| Vissza | A Szentírás - témakör |
Előre |
|---|
Kolosszeieknek írt levél
1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér
2 a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől [és Urunktól, Jézus Krisztustól]!
3 Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk. 4 Hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok 5 annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Erről az evangélium igaz tanításában hallottatok, 6 amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy meghallottátok, és az Isten kegyelmét felismertétek az igazságban. 7 Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól. Ő hűséges szolgája köztetek Krisztusnak, 8 ő beszélt nekünk lélekből fakadó szeretetetekről is.
9 Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. 10 Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok. 11 Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel 12 adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; 13 kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. 14 Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.
15 Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. 16 Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. 17 Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18 Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19 Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, 20 s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
21 Nektek is, akik azelőtt idegenek és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, 22 most nektek is megszerezte a kiengesztelődést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt. 23 Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem.
24 Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára. 25 Ennek lettem a szolgája, Isten rendeletéből, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam: 26 Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. 27 Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. 28 Őt hirdetjük, amikor intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban. 29 Ezért fáradok és küzdök az Ő erejével, amely hatékonyan működik bennem.
apostol: Gör. apostolos = küldött vagy követ: Mt 10:2; Lk 22:14; ApCsel 2:37; 8:18; 15:2-6.22-23; Róm 1:1; 11:13; 1Kor 1:1; 9:1-5; 12:28-29; 2Kor 1:1; 12:11-12; 1Pét 1:1; 2Pét 3:2; Júd 17; Jel 21:14
Isten, az Atya: Iz 9:6; 64:8; Jer 31:9; Mal 2:10; Mt 5:45-48; 6:1-32; 11:27; Jn 3:35; 5:18; 6:27; Róm 1:7; 8:15; 1Kor 8:6; Gal 1:1-4; 4:6; Ef 5:20; Fil 2:11; Kol 3:17; 1Tessz 1:1; Zsid 1:5; Jak 1:27; 1Pét 1:2-3; 1Jn 2:1,14-24
Isten kegyelme: Lk 1:28; Jn 1:17; ApCsel 4:33; 6:8; 11:23; 13:43; 14:26; 15:11.40; Róm 5:15; 16:20; 1Kor 3:10; 15:10; 16:23; 2Kor 8:1; 9:14; 13:13; Gal 2:21; Ef 3:2,7-8; Fil 1:2.7; 1Tessz 5:28; 1Tim 1:14; Tit 2:11; Zsid 2:9; 1Pét 5:5.10.12; 2Pét 3:18; Júd 4; Jel 22:21
jótett(ek): Jn 10:32; 14:12; ApCsel 9:36; 2Kor 9:8; Gal 6:4,10; Ef 2:10; Fil 1:6; 2Tessz 2:17; 1Tim 2:10; 5:10.25; 6:18; 2Tim 2:21; 3:17; Tit 1:16; 2:7; 3:1.8.14; Jak 2:14-26; Jel 20:12
megváltás: Lk 21:28; Róm 3:24; 1Kor 1:30; Ef 1:7.14; 4:30; Zsid 9:15
teste, az Egyház: Róm 7:4; 12:5; 1Kor 10:17; 12:12-27; Ef 1:22-23; 4:4,12,16; 5:30; Kol 1:18; 2:19; 3:15
Krisztus bennetek: (a bennünk levő Krisztus): Jn 14:17-18.20.23; 15:4; 16:7; 17:23; Róm 8:9-11; 1Kor 2:12; 3:16; 6:19; 2Kor 6:16; Gal 4:6; 1Jn 3:24; 4:12-13
A láthatatlan Isten képmása: az Atyaisten láthatatlan, és nem látható, mivel ő Lélek (vö. Kiv 33:20,23; Jn 1:18; 5:37; 6:46; Kol 1:15; 1Tim 1:17; 6:16; 1Jn 4:12). De Jézus emberi személyében felfedte az Istent, és így az Atya eikon-ja = képmása lett (vö. Jn 1:18; 12:45; 14:7-9; 2Kor 4:4; Kol 1:15; Zsid 1:3; Jel 22:1-4). Tehát a láthatatlan Istenről szóló szakaszok ellentmondásmentesek. Egyedül a Szentháromságos hitben érthető meg és hozható összhangba az Isten természetéről szóló valamennyi bibliai tanítás.
Minden teremtmény elsőszülötte: Gör. prototokosz = elsőszülött: itt a felsőbbrendűséget és az örökös preegzisztenciát jelenti, és nem azt, hogy első-teremtmény, mint azt néhány ariánus szekta tartja. Az Ószövetség szóhasználata tanulságos. Dávidot elsőszülöttnek nevezik a Zsolt 89:27-ben, de nem azért, mert szó szerint első gyermeke lett volna Jesszének (hiszen ő volt a legfiatalabb), hanem azért, hogy ezzel Izrael királyságának hatalmát érzékeltessék vele. Hasonlóképpen a Jer 31:9 Efraimra utal mint elsőszülöttre, holott Manassze volt időrendben az első (Ter 41:50-52). Izrael nemzetét Isten így hívta: „az én elsőszülött fiam” (Kiv 4:22). A zsidó rabbinikus írók pedig az Atyaistent nevezték Bekorah Shelolam-nak, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint amit Szent Pál használt itt: minden teremtmény elsőszülötte. A prototokosz a Zsid 1:6-ban Jézus címeként szerepel. A kontextusban viszont Jézust Mindenhatóként (1:3), Isten dicsőségének kisugárzásaként (és képmásaként) (1:3), Teremtőként (1:10), imádandóként (1:6) van ábrázolva, és Istennek hívja az Atya (1:8). Ezek a sajátosságok csak Istenre vonatkozhatnak.
Benne teremtett mindent: Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10; KEK 295-308).
A kezdet: Gör. arché, amelyből az angol architect (= építész) szó is származik. A szó szerinti jelentése a görög nyelv tudósai szerint: eredet, hatóok, forrás, teremtetlen alapelv (princípium). Tehát Jézus az építész, vagyis az Univerzum Teremtője, miként azt a Kol 1:16-17 nyilvánvalóvá teszi (vö. az előző bejegyzéssel). Ő volt kezdetben (arché) az Atyaistennel (Jn 1:2; Zsid 1:10). Ő teremtett minden lényt, és ő volt minden lény előtt, tehát Ő maga nem lehetett egy lény (egy teremtett entitás) A Jel 1:8-ban (gyakran Alfaként visszaadva) és a 21:6-ban (vö. Iz 41:4; 44:6; 48:12) az arché a Mindenható Úristenre (az Atyaistenre) van alkalmazva, tehát nem lehetséges, hogy teremtett lényt jelentsen, miként azt az ariánus hatás alatt álló szekták állítják. Egy hasonló terminológia is (első és utolsó, Alfa és Omega) vonatkozik Jézusra: Jel 1:17-18; 2:8; 3:14, és 22:13.16. Ennélfogva mind az Atya, mind a Fiú: Isten. A Szentírás tanítja a Szentháromságot: az egy Isten öröktől fogva három Személyben létezik: Atya, Fiú és Szentlélek.
Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik: Ez a Szentírásban a legütősebb példa arra, amit a katolikusok megváltó szenvedésnek vagy helyettesítő jóvátételnek neveznek, amely által a keresztények szenvedéseiket Isten munkatársaként (1Kor 3:9) tudják felhasználni – pl. ima, böjt, vagy evangelizálás által – mások javáért a földön, vagy a purgatóriumban (2Makk 12:39-45 a 1Kor 15:29-cel; KEK 1032). Szenvedéseinket (Mt 16:24) szó szerint felajánlhatjuk Istennek (Róm 12:1), amelyek hatékonyak mind mások, mind saját érdekünkben. Ennek a tanításnak – amelyet a nem-katolikus keresztények megkérdőjeleznek - számos egyértelmű bibliai hivatkozása van (vö. Kiv 32:30-32; Szám 16:46-48; 25:6-13; Róm 8:13,17; 1Kor 12:24; 2Kor 1:4-9; 4:10; Gal 2:20; Ef 3:13; Fil 2:17; 3:10; 2Tim 4:6; Zsid 11:39-40; 1Jn 3:16). Sőt, Szent Pál Isten kegyelméből társ-megváltóként vagy társ-közbenjáróként szolgál, mivel a kegyelem és az üdvösség gondnoka volt (Ef 3:2; vö. 1Kor 9:22) – pontosan úgy, ahogy azt a Boldogságos Szűz Máriáról tanítják a katolikusok. Timóteussal azt közli, hogy ő szintén valamiféle üdvözítő lehet, mind maga, mind mások számára (1Tim 4:16). Minden kegyelem Istentől jön, de a teremtmények részesednek annak szétosztásában és felhasználásában, Isten Gondviselése alatt (vö. Jel 1:4). Vö. a Fil 1:7 („osztoztok kegyelmemben”), a Fil 1:29; 3:10-hez kapcsolódó kommentárt, és a Fil 2:17 áldozatként ontani kereszthivatkozásait; vö. még KEK 307,618,1508,1521.
1 Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, 2 hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. 3 Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse. 4 Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. 5 Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban.
6 Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. 7 Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.
8 Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. 9 Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. 10 Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. 11 Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. 12 Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. 13 Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. 14 A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. 15 Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
16 Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. 17 Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. 18 Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, 19 s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.
20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, 21 hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” 22 Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, 23 amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.
tudomány: Gör. gnószisz: Lk 1:77; Róm 2:20; 11:33; 15:14; 1Kor 1:5; 8:1.7.10-11; 12:8; 13:2.8; 14:6; 2Kor 2:14; 4:6; 6:6; 8:7; 10:5; 11:6; Ef 3:19; Fil 3:8; 1Tim 6:20; 1Pét 3:7; 2Pét 1:5-6; 3:18
bölcsesség: Gör. szophia: Mt 13:54; Lk 2:40; 21:15; ApCsel 6:3.10; Róm 11:33; 1Kor 1:17-24; 2:4-7; 3:19; Ef 1:8.17; 3:10; Kol 1:9.28; 3:16; Jak 1:5; 3:13.15.17; 2Pét 3:15
emberi hagyomány: vö. Mt 15:3.6; Mk 7:7-9.13; ApCsel 20:29-30; 1Pét 1:18; 1Jn 4:1-3 – ellentétben áll az apostoli, keresztény Hagyománnyal, amelyre teljesen pozitívan tekintenek a bibliai írók. Vö. a Fil 1:4 kommentárját ("evangélium").
fejedelemségek és hatalmasságok: Róm 8:38; 1Kor 15:24; Ef 1:21; 2:2; 3:10; 6:12; Kol 1:13.16; 2:10; Tit 3:1; 1Pét 3:22; Jel 13:4-5.7.12
világ: Gör. koszmosz (mint világ-rendszer, ami ellenséges Istennel): Jn 1:10; 7:7; 8:23; 12:31; 14:27; 15:18-19; 16:11.33; 17:6.14.16.25; 18:36; Róm 3:6.19; 5:12; 12:2; 1Kor 1:27-28; 2:6-12; 11:32; 2Kor 5:19; 7:10; Gal 6:14; Zsid 11:38; Jak 1:27; 4:4; 1Jn 3:13; 4:3-4; 5:4-5.18-19.
Benne lakik testi formában az istenség egész teljessége: (vö. Kol 1:19). Ez egy figyelemreméltó bizonyíték Krisztus istenségére. Az Atyát és a Fiút teljes és lényegi egységben (monoteizmus) mutatja be, sőt, az isteni Személyek megkülönböztetett jellegére (trinitarizmus) is bizonyítékot szolgáltat. Jézus teljesen Isten, mégis olyan Isten, aki emberi húst vett magára (a megtestesülés). A Fil 2:6-8 egy hasonló leírást ad Isten megtestesüléséről (vö. Jn 1:1.14; ApCsel 20:28; 1Tim 3:16). Szardeszi Melitón püspök Kr. u. 177-ben a következőket írta:
„Amiket Krisztus a keresztség után cselekedett, főképpen a csodák, rávilágítanak az ő testbe rejtett istenségére, s meggyőzték erről a világot. Egyszerre volt Isten és tökéletes ember, meggyőzött bennünket két lényegéről, és megkeresztelkedése után a három éven át végbevitt csodáival istenségéről, a megkeresztelkedése előtti harminc évével pedig emberségéről, ez alatt az idő alatt a testhez tartozó gyengeségek elfedték istenségének jeleit, noha az idők előtt létező igaz Isten volt Ő.”
Benne temetkeztetek el a keresztségben: Szent Pál itt összekapcsolja a keresztséget – amely újjászül – a megigazulással. Ez a Szentírás általános tanítása – habár sok keresztény ezt tagadja. Az ApCsel 2:38 beszél a keresztségről, mint ami a bűneink bocsánatára van. Az 1Pét 3:21 ezt mondja: megment a keresztség (vö. Mk 16:16; Róm 6:1-6). Pál visszaemlékezik arra, amikor Ananiás azt mondta neki: vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet (ApCsel 22:16). Az 1Kor 6:11-ben az Apostol arra utal, hogy szerves összefüggés van a keresztség (megtisztulás, megmosakodás), a megszentelődés és a megigazulás között. A Tit 3:5 azt közli velünk, hogy: megmentett minket… a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében (vö. Mt 28:19; Jn 3:5; Gal 3:26-27; Ef 4:5; 5:26; Zsid 10:22; 1Pét 3:20). A Kol 2:11-13 pedig kapcsolatot állapít meg a keresztség és a körülmetélés között. Krisztus előtt Izrael volt az Egyház (vö. ApCsel 7:38; Róm 9:4). A körülmetélés, amit a nyolcnapos gyermekeknél végeztek el, volt a szövetség jele, ami Isten és Ábrahám között jött létre, amely ránk is vonatkozik (Gal 3:14,29). Ez a bűnbánat és az eljövendő hit jele volt (Róm 4:11). A csecsemők éppúgy részesei voltak a szövetségnek, mint a szüleik (vö. Ter 17:7; MTörv 29:10-12; vö. még Mt 19:14). Hasonló módon a keresztség a Krisztusban kötött Új Szövetség pecsétje. Ez kifejezi a megtisztulást a bűntől, éppúgy, mint azt a körülmetélés tette (vö. MTörv 10:16; 30:6; Jer 4:4; 9:25; Róm 2:28-29; Fil 3:3). A csecsemők teljes mértékben Isten kegyelméből üdvözülnek, csakúgy mint a szülők, a tudatos és akaratlagos hozzájárulásukat leszámítva (lásd pl. Mk 2:1-6; 1Kor 7:12-14). A szüleik tette az ő érdekükben történik. A gyermekkeresztséget tanítja a Szentírás (vö. ApCsel 16:15.33; 18:8 a 11:14-gyel; 1Kor 1:16). Lásd KEK 405, 628, 683, 977-978, 1113, 1210-1213, 1220, 1250-1252, 1263-1270, 1992.
Szombat: (vö. hasonló szövegeket a napokhoz kötődő túlzott legalizmusról: Gal 4:9-11; Róm 13:8-10; 14:4-13). A Kol 2:12-17 cáfolata annak a néhány keresztény hitének, amely szerint a szombatot kell megtartani Sabbath-ként, azaz az Úr napjaként (Jel 1:10). A héber szabbat szó egyszerűen azt jelenti, hogy „nyugodalom” (a „valamivel felhagyni”, „valamit abbahagyni” igéből képződött), és nem azt jelenti, hogy a 7. nap. Pl. a Lev 23,39-ben a szabbat a hét 1., valamint a 8. napja, de máshol sem esik a szabbat a hét 7. napjára (pl. Lev 16,31; 23,24.32). A keresztények kezdettől fogva vasárnap gyűltek össze és tartottak istentiszteletet, Krisztus feltámadására tekintettel (vö. ApCsel 20:7; 1Kor 16:1-2; ill. terjedelmes ókeresztény tanúság: pl. Didaché 14; Szent Ignác, Magn 9:1; Szent Jusztinosz vértanú, Apol 1:67; KEK 2168-2175,2190).
Angyalok tiszteletében (gör. thrészkeia = kultusz, istentisztelet): A Biblia minden teremtmény imádatát tiltja (vö. ApCsel 10:25-26; 14:11-15; Jel 19:10; 22:8-9). Egyedül Isten imádható (vö. Neh 9:6; Mt 4:10; Lk 4:8; Jel 4:9-11). Jézus – mivel Isten – gyakran kap imádatot az Újszövetségben (amit teljességgel el is fogad) (vö. Mt 8:2; 9:18; 14:33; 15:25; 20:20; 28:9.17; Mk 5:6; Lk 24:52; Jn 5:23; 9:38; 20:28). Az apostolok szintén tanították, hogy Jézus imádandó (vö. Fil 2:9-11; Zsid 1:6; Jel 5:8.12-14; 7:9-12.15-17).
1 Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. 2 Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. 4 Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
5 Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6 Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. 7 Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. 8 De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, 10 és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. 11 Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.
12 Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. 14 Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. 15 S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. 16 Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. 17 Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.
18 Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. 19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. 20 Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. 21 Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. 22 Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében. 23 Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. 24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok, 25 hiszen a gonosz meglakol igazságtalanságáért; ő nem ismer személyválogatást.
Krisztussal feltámadtatok: Mt 10:8; 22:31; 27:52; Mk 12:26-27; Lk 10:27; 20:36; Jn 5:21.29; 11:24-25; ApCsel 23:6.8; 24:15.21; 26:8; Róm 6:5.8-11; 8:11; 1Kor 6:14; 15:12-13.21.29-52; 2Kor 1:9; 4:14; Ef 2:6; Fil 3:10-11; Kol 2:12; Zsid 6:2; 11:19.35; Jak 5:15; Jel 20:5-6
az Isten jobbján: Kiv 15:6.12; Zsolt 16:11; 48:10; 60:5; 63:8; 98:1; 110:1.5; 118:15-16; Iz 41:10; 62:8; Mt 19:28; 22:44; 25:31; 26:64; Mk 14:62; 16:19; Lk 22:69; ApCsel 2:33-34; 5:31; 7:55-56; Róm 8:34; Ef 1:20; Zsid 1:3.8.13; 8:1; 10:12; 12:2; 1Pét 3:22; Jel 5:1-14; 7:17; 22:1-4
meghaltatok (azaz lelki vagy szimbolikus halál): Róm 5:15; 6:2.8.13.16.21.23; 7:4.6.9-10.13.24; 8:2.6.13; 1Kor 15:22.31; 2Kor 5:14; Gal 2:19; Kol 2:20; 2Tim 2:11; Jel 2:11; 20:6.14; 21:8
régi embert: Mk 2:21-22; Jn 8:44; Róm 5:12-14; 6:6; 7:5-6,8-11,14-25; 8:5-8,19-23; 1Kor 5:7-8; 15:53; Ef 2:3; 4:22; 2Kor 4:16
új ember: Ez 11:19; 18:31; Mk 14:25; Lk 5:36-39; Jn 3:3; Róm 6:4; 7:6; 8:1-17.21.23.29-30; 12:2; 13:14; 1Kor 5:7; 2Kor 3:3.18; 4:16; 5:17; Gal 6:15; Ef 2:15; 4:23-24; 6:11; Zsid 8:10; 9:15; 10:20; 1Pét 1:3; 2Pét 1:4; 1Jn 3:2
jutalom: Mt 5:12; Lk 6:23.35; Zsid 11:26; 2Jn 8; Jel 22:12
örökség: Mt 5:5; 19:29; 25:34; Mk 10:17; Lk 10:25; 18:18; ApCsel 20:32; Róm 8:17; 1Kor 6:9-10; 15:50; Gal 3:18.29; 4:7; 5:21; Ef 1:11.14.18; 5:5; Kol 1:12; Tit 3:7; Zsid 1:14; 6:12.17; 9:15; 11:7; Jak 2:5; 1Pét 1:4; Jel 21:7.
Bocsássatok meg egymásnak: A megbocsátás – természetesen – a keresztény életnek egy megkülönböztetett karaktervonása. Szeretően meg kell bocsátanunk másoknak (vö. Mt 5:24; 6:12-15; 18:21skk; 18:35; Mk 11:25; Lk 6:37; 17:4; 2Kor 2:7.10; Ef 4:32), mivel Isten is megbocsátott nekünk (vö. Mt 6:14-15; 9:6; Mk 2:7.10; ApCsel 10:43; 13:38; Róm 5:10-11; 2Kor 5:18-19; Ef 1:7; 4:32; Kol 1:14.20.22; Zsid 9:22; Jak 5:15). A Isten bűnbocsánatának a befogadásához szükséges a bűnbánat. A bűnök megbocsátását kérhetjük, vagy kieszközölhetjük Istentől, ami azonban nem teljesen feltétel nélküli, mint ahogy sokan hamisan tanítják (vö. Mt 3:11; 11:21; 12:41; Mk 1:4.15; 6:12; Lk 3:3; 5:32; 13:3.5; 17:3-4; 24:47; ApCsel 2:38; 3:19; 5:31; 8:22; 11:18; 13:24; 14:15; 17:30; 19:4; 20:21; 26:18.20; Róm 2:4; 2Kor 5:20; 7:9-10; 12:21; 1Tessz 1:9; 2Tim 2:19.25; Zsid 6:1.4; 1Pét 3:11; Jel 2:5.16.21-22; 3:3.19; 9:20-21). Az igaz bűnbánat valakinek a bűnének a szívből jövő elismerése (Lk 7:36-50; 15:7), egy határozott szándék a megjavulás megpróbálására (Mt 3:8; Lk 3:8; 22:32; ApCsel 26:20), és egy elhatározás, melyben a bűnnel való kapcsolatot megszüntetjük (Jn 5:14; 8:11; Gal 4:9; Kol 1:21-23; 2Pét 2:21). A könyörületes megbocsátásra való hajlandóságunknak mindenki felé feltétel nélkülinek kell lennie, aki megbánja bűnét és kéri a megbocsátást. A papi feloldozás katolikus fogalma a Szentírásban van megalapozva (vö. Mt 16:19; 18:18; Lk 24:47; Jn 20:21-23; 2Kor 2:5-11; Jak 5:15). A megbocsáthatatlan bűn vagy a Szentlélek elleni bűn az üdvösséget felajánló Isten visszautasítása (vö. Mt 12:31-32; Mk 3:28-29; Lk 12:10). Ez további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy még Isten sem tud és akar megbocsátani annak a személynek, aki nem bánja meg bűnét, és nem fogadja el a megbocsátást (ez esetben magát az üdvösséget - lásd 2Pét 3:9). Ha Isten feltétel nélkül bocsátana meg mindenkinek, akkor az univerzalizmussá válna, amely szerint mindenki üdvözül, anélkül, hogy átadnák a kárhozatnak – ami teljességgel ellentmond a Bibliának (lásd a Fil 1:28 kommentárját).
Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek: II. János Pál pápa a nő méltóságáról és hivatásáról szóló apostoli levelében (Mulieris dignitatem) ezt írja:
"az asszony engedelmeskedjék a férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak". (Ef 5:22-23) … új módon kell érteni és teljesíteni azoknak, akik "Krisztus iránti tiszteletből alárendeltjei egymásnak" (vö. Ef 5:21); annál is inkább, mert a férjet az asszony "fejének" nevezi, miként Krisztus az Egyház feje, tudniillik hogy önmagát adja érte (Ef 5:25). (24. szakasz)
Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. (Mt 23:11; vö. Ef 5:28-31). Isten legmagasztosabb teremtménye – a katolicizmus szerint – egy asszony (a Boldogságos Szűz Mária), valamint egy asszony (Mária Magdolna) látta először a feltámadt Jézust (Jn 20:11-18). A feleség ugyanannyira egyenrangú férjével, mint Jézus egyenrangú az Atyával (Jn 10:30; Kol 2:9), aki ellenben alávetette magát Neki (Fil 2:5-8). Hasonlóképpen a házasság, természeténél fogva, egy lelki egységet hoz létre (Mt 19:5-6), amely mindazonáltal magába foglalja a férfi főségét, és a megkülönböztetett nemi szerepeket. A férfiasság és a nőiesség ontológiai valóságát Isten teremtette meg, és nem az emberi kultúra (vö. 1Kor 11:3.7-9; 1Tim 2:12-14; 1Pét 3:7), ez szolgál magyarázatául a házassági szerepeknek, és a kizárólagos férfi papszentelésnek. De ettől függetlenül a férfiak és a nők alapvetően egyenrangúak, Szent Pál szerint: Nincs többé… férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban (Gal 3:28).
1 Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben.
2 Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban. 3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten tárja fel előttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, s Krisztus titkát, ami miatt bilincsbe is vertek, 4 kinyilvánítsam, ahogyan nekem beszélnem kell.
5 A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. Az időt jól használjátok fel. 6 Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.
7 Helyzetemről a kedves testvér, hű szolga és munkatárs az Úrban, Tichikusz majd beszámol nektek. 8 Épp azért küldöm el hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztaljon benneteket. 9 Vele megy kedves és hű testvérem, Onezimusz is, aki földitek. Ők majd elmondják mind, ami újság itt van.
10 Köszönt titeket fogolytársam, Arisztarchusz és Márk, Barnabás unokaöccse; rá vonatkozó utasításaimat már megkaptátok. 11 Ha megérkezik oda, fogadjátok szívesen! Köszönt benneteket még Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül csak ők dolgoznak együtt velem Isten országának hirdetésében; igazi vigasztalásomra szolgáltak. 12 Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Ő állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát. 13 Tanúskodom, hogy sokat dolgozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban élnek. 14 Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos és Démász. 15 Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket és Nimfát a házában összejövő közösséggel együtt! 16 Ha nálatok már felolvasták ezt a levelet, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceai egyházban is felolvassák. Ti pedig olvassátok el a laodiceaiakét. 17 Archippusznak mondjátok meg: Legyen gondod az Úrtól kapott szolgálat betöltésére!
18 Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Emlékezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek!
éber: Mt 24:42-43; 25:13; Lk 12:37; ApCsel 20:31; 1Kor 10:12; 16:13; 1Tessz 5:6; 1Pét 5:8; Jel 3:2-3; 16:15
tárja fel előttünk az ajtót: ApCsel 14:27; 1Kor 16:9; 2Kor 2:12; Jel 3:8
titok: Mt 13:11; Mk 4:11; Lk 8:10; Róm 11:25; 16:25; 1Kor 2:7; 4:1; 13:2; 14:2; 15:51; Ef 1:9; 3:3-4.9; 5:32; 6:19; Kol 1:26-27; 2:2; 2Tessz 2:7; 1Tim 3:9.16; Jel 1:20; 10:7; 17:5.7
Beszédetek legyen mindig szíves: Jób 27:4; Zsolt 19:14; 39:1; 141:3; Péld 10:11; 15:26; 21:23; 22:11; 31:26; Préd 10:12; Mt 5:22; 12:34-37; Lk 4:22; 6:45; 1Kor 13:1; 16:10; Ef 4:29-31; 5:4; Fil 1:27; 2Tim 2:14; Tit 3:2; Jak 1:19.26; 3:2.5-10; 4:11; 1Pét 2:1.12; 3:9-10.15-16; Jel 14:5
megvalósítsátok: Jn 14:20; 15:11; 16:24; ApCsel 2:28; Róm 2:18; 8:16.28.38-39; 15:13-14; 2Kor 7:4; Ef 1:18; 3:12.19; Kol 2:2.10; 1Tessz 1:4-5; 2Tim 1:12; Zsid 6:11.19; 10:22; 11:1; 1Jn 3:2.14.19.24; 4:18; 5:13
szolgálat: Gör. diakonia: ApCsel 1:17.25; 6:1.4; 12:25; 20:24; 21:19; 1Kor 12:5; 16:15; 2Kor 3:6; 4:1; 5:18; 6:3-4; Ef 3:7; 4:12; Kol 1:7.23.25; 1Tessz 3:2; 1Tim 1:12; 2Tim 4:5.11.
Legyetek kitartók az imában: (vö. 1Krón 16:11; 2Krón 7:14; Zsolt 5:1-3; 27:8; 109:4; 116:2; Mt 7:7-8; 21:22; Lk 2:37; 11:1-13; 18:1; 21:36; Jn 14:13-14; ApCsel 2:46-47; 6:4; 10:2; 12:2; Róm 1:9; 12:12; Ef 1:15-16; 6:18; Fil 4:6; Kol 1:9; 1Tessz 3:10; 5:17; 1Tim 2:8; 5:5; 2Tim 1:3; Zsid 4:16; 10:25; Jak 5:16; KEK 2564-2565, 2592, 2607, 2612, 2621, 2659-2669, 2725, 2738-2745, 2752, 2779-2802).
Tiszteletreméltó John Henry Newman bíboros egyik, a tőle megszokott nagyszerű retorikájú beszédében (The Daily Service, 1836) így kiáltott fel:A meghatározott és folyamatos imádság, valamint különösen a közösségi imádság nyilvánvaló kötelessége a keresztényeknek. És ha megkérdezik, hogy milyen gyakran imádkozzunk, én azt válaszolom, hogy ha úgy tekintünk az imára, mint ami egy nyilvánvaló privilégium, akkor nem csak azt tudjuk meg félreérthetetlenül, hogy ez egy kötelesség, hanem azt is, hogy ebből kifolyólag ez a kérdés nem is helyénvaló… Amikor ilyen gondolatokat állítunk az emberek sokasága elé, akkor sokuknak ezek megterhelőnek és természetellenesnek tűnik; másoknak pedig szertartáskodónak, szigorúnak és olyannak, ami igába hajt bennünket. Nos, pedig ilyennek kell lennie. Nekik Krisztus parancsai szolgaságnak és az Ő privilégiumai idegenek fognak tűnni, egészen addig, amíg ezeknek fogadjuk el, és magunkévá nem teszünk a másik lehetőséget. Azoknak, akik azért járnak a hitben, hogy elfogadják őt, és engedelmeskedjenek neki, ahelyett, hogy a távolban álldogálva okoskodnának, kritizálnának, fontolgatnának, és magukra szabnák a dolgokat, inkább az Ő hangját kellene meghallaniuk, és úgy követni Őt, hogy még azt se tudják, hogy merre is mennek; azok, akik alávetik önmagukat, szívüket és akaratukat, nézeteiket és a vezetést nemes egyszerűséggel az Ő isteni Szisztémájára bízzák, és bátran, a következmények figyelembevétele, vagy a saját bizalmuk érvekkel történő védelmezése nélkül szolgálják Őt; azok, akik, amikor Ő azt mondja, hogy „folyamatosan imádkozzatok!”, akkor egyszerűen megfogadják szavait, és haladéktalanul, azon nyomban imádkozni kezdnek, ezek az emberek az Ő nagyszerű kegyelme és a Szentlélek erejének munkálkodása által az állhatatos imát, a dicséretet, a közbenjárást nem fogják se rabszolgaságnak, se hiábavalóságnak tartani… Hadd vezessen Ő minket a keskeny úton, aki minden szükség között az egyetlen Támasz, aki minden hozzá menekülőnek Segítője, aki, minden hívő Élete, és a halottak Feltámadása!
Isten akarata: (vö. Mt 6:10; 7:21; 12:50; 26:42; Mk 3:35; Jn 5:30; ApCsel 21:14; 22:14; Róm 1:10; 2:18; 9:19; 12:2; 1Kor 1:1; 2Kor 1:1; 8:5; Gal 1:4; Ef 1:1.5.9.11; 5:17; 6:6; Fil 2:13; Kol 1:1.9; 1Tessz 4:3; 5:18; Zsid 2:4; 10:7-10; 1Pét 2:15; 3:17; 4:2.19; 1Jn 2:17; 5:14; KEK 2611).
Eljövének pedig a vámosok is és mondák neki: Mester, mit cselekedjünk!" (Luk. 3,10). A felelet csak az lehetett: tegyétek meg, amit Isten akar. Mi ideális, parancsoló szükséglet alatt állunk, mely követeli: tedd ezt, ne tedd azt. Eszmények, erények csillagai alatt élünk, s ez az eszményi szépség s ez a kötelező szükség végre is az isteni akarat, mely megtestesülve Krisztusban lép elénk. Ő akarja, hogy így tegyetek, s ő meg is teszi, hogy példám legyen. Ezt a fölséges isteni akaratot olvasom lelkemben s annak legmélyén, kiemelem azt értelmem világával, s azután megtoldva pozitív részletekkel, Krisztus ajkairól hallom s életében szemlélem. Törvény alatt állok, érzem, s a törvényt nem én diktálom: a természeti törvényt époly kevéssé diktálom én, mint ahogy nem diktálom az isteni akaratot. Istenem, mit diktáljak én?... nem diktálni, de megtenni az én föladatom. Megteszem tehát, meg, mert a Te akaratod. S amint érzem, hogy törvény alatt állok, s mint rész<nek> az egészben a helyem, úgy azt is érzem, hiszem és remélem, hogy e részszerűségemet, ez elégtelenségemet kiegészíti még az a parancsoló, hatalmas akarat. Az Úrból segítő lesz; a törvény kegyelemmel párosul; az eszmény leereszkedik s előkészíti utaimat. Ez erkölcsi krédóm! Hiszem, hogy a legfelsőbb akaratnak engedelmeskednem kell, de tudom azt is, hogy ez engedelmességemben megsegít!
(Prohászka Ottokár: Elmélkedések az evangéliumról, 21.)