|
|
A
hitvédelem jelentősége
(egyelőre kommentár nélkül)
Hitvédelem a
Szentírásban
1Pét
3,15
Urunkat,
Krisztust szentül tiszteljétek
szívetekben, legyetek
mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek
(= apologia), aki
csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.
ApCsel 22,1
„Testvérek, férfiak és
apák! Hallgassátok
meg védekező
szavaimat (= apologia), amelyet most
elétek tárok!”
1Kor 9,3
Ezzel igazolom (= apologia) magam
azok előtt, akik felelősségre vonnak.
Fil 1,7
Méltányos is, hogy így gondolkodjam
rólatok, mindnyájatokról, mert
szívembe
zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben,
akár
bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot
védelmezem (= apologia) és bizonyítom.
Fil 1,16
... tudják, hogy küldetésem
az evangélium védelmére (= apologia)
szól,
Lk 12,11-12
Amikor majd a zsinagógákba vagy a
hatóságok
és hatalmasságok elé hurcolnak
benneteket, ne
gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek (= apologeomai),
vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az
órában majd
megtanít rá benneteket, hogy mit
kell mondanotok.
Lk 21,14-15
Véssétek
hát szívetekbe: Ne törjétek
fejeteket, hogyan védekezzetek (= apologeomai). Olyan
ékesszólást és
bölcsességet
adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni
vagy
ellentmondani nektek.
ApCsel 19,33
Végül
a
tömegből előcitálták Sándort,
akit a
zsidók előretuszkoltak. Sándor intett a
kezével,
hogy meg akarja
magyarázni (= apologeomai) a népnek a dolgot.
ApCsel 24,10
Amikor a
helytartó
bólintott feléje, hogy beszéljen,
Pál
így védekezett: „Tudom, hogy
hosszú
évek óta bírája vagy ennek
a népnek,
ezért nyugodt
lélekkel terjesztem eléd
védekezésemet (= apologeomai).
ApCsel 25,7-8
Amikor
megjelent, a
Jeruzsálemből jött zsidók
körülállták, és
súlyos
vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem
tudták
őket. Pál
így védekezett (= apologeomai):
„Sem a zsidók törvénye ellen,
sem a templom
ellen, sem a császár ellen nem
vétettem.”
ApCsel 26,1-2
Erre Agrippa
király
Pálhoz fordult: „Engedélyt kapsz, hogy
beszélj a magad védelmére.”
Pál
kinyújtotta kezét, és így
védekezett (= apologeomai):„Boldognak tartom
magam, Agrippa király, hogy előtted
védekezhetem (= apologeomai) a zsidók emelte
minden vád ellen...
ApCsel 26,24
Amikor így
védekezett (= apologeomai),
Fesztusz hangosan közbevágott: „Elment az
eszed,
Pál! Nagy tudásod őrültségbe
kergetett.”
ApCsel. 17,2
Pál
pedig szokása szerint bement hozzájuk,
és három szombaton is vitába
szállt velük az írások
alapján. (MBT)
ApCsel 18,4
Minden
szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az
úr Jézus nevét, és
igyekezett meggyőzni a
zsidókat és a
görögöket. (KNV)
ApCsel 18,19
Efezusba
érkezve elvált tőlük, a
zsinagógába ment, és vitába
szállt a zsidókkal.
ApCsel 17,17
Vitatkozott
a zsidókkal és az istenfélőkkel a
zsinagógában, s a köztéren is
nap-nap
után azokkal, akik ott voltak. (KNV)
ApCsel 19,8-9
Eljárt
a zsinagógába, és három
hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyőzze őket
az Isten országáról.
De amikor némelyek megkötötték
magukat, és nem hittek, sőt nyilvánosan
gyalázták az (úr)
tanítását, otthagyta őket. A
tanítványokat is
különválasztotta tőlük
és naponta
tanította őket Tirannusz
iskolájában.
ApCsel 24,25
Amikor
azonban ő
az igazságosság, a tisztaság
és a
jövendő ítélet
kérdését kezdte fejtegetni, Félix ijedten
közbeszólt: »Most egyelőre menj; alkalmas
időben majd hívatlak.«
Júd
1,9
Pedig Mihály főangyal,
amikor az
ördöggel vitatkozott és
viaskodott Mózes teste miatt, nem mert
káromló
ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta:
»Büntessen meg téged az
úr!«
Mk 12,28
Egy
írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen
találóan megfelelt nekik (Jézus),
megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok
közül?”
ApCsel 6,9-10
Felléptek
azonban
néhányan abból a
zsinagógából, amelyet a
libertinusokról, a
cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és
azokról, akik Kilíkiából
és
ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal.
Nem tudtak azonban ellenállni a
bölcsességnek és a Léleknek,
amely által szólt.
ApCsel 9,29
A görög nyelvű
zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is
szállt velük. De azok az
életére törtek.
Jn 3,25
Vita
támadt tehát János
tanítványai
és a zsidók között a
tisztulás felől.
ApCsel 15,1-2
Néhányan,
akik Júdeából jöttek,
így
tanították a testvéreket:
„Ha nem
metélkedtek körül Mózes
törvénye
szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel
emiatt zavar
és nagy vita
támadt Pál, Barnabás és
közöttük,
azt határozták, hogy Pál és
Barnabás
néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s
ebben a
vitás ügyben forduljon az apostolokhoz
és a
presbiterekhez.
ApCsel 15,7
Heves
vita támadt,
végül felállt Péter,
és ezt a
beszédet intézte hozzájuk:
„Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten
kezdettől fogva
kiválasztott közületek, hogy a
pogányok az
én számból hallják az
evangélium
tanítását, és higgyenek.
Júd 1,3
Szeretteim,
minden
igyekezettel azon vagyok, hogy közös
üdvösségünkről írjak
nektek.
Szükségesnek véltem, hogy
írásban
kérjelek titeket, küzdjetek
a hitért, amely egyszer s mindenkorra
szóló öröksége a
szenteknek.
Mt 22,37
Jézus
ezt felelte: „Szeresd
Uradat, Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből.
Mk
12,30
Szeresd
Uradat, Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes
elmédből
és minden erődből!
Lk
10,27
így
válaszolt: „Szeresd
Uradat, Istenedet,
teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből
és teljes
elmédből,
felebarátodat pedig, mint saját
magadat.”
ApCsel 1,3
Szenvedése
után sokféleképpen
bebizonyította, hogy él: negyven napon át
ismételten megjelent nekik, és beszélt
az Isten országáról.
Jn 20,27-29
Aztán
Tamáshoz fordult: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd kezemet!
Nyújtsd ki a
kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen,
hanem
hívő!
Tamás
fölkiáltott: „én Uram,
és
Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél,
mert láttál. Boldogok, akik nem
látnak, mégis hisznek.”
Mt 28,9
Egyszerre
csak Jézus jött velük szemben, s így
köszöntötte őket: „üdv
nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták
a lábát.
Lk 24,38-39
De ő
így
szólt hozzájuk: „Miért
ijedtetek meg, s
miért támad kétely
szívetekben? Nézzétek
meg a kezem és a lábam! én vagyok.
Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs
húsa és csontja, de mint
látjátok, nekem van.”
Jn 20,17
Jézus
ezt mondta neki: „Engedj!
Még nem mentem föl Atyámhoz.
Inkább menj el
testvéreimhez és vidd nekik
hírül:
Fölmegyek Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz,
Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Lk 24,41-43
De
örömükben még mindig nem mertek
hinni és
csodálkoztak. Ezért így
szólt
hozzájuk: „Van itt valami
ennivalótok?” Adtak
neki egy darab sült halat. Fogta és a
szemük láttára evett belőle.
Jn 21,12-13
Jézus
hívta
őket: „Gyertek, egyetek!” A
tanítványok
közül senki sem merte megkérdezni:
„Ki
vagy?” - hiszen tudták, hogy az Úr az.
Jézus
odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy
halat is.
1Kor 9,19
Bár
mindenkitől
független voltam, mégis mindenkinek
szolgája lettem,
hogy minél többet megnyerjek.
1Kor 9,20
A
zsidók előtt
zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a
zsidókat.
A törvény alá rendeltek
között a
törvény alárendeltje lettem - noha magam
nem vagyok
a törvénynek alárendelve -, csak hogy
megnyerjem
azokat, akik a törvény alárendeltjei.
1Kor 9,21
Azok
közt, akikre a
törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a
törvényen kívül áll
- pedig nem
állok Isten törvényén
kívül,
hanem Krisztus törvényének vagyok
alárendelve
-, csak hogy megnyerjem a törvény alá
nem
rendelteket.
1Kor 9,22
A
gyöngék
közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a
gyöngéket.
Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit
üdvözítsek.
1Kor 9,23
Mindezt az
evangéliumért teszem, hogy nekem is
részem legyen benne.
(vö.
ApCsel 17,28)
ApCsel
17,22-34
Mt 11,20
Akkor
korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb
csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot:
Lk 16,31
Ő azonban
így felelt: Ha Mózesre és a
prófétákra nem hallgatnak, ha a
halottak
közül támad fel valaki, annak sem hisznek.
Lk 22,67
„Ha
te vagy a Messiás -
szólították
fel -, mondd meg nekünk.” így
válaszolt
rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el.
Lk 22,68
Ha pedig
kérdezlek benneteket, nem feleltek.
Jn 3,19
Ez az
ítélet: a világosság a
világba
jött, de az emberek jobban szerették a
sötétséget, mint a
világosságot, mert
tetteik gonoszak voltak.
Jn 3,20
Mert
mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a
világosságot, s nem megy a
világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.
Jn 4,48
Jézus
azonban így szólt: „Hacsak jeleket
és csodákat nem láttok, nem
hisztek.”
Jn 7,7
Titeket nem
gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert
bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.
Jn 7,17
Aki
készen van rá, hogy teljesítse
akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől
való-e
ez a tanítás, vagy csak magamtól
beszélek.
Jn 8,43
Miért
nem értitek a beszédemet? Azért, mert
nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
Jn 8,44
A
sátán az atyátok, és
atyátok
kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem
tartott ki az igazságban, mert nincs benne
igazság.
Amikor hazudik, magából meríti, mert
hazug,
és a hazugság atyja.
Jn 8,45
Mégis,
bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.
Jn 8,46
Ki
vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az
igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?
Jn 8,47
Aki az
Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti
azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az
Istentől
valók.”
ApCsel 17,31
Mert
kiválasztott egy napot, s ezen igazságos
ítéletet ül a világ
fölött egy arra
rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt
tanúbizonyságot tett azzal, hogy
feltámasztotta a
halálból.”
Hitvédelem
a mai Egyházban
DILECTISSIMA NOBIS
ENCYCLICAL OF POPE PIUS XI
25. In a special way, We invite all the Faithful to unite in Catholic
Action, which We so often have recommended and which, though not
constituting a party but rather having set itself above and beyond all
political parties, will serve to form the conscience of Catholics,
illuminating and corroborating it in defense of the Faith against every
snare.
ECCLESIAM SUAM
ENCYCLICAL OF POPE PAUL VI
ON THE CHURCH
31. ...
The Contribution of Scholars
Here We would like to pay special tribute to those brilliant scholars
whose extremely competent works of theological research and exposition,
undertaken in exemplary submission to the Church's teaching authority,
have made such an expert and useful contribution to this subject,
especially within recent years. They have carried on this work not only
in the theological schools, but also in discussions with academicians
and intellectuals, in popular writings in defense of the Christian
truth, in the spiritual direction of the faithful, and in conversations
with our separated brethren. In all this they have presented many and
various illustrations of the doctrine on the Church, many of which are
quite outstanding and exceptionally useful.
The Term Explained
64. If, as We said, the Church realizes what is God's will in its
regard, it will gain for itself a great store of energy, and in
addition will conceive the need for pouring out this energy in the
service of all men. It will have a clear awareness of a mission
received from God, of a message to be spread far and wide. Here lies
the source of our evangelical duty, our mandate to teach all nations,
and our apostolic endeavor to strive for the eternal salvation of all
men. Merely to remain true to the faith is not enough. Certainly we
must preserve and defend the treasure of truth and grace that we have
inherited through Christian tradition. As St. Paul said, "keep that
which is committed to thy trust." (42) But neither the preservation nor
the defense of the faith exhausts the duty of the Church in regard to
the gifts it has been given. The very nature of the gifts which Christ
has given the Church demands that they be extended to others and shared
with others. This must be obvious from the words: "Going, therefore,
teach ye all nations," (43) Christ's final command to His apostles. The
word apostle implies a mission from which there is no escaping.
XII. Piusz:
Humani generis (DH 3880) (Kr. u. 1950)
„Mint
ahogy egy időben voltak olyanok, akik felvetették a
kérdést, hogy az Egyház hagyományos
apologetikája
nem akadálya-e inkább, mint
segítsége
annak, hogy a lelkeket Krisztusnak meg lehessen nyerni, úgy
ma
sem hiányoznak olyanok, akik komolyan fel merik vetni a
kérdést, hogy a teológiát
és
módszerét, ahogyan egyházi
jóváhagyással az iskolákban
használatos, nemhogy
tökéletesíteni kell,
hanem teljesen meg kell reformálni, hogy Krisztus
országát így az egész
világon,
mindenféle kultúrájú
és
vallási nézetű emberek között
hatásosabban lehessen terjeszteni.
Ha ezeknek nem volna más céljuk, mint egy
újfajta tanítási módszerrel
az
egyházi tudományt és
módszerét
alkalmasabbá tenni a jelenlegi állapotokhoz
és
szükségletekhez, szinte semmi okunk
nem kellene az aggodalomra; de néhányan
egyfajta ostoba „irenizmustól”
megszállottan
azt vélik a testvéri egység
megszilárdítását illetően
akadálynak, amit a Krisztus által adott
törvényeken és elveken és az
általa
alapított intézményeken alapszik, sőt,
ami a hit
sérthetetlenségének
védőbástyája vagy oszlopa.”
II.
Vatikáni Zsinat: "Lumen gentium", 11. (Kr. u. 1964)
"A
keresztség által az Egyház
tagjaivá
vált hívőket a szentségi karakter a
keresztény vallás kultuszára rendeli,
és
arra, hogy miután Isten fiaivá
újjászülettek, az emberek előtt
vallják meg a hitet, melyet Istentől az
Egyház által kaptak. [Vö.
STh III,63,2] A
bérmálás
szentségével
még tökéletesebben kötődnek az
Egyházhoz, a Szentlélek
különleges ereje
tölti el őket, ezért szigorúbb a
kötelezettségük, hogy
Krisztus igazi tanúiként szavukkal és
életmódjukkal terjesszék és
védelmezzék a hitet."
II.
Vatikáni Zsinat: "Christus Dominus", 13. (Kr. u. 1965)
(A keresztény
tanítás irányelvei)
"A
keresztény
tanítást [a püspökök]
korszerűen
adják elő, vagyis legyen meg szavukban a válasz
azokra a
nehézségekre és
kérdésekre, melyek
leginkább foglalkoztatják és
nyugtalanítják az embereket; védjék
is meg ezt a tanítást, s magukat a
híveket is
tanítsák meg
megvédésére és
terjesztésére."
II.
Vatikáni Zsinat: "Optatam totius" , 16. (Kr.u. 1965)
"A teológiai tárgyakat a
hit fényénél az Egyház
Tanítóhivatalának vezetése mellett
úgy kell előadni, hogy a növendékek a
katolikus tanítást szabatosan az isteni
kinyilatkoztatásból merítsék, komolyan
mélyedjenek el benne, tegyék lelki életük
táplálékává, és legyenek képesek azt papi szolgálatukban hirdetni, magyarázni és megvédeni."
II.
Vatikáni Zsinat: "Dignitatis Humanae", 14. (Kr. u. 1965)
(Az Egyház tagjainak
feladatai)
"A katolikus
Egyháznak, hogy eleget tegyen az isteni parancsnak:
"Tegyétek tanítványaimmá
az összes
népeket" (Mt 28,19), nagy odaadással kell
munkálkodnia azon," hogy az Úr
tanítása
terjedjen és dicsőségre jusson" (2Tesz 3,1). ...
... a keresztények a
kívülállókkal
bölcsen érintkezve",a Szentlélekben
és az
őszinte szeretetben, s az igazság
hirdetésében"
(2Kor 6,6--7) teljes bizalommal [37] és a
vértanúságig tartó apostoli
bátorsággal terjesszék az
élet
világosságát.
Mert a
tanítvány súlyos
kötelezettsége Mesterével,
Krisztussal szemben, hogy a tőle kapott igazságot egyre
teljesebben megismerje, hűségesen hirdesse és
hathatósan védelmezze,
kizárva azonban az
evangéliumi lelkülettel ellentétes
eszközöket. Ugyanakkor Krisztus szeretete
sürgeti, hogy
szeretettel, okosan, türelmesen bánjék a
hitben
tévedő vagy tudatlan embertársaival.[38]
Tekintettel kell
tehát lenni egyidejűleg a kötelességre,
hogy
Krisztust, az éltető Igét hirdetni kell, az
emberi
személy jogaira, s az Istentől Krisztus által
juttatott
kegyelem mértékére is, mely az embert
a hit
önkéntes elfogadására
és
megvallására hívja."
II.
János Pál: A "Catechesi Tradendae" apostoli
buzdítás (3,18) (Kr. u. 1979)
„[a]
hitoktatás
… az Egyház lelkipásztori
küldetésének több
elemét tartalmazza,
amelyek előkészítik, illetve belőle
következnek, de
nem keverhetők össze. Ilyenek: az evangélium első
hirdetése, vagyis a missziós
prédikáció,
kérügma a hit
ébresztéséért; a hitvédelem, azaz
azoknak az érveknek a gyűjteménye, amelyek a
hitre indítanak;
a keresztény élet gyakorlata; a
szentségek
kiszolgáltatása; az egyházi
közösségben való
részvétel; az
apostoli és missziós élet
tanúságtétele.”
II.
János Pál: A "Familiaris Consortio" apostoli
buzdítás (54) (Kr. u. 1982)
„A házasság szentsége
– amely föleleveníti
a hitvédelemnek és a hitterjesztésnek
azt a
feladatát, amelyet az ember a keresztségben kap,
s
amelyet a bérmálás megerősít
–
a keresztény házastársakat
és szülőket
Krisztus tanúivá teszi «a föld
végső
határáig», s a szeretet és
az élet
igazi és hiteles
«misszionáriusaivá»
avatja.”
A
Katekézis általános
Direktóriuma (110) (Kr. u. 1997)
„ Az
ügyes apologetika, mely
segíti a hit és kultúra
dialógusát,
ma nélkülözhetetlen.”
II.
János Pál beszéde Nyugat-Kanada
püspökeihez, az „ad limina”
látogatásukkor (1999. október 30.)*
"6. Tanítani a hitet, és evangelizálni
annyi, mint
egy abszolút és egyetemes
igazságról
beszélni a világnak; azonban
kötelességünk
helyénvalóan és
értelmes módon beszélni, amely az
embereket
fogékonnyá teszi erre az igazságra.
Tekintettel
arra, hogy ez mivel jár, VI. Pál négy
kvalitást határozott meg, amelyeket ő
úgy
hívott: perspicuitas, lenitas, fiducia, prudentia
–
világosság, emberségesség,
bizalom
és megfontoltság. (Ecclesiam suam, 81.).
Világosan beszélni azt jelenti, hogy
érthetően el
kell magyaráznunk a Kinyilatkoztatás
igazságát és az Egyház
tanításait. Nem csak pusztán
megismételni
kell, hanem elmagyarázni. Más szavakkal egy új
hitvédelemre van szükségünk,
a mai szükségletek arányában,
amely eszünkben tartja, hogy a
feladatunk nem csak érveket nyerni, hanem lelkeket is, nem
csak
beszállni egy ideológiai
civódásba, hanem
megalapozni és elmélyíteni is az
Evangéliumot. Egy ilyen
hitvédelemnek meg kell
találnia a közös
„nyelvet” azokkal, akik a
dolgokat másként látják,
és nem
osztoznak a mi feltevéseinkkel, nehogy oda jussunk, hogy
más-más nyelven beszélünk,
pedig
beszélhetnénk ugyanazon nyelven is."
(*saját fordítás)
II.
János Pál: Az „Ecclesia in
Oceania” apostoli buzdítás (Kr. u.
2001)*
„ Egy
új hitvédelemre szintén
szükség van,
összhangban Szent Péter szavaival:
„legyetek
készen arra, hogy válaszolni tudjatok
mindenkinek, aki a
bennetek levő reménység okát
kérdezi
tőletek” (1Pét 3,15). Ily
módon a hívők magabiztosabbak lesznek katolikus
hitükben, és kevésbé
válnak
fogékonnyá ezeknek a [fundamentalista
vallási]
csoportoknak és mozgalmaknak a
csábítására,
amelyek gyakran szöges ellentétét
nyújtják annak, amit
ígérnek.”
(*saját fordítás)
II.
János Pál beszéde az
Antillák
püspökeihez, az „ad limina”
látogatásukkor (2002. május 7.)*
"Az „Ecclesia in America” kezdetű apostoli
buzdításban megjegyeztem, hogy „most
szükségesebb, mint valaha az összes
hívőt
elmozdítani a megszokás
hitéről… egy olyan
hitre, amely tudatos és személyesen
átélt.
A hit megújulása mindig a legjobb út
ahhoz, hogy
másokat elvezessünk az Igazságra, amely
Krisztus.” (73.). Emiatt a
részegyházaitokban elengedhetetlen kifejleszteni egy új
hitvédelmet a
nép számára, hogy így
megértsék azt, hogy mit tanít az
Egyház,
és ennélfogva képesek lesznek
megfelelni arra,
hogy mi az alapja reményüknek
(vö. 1Pét
3,15). Ugyanis a világban, ahol az emberek
állandóan a média és
számos szekta
erőszakos antikatolikus attitűdjeinek kulturális
és
ideológiai nyomása alatt állnak,
elengedhetetlen a
katolikusoknak tudniuk, hogy mit tanít az Egyház,
megérteniük ezt a tanítást,
és
megtapasztalniuk annak felszabadító
erejét. A
megértés hiánya a
keresztény élethez
és az evangelizálás
munkájához
szükséges lelki energiák
hiányához
vezet."
(*saját fordítás)
Evangelizáció
a felsőoktatásban – IX. egyetemi
pasztorációs konferencia:
Záródokumentum,
2,C (Távlatok/63 - 2004. húsvét)
Mór, 2003.
február 21-23.
„A felsőoktatás jellegéből
adódik az
értelem, a szív és az akarat egyidejű
megszólítása és
elfoglalása. A
keresztény jó hírnek be kell
kerülnie a
tanulható, tanítandó,
befogadható
értelmi tartományokba, mind az
ismeretterjesztés,
mind az apologetika szándékával.
Nem
fideizmust képviselünk: «higgy, mindegy,
hogy
kiben/miben», hanem Krisztus-hitet, konkrét
evangéliumi üzenetet.”
A Katolikus
Egyház Katekizmusa
20. A kisebb betűvel nyomtatott szövegrészek
történeti jellegű, apologetikus
megjegyzések vagy tanbeli
kiegészítések.
1285 A bérmálás szentsége a
keresztséggel és az Eucharisztiával
együtt
alkotja a "keresztény beavatás
szentségeinek"
együttesét, melynek egységét
őrizni kell. Meg
kell tehát magyarázni a híveknek, hogy
a
bérmálás fölvétele
szükséges a keresztségi kegyelem
teljessé
válásához.[2099] A
keresztények ugyanis "a
bérmálás
szentségével még
tökéletesebben kötődnek az
Egyházhoz, a
Szentlélek különleges ereje tölti
el őket,
ezért szigorúbb
a
kötelezettségük, hogy Krisztus igazi
tanúiként szavukkal és
életmódjukkal
terjesszék és védelmezzék a
hitet"
[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus
konstitúció, 11; vö. Ordo
confirmationis.
Praenotanda 2 (1973) 16.]
1303 Ezért a
bérmálás növeli
és elmélyíti a keresztségi
kegyelmet:
-- mélyebben meggyökereztet bennünket az
istengyermekségben, melyben azt mondhatjuk: "Abba, Atya"
(Róm 8,15);
-- erősebben egyesít bennünket Krisztussal;
-- gyarapítja bennünk a Szentlélek
ajándékait;
-- tökéletesebben kapcsol az Egyházhoz;
[2136]
-- nekünk
ajándékozza a Szentlélek
sajátos
erejét, hogy Krisztus igaz tanúiként
szóval
és cselekedettel terjesszük és
védelmezzük a hitet, Krisztus
nevét
bátran valljuk meg és ne
szégyenkezzünk a
Kereszt előtt. [Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS
1319; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus
konstitúció, 11, 12.]
Hitvédelem
az interneten
A
II. Vatikáni Zsinat "Inter mirifica" kezdetű
dekrétuma a
tömegtájékoztatási
eszközökről
(Kr.u. 1963)
1. A csodálatra méltó technikai
találmányok közül, melyeket az
emberi szellem
Isten segítségével napjainkban a
teremtett
dolgokból hozott elő, az Anyaszentegyház azok
felé
fordul fokozott figyelemmel, melyek új utakat nyitva
mindenféle információ, eszme
és
irányítás gyors
közlésére,
elsősorban az emberi lélekre hatnak. E
találmányok
közül is kiemelkednek azok az
eszközök, melyek
természetüknél fogva nemcsak az egyes
embereket,
hanem tömegeket, sőt az egész emberi
társadalmat el
tudják érni és meg tudják
mozgatni --
miként a sajtó, a film, a
rádió, a
televízió és a hasonlók --,
ezért
joggal nevezhetők
tömegtájékoztatási
eszközöknek.
(A tömegtájékoztatási
eszközök vallási jelentősége)
2. Az Anyaszentegyház jól tudja, hogy ezek az
eszközök, ha helyesen alkalmazzák őket, az
emberi
nemnek nagy segítséget nyújtanak, mert
nagyban
hozzájárulnak a szellem
pihenéséhez és
kiműveléséhez, illetve Isten
országának terjesztéséhez
és
megszilárdításához;…
13. Az Egyház
minden tagja egy
szívvel-lélekkel azon legyen, hogy a
tömegtájékoztató
eszközöket
haladéktalanul és semmi
fáradságot sem
kímélve eredményesen
használják
föl az apostolkodás
legkülönfélébb
munkáiban, amint az idők és a
körülmények
megkívánják,
megelőzvén az ártó
kezdeményezéseket, főleg azokon a
területeken, ahol
az erkölcsi és a vallási
fejlődés fokozott
erőfeszítéseket igényel.
A lelkipásztorok ezért siessenek e
területen is
eleget tenni feladatuknak, mely általános
igehirdetői
tisztüknek szerves része; a
világi hívek is, akiknek
részük van ezen
eszközök használatában,
törekedjenek
tanúságot tenni Krisztusról,
főként
úgy, hogy ki-ki szakmailag felkészülten
és
apostoli lelkülettel áll helyt a maga
munkaterületén, sőt a maguk
részéről
közvetlenül is nyújtsanak
segítséget az
Egyház apostoli
tevékenységéhez műszaki,
gazdasági, kulturális vagy művészi
vonalon.
A
Tömegkommunikáció Pápai
Tanácsa: Az egyház és az internet
(2,5) (Kr. u. 2002)
„Egyszerre több
egyházi program és
tevékenység szempontjából
jelentős az internet: az
evangelizáció szempontjából,
beleértve ebbe az
újra-evangelizálást, az új
evangelizálást, és a
hagyományos ad gentes missziós munkát,
a katekézis és egyéb nevelő
tevékenység, a hírek és az
információszolgáltatás, az apologetika,
az egyházkormányzat és az
adminisztráció, végül a
lelkipásztori
tanácsadás és a lelki
vezetés némely
formái szempontjából.”
(Fel)
|
|
