Halálos és bocsánatos bűnök

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Taníthivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

       Halálos bűn

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1394 Amint a testi táplálék az elhasznált erő pótlására szolgál, úgy az Eucharisztia erősíti a szeretetet, mely a mindennapi életben természete szerint gyengül; és ez a fölelevenített szeretet eltörli a bocsánatos bűnöket. [Vö. DS 1638.] Amikor Krisztus nekünk ajándékozza önmagát, újra életre kelti szeretetünket, és képessé tesz arra, hogy a teremtmények iránti rendetlen ragaszkodásainkat megszakítsuk és benne meggyökerezzünk:

"Mivel tehát Krisztus szeretetből halt meg értünk, amikor az áldozat idejében megemlékezünk az Ő haláláról, azt kérjük, hogy a Szentlélek eljövetele által adassék nekünk a szeretet; azt kérjük alázattal könyörögve, hogy e szeretet által, mellyel Krisztus minket arra méltatott, hogy megfeszíttessék értünk, mi is -- a Szentlélek kegyelmét elnyerve -- úgy tekinthessük a világot, mint ami számunkra megfeszíttetett, s mi magunk is megfeszíttessünk a világnak; (...) a szeretet ajándékát elnyerve, meghaljunk a bűnnek és Istennek éljünk." [Ruspei Szent Fulgentius: Contra gesta Fabiani 28, 17]

1395 Az Eucharisztia e szeretet által, melyet föllobbant bennünk, megőriz minket a halálos bűnöktől. Minél inkább részesedünk Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. De a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a bűnbocsánat szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal.

A bűnök megvallása, a gyónás

1455 A bűnök megvallása (vádolása) pusztán emberi szempontból nézve is megszabadító, és megkönnyíti a másokkal való megbékélést. A gyónásban a megvallás által az ember szembenéz a bűnökkel, melyekben vétkesnek bizonyult; vállalja a felelősséget, és ezáltal újból megnyílik Isten és az Egyház közössége felé, hogy lehetővé váljon egy új jövő.

1456 A papnak tett bűnvallomás a bűnbocsánat szentségének lényeges része: "A bűnbánóknak a gyónásban föl kell sorolniuk valamennyi halálos bűnüket, melyeknek gondos lelkiismeretvizsgálat után tudatában vannak, még ha egészen titokban és a Tízparancsolat két utolsó parancsa ellen követték is el; [Vö. Kiv 20,17; Mt 5,28.] mert ezek a bűnök néha súlyosabban megsebzik a lelket és veszélyesebbek, mint azok, amelyeket egész nyilvánosan követtek el": [DS 1680.]

"Amikor a krisztushívők igyekeznek megvallani összes bűnüket, amire emlékeznek, mindent az isteni irgalmasság elé tárnak, hogy bocsánatot nyerjenek. Aki azonban másként cselekszik és valamit tudatosan visszatart, valójában semmit sem tár a pap által az isteni Jóság elé megbocsátásra. »Ha ugyanis a beteg szégyelli fölfedni a sebét az orvosnak, az orvosság nem gyógyítja meg azt, amit nem ismer.«" [DS 1680; vö. Szent Jeromos: Commentarius in Ecclesiasten 10,11]1457 Az Egyház parancsolata szerint "minden hívő, miután eljutott a megkülönböztetés korára, köteles meggyónni súlyos bűneit, melyeknek tudatában van, legalább évente egyszer." [CIC 989; vö. DS 1683; DS 1708.] Aki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, még ha a bűn fölött mélységes bánatot is érez, ne járuljon a szentáldozáshoz anélkül, hogy szentségi föloldozásban nem részesült, [Vö. DS 1647; DS 1661.] kivéve, ha a szentáldozásnak súlyos indoka van és lehetetlen meggyónni. [Vö. CIC 916, CCEO 711.] A gyermekek kötelesek a bűnbocsánat szentségéhez járulni, mielőtt elsőáldozók lennének. [Vö. CIC 914.]

1458 A mindennapos hibák (a bocsánatos bűnök) gyónása szorosan véve nem kötelező, de az Egyház nyomatékosan ajánlja. [Vö. DS 1680; CIC 988, 2. §] Bocsánatos bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson bennünket és a Lélek életében gyarapodjunk. Ha gyakrabban fogadjuk Isten irgalmasságának ajándékát e szentségben, az sürgetni fog, hogy mi magunk is irgalmasszívűek legyünk, mint Ő: [Vö. Lk 6,36.]

"Aki megvallja bűneit, és vádolja bűneit, már Istennel cselekszik. Isten vádolja bűneidet; ha te is vádolod, csatlakozol Istenhez. Az ember és a bűnös bizonyos értelemben két valóság: ha azt hallod, ember, azt Isten teremtette; ha azt hallod, bűnös, az az ember műve. Töröld le, amit te műveltél, hogy Isten megmentse azt, amit Ő alkotott (...). Amikor kezd nem tetszeni neked, amit műveltél, akkor kezdődnek a jó cselekedeteid, mert vádolod a gonosz cselekedeteidet. A jó cselekedetek kezdete a rossz cselekedetek megvallása. Teszed az igazságot, és világosságra jössz." [Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 12, 13]

1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [Vö. DS 1712, 1713; 1820.]

1734 A szabadság teszi felelőssé az embert tetteiért olyan mértékben, amennyire szándékosak. Az erényben való előrehaladás, a jó megismerése és az aszkézis növelik az akarat uralmát saját tettei fölött.

1735 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.


III. A bűnök különbözősége

1852 A bűnöknek sok fajtája van. A Szentírás több bűnkatalógust is ad. A Galatákhoz írt levél szembeállítja a Lélek gyümölcseivel a test cselekedeteit: "A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát" (5,19--21). [Vö. Róm 1,28--32; 1Kor 6,9--10; Ef 5,3--5; Kol 3,5--9; 1Tim 1,9--10; 2Tim 3,2--5.]

1853 A bűnöket meg lehet különböztetni tárgyuk szerint, ahogy ez minden emberi cselekedet esetében történik; vagy az erények alapján, amelyekkel túlzás vagy hiányosság miatt ellenkeznek, vagy a parancsok szerint, melyeket áthágnak. A megkülönböztetés alapja lehet az is, hogy Istenre, a felebarátra vagy magára az elkövetőre irányulnak-e; föl lehet osztani őket testi és lelki bűnökre, továbbá gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett bűnökre. A bűn gyökere az ember szívében, szabad akaratában van az Úr tanítása szerint: "A szívből jönnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a paráznaság, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert" (Mt 15,19--20). Az emberi szív székhelye a szeretetnek, a jó és tiszta cselekedetek elvének is, amit a bűn megsebez.

IV. A bűn súlyossága: halálos és bocsánatos bűn


1854 A bűnöket súlyosságuk szerint kell mérlegelni. A halálos és bocsánatos bűnök közötti különbségtétel, mely már a Szentírásban megfigyelhető, [Vö. 1Jn 5,16--17.] az Egyház hagyományában általánossá vált. Az emberi tapasztalat e különbségtételt megerősíti.

1855 A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé.

A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki.

1856 Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében valósul meg.


"Amikor az akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentmond a bennünket a végső célhoz kapcsoló szeretetnek, a bűn tárgya miatt halálos (...), akár Isten szeretete ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü stb., akár a felebarát szeretete ellen, mint az emberölés, házasságtörés stb. (...). Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés stb., az ilyen bűnök bocsánatosak." [Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 88, 2.]

1857 Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen három dolog együttes megléte szükséges: halálos mindaz a bűn",melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el." [II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 17.]

1858 A súlyos anyagot Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a gazdag ifjúnak adott: "Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" (Mk 10,19) A bűnök súlyossága között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb, mint a lopás. A sértett személyek minőségét is mérlegelni kell: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el.

1859 A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell. Föltételezi a cselekedet bűnös jellegének ismeretét, annak Isten parancsával való ellenkezését. Az elegendően megfontolt beleegyezést is magában foglalja, hogy a döntés személyes legyen. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn szándékosságát. [Vö. Mk 3,5--6; Lk 16,19--31.]

1860 A nem szándékos tudatlanság csökkentheti a súlyos bűn beszámíthatóságát, sőt fölmenthet alóla. De senkiről sem tételezzük föl, hogy nem ismeri az erkölcsi törvények minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külső kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb.

1861 A halálos bűn, miként maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Magával hozza a szeretet elvesztését és a megszentelő kegyelemtől, azaz a kegyelmi állapottól való megfosztottságot. Ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll végső, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal -- jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e --, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.

1862 Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk meg az erkölcsi törvény által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés.


1863 A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; a teremtett javak iránti rendetlen szeretetet fejez ki; akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható. "A bocsánatos bűn nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől, Isten barátságától, a szeretettől, így az örök boldogságtól sem": [II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 17.]

"Az ember, amíg a testet hordozza, nem lehet meg könnyebb bűnök nélkül. De ezeket a könnyebbeknek mondottakat ne vedd semmibe. Ha semmibe veszed, amikor mérlegeled, rettenj meg tőlük, amikor számlálod őket! Sok könnyű egy súlyosat alkot: sok csepp tölti meg a folyót, sok apró szem tömeget alkot. És mi a remény? Mindenekelőtt a gyónás..." [Szent Ágoston: In epistulam Iohannis ad Parthos tractatus 1, 6]

1864 "Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad" (Mt 12,32). [Vö. Mk 3,29; Lk 12,10.] Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget. [II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 46] Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz.

2072 Mind a tíz parancsolat, mivel az ember Isten és a felebarát iránti alapvető kötelezettségeit fejezi ki, lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Alapvetően változhatatlanok, s kötelező erejük mindig és mindenütt érvényes. Senki föl nem menthet alóluk. A tíz parancsolatot Isten az ember szívébe írta.

2073 A parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. Így például a szóbeli sértést az ötödik parancsolat tiltja, de súlyos bűn csak a körülmények vagy az elkövető személy szándéka miatt lesz.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent Zosimus / XV. Karthágói zsinat: A kegyelem (Kr. u. 418) (DH 230)

8. kánon. Továbbá úgy határoztak: aki az Úr imájának szavaiból: „bocsásd meg a mi vétkeinket”, azt akarja kihallani, hogy e szavakat a szentek csak az alázatosság miatt, nem őszintén mondják, legyen kiközösítve. Mert ki tűri el azt, aki imádkozik, s ezért nem az embereknek, hanem az Úrnak hazudik, úgy, hogy ajkával mondja: akarja vétkeinek elengedését, de magában úgy gondolja, amit neki elengednek, voltaképpen nem is a tartozása?

Szent Simplicius: Arles-i zsinat: Lucidus áldozópap engedelmességi jegyzőkönyve (Kr. u. 473) (DH 342)

Vallom továbbá, hogy a főbenjáró tettekért elő vannak készítve az örök tűz és a pokol lángjai, mert a megátalkodott emberi bűnöket méltán követi az isteni ítélet, amelyben jogosan részesülnek azok, akik mindezeket teljes szívükből nem hitték.

III. Ince: A "Maiores Ecclesiae causas" levél Ymbertus arles-i érseknek (Kr. u. 1201) (DH 780)

… Azt feleljük, hogy különbséget kell tenni, mivel a bűn kétféle. Áteredő és tényleges bűn. Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges, amit a beleegyezéssel követünk el. Mivel az áteredőt beleegyezés nélkül szerezzük meg, beleegyezés nélkül szűnik meg e szentség ereje által. A tényleges, amit a beleegyezés tesz bűnné, a mi hozzájárulásunk nélkül a legkevésbé sem oldozható fel ... Az áteredő bűn büntetése Isten látásának a hiánya, a tényleges bűn büntetése pedig az örök pokol kínja. ...

IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz, aki az Apostoli Szék követe a görögöknél (Kr. u. 1245) (DH 835)

18. (14.§) Nem szabad kételkedni abban, hogy a paráznaság, amelyet egy szabad állapotú férfi követ el egy szabadállapotú nővel, halálos bűn; minthogy az Apostol azt állítja, hogy mind a paráznák, mind a házasságtörők, távol vannak Isten országától [vö. 1Kor 6,9k].

23. (18.§) Végül mivel az Igazság az evangéliumban azt mondja, hogy „Ha valaki a Szentlélek ellen káromlást mond, annak ez meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben” [Mt 12,32], ebből megérthető, hogy bizonyos bűnök a jelenben, másféle bűnök pedig az eljövendő világban kapnak feloldozást, - amint az Apostol pedig azt mondja, hogy „kinek-kinek a műve a tűz által fog megnyilvánulni” és, hogy „akinek a munkája elhamvad, az kárt vall, ő maga azonban üdvözül, de úgy, hogy mintegy tűz által” [1Kor 3,13-15], és mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbántban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel (a görögök) azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik - a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek.

Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Mihály császár levele Gergely pápának (Kr. u. 1274) (DH 858)

Azoknak a lelkei, akik halálos bűnben vagy csupán az áteredő bűnben halnak meg, mindjárt a pokolba jutnak, de nem egyenlő büntetést fognak elszenvedni.

XII. Benedek: A „Benedictus Deus” redelkezés (Kr. u. 1336) (DH 1002)

Ezen felül leszögezzük, hogy Isten általános rendelkezése szerint azoknak a lelke, akik tényleges halálos bűnben halnak meg, közvetlenül haláluk után a kárhozatba kerülnek…

X. Leó: Az „Exsurge Domine” bulla. Luther Márton tévedései. (Kr. u. 1520) (DH 1458)

8. Semmiképpen se igyekezzél, hogy bevalljad a bocsánatos bűnöket, de az összes halálosat sem, mivel lehetetlen, hogy minden halálos bűnödet ismerd. Ezért az Ősegyházban csak a nyilvános halálos bűnöket vallották be [Sermo de poenitentia 1,322. Kr. u. 1518].

III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról. 11. fejezet (Kr. u. 1547) (DH 1537; 1573; 1577)

Mert ebben a földi életben bármennyire szent és igaz legyen is valaki, nap mint nap elkövet kevésbé súlyos vétkeket, amelyeket bocsánatos bűnöknek mondunk [23. kánon], de ettől még továbbra is igaz. Mert az igaz és alázatos emberek helyesen könyörögnek így: „Bocsásd meg a mi vétkeinket” [Mt 6,12]. Amiből következik, hogy az igazaknak még inkább kötelezve kell érezniük magukat, hogy az igazság útján járjanak, hiszen általa „felszabadultak a bűn alól és Isten szolgái lettek” [Róm 6,22], és „fegyelmezetten, szentül és buzgón” élve [Tit 2,12] így előbbre tudnak jutni Jézus Krisztus által, aki révén a kegyelemhez jutottak [Róm 5,2]. Mert Isten az Ő kegyelmével az egyszer már megigazultakat „nem hagyja el, hacsak ők előbb Őt el nem hagyják” [Szent Ágoston: De natura et gratia 26,29]

23. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egyszer már megigazult ember nem képes súlyos bűnt elkövetni többé, sem a kegyelmet elveszíteni, s ezért, aki esik és bűnt követ el, valójában soha nem is igazult meg; avagy ellenkezőleg azt állítja, hogy az ember képes egész életében elkerülni az összes bűnt, beleértve a bocsánatos bűnt i, nemcsak Isten különleges kiváltsága révén, mint ezt a Boldogságos Szűz Máriáról tartja az Egyház: legyen kiközösítve.

27. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy nincsen más halálos bűn, csak a hitetlenség, vagy hogy az egyszer elnyert kegyelmet semmilyen más, akármennyire súlyos vagy szerfölött nagy bűn nem távoztatja el, csak a hitetlenség: legyen kiközösítve.

III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről. 2. fejezet. (Kr. u. 1551) (DH 1638)

[A mi Üdvözítőnk] úgy akarta azonban, hogy ezt a szentséget, mint a lélek szellemi eledelét vegyék [vö. Mt 26,26], amellyel táplálkoznak és megerősödnek annak az életével élők, aki azt mondta: „aki engem eszik, maga is élni fog énáltalam” [Jn 6,57]. És mintegy ellenméregül nyújtotta, hogy ez megszabadítson a mindennapi bűnöktől, és előre megvédjen a halálos bűnnel szemben.

III. Gyula / Tridenti Zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről, 5. fejezet. A gyónás. (Kr. u. 1551) (DH 1680-1681)

Ezekből arra kell következtetni, hogy a bűnbánóknak minden halálost bűnt, amely szorgos önvizsgálat után tudatosul, a gyónásban elő kell számlálniuk, még ha teljesen titkosak volnának is, és csak a tízparancs utolsó két parancsa ellen követték el [Kiv 20,17; MTörv 5,21; Mt 5,28]; - ezek nemritkán súlyosabban mardossák a lelket és veszélyesebbek azoknál, amiket nyíltan követünk el. Mert a bocsánatos bűnök, melyekkel még nem vagyunk kizárva Isten kegyelméből, s melyekbe gyakrabban esünk bele, jóllehet helyesen és hasznosan, minden előítélet nélkül előadhatók a gyónásban [7. kánon], amit a jámborabb emberek gyakorlata igazol, mégis bűn nélkül el lehet hallgatni és sok másféle lelki gyógyszerrel is el lehet törölni. Valóban, minthogy minden halálos bűn, még a gondolatilag elkövetettek is, az embereket a "harag fiaivá" [Ef 2,3] és Isten ellenségeivé teszi, ezért szükséges, hogy mindennek a bocsánatát is nyílt és szemérmes gyónásban az Istentől nyerjük el.
Tehát, amikor a krisztushívők minden bűnt, ami emlékezetükbe jut, meggyónni törekszenek, kétségkívül mindet az isteni irgalom elé tárják, hogy bocsássa meg azokat. [7. kánon] Ha pedig valaki másképpen csinálná és tudatosan valamit elhallgatna, akkor az isteni jóság előtt semmit nem mutatna meg, hogy a pap által azt elengedje. "Ha ugyanis szégyelli a beteg, hogy az orvos előtt feltárja a sebét, az orvostudomány nem tud segíteni azon, amit nem ismer." [Szent Jeromos: Commentarii in Ecclesiasten 10,11]

A tárgyaltakon kívül az is következik, hogy a gyónásban azokat a körülményeket is ki kell fejteni, amelyek a bűn fajtáját megmásítják [7. kánon], mert nélkülük magukat a bűnöket sem mondják el teljesen a bűnbánók, s a bírák számára sem lesznek teljesen világossá, és így a bűnök súlyosságát sem képesek helyesen felmérni, olyan büntetést sem tudnak kiróni a bűnbánóra, amely éppen célszerű. Ez okból ésszerűtlen dolog azt tanítani, hogy a körülményekről való tan ráérős emberek ötlete, és csak egy körülményt kell megvallani, hogy ti. vétkezett testvére ellen. [vö. Luther Márton, De captivitate Babylonica Ecclesiae: De sacramento paenitentia 6,548]

III. Gyula / Tridenti Zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről, Kánonok. (Kr. u. 1551) (DH 1707)

7. kánon. Ha valaki tagadná, hogy a bűnbánat szentségében nem szükséges isteni jogon meggyónni minden egyes halálos bűnt, amelyre illő és szorgalmas lelkiismeretvizsgálattal visszaemlékezni bírunk, a titkosakat is, és amelyek a tízparancs két utolsó törvénye ellen történtek, továbbá a körülményeket, amelyek a bűn fajtáját megváltoztatják, hanem a gyónás csak arra használ, hogy oktassa és vigasztalja a gyónót, és egykor csak a kánoni elégtétel feladására szolgált; vagy valaki azt mondaná, hogy aki minden bűn megvallására törekszik, már nem is hagy helyet az isteni irgalom megbocsátásának, vagy végül nem szabad a bocsánatos bűnöket meggyónni [Vö. Luther Márton, Confitendi ratio 9; vö. még Luther cikkelyeinek párizsi cenzúráját is, tit. III a gyónásról, 5-6. téte]: legyen kiközösítve.

Szent V. Piusz: Az „Ex omnibus afflictionibus” bulla. Michael Bajus tévedései az emberi természetről és a kegyelemről (Kr. u. 1567) (DH 1920)

20. Természetét tekintve egy bűn sem bocsánatos, hanem minden bűn örök büntetést érdemel.

Boldog XI. Ince: 68 tétel, melyet a Szent Offícium 1687. aug. 28-án kelt rendeletében és a „Caelestis Pastor”, 1687. nov. 20-án kelt rendelkezésben elítélt (DH 2257)

57. A megszerzett szemlélődés által eljutunk egy olyan állapotba, amelyben nem követünk el többé bűnöket, sem halálosakat, sem bocsánatosakat.

VI. Piusz: Az „Auctorem fidei” rendelkezés az összes hívőkhöz. A Pistoiai zsinat tévtanai. (Kr. u. 1794) (DH 2639)

39. A zsinat nyilatkozata a bocsánatos bűnök meggyónásáról, amelyeknek kívánsága szerint ritkábban kellene megtörténnie, nehogy az ilyenfajta gyónások túlságosan hitványakká váljanak: - meggondolatlan, veszedelmes, ellentétes a Szentek és a vallásos emberek a szent Tridenti zsinat által jóváhagyott gyakorlatával [DH 1680].

Szent X. Piusz: A „Sacra Tridentina Synodis” rendelet (Kr. u. 1905) (DH 3375)

… Jézus Krisztusnak és az Egyháznak az az óhaja, hogy minden krisztushívő naponta járuljon a szent vendégséghez, főleg arra irányul, hogy a krisztushívők, akik a szentség által Istennel összeköttetésbe kerültek, ebből erőt merítsenek a vágy megszelídítésére, a mindennap előforduló enyhe bűnök lemosására, és olyan súlyosabb bűnök elkerülésére, amelyeknek az emberi gyarlóság ki van téve; nem pedig főképpen az Isten iránti tiszteletről való gondoskodás céljából, vagy, hogy akik magukhoz veszik, azok erényeinek mintegy a díja vagy jutalma legyen. Ezért nevezi a Szent Tridenti Zsinat az Eucharisztiát „ellenszernek”, „amelynek révén a mindennapi vétkektől megszabadulunk, és amely a halálos bűnöktől megelőzéssel óv” [DH 1638].

A zsinati kongregáció megállapította és kijelentette, hogy:
3. Bár a legnagyobb mértékben üdvös lenne, ha a gyakori és a mindennapi áldozáshoz járulóknak nem lenne legalábbis teljes megfontolással elkövetett bocsánatos bűnük és az ilyenek elkövetésére irányuló vágyuk sem, mindazonáltal elégséges, ha halálos bűnük nincsen, és elhatározsuk szerint a jövőben sohasem fognak vétkezni. …

XII. Piusz: A „Mystici corporis” körlevél. A lelki élet hamis tendenciái. (Kr. u. 1943) (DH 3818)

Ilyen eredménnyel jár azoknak a téves nézete is, akik szerint nem kell oly nagyra becsülni a bocsánatos bűnök gyónását, és többre tartják azt az általános bűnvallást, melyet Krisztus Jegyese az Úrban vele egyesült gyermekeivel, mikor a papok Isten oltárhoz lépnek, minden egyes napon elvégez.

Kétségtelen, hogy … sokféle és nagyon dicséretes módon lehet e bűnökre bocsánatot nyerni; de ahhoz, hogy napról-napra serényebben haladjon valaki az erény útján, nagyon is ajánlatosnak tartjuk a gyakori szentgyónás jámbor szokását, melyet nem a Szentlélek sugallata nélkül vezetett be az Egyház, mert hiszen e szokás növeli a helyes önismeretet, erősíti a keresztény alázatosságot, gyökeresen kiirtja az erkölcsi hibákat, szembeszáll a lélek hanyagságával és lanyhaságával, megtisztítja a lelkiismeretet, erősíti az akaratot, lehetővé teszi az üdvös lelkivezetést, és magának a szentségnek erejével gyarapítja a kegyelmet.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

(Egyelőre kommentár nélkül)

Jak 2,10
Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét.

Ez 18,4
Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!

Róm 6,23
Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Jak 3,1
Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár.

Jak 1,12
Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

Jak 5,16
Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.

Náh 1,3
Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, nem hagyja büntetlenül a bűnöst. Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában.

1Kor 6,9-10
Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát.

Gal 5,19-21
A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.

Ef 5,5
Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.

Jel 22,15
A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.

Gal 1,8
De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

Mt 11,22
Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek.
Mt 11,24
De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.
Lk 10,12
Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.
Lk 10,14
Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek.

Jn 19,11
Jézus csak ennyit mondott: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.”

Jak 3,1
Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár.

Mk 3,28-29
Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.
Mt 12,31-32
Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Lk 12,10
Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.

Lev 5,17-19
Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelősséget von magára és hordozza vétke terhét. Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelő az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségből elkövetett, s akkor bocsánatot nyer. Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr előtt.

Szám 15,22-31
Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg [ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre], akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul; ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé. Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul, hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer. Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét.”

Zsolt 19,13-14
De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.

Lk 12,47-48
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Lk 23,34
Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak.

Jn 9,41
„Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

Jn 15,22
Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre.

ApCsel 17,30
Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek.

1Tim 1,13
aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.

Zsid 10,26
Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért,


1Jn 5,16-17
Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki nem halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.



Róm 7,19-25
Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.

Mt 6,9.12
Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved… s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.

1Jn 1,8
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.
1Jn 1,10
Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.

Sir 19,1
Aki így él, soha nem lesz gazdag, aki a keveset megveti, az mindent elveszít.

Jel 2,4-5
De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Halálos bűn

(További idézetek várhatók Szent Jusztinosztól, Szent Ireneusztól, Tertullianustól, Szent Afraháttól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Nagy Szent Bazileiosztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Pacianustól, Szent Jeromostól, Szent Ágostontól, Nagy Szent Gergelytől, Damaszkuszi Szernt Jánostól)

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, 10. (Kr. u. 110)[* a hosszabb változatban]

A többi emberért is szüntelenül imádkozzatok. Hiszen van remény a megtérésre, hogy Istenre találhatnak. Nem tudjátok, hogy elbukhat, majd ismét felkelhet, és Istenre találhat?

Didakhé, 16. (Kr. u. 90)

Őrködjetek életetek fölött! Ki ne aludjanak mécseseitek és ki ne oldódjon övetek! Legyetek készen! Nem tudjátok ugyanis az órát, melyben Uratok érkezik. Gyakran gyűljetek egybe, azt keresve, mi válik lelketek javára! Semmilyen időnek nem lesz haszna kitartásotokat illetően, ha a végső időben tökéletesek nem lesztek. A végső napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyűlöletbe fordul át; amikor felgyülemlik a törvénytelenség, gyűlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak. Az emberek világa ekkor tűzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól.

Római Szent Kelemennek tulajdonított 2. Korintusi levél, 6,7-9. (Kr. u. 150 körül)

Ha megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra találunk, ha pedig nem, senki sem szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha nem tartjuk meg parancsolatait… ha nem őrizzük meg tisztán és szeplőtelenül keresztségünket, miféle bizakodással juthatnánk be az Isten országába? Vagy kiben találhatnánk ott pártfogóra, ha nem találnak nálunk istenfélő és igaz cselekedetet?

Hermász: Pásztor, 73. (Kr. u. 155)

Mindazok, akik közülük megtérnek, a toronyban fognak lakni, de azok, akik csak később fognak megtérni, a külső falakban kapnak lakhelyet, azok pedig, akik nem térnek meg, hanem megrekednek cselekedeteiknél, halállal halnak meg… Ha meghallják a parancsaimat, megjavulnak és megtisztítják magukat, majd hamarosan megtérnek, így lakhelyük a toronyban lesz; de ha közülük valaki ismételten visszafordul a meghasonlásba, kivetik ezt a toronyból, sőt még az életét is elveszíti.

Tatianosz: Beszéd a görögök ellen, 13. (Kr. u. 175)

A Szellem ugyanis kezdettől fogva azért lett, hogy a lélek lakótársa legyen. A Szellem elhagyta a lelket, mivel ez nem akarta követni őt. A lélek meg, mint a Szellem ereje visszfényének birtokosa, és mint aki az elválás miatt a tökéletességet átlátni nem tudta, kereste az Istent, tévedése következtében azonban sok istent formált magának, és az ellentétes sugallatokat adó démonokat követte. Isten Szelleme ugyanis nincs meg mindenkiben, egyesekben azonban – akik az igazságosság szerint élnek – megvan, összekapcsolódott a lélekkel, s bizonyos jövendölések által ezt a titkot a többi léleknek is meghirdette.

Tertullianusz: A bűnbánatról, 6,11; 10,1. (Kr. u. 204)

Egyesek azonban úgy vélekednek, mintha Istennek szükséges volna még a méltatlanoknak is megadnia azt, amit fogadott, és szolgasággá teszik nagylelkűségét. Ha nekünk szükségből engedte el a halál jelét, akkor nem akarata ellenére cselekedett? Ki ígéri a megmaradást és mit ad meg kényszerből? Nemde sokan meghaltak azután? Nem vonta meg azt az ajándékot sokaktól?

Hogy ezt a tettet (a bűnvallomást) annyian napról-napra halogatják, annak oka feltehetően az, hogy ezzel inkább a szégyenre emlékeznek, mint az üdvösségre, olyanok, mint azok, akik a test szemérmesebb részeit szorongatva kínlódnak, elutasítják az orvosok tudományát, s szégyenkezésükkel együtt pusztulnak el.

Szent Cyprianus: A katolikus Egyház egységéről, 21. (Kr. u. 251)

A hit megvallása csak a dicsőség kezdete, de még nem a koszorú kiérdemlése, nem azonos a végső dicsérettel, csak a nagyság kezdete, mert meg van írva: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10,22). Aki nem ért célba, az csak úton van, az üdvösséghez egy lépcsőfokkal közelebb jutott, de még nem érte el a csúcsot és a célt. Hitvalló ugyan, de nagyobb veszélyeknek is van kitéve a hit megvallása után, mert jobban kihívja maga ellen az Ellenséget. A hitvallónak még szilárdabban kell állnia az Úr evangéliumában, hogy ezáltal nyerje el az Úrtól a dicsőséget.

Szent Cyprianus: A bukottakról, 28-29. (Kr. u. 250)

Mennyivel nagyobb a hitük, mennyivel több istenfélelmük van azoknak, akik… fájlalják Isten papja előtt, és őszintén megteszik lelkiismeretük beismerő vallomását… Testvéreim! Mindegyiktek addig vallja be vétkét, amíg ezen a világon van, amíg beismerése meghallgatható, amíg elégtételét és a pap általi megbocsátást az Úr elfogadja!

Szent Athanasziosz: Beszéd az ariánusok ellen, 3,25. (Kr. u. 362)

Így tehát a Lélek az, aki az Istenben van, és nem mi önmagunk szerint. És amint fiak és istenek leszünk a bennünk levő Ige miatt, úgy leszünk a Fiúban és az Atyában, és egynek kell lennünk a Fiúban és az Atyában azért, mert bennünk van a Lélek, aki benne van az Atyában levő Igében. Amikor tehát valaki valamilyen gonoszság miatt elpártol a Lélektől, a kegyelem ugyan visszavonhatatlanul megmarad azokban, akik akarják, legalábbis amikor bűnbánatot tart az elbukott, de többé nincs Istenben az az elpártoló, mert eltávozott tőle az Istenben levő, szent és vigasztaló Lélek, hanem abban lesz, akinek alávetette magát a vétkező, mint ahogy Saullal történt: eltávozott ugyanis tőle az Isten Lelke és gonosz lélek zaklatta (1Sám 16,14).

Nazianzoszi Szent Gergely: Vízkeresztre, 39. oratio, 19. (Kr. u. 381)

Ezt mondod: Ez nem lehetséges a keresztség után. Mi bizonyítja ezt? Vagy mutasd a bizonyítékot, vagy ne kárhoztasd! Ha kétség merül fel, akkor győzzön az emberségesség. Ezt állítod: Novatusnál az üldözések idején nem vették vissza a bukottakat. Mit beszélsz itt? Ha nem tartottak bűnbánatot, méltán. Én sem veszem vissza azt, aki nem hajlik meg (Iz 58,5), vagy aki méltó viselkedésével nem hozta helyre a bűnt! És ha visszafogadom, akkor az őket megillető helyet jelölöm ki számukra. Nem utánozom azonban azok esetében, akiket elemésztett már a sírás.

Nagy Szent Leó: Theodórosznak, 108. levél, 2. (Kr. u. 452)

Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis „a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák.

II. Orange-i zsinat: 24. kánon. (Kr. u. 529)

”A szőlővesszőkről. A vesszők úgy kapcsolódnak a szőlőtőhöz, hogy annak életéhez semmivel sem jáulnak hozzá, ám onnét kapják azt, ami az élethez kell: hiszen a szőlőtő van a vesszőkben, hogy életfontosságú tápanyaggal szolgáljon nekik, s nem a vesszők szolgálnak ezzel neki. Ezért nem Krisztusnak, hanem tanítványainak van hasznára, ha egyrészt megmaradnak Krisztusban, másrészt bírják a bennük maradó Krisztust. Mert ha levágták a vesszőt, az eleven gyökérből egy másik hajthat ki; ám a levágott vessző nem élhet gyökértelenül.”

(Fel)