A betegek kenete

Mit mond erről az Egyház?

Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek

[ A hitjelzésekhez.]

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

295. Miért alapította Krisztus a Bűnbánat és a Betegek kenete szentségét?

vö. KEK 1420-1421
vö. KEK 1426

Krisztus, a lélek és a test orvosa azért alapította ezt a két szentséget, mert az az új élet, amelyet a keresztény beavatás szentségeiben nekünk ajándékoz, elgyöngülhet, sőt meg is halhat a bűn miatt. Ezért Krisztus azt akarta, hogy az Egyház e két szentség által folytassa az Ő gyógyító és üdvözítő művét.

313. Hogyan élték meg a betegséget az Ószövetségben?

1499-1502

Az ószövetségi ember a betegségben megtapasztalta a saját korlátait, s ugyanakkor fölfogta, hogy a betegség titokzatos módon a bűnhöz kötődik. A próféták látták meg azt, hogy a betegségnek megváltó értéke lehet saját és mások bűneiért. Így a betegséget Isten színe előtt élték meg és tőle kérték a gyógyulást.

314. Mi a jelentősége Jézus betegek iránti részvétének?

1503-1505

Jézus együttérzése a betegekkel és számos gyógyítása világos jelei annak, hogy Ővele elérkezett az Isten Országa, s benne a bűn, a szenvedés és a halál fölötti győzelem. Szenvedésével és halálával új értelmet adott a szenvedésnek, mely ha az övével egyesül, a tisztulás és az üdvösség eszköze lehet önmagunk és mások számára.

315. Mi az Egyház magatartása a betegek iránt?

1506-1513
1526-1527

Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. Mindenekelőtt birtokában van a betegek javára szolgáló szentség, melyet maga Krisztus alapított és Szent Jakab tanúskodik róla: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház presbitereit és imádkozzanak fölötte, miután megkenték őt olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14–15).

316. Ki veheti föl a Betegek kenetének szentségét?

1514-1515
1528-1529

Az a hívő veheti föl, akihez betegség vagy öregség miatt halálveszély közelít. Ugyanaz a hívő többször is fölveheti, ha súlyosabbá válik ugyanaz a betegség, vagy egy másik súlyos betegség éri. E szentség fölvétele előtt a betegnek lehetőleg személyes gyónást kell végeznie.

317. Ki szolgáltatja ki ezt a szentséget?

1516, 1530

Ezt a szentséget csak pap vagy püspök szolgáltathatja ki.

318. Hogyan szolgáltatják ki ezt a szentséget?

1517-1519
1531

E szentség kiszolgáltatásának lényege a lehetőleg püspök által megáldott olajjal történő megkenés a beteg homlokán és kezein (a római szertartásban; a test egyéb részein is más szertartásokban), miközben a pap e szentség különleges kegyelmét kérő imáját mondja.

319. Melyek e szentség hatásai?

1520-1523
1532

Különleges kegyelmet ad, mely a beteget bensőségesebben egyesíti Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára; erőt, békességet és bátorságot ad neki, s a bűnöket is megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. E szentség olykor, ha Isten akarja, a testi egészség visszanyeréséhez is segítséget nyújt. Ez a szentség minden esetben fölkészíti a beteget az Atya házába vezető útra.

320. Mi a Viaticum?

1524-1525

Azok szentáldozása, akik elhagyni készülnek a földi életet és az örök életbe készülnek átlépni. Az Eucharisztia, melyet az evilágból az Atyához való átmenetel órájában vesz magához az ember, közösség a meghalt és föltámadott Krisztus testével és vérével, ami az örök élet magva és a föltámadás ereje.

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1499 "A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen; sőt buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához, szolgáljanak Isten népének javára."[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 11.]

1511 Az Egyház hiszi és vallja, hogy a hét szentség közül az egyik egész különlegesen arra van rendelve, hogy megerősítse a betegség által megpróbáltakat: a betegek kenete:

"A betegek e szent kenetét Krisztus, a mi Urunk mint az Újszövetség valóságos és különálló szentségét alapította, Márk utal rá, [Vö. Mk 6,13.] Jakab pedig, az apostol és az Úr testvére, ajánlotta a híveknek és kihirdette."[DS 1695; vö. Jak 5,14--15.]

1512 Az ókortól kezdve mind Kelet, mind Nyugat liturgikus hagyományában vannak tanúi annak, hogy megszentelt olajjal megkenték a betegeket. A századok során a betegek kenetét egyre inkább csak a haldoklóknak szolgáltatták ki. Ezért kapta az utolsó kenet nevet. E fejlemény ellenére a liturgia nem szűnt meg imádkozni az Úrhoz, hogy a beteg nyerje vissza egészségét, amennyiben ez üdvösségének javára válik. [DS 1696.]

1513 Az 1972. november 30-án kelt Sacram unctionem infirmorum kezdetű apostoli konstitúció a II. Vatikáni Zsinathoz csatlakozva[2387] elrendelte, hogy a római szertartásban a következőket kell megtartani:

A betegek kenetének szentségét azoknak szolgáltassák ki, akiknek egészségét súlyos betegség támadta meg. A beteget kenjék meg homlokán és kezein az előírt módon megáldott olívaolajjal vagy a körülményeknek megfelelően más, az előírt módon megáldott növényi olajjal, és közben a következő szavakat mondják: "E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!" [Vö. CIC 847.]

1514 A betegek kenete "nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége. Ezért fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium 73; vö. CIC 1004, 1005, 1007; CCEO 738.]

1515 Ha egy beteg, aki fölvette a szentséget, visszanyeri egészségét, újra fölveheti a szentséget, ha ismét súlyosan megbetegszik. Ugyanazon betegségben is meg lehet ismételni, ha rosszabbodik az állapot. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészi beavatkozás előtt. Ugyanez a helyzet az időseknél, akiknek az állapota egyre törékenyebbé válik.

1517 Mint minden szentség, a betegek kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium 27.] akár otthon, kórházban vagy templomban, akár egy betegnek, illetve a betegek egész csoportjának szolgáltatják ki. Nagyon megfelelő, hogy az Eucharisztia, az Úr húsvétjának emlékezete keretében kerüljön kiszolgáltatásra. Amikor a körülmények megengedik, a betegek kenetét megelőzheti a gyónás és követheti a szentáldozás. Az Eucharisztia, mint Krisztus húsvétjának szentsége, a földi zarándoklét utolsó szentsége, az "útravaló" az örök életbe történő "átmenethez".

1518 Szó és szentség megbonthatatlan egészet alkot. A bűnbánat fölindítása, majd igeliturgia nyitja meg a szertartást. Krisztus szavai és az apostolok tanítása fölélesztik a beteg és a közösség hitét, hogy az Úrtól kérjék Lelkének erejét.

1519 A szentség kiszolgáltatása lényegileg a következő elemekből áll: az "Egyház papjai" [Vö. Jak 5,14.] kezüket csöndben fölteszik a betegekre; az Egyház hitében imádkoznak a betegekért; [Vö. Jak 5,15.] ez a szentség epiklézise; föladják a kenetet, lehetőleg püspök által megszentelt olajjal.

Ezek a liturgikus cselekmények mutatják, hogy e szentség milyen kegyelmet ad a betegeknek.

1520 A Szentlélek különleges ajándéka. A szentség első kegyelme a megerősítés kegyelme, a lélek békéje és ereje azoknak a nehézségeknek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. E kegyelem a Szentlélek ajándéka, mely megújítja az Istenbe vetett hitet és bizalmat, és az erőt a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben. [Vö. Zsid 2,15.] Az Úrnak e segítsége a Szentlélek erejében akarja elvezetni a beteget a lélek gyógyulásához, de a test gyógyulásához is, ha ez Isten akarata. [Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1325.] és "ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer" (Jak 5,15).[Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Canones de sacramento extremae unctionis, 2. kánon: DS 1717.]

1521 Egyesülés Krisztus szenvedésével. E szentség kegyelme által a beteg megkapja az erőt és az ajándékot, hogy még bensőségesebben egyesüljön az Úr szenvedésével. Bizonyos értelemben fölszentelődik arra, hogy az üdvözítő megváltó szenvedéséhez hasonulva gyümölcsöt hozzon. A szenvedés, az eredeti bűn következménye új értelmet nyer: részesedés lesz Jézus üdvözítő művében.

1522 Egyházi kegyelem. A hívők, akik e szentséget fölveszik",szabadon egyesülve Krisztus szenvedésével és halálával, Isten népének lelki javához"[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 11.] járulnak hozzá. Az Egyház a betegek kenetének kiszolgáltatásakor a szentek közösségében jár közben a betegekért. A beteg viszont a szentség kegyelme által hozzájárul az Egyház gyógyulásához és minden ember javához, akikért az Egyház szenved és Krisztus által fölajánlja magát Istennek, az Atyának.

1523 Fölkészülés a végső átmenetelre. Ha a betegek kenetének szentségét mindazoknak kiszolgáltatják, akik súlyos betegségben vagy gyöngeségben szenvednek, egész különlegesen szól azoknak, akik "a halál küszöbén" állnak, [Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1698.] olyannyira, hogy e szentséget "az elmenők szentségének" is nevezik. [uo.] A betegek kenete véglegessé teszi hasonlóságunkat Krisztus halálával és föltámadásával, amit a keresztség már megkezdett bennünk. Befejezi a szent megkenéseket, melyek az egész keresztény életet meghatározzák; a keresztségé megpecsételte bennünk az új életet; a bérmálásé megerősített a jelen élet küzdelmére. Ez az utolsó kenet földi életünk végét bástyázza körül, tekintettel az atyai házba történő belépés előtti utolsó harcokra.[Vö. uo. Prooemium: DS 1694.]

1526 "Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer." (Jak 5,14--15)

1527 A betegek kenete szentségének célja, hogy különleges kegyelmet hozzon a keresztény ember számára, aki a súlyos betegség vagy az öregség nehézségeit tapasztalja.

1528 A szent kenet fölvételére alkalmas idő elérkezett, amikor a hívő betegség vagy öregség miatt a halálveszély közelébe kerül.

1529 Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik.

1530 A betegek kenetének kiszolgáltatói egyedül a papok (papok és püspökök); föladásához a püspök vagy szükség esetén a pap által megáldott olajat használnak.

1531 E szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének (a latin szertartásban) vagy egyéb testrészeinek (a keleti szertartásokban) megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérő, liturgikus imája kísér.

1532 A betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai:
-- a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára;
-- vigasztalás, béke és erő a betegség vagy öregség keresztény módon történő elviselésére;
-- a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta elnyerni;

-- az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik;
-- fölkészülés az örök életre való átmenetelre.

(Fel)

Az Egyházi Törvénykönyv

998. kán. -- A betegek kenetét, mellyel az egyház a veszélyes betegségben szenvedő hívőket a szenvedő és megdicsőült Úrnak ajánlja, hogy megenyhítse és megmentse őket, úgy szolgáltatják ki, hogy olajjal megkenik őket, és elmondják a liturgikus könyvekben előírt szavakat.

999. kán. -- A betegek kenetéhez használt olajat megáldhatják a püspökök, továbbá:
1. akik a jogban a megyéspüspökkel egyenlő elbírálás alá esnek;
2. szükség esetén bármely pap, de csak magának a szentség kiszolgáltatásának a során.

1000. kán. -- 1. §. A kenéseket pontosan a liturgikus könyvekben előírt szavakkal, rendben és módon kell végezni; szükség esetén azonban elég egyetlen megkenés a homlokon vagy akár a test más részén, a teljes formula elmondásával.
2. §. A kiszolgáltató a kenéseket a saját kezével végezze, hacsak súlyos ok valamely eszköz használatát nem indokolja.

1001. kán. -- A lelkipásztoroknak és a betegek hozzátartozóinak legyen gondjuk arra, hogy a betegek ennek a szentségnek a révén kellő időben enyhülést nyerjenek.

1002. kán. -- A betegek kenetének közös kiszolgáltatása egyszerre több, megfelelően előkészített és kellőképpen felkészült beteg számára a megyéspüspök előírásai szerint végezhető.

1003. kán. -- 1. §. A betegek kenetét érvényesen szolgáltatja ki minden pap, de csakis a pap.
2. §. A lelkipásztori hivatalukra bízott hívők gondozásában a lelkipásztori gondozással megbízott összes papok kötelesek és jogosultak a betegek kenetnek kiszolgáltatására; ésszerű okból bármely más pap is kiszolgáltathatja ezt a szentséget a fent említett pap legalább vélelmezett hozzájárulásával.
3. §. Minden pap magával hordhatja a megáldott olajat, hogy szükség esetén a betegek kenetének szentségét ki tudja szolgáltatni.

1004. kán. -- 1. §. A betegek kenetét annak a hívőnek lehet kiszolgáltatni, aki értelme használatának elérése után, betegség vagy öregség miatt veszélybe kerül.
2. §. Ezt a szentséget meg lehet ismételni, ha a beteg felépülése után újra súlyos betegségbe esik, vagy ha ugyanannak a betegségnek a folyamán a veszély súlyosabbá válik.

1005. kán. -- Ha kétséges, hogy a beteg eljutott-e értelme használatára, illetve hogy veszélyesen beteg-e, vagy hogy halott-e, szolgáltassák ki ezt a szentséget.

1006. kán. -- Szolgáltassák ki ezt a szentséget azoknak a betegeknek, akik amikor szellemi képességeik birtokában voltak, ezt legalább burkoltan kérték.

1007. kán. -- Ne szolgáltassák ki a betegek kenetét azoknak, akik nyilvánvaló súlyos bűnben makacsul kitartanak.

844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. És 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával.
2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek.

3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval.

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent I. Vince: A "Si instituta ecclesiastica" levél Decentius gubbiói püspöknek (Kr. u. 416) (DH 216)

(8. fejezet, 11. §) Mivel éppen erről, amint a többiről is, tanácsot akartál kérni, kedves testvérem, s ehhez még hozzátette a fiam is, Coelestinuas diakónus a levelében, hogy te, kedvesem, megvitatás tárgyává tetted azt, ami Szent Jakab apostol levelében meg van írva: ... [Jak 5,14k].  Nincs kétség, hogy ezt a betegeskedő hívőkre kell érteni s így felfogni, akiknek a testét a krizma szent olajával meg lehet kenni; azt, miután a püspök elkészítette, nemcsak a papoknak szabad a kenésre használni, hanem az összes keresztényeknek is a saját vagy a hozzátartozóik szükséghelyzetében.
Egyébként fölöslegesnek látjuk hozzátenni, hogy a püspököt illetően nem lehetünk határozatlanok olyan dologban, amely az áldozópapoknak kétségtelenül szabad. Azért mondta így az áldozópapoknak (Jakab apostol), mivel a püspökök más elfoglaltságoktól akadályoztatva az összes gyengélkedőhöz nem tudnak elmenni. Egyébként, ha a püspök meg tudja azt tenni, vagy méltónak ítél valakit arra, hogy ő látogassa meg, azt késedelem nélkül meg is áldhatja, meg is érintheti krizmával, hiszen az ő feladata a krizma elkészítése. Azt viszont a bűnbánatot tartókra nem lehet rácsorgatni, mivel a megkenés egyfajta szentség. Hiszen akitől a többi szentséget megtagadják, hogy gondolja valaki, hogy azok számára a szentségek egyik neme mégis megengedhető?

Szent IV. Leó / Paviai zsinat (Kr. u. 850) (DH 620)

(8) Azt az üdvösséges szentséget is, amelyet Jakab apostol ajánl, mondván: "Beteg valamelyiktek? ... bocsánatot nyer" [Jak 5,14-15], ügyes igehirdetéssel a népeknek ismertetni kell: valóban nagy isteni titok, amelyre erősen kell törekedni; általa, ha bizalommal kérik, a bűnök is megbocsáttatnak, és következésképpen a testi egészség is helyreáll. ... Azt azért tudni kell, hogyha az, aki beteg, nyilvános bűnbánattartásra van kötelezve, nem nyerheti el az ebben az isteni titokban rejlő orvosságot, hacsak előbb, miután megkapta a visszafogadást, nem érdemelte ki a Krisztus testében és vérében való részesülést. Akinek ugyanis a többi szentségek meg vannak tiltva, semmi indok nem szól amellett, hogy ezzel az eggyel élni engedjék.

Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: 4. ülés (Kr. u. 1274) (DH 860)

Ugyanez a szent római Egyház tartja és tanítja, hogy hét egyházi szentség van, éspedig egyik a keresztség, amelyről fentebb már szóltunk, aztán a bérmálás szentsége, amelyet a püspök kézrátétellel szolgáltat ki, krizmával megkenve az újjászületetteket, a bűnbánat, a következő azután az Oltáriszentség, aztán az egyházi rend, aztán a házasság, aztán az utolsó kenet, amelyet szent Jakab tanítása szerint a betegeknek adnak föl.

III. Gyula / Tridenti Zsinat, 14. ülés: Tanítás az utolsó kenet szentségéről (Kr. u. 1551) (DH 1694-1696)

úgy tartja helyesnek a szent zsinat, hogy a bűnbánat szentségéről szóló, előzőekben lefektetett tanítást kiegészítse még az utolsó kenet szentségéről szóló tanítással. Ezt nemcsak a bűnbánat szentségének, de az egész keresztényi életnek is, amelynek állandó bűnbánatnak illik lennie, a betetőzéseként értékelték az Atyák1.
Először is a megalapításáról azt tanítjuk és azt nyilvánítjuk ki, hogy a mi legkegyesebb Megváltónk, aki azt akarta, hogy szolgái minden időkre az összes ellenség minden nyila ellen föl legyenek vértezve üdvös eszközökkel, ahogyan a többi szentségekben a lehető legnagyobb segítséget készítette elő, hogy azokkal életükben a keresztények minden súlyosabb lelki kártól épen maradjanak, így az utolsó kenet szentségével az élet végét is mintegy hatalmas bástyával erősítette meg [1. kánon]. Mert ámbár ellenségünk az egész életen át keresi az alkalmat, és megragadja, hogy elnyelje lelkünket [vö. 1Pét 5,8] amilyen módon csak tudja, még sincs más időpont, amikor hevesebben feszíti meg agyafúrtságának összes íját, hogy teljesen elveszítse és - ha lehet - az Isten irgalmába vetett bizalomtól is megfosszon bennünket, mint amikor életünk végét látja közeledni.

A betegeknek ezt a szent kenetét Krisztus Urunk alapította, mint az Újszövetség igazi és sajátos szentségét. Már Márk utal rá [vö. Mk 6,13], Szent Jakab apostol, az Úr testvére pedig ajánlotta és hirdette a híveknek [1. kánon] e szavakkal [vö. Jak 5,14k] "Beteg valaki köztetek?" stb., [vö. DH 216].
E szavakból, mintegy az apostoli hagyományból kézhez kapva, az Egyház megtanulta és tanítja is, hogy mi az anyaga, formája, sajátos kiszolgáltatója és a hatása ezen üdvös szentségnek. Megértette ugyanis az Egyház, hogy az anyaga a püspöktől szentelt olaj, mivel a megkenés fejezi ki legalkalmasabban a Szentlélek kegyelmét, mellyel a beteg lelkét láthatatlanul megkeni. Formája pedig az "E szent kenet által" - ima.

Ennek a szentségnek a hatásait és lényegét a következő szavak világítják meg: "A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, az Úr könnyebbséget ad neki, és ha bűnökben van, bűnbocsánatot nyer+ [Jak 5,15]. Ez a lényegi rész a Szentlélek kegyelme, akinek kenete a még kiengeszteletlenül maradt bűnöket, s a bűn maradványait is eltörli, sőt a beteg lelkét is megkönnyíti és megerősíti [2. kánon]. Fölserkenti ugyanis benne az isteni irgalom iránti nagy bizalmat, amellyel a vigasztalást nyert beteg könnyebben viseli el a betegség nehézségeit és szenvedéseit, de az ördög kísértéseinek is, aki a sarkára leselkedik [vö. Ter 3,15], könnyebben ellenáll, és olykor a test egészségét is elnyerheti, ha a lélek üdvösségének ez felel meg.

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az utolsó kenet nem a mi Krisztus Urunk által alapított igazi és valódi szentség [vö. Mk 6,13], amelyet Szent Jakab apostol hirdetett ki [vö. Jak 5,14], hanem csak az Atyáktól bevett szertartás2 vagy emberi koholmány: legyen kiközösítve.

2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a betegek szent kenete nem közöl kegyelmet, sem a bűnöket meg nem bocsátja, sőt a betegeket sem könnyíti meg, hanem egy már megszűnt és csak régebben meglévő gyógyító karizma: legyen kiközösítve.

3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az utolsó kenet szertartása és gyakorlata, melyet a szent római Egyház tart, ütközne Szent Jakab apostol véleményével, ezért azt meg kell változtatni, s a keresztények bűn nélkül meg is vethetik: legyen kiközösítve.

4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy ne az Egyház presbiterjeit (papjai), akikről Szent Jakab a buzdítást írta, hívják csak el a betegek megkenésére, hogy ne csak a püspök által felszentelt papokat, hanem bármilyen a közösség élén lévő, életkor szerinti véneket, s ennek következtében az utolsó kenet sajátos kiszolgáltatója nem egyedül a pap: legyen kiközösítve.

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 11. (Kr. u. 1964) (DH 4128)

... A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen [vö. Jak 5,14-16]; sőt buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához [vö. Róm 8,17; Kol 1,24; 2Tim 2,11-12; 1Pét 4,13] szolgáljanak Isten népének javára. ...


(1) Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles IV 73
(2) Vö. Ph. Melanchton, Apologia Confessionis Augustanae 13; Kálvin János, Institutio religionis Christianae 19.

(Fel)

A betegek szentségének Szertartása a betegnél

A) Bevezető szertartás:

A pap belépve a beteg otthonába vagy a kórterembe üdvözli a beteget és a jelenlevőket.

B) B űnbánati cselekmény:

A beteg vagy most végzi el gyónását vagy felindítja a bánatot.

C) Olvasmány a Szentírásból;

D) Litánia (egyetemes könyörgések);

E) Az olaj megáldása:

Ha esetleg a pap nem hozott magával szent olajat, növényi olajat is megáldhat, amellyel a beteget megkeni. Ha megáldott olajat hozott magával, elvégzi a hálaadó imádságot.

F) A megkenés szertartása:

A pap a szent olajjal megkeni a beteg homlokát és mind a két kezét, miközben ezeket mondja:

"E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével. Ámen.

Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!. Ámen."

G) A szertartás befejezése:

Az Úr imádságának elimádkozása után a beteg áldozhat, majd a pap áldásával fejeződik be a betegek kenetének kiszolgáltatása.

érdemes megjegyezni, hogy ma templomainkban rendszeresen közösen több betegnek, idősnek kiszolgáltatják a betegek szentségét. Rendszerint mise keretében történik, majd az evangélium és homília után történik a betegek kenetének a kiszolgáltatása.

A betegek kenetének miséje

További linkek:

A Hittani Kongregáció döntése a Betegek kenetének kiszolgáltatója ügyében

Magyar Katolikus Lexikon: Betegek kenete

Varga László: A betegek szentsége

Thomas Hopko: A szentségek, A Betegek Kenete (ortodox)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak kommentár nélkül:

Az apostolok és az Egyház elöljárói olajjal kenik meg a betegeket

Mk 6,12-13
Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Jak 5,14-15
Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.

Kézrátétel a gyógyulásért

Mk 6,5
Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve.

Lk 4,40
Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket.

Lk 22,51
De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.

Jn 9,6-7
Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.

ApCsel 28,8
Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította.

érintés a gyógyulás végett

Mk 3,10
Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.

Mk 1,40-42
Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani." Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" és azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult.

Mk 7,32-35
Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Külön hívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt.

Mk 8,22-25
Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: "Látsz valamit?" Az felnézett, s így szólt: "Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának." Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.

Lk 6,19
Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.

Közvetett érintés a gyógyulásért

2Kir 13,21
Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

Mk 6,56
Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

Lk 8,44
Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.

ApCsel 5,15-16
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

ApCsel 19,11-12
Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által. Így például betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük.

Gyógyulások lelki (és nem csak testi) hatással

Mt 4,24
... Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.

Mt 8,16
Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,

Mt 10,1.8
összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget... A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

Mt 12,22
Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.

Mk 1,34
Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.

Lk 8,2
és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki,

Lk 9,42
Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.

ApCsel 5,16
Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

ApCsel 8,7
Mert sok megszállottból - hangosan kiáltozva - kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult.

Jak 5,14-15
Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.

Lev 14,10-20
A nyolcadik napon vegyen két hibátlan hím bárányt s egy egyesztendős hibátlan nőstény bárányt s háromtized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, s külön még egyhatod olajat. Aztán állítsa a pap, aki az illető tisztítását végzi, őt és mindezt az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához. Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt. Ott vágja le a bárányt, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot szokták levágni, tudniillik a szent helyen: mert, miként a bűnért való áldozat, úgy ez a vétekért való áldozat is a papé: szentséges az. Aztán vegyen a pap a vétekért bemutatott áldozat véréből, s kenje meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze és lába hüvelykujját. Aztán öntsön a hatod olajból a maga balkezébe, mártsa bele jobb ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé, ami pedig megmarad az olajból a bal kezében, azt kenje a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb kezének és lábának hüvelykujjára a vétekért való áldozatul kiontott vér fölé, meg a fejére, és könyörögjön érte az Úr előtt. Aztán végezze el a bűnért való áldozatot, majd vágja le az egészen elégő áldozatot, s rakja fel az oltárra, ételáldozatával együtt, s az illető annak rendje s módja szerint megtisztul.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Órigenésztől, Szent Athanasziosztól, Szent Afraháttól, Szent Szerapiontól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szír Szent Efrémtől, Alexandriai Szent Cirilltől, Arles-i Szent Caesariustól, Cassiodorustól)

Tertullianus: Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben, 41. (Kr. u. 200)

Veszik a bátorságot, hogy tanítsanak, vitatkozzanak, ördögűzést végezzenek, gyógyulást ígérjenek, sőt talán még ahhoz is, hogy kereszteljenek.

Órigenész: Homília a Lev 2,4-ről (Kr.u. 244)*

Hozzátéve ezekhez, van egy hetedik [szentség] is, jóllehet ez kemény és terhes... Ily módon beteljesült az is, amit Jakab apostol mondott: "Ha aztán beteg valaki, hivassa az Egyház presbitereit, ők tegyék rá kezüket, és kenjék meg olajjal az Úr nevében; és a hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, ha pedig bűnöket követett el, megbocsáttatik."

Szent Ambrus: A bűnbánatról, 1,8,36. (Kr. u. 390)

Miért teszitek hát fel a betegekre a kezeteket, miért hisztek az áldás erejében, hogy hátha jobban lesz a beteg? Miért tételezitek fel, hogy valakiket az ördög megszállásától meg tudtok szabadítani? Miért kereszteltek, ha ember által nem szabad, nem lehet bűnöket megbocsátani? Hiszen a keresztségben minden bűn bocsánata megtörténik. Mit számít, hogy bűnbánat szentségén, vagy a keresztség fürdőjén keresztül igénylik és gyakorolják ezt a nekik adott jogot a papok? Mindkettőben ugyanaz a misztérium munkál.

Szent I. Ince pápa: Levél Decentiusnak, 25,8,11. (Kr. u. 416)

Szent Jakab apostol levelében meg van írva: „Ha közületek beteg valaki, hívja az áldozópapokat…” [Jak 5,14-15]. Nincs kétség, hogy ezt a betegeskedő hívőkre kell érteni s így felfogni, akiknek a testét a krizma szent olajával meg lehet kenni… viszont a bűnbánatot tartókra nem lehet rácsorgatni, mivel a megkenés egyfajta szentség. Hiszen akitől a többi szentséget megtagadják, hogy gondolja valaki, hogy azok számára a szentségek egyik neme mégis megengedhető?