akik igehirdetésük igazságának szolgálnak, mindmáig keresztényeknek nevezik. És ők azok, akik a föld minden más népét megelőzve megtalálták az igazságot, mert ismerik Istent, aki mindeneknek teremtője és alkotója, az egyszülött Fiúban és a Szentlélekben, s más Istent rajta kívül nem tisztelnek."
"Innét van a vád, hogy minket ateistáknak tartanak, mert mi az ilyenféleképpen munkálkodó istenekkel zemben bevalljuk, hogy ateisák vagyunk; de nem így az Istennel kapcsolatban, ki valóban igaz, az igazságosságnak, a megtartóztatásnak és minden más erénynek az atyja, ki minden bűntől mentes. Őt imádjuk és tiszteljük mi, meg a tőle jött Fiút, ki megtanította velünk mindezeket… és a prófétai Lelket; lélekben és igazságban hódolunk előttük, s mindenkit erre akarunk megtanítani, ahogy ezt mi is tanultuk… Most elétek fogjuk tárni azt, hogy mi ésszerűen tiszteljük Jézus Krisztust, mindezen dolgoknak tanítóját, ki ezért született közénk, kit Judeában, Tibérius csázár prokurátora, Poncius pilátus alatt feszítettek keresztre, őt valóban Isten Fiának ismerjük, és hogy a második helyet foglalja el, harmadsorban pedig a prófétai Lelket. Azért vádolnak minket őrültséggel, mert a második helyet a változatlan és örök Isten után, a mindenség szülője után, mint vélik, mi egy megfeszített embernek adjuk, merthogy ők nem ismerik ennek misztériumát… Most kifejtjük nektek azt, hogy Krisztus által megújítva miként szenteljük magunkat az Istennek… elvezetjük oda őket, ahol a víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben. A zsidók mindig is úgy tartották, hogy a mindenség Atyja beszélt Mózessel, márpdig az, aki beszélt vele, az az Isten Fia volt… és ezért méltán korholta őket a prófétai Lélek meg maga Krisztus is, mert sem az Atyát, sem a Fiút nem ismerték. Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten. Mindenért, amit csak magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által."
"A mindenség Atyjának, mivelhogy születetlen, nincsen neve, de ha valamiféle nevet mégis adnak neki, ő mindig korábbi annál, mint aki nevet ad neki. Az atya, az isten, a teremtő, az Úr, az uralkodó nem nevek, hanem jótéteményeiből és tetteiből származó elnevezések. Az ő Fia, akit egyedül lehet valóban Fiúnak mondani, az Ige, aki minden teremtést megelőz, aki vele van és született, vele teremtett meg mindent a kezdetben, ő a Krisztus…"
„Mindenható Úristen, a te szeretett és áldott fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki által ismeretedre jutottunk, az angyalok és hatalmasságok Istene, minden teremtménynek és az igazak egész sokaságának Istene, akik színed előtt élnek: Köszönöm Neked, hogy eme napra és ezen órára méltónak találtál, hogy részem legyen vértanúid számában, Krisztusod kelyhében, a lélek és a test örök életre feltámadásában a Szentlélek általi romolhatatlanságban. Fogadtassak el köztük ma Előtted kövér és kedves áldozatul, ahogyan Te, örökké igaz Isten előre elrendelted, előzőleg nekem megjelentetted, most pedig betöltötted. Mindenért Téged magasztallak, Téged áldalak, Téged dicsőítlek a Te kedves Fiaddal, az örökkévaló és mennyei Jézus Krisztussal, kivel Neked és a Szentléleknek legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen.”
"Eléggé bizonyítottam nektek, hogy istentelenek nem vagyunk, valljuk az egy, keletkezés nélküli, örök, láthatatlan, szenvedélyktől mentes, felfoghatatlan, fénnyel és szépséggel, Lelkével és kimondhatatlan hatalmával körülvett Istent, aki a tőle származott Ige által rendezte el és tartja fenn a világmindenséget. Azt is gondoljuk, hogy Istennek Fia van. Senki ne tartsa nevetséges beszédnek, hogy Istennek Fia van. Mi ezt nem úgy gondoljuk, ahogyan a költők mítoszai elbeszélik, melyek szerint az istenek sem bizonyulnak jobbaknak az embereknél, nem így gondolkodunk az Atyáról és a Fiúról. Ezzel szemben: a Fiú Isten Fia, az Atya Igéjének formájában (idea) és tevékeny erejében, az ő hasonlatosságára és általa lett minden, mert egy az Atya és a Fiú. Mivel a Fiú az Atyában van és az Atya a Fiúban, a Lélek egységében és erejében, Isten Fia az Atya értelme és gondolata. Ha nagy bölcsességetekben tudni szeretnétek, hogy mit jelent a „Fiú”, kifejtem röviden: az Atya első szülöttét, nem a keletkezés értelmében, (hiszen Isten az örök értelem, akiben megvan a gondolat, az Ige kezdettől fogva, mivel öröktől fogva értelmes lény), hanem azért jött elő, hogy mint mintaszerű forma és tevékeny erő legyen… A prófétai Lélek is összhangban van ezzel a tanítással: „Az Úr alkotott engem útjai kezdetén műveire” (Péld 8,22). S valóban, a prófétai megnyilatkozásokban Isten kiáradásának mondják a Szentlelket (vö. Bölcs 7,25), aki kiárad és visszatér, mint a Nap sugara. Ki ne csodálkozna, hogy istenteleneknek mondanak minket, akik Atyaistenről, Fiúistenről és Szentlélekről beszélük, bizonyítva az egységben a hatalmat és a különbséget a rangban?"
"Először is teljes egytértésben arra tanítottak bennünket, hogy Isten semmiből alkotta a mindenséget. Mert semmi sem létezett Istennel egyidejűleg, hanem ő maga volt önmagának helye; szüksége semmire sem volt, s minden időt megelőzően létezett, és épp ekkor akarta ő megalkotni az embert, ki majd megismerheti őt: számára rendezte be tehát a világot. Tudniillik a teremtett lény rászorul a másikra, csak a teremtetlennek nincs szüksége semmire. Mikor Istenben ott volt bennlakó Igéje, saját bensőjében nemzette őt, s tulajdon Bölcsességével együtt bocsátotta ki magából a mindenséget megelőzően. Ez a Szó volt segítségére összes művében, s mindent általa alkotott. Kezdetnek lehet hívni: mert elsősége van, és uralkodik mindazon, ami általa jött létre. Ő az tehát, aki mint Isten Lelke, Kezdet, Bölcsesség és a Magasságbeli Ereje leszállott a prófétákra, s általuk mondotta el a világ teremtésével s az összes többi eseménnyel kapcsolatos dolgokat. Hisz nem léteztek még a próféták, mikor a világ létrejött, hanem csakis a benne levő Bölcsesség, Isten Bölcsessége volt, és szent Igéje, ki folyton vele volt. Ezért is szól ő Salamon próféta által a következőképp: „Ott voltam, mikor az eget teremtette; s míg megszilárdította a föld alapjait, melléje helyezkedtem” [Péld 8,27-29] Ugyanilyen módon az égitestek létrejöttét megelőző három nap képmása a Háromságnak: az Istennek, az ő Igéjének és Bölcsességének."
"Tehát az idő után az Atya születtt, az Atya szenvedett, magát az Úr Istent, a Mindenhatót hirdetik Jézus Krisztusnak. Mi valójában mindig is és főleg most, mint a Paracletus által – aki elvezet ugyan minden igazságra (Jn 16,13) – jobban kioktatottak, egyetlen Istent hiszünk, de azon rendelkezés alatt amit oikonomiának [ez a megtestesülést jelenti] mondunk, tartjuk, hogy az egyetlen Istennek Fia van, az ő beszéde, aki tőle magától jött ki, „aki által minden lett és nála nélkül semmi sem lett” (Jn 1,3). Őt küldte az Atya a Szűzbe, és ő született tőle, az ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia, akit Jézus Krisztusnak is neveznek. Ő szenvedett, ő halt meg, és eltemették az írások szerint, és az Atya feltámasztotta és felvette, hogy üljön jobbján, eljöve majd ítélni élőket és holtakat (vö. 1Kor 15,3.4.). Aki azután ígéretének megfelelően elküldte az Atyától a Szent Lelket. Ez a szabály [regula fidei] visszanyúlik az evangélium kezdetére, még a régebbi eretnekeket is megelőzi, nem kevésbé a tenapi Praxeaszt, ezt bizonyítja eleve az összes eretnek késői mivolta, mint maga a tegnapi Praxeas újdonsága is. Ezért ez itt egy előzetes ítélet, melyet minden eretnekség ellen érvényesíteni kell, hogy az az igaz, ami a korábbi, és az fattyúhajtás, ami későbbi. De figyelembe véve ezt az óvást mégis mindenütt helyet kell adni az ismételten fontolgatóknak, az oktatás és felkészülés miatt, hogy mégcsak a látszat se merüljön fel, hogy bármilyen elferdülés vizsgálat nélkül marad, s előzetes ítélet alapján kapja kárhoztatását, főleg ez, mely úgy tekinti magát, mint a tiszta igazság birtokosa, amikor állítása szerint az egyetlen Istent úgy kell hinni, mintha az magát mondaná az Atyának a Fiúnak és a Léleknek. Mintha így is nem egy volna mindegyik, mikor mind egytől van, nevezetesen a lényeg [substantia = hüposztaszisz] egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége [misztériuma], mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az Isten, akitől ezek a méltóságok és jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak. Hogy ez miként történik a szám megosztása nélkül, azt az értekezés előrehaladtával mutatjuk meg."
"Ezt a szabályt vallom, amivel tanúsítom, hogy egymástól elválaszthatatlan az Atya és a Fiú és a Lélek, tartsd is így hát mindenütt, tudd meg, mit milyen értelemben kell mondani. Íme tehát másnak mondom az Atyát, másnak a Fiút, másnak a Lelket, - rosszul érti a kijelentést a műveletlen és az elferdült, mintha ezt a különbözőséget hangoztatná és a különbség következtében az Atya és Fiú és Szentlélek elválasztására célozna. Szükségképpen ezt mondom, amikor erősködnek, hogy ugyanaz az Atya és Fiú és Lélek -, az oikonomiával szemben a monarchiának kedvezve -, de nem a különbség miatt mondom másnak a Fiút és Atyát, hanem a felosztás miatt, nem a megosztás, csak a megkülönböztetés miatt más, mivel nem ugyanaz az Atya és a Fiú, vagy valamilyen mértékben különböző az egyik a másiktól. Az Atya az egész lényeg, a Fiú pedig az egész származéka és része, mint maga vallja: „Mert az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28). A zsoltár ennek következtében énekel úgy róla, mint aki kiseb: „Alig kisebb az angyaloknál” (Zsolt 8,6). Így az Atya is más, mint a Fiú, amikor nagyobb a Fiúná, mivel más aki szül, más aki születik, mert más aki küld,más aki küldött, mert más az, aki tesz, más az, aki által az megtörténik. Jó, hogy az Úr is élt ezzel a szóval a Paracletus személyére vonatkozóan, és nem a megosztást jelezte, hanem a rendelkezést, ezt mondta ugyanis: „Kérni fogom az Atyát és más ügyvédet küld nekltek, az igazság Lelkét” (Jn 14,16). Így magától különbözőnek mutatta a Paracletust, ahogyan mi is őt állítjuk az Atyától különbözőnek, hogy a harmadik fokozatot mutassa meg a Paracletszban, amint mi a másodikat mutattuk meg a Fiúban az oikonomia megtartásáért. Maga az, hogy Atyának és Fiúnak mondják, nemde annyit jelent, hogy az egyik a másiktól van? Főleg pedig, mindegyik z volt, aminek neve mondja, és ami volt, annak is hívták, és a különböző szavakat egymással összezavarni egyáltalán nem lehet, mivel nem lehet azokat a dolgokat sem, melyeket jeleztek. „Igen, igen, nem, nem, mert ami ezen túl van, a gonosztól van” (Mt 5,37)."
"Mondod: „Tehát ma is kihívlak téged, hogy azoknak az írásoknak a tekintélye alapján állandóan két Istent és két Urat hirdess”. Távol legyen! Mi ugyanis, akik az Írások korát és körülményeit Isten kegyelme által átlátjuk, főként nem emberek, hanem a paracletus tanítványai vagyunk, kettőt határozunk meg, az Atyát és a Fiút, s immár hármat a Szent Lélekkel az oikonomia értelmében, mely a számot adja, nehogy – mint elfajultságotok felhozza – az Atyáról higgyék a születést és senvedést, amit nem szabad hinni, mert nem is az a hagyomány. Ám két Istenről és két Úrról soha nem beszélünk, nem azért, mintha az Atya és Fiú nem lenne Isten, mintha a Lélek nem lene Isten, és egyenként Isten, hanem mert a megelőző korokban is két Istenről és két Úrról beszéltek, hogy amikor eljött Krisztus, ismerjék el Úrnak is és Istennek is, mert az Isten és Úr Fia…. Ám, amikor eljött Krisztus és mi megismertük, hogy ő az, aki a számot visszafelé érvényesíti, aki második lett az Atya után és a Lélek a harmadik, még az Atya is teljesebben nyilatkozott meg általa, az Úr és Isten neve immár az egységre vonatkozik, hogy mivel a bálványok sokaságától a népek megtértek az egyetlen Istenhez, megalapozott legyen a különbség az egy és a sok istenség tisztelői között."
"Íme a következő eszmék azok, amelyeket egyértelmű világossággal hagyományozott az apostoli tanítás. Először is, hogy egy Isten létezik, aki mindent megteremtett és megalkotott, aki a semmiből teretette a mindenséget…Továbbá, hogy miképpe azt prófétái révén korábban megígérte ez az Isten, a legújabb időkben elküldte az Úr Jézus Krisztust… Továbbá, hogy Jézus Krisztus, aki eljött, az Atyától született minden teremtmény előtt. Ő, aki a mindenség létrehozásakor az Atyának segített, hiszen minden általa lett, a legújabb időkben kiüresítve önmagát emberré lett, megtestesült, s mikor Istenként emberré lett, megmaradt Istennek, ami volt. A mi testünkhöz hasonló testet vett fel, attól csak annyiban különbözőt, hogy szűztől és a Szentlélektől született… Továbbá, az apostoli tanítás szerint az Atyához és a Fiúhoz társul dicsőségben és méltóságban a Szentlélek… az egyház teljesen egyértelmű tanítása, hogy ez a Szentlélek inspirált minden egyes szentet, prófétát és apostolt, s nem lakozott más Lélek a régiekben s más azokban, akik Krisztus eljövetele idején nyerték el az ihletettséget."
"Ideje, hogy visszatérve az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló fejtegetéseinkhez, végignézzünk néhány, akkor figyelmen kívül hagyott dolgot… Azt mondjuk tehát, hogy nem Isten lényegének valamelyik része került a Fiúba" mint az eretnekek gondolják, és nem is a semmiből teremtette, vagyis saját lényegén kívülről, úgyhogy lett volna olyan, amikor nem létezett; hanem azt állítjuk, hogy minden testi érzékelés számára megfoghatatlan módo a láthatatlan és testetlen Istenből jött létre az Ige és Böcsesség minden testi szenvedély nélkül, ahogy az akarat származik az értelemből… De még azt az állítást is, hogy „soha nem volt, amikor nem létezett”, elnézően kell kezelnünk, mivel maguk a szavak, mármint az „amikor” és a „soha” időhatározók jelentését hordozzák, holott mindazt, amit az Atyáól, a Fiúról és a Szentlélekről állítunk, minden idő, minden világkorszak és minden örökkévalóság felett állóként kell értelmeznünk. Hiszen egyedül a Szentháromság az, ami az értelmezésnek nemcsak az időbeli, hanem az örökkévalóságra irányuló módját is felülmúlja. Minden egyebet azonban, ami a Szentháromságon kívül van, világkorszakokkal és időszakokkal mérünk."
"Az Úr ugyanis azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Egy másik helyen pedig az Atyáról, a Fiúról és a Szent Lélekről van megírva: „És ez a három egy” (1Jn 5,7). Ki gondolhatja, hogy ezt az isteni szilárdságból származó, mennyei előképekre visszanyúló egységet az Egyházban szétszakíthatja, az egymással ütköző akaratok egyenetlenségével megbonthatja? Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és az üdvösséget nem tartja meg."
"1. Most pedig méltányos lesz, hogy teljes joggal szót emeljek azokkal szemben, akik az Isten Egyházának legünnepélyesebb tanítását, a monarchiát, három valamilyen erőre, három különböző hüposztasziszra és három istenségre osztják és egymástól elkülönítik és lerombolják. Hallottam ugyanis egyesekől, akik közöttetek hirdetik és tanítják az isteni igét, hogy tanítómesterei ennek a véleménynek.Ezek pedig, hogy úgy mondjam, szöges ellentétben állnak Szabelliosz véleményével. Ő ugyanis káromol, mikor azt állítja, hogy a Fiú maga az Atya, és fordítva. Amazok pedig valamiképen három istenről tanítanak, amikor a szent egysége három egymástól teljesen elkülönített hüposztasziszra bontják. Szükséges ugyanis, hogy az isteni Ige a mindenség Istenével egyesülve legyen, a Szentlélek pedig Istenben maradjon és benne lakjék úgy, hogy az isteni Háromságot egységbe, mintegy csúcspontként a mindenség mindenható Istenére vezessük vissza és foglaljuk egybe. Mert az oktalan Markión tanítása, amely a monarchiát három elvre szaja széjjel és így megosztja, nyilván ördögi tanítás, nem pedig Krisztus igaz tanítványaié, de nem is azoké, akik az üdvözítő tanítását tartják helyesnek. Ezek ugyanis nagyon jól tudják, hogy a Szentháromságot az isteni Szentírás tanítja ugyan, de hogy három isten van, azt se az Ó-, se az Újszövetség nem tanítja. 2. De nem kevésbé kell hibáztatnunk azokat sem, akik a Fiút valamiféle alkotott létezőnek tartják, és úgy vélekednek, hogy az Úr teremtmény, mint egy azok közül, akik tényleg teremtmények. Márpedig Ő, amint illik és méltányos is, született és nem alkotott vagy teremtett valaki. Ezt az isteni kinyilatkozások bizonyítják. Nem valami csekély, hanem a legnagyobb istentelenség tehát azt mondani, hogy az Úr valami módon mintegy kézzel alkotott valaki. ha ugyanis a Fiú keletkezett, akkor volt olyan idő, amikor nem létezett. Ám mindig volt, ha az Atyában van, miként Ő maga kijelenti [Jn 14,10k]. Ha pedig Krsztus ige, bölcsesség, erő, mert ti is tudjátok, hogy Krisztus ez, amint az Írások ezt tanítják [Jn 1,14; 1Kor 1,24], akkor ezek nyilván Istennek az erői. Ennélfogva, ha a Fiú keletkezett, akkor volt idő, amikor ezek az erők nem léteztek, vagyis volt idő, amikor Isten ezek nélkül létezett, ami pedig nyilván képtelenség. De minek beszélek előttetek ezekről a dolgokról többet? Szentlélekkel teli emberek vagytok, és nagyon is belátjátok, hogy mennyi képtelenség következik abból a véleményből, amely a Fiút teremtménynek állítja. Úgy látom, hogy ezek a dolgok a legkevésbé sem jutottak eszükbe eme vélekedés vezéreinek, ezért aztán eljességgel eltértek az igazságtól, és másképpen fejtik ki, mint az isteni és prófétai Szentírás értelmzi azt a kijelentést, hogy "az Úr az Ő útjainak kezdetén teremtett engem" [Péld 8,22 LXX] ... 3. A csodálatos és isteni egységet tehát nem szabad három istenségre szétválasztani, és nem szabad az Úr méltóságát és fölséges nagyságát kisebbíteni az "alkotás" szóval, hanem hinni kell a mindenható Atyaistenben és Jézus Krisztusbn, az Ő Fiában és a Szentlélekben: és azt, hogy az Ige a mindenség Istenével egységben van. Ő mondta ugyanis: hogy "én és az Atya egy vagyunk" [Jn 10,30], és hogy "én az Atyában és az Atya énbennem van" [Jn 14,10]. Így sértetlenül megőrződik az isteni Háromság és a monarchia szent tantása."
"Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában… És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában… És a Szentlélekben."
"Senki ne szakítsa el egymástól az Ó- és az Újszövetséget. Ne mondja senki, hogy más ott a Lélek, és más itt a Lélek. Mert akkor sérti azt a Szent Lelket, aki az Atyával és Fiúval együtt imádandó és tisztelendő, és a szent keresztség idején a Szent Háromság magában foglalja. Mert Isten egyszülött Fia az apostoloknak viláfgosan megmondta: "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelvén őket az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevére" (Mt 28,19). Mi az Atyába, a Fiúba és a Szent Lélekbe vetjük reményünket. Nem hirdetünk három Istent, némuljanak el a markioniták, hanem a Szent Lélekkel együtt egy Istent hirdetünk. Osztatlan a hit, elszakíthatatlan a vallás. Nem osztjuk meg a Szent Háromságot, mint teszik némelyek, de össze sem vonjuk, mint Szabelliosz. Ezzel szemben vallásosan egy Atyáról tudunk, aki Üdvözítőnek a iút küldte nekünk. Egy Fiút ismerünk, aki megígérte, hogy elküldi a Vigasztalót az Atyától. Azt a Szent Lelket ismerjük, aki beszélt a próféták által, és aki pünkösdkor tüzes nyelvek alakjában leszállt az apostolokra Jeruzsálemben..."
"Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában. Hiszek az egy Úrban; Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyábal egylényegű, és minden általa lett… Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától [és a Fiútól] szrmazik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút."
A Szentlélek Isten
"Ezt a szabályt vallom, amivel tanúsítom, hogy egymástól elválaszthatatlan az Atya és a Fiú és a Lélek, tartsd is így hát mindenütt, tudd meg, mit milyen értelemben kell mondani. Íme tehát másnak mondom az Atyát, másnak a Fiút, másnak a Lelket, - rosszul érti a kijelentést a műveletlen és az elferdült, mintha ezt a különbözőséget hangoztatná és a különbség következtében az Atya és Fiú és Szentlélek elválasztására célozna. Szükségképpen ezt mondom, amikor erősködnek, hogy ugyanaz az Atya és Fiú és Lélek -, az oikonomiával szemben a monarchiának kedvezve -, de nem a különbség miatt mondom másnak a Fiút és Atyát, hanem a felosztás miatt, nem a megosztás, csak a megkülönböztetés miatt más, mivel nem ugyanaz az Atya és a Fiú, vagy valamilyen mértékben különböző az egyik a másiktól. Az Atya az egész lényeg, a Fiú pedig az egész származéka és része, mint maga vallja: „Mert az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28). A zsoltár ennek következtében énekel úgy róla, mint aki kisebb: „Alig kisebb az angyaloknál” (Zsolt 8,6). Így az Atya is más, mint a Fiú, amikor nagyobb a Fiúnál, mivel más aki szül, más aki születik, mert más aki küld, más aki küldött, mert más az, aki tesz, más az, aki által az megtörténik. Jó, hogy az Úr is élt ezzel a szóval a Paracletus személyére vonatkozóan, és nem a megosztást jelezte, hanem a rendelkezést, ezt mondta ugyanis: „Kérni fogom az Atyát és más ügyvédet küld nektek, az igazság Lelkét” (Jn 14,16). Így magától különbözőnek mutatta a Paracletust, ahogyan mi is őt állítjuk az Atyától különbözőnek, hogy a harmadik fokozatot mutassa meg a Paracletusban, amint mi a másodikat mutattuk meg a Fiúban az oikonomia megtartásáért. Maga az, hogy Atyának és Fiúnak mondják, nemde annyit jelent, hogy az egyik a másiktól van? Főleg pedig, mindegyik az volt, aminek neve mondja, és ami volt, annak is hívták, és a különböző szavakat egymással összezavarni egyáltalán nem lehet, mivel nem lehet azokat a dolgokat sem, melyeket jeleztek. „Igen, igen, nem, nem, mert ami ezen túl van, a gonosztól van” (Mt 5,37)."
"Mivel tehát ilyen összetartozás és egység van a Szentháromságban, ki is szakíthatná el a Fiút az Atyától, vagy a Lelket a Fiútól, vagy akár magától az Atyától? Vagy ki lehetne elég vakmerő ilyesminek kijelentésére, hogy a Háromság nem hasonló, hanem különböző természetű önmagában; vagy hogy más a lényege a Fiúnak, mint az Atyának, vagy hogy idegen a Fiútól a Lélek? … Amint ugyanis a Fiú, aki az Atyában van, s akiben egyúttal az Atya is jelen van, nem teremtmény, hanem az Atya lényegéhez tartozik (hiszen ezt látszólag még ti is így mondjátok); ugyanúgy nem méltányos dolog a teremtmények közé sorolni a Lelket sem, aki a Fiúban van, s akiben ugyanakkor a Fiú is jelen van. Méltánytalan tehát a Lelket elválasztani az Igétől, s így megfosztani tökéletességétől a Háromságot. Nézzük meg a következőkben önmagukban is azokat a szövegeket, amelyek a sugalmazott Írásokban a Szentlélekkel kapcsolatban hangzottak el, és … ítéljük meg azt, vajon van-e valami közös tulajdonsága a teremtményekkel a léleknek, vagy pedig Istenhez tartozik ő, hogy így végül vagy teremtménynek mondhassuk őt, vagy pedig a teremtményekhez képest másnak, mégpedig a Háromságban létező istenség sajátjának és egyikének."
"Valljuk, hogy a Szentlélek is teremtetlen és egy felségű, egylényegű, egy erejű az Atya Istennel és a mi Urunk Jézus Krisztussal. Ugyanis méltánytalanság, hogy csak teremtményként méltassuk azt, aki elküldetett, hogy teremtsen, amiként a szent próféta érvelt, mondván: „Áraszd ki lelkedet, és életre fognak kelni” (Zsolt 103,30). Aztán egy másik ugyanúgy mondta: „Az isteni Lélek, aki engem megteremtett” (Jób 33,4). Nem szabad ugyanis elválasztani az istenségtől azt, aki össze van kötve vele a működés és a bűnök megbocsátása terén… Amint ugyanis a Nikaiai zsinat hitét minden tekintetben sértetlenül megtartjuk, és színlelt szavak, avagy a szavak értelmének megrontása nélkül hisszük, hogy a Háromság egy - és együtt - örök lényegű, a Szentlelket semmilyen tekintetben nem választjuk külön, hanem az Atyával és a Fiúval együtt imádjuk, mint olyat, aki mindenben tökéletes, erőben, méltóságban, felségben, istenségben."
"Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától [és a Fiútól] származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával."
A Katolikus Egyház tanítása a Szentlélekről - II.
A Katolikus Egyház Katekizmusa152 Lehetetlen, hogy valaki higgyen Jézus Krisztusban anélkül, hogy részesednék az Ő Lelkében. A Szentlélek pedig kinyilatkoztatja az embereknek, hogy kicsoda Jézus. Ugyanis "senki sem mondhatja, »Úr Jézus!«, csak a Szentlélekben" (1Kor 12,3). "A Lélek ugyanis mindent átlát, Isten mélységeit is. (...) Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten Lelke" (1Kor 2,10--11). Istent egyedül Isten ismeri teljesen. Hiszünk a Szentlélekben, mert Ő Isten. Az Egyház szüntelenül vallja hitét az egy Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. 232 A keresztényeket "az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében" keresztelik meg (Mt 28,19). Előtte azonban a háromszoros "hiszek"-kel válaszolnak a kérdezőnek, aki megkérdezi őket, hogy hisznek-e az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben: "Az összes keresztények a Szentháromságban hisznek". [Arles-i Szent Caesarius: Expositio vel traditio Symboli (sermo 9.)] 243 Húsvétja előtt Jézus meghirdeti "egy másik Paraklétosz" (Védelmező), a Szentlélek elküldését. Ő már a teremtésben tevékenyen részt vett, [Vö. Ter 1,2.] és "szólt a próféták szavával". [Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.] Mostantól kezdve a tanítványokkal marad és bennük lesz, [Vö. Jn 14,17.] hogy tanítsa [Vö. 14,26.] és "bevezesse őket a teljes igazságba" (Jn 16,13). Így azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy a Szentlélek Jézussal és az Atyával együtt egy harmadik isteni Személy. 244 A Lélek örök eredése időbeli küldetésében tárul föl. A Szentlelket az apostolokhoz és az Egyházhoz mind az Atya küldi a Fiú nevében, mind a Fiú személyesen, miután visszatért az Atyához. [Vö. Jn 14,26; 15,26; 16,14.] A Lélek személyének küldése Jézus megdicsőülése után [Vö. Jn 7,39.] teljesen föltárja a Szentháromság misztériumát. 245 A Szentlélekre vonatkozó apostoli hitet 381-ben a II. egyetemes konstantinápolyi zsinat így hirdette meg: "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik". [Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.] Ily módon az Egyház elismeri, hogy az Atya "a teljes istenség forrása és eredete". [VI. Toledói Zsinat 638-ban; DS 490.] A Szentlélek örök eredése nem független a Fiú örök eredésétől. "Hisszük, hogy a Szentlélek is, aki a Szentháromságban a harmadik személy, egy és egyenlő az Atyaistennel és a Fiúval, egylényegű és egy természetű; (...) nem csak az Atya Lelke, nem is csak a Fiúé, hanem egyszerre az Atya és a Fiú Lelke." [XI. Toledói Zsinat 675-ben: DS 527.] Az Egyház konstantinápolyi zsinatának hitvallása vallja: "akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk". [Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.] 683 "Nem mondhatja senki: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben" (1Kor 12,3). "Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«"(Gal 4,6). Ez a hívő megismerés csak a Szentlélekben lehetséges. Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak első föltétele, hogy megérintse a Szentlélek. Ő megelőz minket és fölébreszti bennünk a hitet. Keresztségünk, a hit első szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában van és a Fiúban kínáltatik föl, bensőségesen és személyesen a Szentlélek közli az Egyházban: A keresztség "adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét hordozzák, Ő odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja őket az Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi őket. A lélek nélkül tehát lehetetlen látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik. [Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 7: SC 62, 41, 42.] 684 A Szentlélek az első a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő küldött, Jézus Krisztust. [Vö. Jn 17,3] De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a "Teológus" ezt a kibontakozást az isteni "közös leereszkedés" pedagógiája által magyarázza: Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket -- hogy úgy mondjam -- súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...), hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból világosságba" jutva ragyogjon ránk a Szentháromság világossága. [Nazianzi Szent Gergely: Oratio, 31, (Theologica, 5), 26: SC 250, 326] 685 A Szentlélekben hinni ezért annak megvallását jelenti, hogy a Szentlélek egy a Szentháromság személyei közül, az Atyával és a Fiúval egylényegű",akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút". [Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.] Ezért a Szentlélek isteni misztériumáról a Szentháromság teológiájában volt szó. Most tehát a Szentlélekről csak az isteni "üdvrendben" beszélünk. 686 A Szentlélek üdvösségünk tervének kezdetétől a beteljesedésig együtt munkálkodik az Atyával és a Fiúval. De mint Személynek kinyilatkoztatása és ajándékozása, fölismerése és elfogadása csak a Fiú megváltó megtestesülésével elkezdődött "végső időkben" történik. Ezek után a Krisztusban, az új teremtés "Elsőszülöttjében" és Fejében beteljesült isteni terv a kiárasztott Szentlélek által testet -- Egyházat, szentek közösségét, bűnök bocsánatát, test föltámadását, örök életet -- ölthet az emberi nemben. 2780 Istent azért tudjuk "Atya" néven szólítani, mert emberré lett Fia kinyilatkoztatta nekünk Őt, s mert az ő Lelke megismertet minket Vele. Amit az ember meg nem ismerhet, s amibe az angyali hatalmasságok sem pillanthatnak be, tudniillik a Fiú és az Atya személyes kapcsolatába, [Vö. Jn 1,1.] íme, abban a Fiú Lelke részesít bennünket, akik hisszük, hogy Jézus a Krisztus, és Istenből születtünk. [Vö. 1Jn 5,1.]
Tanítóhivatali megnyilatkozások
Kopt szövegváltozat
"Hiszek az egy igaz Istenben, a mindenható Atyában, és az ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, Urunkban és Üdvözítőnkben, és az ő Szentlelkében, aki mindent éltet, az egylényegű Háromságban, egy istenségben, egy hatalomban, egy uralomban…"
Etióp szövegváltozat kérdő formában
"Hiszel-e az egy Istenben, a mindenható Atyában, és az ő egyetlen Fiában, Jézus Krisztusban, Urunkban és Üdvözítőnkben, és az egész teremtést éltető Szentlélekben, az isteni mivoltában egyenlő Háromságban, és egy Úrban, egy uralomban…"
"Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, és a vele egylényegű Igében… és a Szentlélekben, aki egylényegű az Atyával és az Isten Igéjével."
"… és hiszünk a Szentlélekben, aki nem idegen az Atyától és a Fiútól, hanem egylényegű az Atyával és a Fiúval, aki nem teremtetett, aki tökéletes, aki vigasztaló…"
Rövidebb formula
"Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában… és az egy Úr Jézus Krisztusban… és a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk, aki beszélt a próféták által…"
Hosszabb formula
"… és hiszünk a Szentlélekben, aki szólt a törvény által és hirdette az igét a próféták által, és aki leszállt a Jordán folyónál, aki az apostolokban megszólalt, és a szent hívőkben lakozik. Abban az értelemben hiszünk benne, hogy ő a Szentlélek, az Isten Lelke, a tökéletes Lélek, a vigasztalás Lelke, nem teremtetett, aki az Atyától származik, és akit a Fiútól kapnak, Benne hiszünk… Mindazok pedig, akik azt állítják, hogy volt idő, amikor a Fiú vagy a Szentlélek nem volt, vagy a nem létezőkből lettek volna, vagy valami más hüposztásziszból vagy lényegből, valamint azok, akik azt mondják, hogy az Isten Fia vagy a Szentlélek változó vagy változékony, ezeket a katolikus és apostoli Egyház, a ti és a mi Anyánk kiközösítéssel sújtja…"
"Valljuk, hogy a Szentlélek is teremtetlen és egy felségű, egylényegű, egy erejű az Atya Istennel és a mi Urunk Jézus Krisztussal. Ugyanis méltánytalanság, hogy csak teremtményként méltassuk azt, aki elküldetett, hogy teremtsen, amiként a szent próféta érvelt, mondván: „Áraszd ki lelkedet, és életre fognak kelni” (Zsolt 103,30). Aztán egy másik ugyanúgy mondta: „Az isteni Lélek, aki engem megteremtett” (Jób 33,4). Nem szabad ugyanis elválasztani az istenségtől azt, aki össze van kötve vele a működés és a bűnök megbocsátása terén… Amint ugyanis a Nikaiai zsinat hitét minden tekintetben sértetlenül megtartjuk, és színlelt szavak, avagy a szavak értelmének megrontása nélkül hisszük, hogy a Háromság egy - és együtt - örök lényegű, a Szentlelket semmilyen tekintetben nem választjuk külön, hanem az Atyával és a Fiúval együtt imádjuk, mint olyat, aki mindenben tökéletes, erőben, méltóságban, felségben, istenségben."
"Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, és egy Urukban, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, és az egy Szentlélek Istenben. Nem három Istent, hanem az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mint egy Istent tiszteljük és valljuk meg… a Szentlélek pedig se nem született, se nem születetlen, nem teremtmény és nem alkottatott, hanem az Atyától [és a Fiútól] származik, az Atyával és a Fiúval együtt örök és azonosan egyenlő, és velük együtt működik…"
"Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától [és a Fiútól] származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával."
(1.) Kiközösítjük azokat, akik nem vallják meg teljes szabadsággal, hogy Ő (a Szentlélek) az Atyával és a Fiúval egyhatalmú és egy-szubsztanciájú. (3.) Kiközösítjük Arioszt és Eunomioszt, akik hasonló istentelenséggel, bár más kifejezéssel, a Fiúról és a Szentlélekről azt állítják, hogy teremtmények. (10.) Ha valaki nem vallja, hogy az Atya mindig van, a Fiú mindig van, a Szentlélek mindig van: az eretnek. (16.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek az Atyától van igazán és sajátságosan, akárcsak a Fiú, és az isteni szubsztanciából következőleg igaz Isten: az eretnek. (17.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek mindent megtehet, mindent tud és mindenütt jelen van, akárcsak a Fiú és az Atya: az eretnek. (18.) Ha valaki azt állítaná, hogy a Szentlélek alkotott lény, vagy hogy a Fiú alkotása: az eretnek. (20.) Ha valaki nem vallaná, hogy az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, a hatalma, a fölsége, az ereje; egy a dicsősége, az uralma és az uralkodása és egy az akarata és az igazsága: az eretnek. (21.) Ha valaki nem vallaná, hogy a három személy valóságban az Atyáé, a Fiúé és a Szentléleké egyenlők, mindig élők és fenntartanak mindent, minden láthatót és láthatatlant, mindent megtehetnek, mindent megítélnek, mindent éltetnek, mindent teremtenek, és mindent üdvözítenek: az eretnek. (22.) Ha valaki nem vallaná, hogy minden teremtménynek imádnia kell a Szentlelket, akárcsak a Fiút és az Atyát: az eretnek. (23.) Ha valaki az Atyáról és a Fiúról helyesen gondolkoznék, de a Szentlélekről helytelenül, az eretnek, mert minden eretnek, aki az Isten Fiáról és a Szentlélekről rosszul gondolkozik, az a zsidók és pogányok hitszegését követi. (24.) Ha valaki olyan megosztást tesz, hogy Krisztus Atyját Istennek mondja és az Ő Isten-Fiát és a Szentlélek Istent isteneknek mondaná, tehát nem Istennek, az egyetlen istenség és hatalom szerint, mint ahogyan hisszük és tudjuk, hogy mindez az Atyáé és a Fiúé és a Szentléleké; s aki így lefokozza a Fiút vagy a Szentlelket és úgy véli, hogy egyedül az Atya az Isten, és ily módon hiszi az egy Istent, az minden tekintetben eretnek, sőt zsidó, minthogy az „istenek”-et mint nevet az angyalokra és az összes szentekre ruházta rá az Isten ajándékul, viszont az Atyáról és a Fiúról és a Szentlélekről az egyetlen és egyenlő istenség alapján nem az „istenek” mint név van kinyilvánítva a mi számunkra, hanem „az” Isten neve, és ez azt rója ránk, hogy higgyük: csakis az Atyában és Fiúban és a Szentlélekben keresztelkedünk meg, nem pedig az angyalok és a főangyalok nevében, amiként az eretnekek vagy a zsidók, vagy éppen az esztelen pogányok. Ez tehát a keresztények üdvössége, hogy a Szentháromságnak hívén, azaz az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, és megkeresztelkedvén benne, kétségek nélkül higgyük az ő egyetlen igaz istenségét és hatalmát, fölségét és szubsztanciáját.
"Hiszek tehát az egy Istenben: az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben… a Szentlélekben is, aki mindenható, mindkettővel, ti. az Atyával és a Fiúval egyenlő, egyformán örökkévaló és egyszubsztanciájú; aki az Atyától időtlenül származván az Atyának és a Fiúnak a Lelke: azaz, három, egylényegű avagy egytermészetű szubzisztenciában avagy személyiségben hiszek; egy az erejük, egy a cselekvésük, egy a boldogságuk és egy a hatalmuk is; hogy hármas legyen z egység, és egy legyen a Háromság… egyrészt mindegyikük igaz és tökéletes Isten, másrészt mindhárman együtt: egy igaz és tökéletes Isten; ti. ezt úgy kell értenünk, hogy az istenség teljessége semmivel sem kevesebb külön egyikükben, semmivel sem több együtt a háromban."
"Az isteni Írások és a tanítás szerint, amelyet a szent atyáktól kaptunk, valljuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy istenség és egy szubsztancia; a személyek különbözőségében a háromságot hisszük, az istenségben az egységet hirdetjük, és sem a személyeket nem elegyítjük, sem a szubsztanciát nem osztjuk meg."
(10) A Szentlélek a harmadik személy a Szentháromságban. Őt is Istennek hisszük, éspedig egynek és egyenlőnek az Atya Istennel és a Fiúval, egyazon lényegűnek és egyazon természetűnek is. De nem hisszük nemzettnek vagy teremtettnek, hanem kettejüktől származónak, mindkettejük Lelkének.
"A mi Urunk és Üdvözítőnk szavára alapozott Szentséges római Egyház hiszi, vallja és hirdeti, hogy egy igaz Isten van, aki mindenható, változhatatlan, örökkévaló; az Atya, a Fiú és a Szentlélek, aki egy a lényegben, hármas a személyekben: az Atya, aki nem született, a Fiú, aki az Atyától született, a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya nem a Fiú vagy a Szentlélek; a Fiú nem az Atya vagy a Szentlélek; a Szentlélek nem az Atya vagy a Fiú; hanem az Atya csakis az Atya, a iú csakis a Fiú, és a Szentlélek csakis a Szentlélek. Egyedül az Atya nemzette a Fiút saját szubsztanciájából, egyedül a Fiú született az egyedüli Atyától" és egyedül a Szentlélek származik egyszerre az Atyától és a Fiútól. Ez a három személy egy Isten és nem három isten; mivel mindhármuké az egy lényeg, egy szubsztancia, egy természet, egy istenség, egy mérhetetlenség, egy örökkévalóság, és minden egy, ahol nem merül fel a viszonyulás szembenállása. „Eme egység következtében az Atya egészen a Fiúban van, egészen a Szentlélekben, a Fiú egészen az Atyában van és egésze a Szentlélekben, és a Szentlélek egészen az Atyában van és egészen a Fiúban. Egyik sem előzi meg a másikat az örökkévalóságban, nem múlja fölül a nagyságban, és nem haladja meg a hatalomban. Örök és eredet nélkül való ugyanis az, hogy a Fiú az Atyától létezik; és örök és eredet nélkül való az, hogy a Szentlélek az Atyától származik” [Vö. Ruspei Fulgentius: De fide seu de regula fidei ad Petrum 1,4.]… Bárki legyen is az, aki ezzel ellenkezőt vagy ellentéteset gondol, azokat visszautasítja, elítéli és kiközösíti és idegennek jelenti ki Krisztus testétől, amely az Egyház. Ezért ítéli el Szabellioszt, aki összezavarja a személyeket és a valós különbségeket közöttük teljesen megszünteti. Elítéli az ariánusokat, eunomiánusokat, macedóniánusokat, akik egyedül az Atyát mondják igaz Istennek, a Fiút pedig és a Szentlelket a teremtmények rendjébe helyezik. Elítél bárki mást is, aki fokozatokat vagy egyenlőtlenségeket állít fel a Háromságban."
8. Jellegzetes Szent János szövegében, hogy az Atyát, a Fiút és a Szentlelket kifejezetten személynek nevezi. Az elsőt megkülönbözteti a másodiktól és a harmadiktól, éppenúgy mint ezeket egymástól. Jézus gyakran szól a Szentlélekről személyes névmással: "Ő", és ugyanakkor egész búcsúbeszédében arról a kapcsolatról szól, mely az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egymáshoz fűzi. Így: "A Vigasztaló... aki az Atyától származik"; 27 és: az Atya "adja" a Szentlelket. 28 Az Atya "küldi" a Szentlelket a Fiú nevében. 29 "A Lélek majd tanúságot tesz a Fiúról." 30 A Fiú kéri az Atyát, hogy küldje a Vigasztalás Lelkét, 31 de ugyanúgy ígéri nékünk kereszthalála általi "elmenetelére" utalva: "Ha elmegyek, akkor elküldöm nektek". 32 Az Atya küldi a Szentlelket atyaságának erejével, mint ahogyan küldte a Fiút; 33 ugyanakkor küldi Krisztus megváltói erejéből, és ilyen értelemben a Fiú is küldi a Szentlelket: "Elküldöm őt nektek". Megjegyzendő, hogy az utolsó vacsora termében elhangzott ígéretek a Szentlélek eljövetelét Krisztus "elmenetele" utánra teszik. De az az "eljövetel", melyről a Jn 16,7--8-ban van szó, világosan mutatja az összefüggést, amelyet okozatinak is mondhatunk a két esemény között: "Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm nektek". A Szentlélek eljön, amennyiben Krisztus a kereszthalál által távozik. Nemcsak a megváltás után, hanem a megváltás eredményeként jön el, amit Krisztus az Atya akarata és ténykedése szerint teljesített. 9. A húsvéti búcsúbeszédben -- mondhatjuk -- elértük a Szentháromság kinyilatkoztatásának csúcsát. Egyúttal ott vagyunk a végső eredmény előtt, a legdöntőbb szavaknál, melyek abban a közismert utolsó küldetésben nyertek kifejezést, amit az apostolok és általuk az Egyház kapott: "Elmenvén tehát tanítsatok minden népet" -- ez olyan parancs, mely bizonyos értelemben magába foglalja a kereszténység szentháromsági formuláját: "...kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében". 34 Ez a formula rámutat Isten legbensőbb titkára és isteni életére: Atya, Fiú, Szentlélek, háromságban isteni egység. A búcsúbeszédet úgy is értelmezhetjük, mint erre a szentháromsági formulára való felkészítést. Kifejeződik benne a szentség életadó ereje, amely a háromszemélyű Isten életében részesít oly módon, hogy az ember természetfeletti ajándékként megkapja a megszentelő kegyelmet. Így kap meghívást és nyer képességet az ember, hogy részesedjék Isten kifürkészhetetlen életében. 10. Isten az ő legbensőbb életében "szeretet", 35 lényege szerint szeretet, amely mindhárom isteni Személyben közös. A személyes szeretet a Szentlélek mint az Atya és a Fiú Lelke. És ezért "mindent átlát, Isten mélységeit is", 36 mint teremtetlen szeretet, aki ajándékul adja magát. Azt állíthatjuk, hogy a Szentlélekben a háromságos Isten benső élete merő ajándékká lesz az isteni Személyek szeretetének állandó cseréjében, és Isten a Szentlélek által mint ajándék létezik. A Szentlélek ennek a kölcsönös önajándékozásnak, ennek a szeretetlétnek személyes kifejezője 37 Ő a Személyszeretet, Ő a Személy-ajándék: Istenben a valóság kifürkészhetetlen gazdagsága és a személy kimondhatatlan mélysége, ahogyan azt egyedül csak a kinyilatkoztatás adhatja tudtunkra. De mert az Atyával és a Fiúval istenségében egylényegű, a Szentlélek egyúttal maga is szeretet és ajándék (teremtetlen ajándék), amelyből, mint élő forrásból, bőven árad a teremtmények számára minden ajándék (teremtett ajándék): a létezés ajándéka, amelyet minden teremtmény megkapott a teremtés által; a kegyelem ajándéka, amelyet az emberek kaptak az üdvrend által. Amint Szent Pál apostol írja: "...a nékünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete". 38 |