Vissza Katolikus hit és dogmatika
 Előre

A katolikus tanítás szentírási alapjai


(A felhozott bibliai szöveghelyek sok esetben nem teljesek, inkább csak egy gondolatmenet főbb állomásait mutatják.)

(* A csillaggal jelzett idézeteket a katolikus tanítás ellenében szokták felhozni.



 

A Szentháromság



Jézus Krisztus istensége


Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”
Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”
Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”
Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)
Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”
Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.
Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „én Uram, és Istenem!”
Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”
ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”
Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”
1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”
Tit 2,13 – „Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét”
Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”


A Szentlélek istensége


Mt 12,31 – „minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.”
Mt 28,19 – „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.”
ApCsel 5,3-4.9. – „hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! … próbára teszitek az Úr Lelkét?”
1Kor 2,10 – „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”
1Kor 12,4-6.11 – „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten… ugyanaz… Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Kor 6,19-20 – Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Jn 5,6-9 – „a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság… Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent.”


A Szentlélek személy, és nem egy „isteni erő”


Lk 2,26 – A Szentlélek kinyilatkoztatást ad (vö. Jn 16,13; 1Kor 2,10)
Lk 3,22 – A Szentlélek testet ölthet.
Jn 15,26 - „Ő”-ként (görögül: ekeinosz) van utalva rá, ami hímnemű személyes névmás, pedig a "pneuma" ( = Lélek) semlegesnemű. (vö. Jn 14,26; 16,8.13)
Róm 8,26-27 – „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” A „Paraklétosz”, vagy hagyományosan fordítva „Vígasztaló” szó szerinti értelme: „Közbenjáró”.
1Kor 2,10-13 – „Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.”
1 Kor 12,11 – A Szentléleknek saját akarata van (vö. ApCsel 15,28).
Ef 4,30 – A Szentlélek megbántható (vö. Iz 63,10).

Lk 1,35 – „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
ApCsel 10,38 – „miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Kor 2,4 – „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Tessz 1,5 – „Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is”. Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
Zak 4,6 – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (KáR) A Szentlélek tehát nem erő.

(Fel)

A Kinyilatkoztatás



Csak a Biblia, vagy a Biblia és a Hagyomány?


Ter – Jel – Az, hogy bármihez is „csak a Szentírás” szükséges, sehol sincs a Bibliában.

* 2Tim 3,16-17 – A Szentírás hasznos a tanításra, hogy Isten embere tökéletes legyen.
Tit 3,8 – Ugyanilyen hasznosak a jócselekedetek is.
Kol 4,12 – Az ima is tökéletessé tehet.

Mt 23,2-3 – Mózes széke; tetteiktől függetlenül meg kell tartani azt, amit mondanak. (Mózes széke a római Szentszék előképe.)
Mt 28,20 – Jézus összes parancsát meg kell tartanunk.
Jn 20,30; 21,25 – A Szentírásban nincs benne Jézus összes tanítása. (vö. pl. ApCsel 20,35)
Mk 13,31 – Jézus szavai nem vesznek el soha.
1Pét 1,25 – Jézus örökké tartó szavai az apostoli igehirdetésben maradnak fenn.
Mk 16,15 – Jézus szavait hirdetni kell minden embernek.
1Kor 15,1.11 – Az igét az apostolok mindig is  hirdették, és nem leírták.
Róm 10,17 – A hit hallásból van, az apostolok hirdetése által.
Mal 2,7 – A tanítás az Úr követének, a papnak az ajkáról származik.
1Kor 11,2 – Az átadott hagyományokat meg kell tartani.
2Tessz 2,15 – Mind az élőszóban, mind a levelekben átadott hagyományhoz ragaszkodni kell.
2Tim 1,13 – Az a tanítás legyen az eszményünk, amelyet az apostoloktól hallottunk.
2Tim 2,2 – Ezt a tanítást kell továbbadni, hogy másokat tanítsunk.
 
Szent Ireneusz (Kr. u. 180-199 között) – „Hát ha az apostolok semmiféle iratot sem hagytak volna ránk, nem kellene-e akkor szükségképpen a hagyományt elfogadnunk hitünk zsinórmértékének, amelyet az apostolok az Egyház pásztoraira bíztak? Őrájuk hallgat sok nép a barbárok közepette, akik Krisztusban hisznek, s akiknek a szívében tinta és papír nélkül, a Szentlélek által van beírva az üdvözítő tanítása, akik ti. híven ragaszkodnak a régi hagyományhoz.” (Eretnekek ellen, 3,4.)

Tertullianus (Kr. u. 211) – „A példákból világosan láthatjuk, hogy olyan írásban nem rögzített hagyományt is mint állásfoglalásunkat lehet védelmeznünk, amely a szokásban maradás révén szilárdult meg, és az ősi hagyományt kifejező tanúságával az állásfoglalásunk melletti kitartást sürgeti… Most is ezt kell megláttatnunk, vagyis azt, ami a hagyományt megőrzi a jövő számára. Bárki is adja át nekünk, te ne a szerzőjére figyelj, hanem a tekintélyére, és elsősorban az annak megfelelő állásfoglalásra, amit ezért kell továbbvinnünk. Nem elsősorban azért, mert emellett döntött az értelem, hanem mert ezt kaptuk az Istentől; ha csak most tanulod meg az értelmét, akkor is ezt az állásfoglalást kell követned!” (De corona 3,1-4; 4,1.4.7.)

Órigenész (Kr. u. 230) – „sokan vannak, akik úgy vélik magukról, hogy Krisztus érzületét birtokolják, mégis, jó néhányuk szellemisége eltér az elődökétől, ezért ragaszkodni kell az apostolok által hagyományozott, az öröklés rendje szerint az egyházban mostanáig fennmaradó egyházi tanításhoz, s csak azt szabad igazságnak hinni, ami semmiben sem tér el az egyházi és apostoli hagyománytól.” (A princípiumokról 1,2.)
Szent Athanasziosz (Kr. u. 350 körül) – „nézzük meg még, mi az, ami a katolikus egyháznak hagyománya, tanítása és hite kezdettől fogva, amit az Úr adott át, az apostolok hirdettek, az atyák pedig megőriztek. Ez ugyanis az Egyháznak biztos alapja, s aki ezt elhagyja, az már nem lehet keresztény, s nem is nevezhető annak. (Levél Szerapiónhoz, 1,28.)


Hagyomány


*Mt 15,3; Mk 7,9; Kol 2,8 – A hibás, az isteni Törvénnyel ellentétes emberi hagyományok elvetése („a ti hagyományotok” – Mt 15,3; „emberi hagyományok” – Mk 7,9; Kol 2,8), de nem maga „a” hagyomány elvetése, amelyet Krisztus és az apostolok hagytak ránk („átadott hagyomány” – 1Kor 11,2; „kapott hagyomány” – 2Tessz 2,15; 3,6)

2Tessz 2,15 – Meg kell őrizni a kapott krisztusi és apostoli Hagyományt.
1Kor 11,2 – Ezeket az apostoli hagyományokat, amelyeket átadtak nekünk, meg kell tartani.
2Tessz 3,6 – és őrizkedni kell azoktól, akik nem élnek ezen apostoli Hagyomány szerint. (vö. Róm 16,17)


A Szentírás magyarázata


ApCsel 8,26-35 – A Szentírás magyarázatához egyházi irányítás szükséges.
1Tim 3,15 – Az Egyház az oszlopa és alapja az igazságnak, és nem a Biblia.
ApCsel 2,42 – Az Egyház az apostolok tanítását követi (és nem a Bibliát).
2Pét 1,20 – A Szentírás magyarázata nem egyéni értelmezések dolga.
2Pét 3,16 – A tudatlanok és ingatagok szócsavarása a saját vesztüket fogja okozni.
Péld 3,5 – „Ne támaszkodj saját belátásodra!”

Tertullianus (Kr. u. 200) – „az igazságot a mi részünkre kell odaítélni, akik aszerint a szabály szerint járunk, melyet az egyházak az apostoloktól kaptak, az apostolok Krisztustól, Krisztus pedig Istentől, akkor igazolva van korábbi kijelentésünk, mely leszögezi, hogy az eretnekektől az írásra való semmilyen hivatkozást nem szabad elfogadni, hiszen mi az írások nélkül is bizonyítjuk, hogy az eretnekeknek semmi köze az írásokhoz… Az apostolok örököse vagyok! Ahogyan végrendeletükben intézkedtek, ahogyan rám bízták, ahogyan megesküdtek rá, úgy vagyok birtokos! Titeket pedig, bizony, örökre kizártak az örökségből, és megtagadtak mint idegeneket és ellenségeket. és miért idegenek és ellenségek az eretnekek az apostolok számára, ha nem azért, mert az övéktől eltérő tanításuk van, melyet mindegyikük a maga kénye-kedve szerint vezetett be vagy vett át az apostolok tanításával ellentétben?” (Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben, 37.)

Órigenész (Kr. u. 230) – „akik hiszik, hogy a szent könyvek nem embereknek az irományai, hanem a Szentlélek sugallatára íródtak a mindenség Atyjának az akaratából Jézus Krisztus által, azoknak meg kell mutatnunk a számunkra helyesnek tűnő utakat, szem előtt tartva Jézus Krisztus apostoli hagyomány szerinti égi Egyházának szabályát. (A princípiumokról 4,1,9.)

Szent Ágoston (Kr. u. 416) – „Ugyanis az eretnekségek és a romlottság bizonyos tanai, amelyek behálózzák a lelkeket és a mélybe vetik őket, nem származhatnak máshonnan, mint onnan, hogy az írást, amely jó, rosszul értelmezik, és a rossz értelemhez merészen és konokul ragaszkodnak.” (Homíliák János evangéliumáról, 18,1.)

(Fel)

Az Egyház



Mt 16,13-20 – Jézus megalapítja Egyházát, s megígéri, hogy megvédi azt minden időkig.
Mt 28,20 – Jézus megígéri, hogy mindig Egyházával marad.
Jn 16,13 – A Szentlélek fogja elvezetni az Egyházat minden igazságra.
1Tim 3,15 – Az igazság oszlopa és alapja az Egyház (és nem a Biblia).
Mt 18,17-18 – Ha valaki visszautasítja az Egyház ítéletét, azt kivetik onnan.
Mt 28,18-20 – Az Egyház tekintélye Jézus tekintélye.
1Jn 4,6 – Bárki, aki ismeri Istent, az hallgat az Egyházra.
Lk 10,16 – Aki visszautasítja az Egyházat, Krisztust utasítja vissza. (vö. Mt 10,14-15.40)


Egyetlen és egységes Egyház van


Jn 10,16 – Az Egyháznak egynek kell lennie.
Jn 17,21 – Jézus imádkozott azért, hogy egyek legyünk.
Jn 17,22-23 – Az Egyház egysége olyan tökéletes, mint a Szentháromság egysége
Ef 4,4-6 – Egy test van, egy Úr, egy hit és egy keresztség.
1Kor 12,13 – A keresztségben lettünk egy testté a Lélekben.
Róm 12,4-5skk – Különböző rendeltetések szerint sokan egy test vagyunk Krisztusban.
Kol 3,15 – Az egy testben békesség kell legyen.
Róm 16,17-18 – Kerüljük azokat, akik széthúzásokat okoznak.
1Kor 1,10 – A felekezetekre oszlás Isten akarata ellen van.
Fil 2,2 – A hitben egyet kell értenünk.
Jel 7,9 – Az Egyház katolikus.

Antióchiai Szent Ignác (Kr. u. 110) - „egy legyen az egybegyűltek imádsága, egy legyen könyörgése, szelleme, egy a reménye a szeretetben, a szeplőtelen örömben, mely Jézus Krisztus, akinél jobb nincsen. Mindnyájan Isten egy templomává tömörüljetek, mint egy áldozati oltárra, az egy Jézus Krisztusban, aki az egy Atyától jött, és az egy Atyánál volt, s őhozzá tér vissza.” (Levél a magnésziaiakhoz, 6-7.)
„Arra törekedjetek, hogy eukharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek.” (Levél a filadelfiaiakhoz, 4.)

Tertullianus (Kr. u. 197) – „Egy testet alkotunk vallásos meggyőződésünkben, Istentől eredő erkölcsi fegyelmünkben és közös reményünk kötelékében” (Védőbeszéd, 39, 1)

Szent Cyprianus (Kr. u. 251) – „Nem tehető házasságtörővé Krisztus jegyese, aki romlatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer, egyetlen nászágy szentségét őrzi tiszta szemérmességgel. Megőriz minket Istennek, Ő jelöli meg megszült fiait a királyságra. Aki az Egyházzal szakít, az a házasságtörőhöz csatlakozik, lemond az Egyháznak adott ígéretekről… Ki gondolhatja, hogy ezt az isteni szilárdságból származó, mennyei előképekre visszanyúló egységet az Egyházban szétszakíthatja, az egymással ütköző akaratok egyenetlenségével megbonthatja? Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és az üdvösséget nem tartja meg.” (A katolikus Egyház egységéről, 6.)
„Egy az Isten, Krisztus is egy, egy az ő Egyháza, egy a hit, és a népet az egyetértés cementezi a test szilárd egységébe. Az egység nem szakadhat szét, az egy testet nem lehet ízekre szedni, fontos belső szerveit nem lehet erőszakkal szétszabdalni. Amit az anya-testről levágnak, az magában életképtelen, nem lélegzik, elveszi egészségének alapját.” (A katolikus Egyház egységéről, 23.)


Az Egyház apostoli Egyház


Mt 16,13-20 – Jézus Egyházát Péter apostolra építi
Lk 22,29-30 – Jézus Országát az apostoloknak adta át.
Jn 20,21 – Amint az Atya küldte Jézust, úgy küldi Jézus az apostolokat, azaz ugyanaz a küldetésük. (aposztolosz = küldött)
Ef 2,19-20 – Az Egyház apostolokra és prófétákra épült.
ApCsel 9,26-30 – Pál működését az apostolok hagyták jóvá.


Az Egyház látható szervezete hierarchikus


Mt 5,14 – Az Egyház látható.
Jn 21,15-17 – Jézus kinevezi Péter apostolt főpásztornak.
Ef 4,11 – Egyesek apostolok, egyesek próféták… (vö. 1Kor 12,28)
1Tim 3,1-7. 8-13; 5,17 – Püspökök, diakónusok és papok feladatai.
Tit 1,5 – A püspökök papokat szentelhetnek.

Didakhé (Kr. u. 90) – „Kézfeltétellel válasszatok magatoknak az Úrhoz méltó püspököket és diakónusokat” (XV. 1.)

Antiochiai Szent Ignác (Kr. u. 110) – „Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház.” (Levél a szmirnaiakhoz, 8-9.)
„a püspök Isten helyettese, a presbiterek pedig az apostolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly igen kedves diakónusokra Jézus Krisztus szolgálata van bízva” (Levél a magnésziaiakhoz, 6.)

Tertullianus (Kr. u. 198-200 körül) – „[A keresztség] kiszolgáltatásának elsődleges joga a főpapé, aki – ha van – a püspök; azután a presbiteré és a diakónusé, de nem a püspök tekintélye nélkül, az egyház tisztelete miatt, melynek megtartása a béke megőrzése. Egyébként még a laikusok joga is: amit ugyanis egyformán kapnak, azt egyformán adhatják is… de mennyivel inkább áll a szerénység és alázatosság fegyelme a laikusokra, hogy azt, ami a nagyobbakat illeti meg, a püspök feladatát ne ragadják magukhoz.” (A keresztségről, 17,1-3.)


Az Egyház tekintélyének kötelező volta


Mt 16,19; 18,18-19 – Az Egyháznak hatalma van arra, hogy törvényeket, ítéleteket hozzon.
Lk 10,16 – Az apostolok Krisztus szavát közvetítik. (vö. 2Kor 5,20)
Mal 2,7 – A papok Isten követei.
ApCsel 15,28 – Az Egyház döntései a Szentlélek döntései.
ApCsel 15,6-29 – A felmerült vitákat az apostolok és az Egyház elöljárói ellentmondást nem tűrő zsinatokon intézik el.
ApCsel 16,4 – A hívőknek meg kell tartaniuk az apostolok, a zsinatok és az elöljárók döntéseit.
Tit 1,5 – Titusz egy apostol feladatát végezte be.
Tit 2,15 – A püspököket nem lehet megvetni.
1Pét 5,5 – Az elöljáróknak engedelmeskedni kell.
Zsid 13,17 – „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik…!”


Apostoli jogfolytonosság


ApCsel 1,15-26 – Az apostolok utódokat (püspököket) választanak ki.
Ef 2,19-20 – Az Egyház apostolokra és prófétákra épült.
Ef 4,11 – Egyesek apostolok, egyesek próféták, vagy evangélisták, vagy pásztorok, vagy tanítók.
ApCsel 1,23-26 – Mátyást kiválasztották Júdás helyébe.
ApCsel 9,26-30 – Pál működését az apostolok hagyták jóvá.
ApCsel 14,14 – Barnabást is apostolnak hívták.
1Tim 1,3-7 – Timóteuszt kioktatták az apostoli hivatal gyakorlatára.
1Tim 4,14 – A püspöki hivatalt kézrátétellel adták át.

Római Szent Kelemen (Kr. u. 96) – „Miután [az apostolok] a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára tettek a Lélekben, a püspököket és a diákonusokat, azok számára, akik hinni fognak… A mi apostolaink is éppen ilyen jól tudták Urunktól, Jézus Krisztustól, hogy irigykedés támad a püspökség neve miatt. Mivel mindezeket tökéletesen tudták előre, felállították az előbbiekben említetteket, a továbbiakra pedig azt a rendelkezést adták, hogy mikoron majd ők is elszenderülnek, adják tovább más, kipróbált férfiaknak szent szolgálatukat. (Levél a korintusiaknak, 42,4; 44,1-3)

Szent Ireneusz (Kr. u. 189) – „… itt csak a legnagyobb, a legrégibb és mindenki előtt ismert egyháznak, annak, amit a két dicsőséges apostol Péter és Pál Rómában alapított és szervezett, az apostoloktól átvett hagyományát s a püspökök sorozata révén egészen napjainkig hirdetett hitét ismertetjük s ezzel minden tévtanítót megszégyenítünk.” (Az eretnekségek ellen 3,3,2.)

Tertullianus (Kr. u. 200) -  [Az apostolok] minden városban közösséget alapítottak: ezektől a közösségektől kapták azután és kapják ma is a hit palántáját és a tanítás magvait a többi közösségek, hogy egyházakká váljanak. Ezért ezeket az egyházakat is apostolinak tekintjük, mert az apostoli egyházak sarjai. Ugyanis minden leszármazottat eredete alapján kell minősítenünk. Ezért az a sok és nagy egyház nem más, mint az apostolok által alapított egyetlen kezdeti egyház, melyből mindnyájan származnak. Így mindnyájan eredetiek és mindnyájan apostoliak, hiszen mind egyetlen egységet alkotnak…
Egyébként, ha egyes eretnekségek az apostoli korra merészelik visszavezetni magukat, hogy azt a látszatot keltsék, hogy az apostolok hagyományozták át őket, mivel már az apostolok korában léteztek, ezt válaszolhatjuk: mutassák ki egyházaik eredetét, sorolják fel kezdettől fogva egymást követő püspökeiket, bizonyítsák be, hogy első püspökük elődje és jótállója valamelyik apostol vagy olyan apostoli férfiú volt, aki az apostolok mellett kitartott. Mert az apostoli egyházak ilyen módon mutatják ki eredetüket…
ám ők nem apostoliak, és nem is tudják igazolni azt, ami nem igaz rájuk, s nem is fogadják be őket a békességbe és a közösségbe azok az egyházak, amelyek valamiképpen apostoliak, hiszen vallási tanításuk eltérése miatt ezek semmiképpen sem apostoliak. (De praescriptione haereticorum, 20. 33.)


Az Egyház tévedhetetlen


Mt 28,20 – Jézus megígérte: örökké, minden nap velünk lesz.
Lk 10,16 – Az Egyház által Krisztus beszél.
Jn 14,26 – A Szentlélek megtanít mindenre, és mindent eszünkbe juttat.
Jn 16,13 – A Szentlélek által a teljes igazságot ismerjük meg.
ApCsel 15,28 – Az apostolok a Szentlélek segítségével döntenek.
Jn 14,16 – A Szentlélek örökké az Egyházzal marad.
Ef 3,9-10 -  Az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége lett nyilvánvalóvá
1Tim 3,15 – Az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja.”
1Jn 2,27 – A Szentlélek kenete által tanítja az Egyházat.

Szent Ireneusz (Kr. u. 180)* - „Ugyanis ahol az Egyház van, ott van Isten Lelke is; és ahol az Isten Lelke van, ott van az Egyház és minden kegyelem; és a Lélek az igazság.” (Eretnekségek ellen 3,24.)

Római Szent Hippolütosz: (Kr. u. 200)* - „a tenger a világ, amelybe az Egyházat helyezték mint egy hajót, amely a tengeren hánykódik, de el nem pusztul; hiszen jártas kormányosa van, Krisztus. És a hajó közepén felállítva a halál fölötti győzelmi emlékét hordja; minthogy magával cipeli az Úr keresztjét… Miként a szél, a mennyei Lélek is ajándék, aki azokat, akik hisznek, lepecsételi: velejárója a vashorgony is, ti. maga Krisztus szent parancsolatai, amelyek olyan szilárdak, mint a vas. Tengerészei is vannak jobb és bal oldalon, akik szent angyalként felügyelnek, s akik az Egyházat vezetik és védik.” (A Krisztus és az Antikrisztus, 59.)


Az Egyház örök, folyamatos, és meg nem szakadó léte


Iz 9,5-6 – Krisztus kormányzásának soha nem lesz vége. (vö. 2Sám 7,16; Zsolt 89,4-5; 1Krón 17,12.14; Lk 1,32-33)
Dán 2,44 – Isten királysága soha meg nem szűnik.
Dán 7,14 – Isten királysága nem enyészik el soha, és nem megy veszendőbe.
Mt 7,24-25 – Jézus bölcs emberként házát sziklára építette, és így nem fog összedőlni.
Mt 16,18 – Jézus Egyházán az alvilág kapui nem vesznek erőt.
Jn 14,16 – Az Igazság Lelke örökké az Egyházzal marad.
Mt 28,19-20 – Krisztus örökké az Egyházzal marad.


A pápa / A tévedhetetlenség


Jn 1,42 – Simont Kéfásnak (Péternek) nevezte el Jézus, aminek jelentése: szikla.
1Kor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5; Gal 2,9.11.14 – Pál Pétert Kéfásnak nevezi.
Mt 16,18 – Jézus Egyházát Péterre, a sziklára építi.
Mt 16,19 – Jézus Péternek adja Isten Országának a kulcsait, valamint a kötés és oldás hatalmát.
Iz 22,15-23 – A pápai hivatal megjövendölése az Ószövetségben.
Jn 21,15-17 – Jézus Pétert bízza meg nyájának vezetésével.
Lk 22,32 – Péter fogja – Jézus imájának köszönhetően - megerősíteni testvéreit.
ApCsel 1,15-26 – Péter elnököl azon az összejövetelen, ahol megválasztották Mátyást Júdás helyébe.

ApCsel 15, 6-7.12 – Péter elnököl a jeruzsálemi zsinaton.
ApCsel 15,12 – Péter szavára az egész vitatkozó gyülekezet elhallgatott.
ApCsel 2,14-42 – Péter hirdeti először az igét nyilvánosan (Pünkösd).
ApCsel 3,6-8 – Péter teszi az első csodát Pünkösd után.
ApCsel 5,1-11 – Péter kirója az első büntetést (Ananiás és Szafira).
ApCsel 10,9-16 – Péter kap kinyilatkoztatást arról, hogy a pogányokat is fogadják be az Egyházba.
ApCsel 10,44-48 – Péter kereszteli meg az első pogányt.
Mt 10,2-4; Mk 3,16-19; Lk 6,14-16; ApCsel 1,13 – Péter az összes névlistán az első.
Gal 1,8 – Pál apostol megtérése után Péterhez megy fel Jeruzsálembe.


Az Egyház nem csak a „szentek egyháza”


Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.
2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.
Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)
Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”
Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.
Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.
Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)
ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.
Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”
2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”
Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.

(Fel)

A szentek közössége



Egy közösségben az elhunyt szentekkel


Róm 8,35-39 – A halál sem választ el bennünket Krisztustól. (vö. Mt 22,31-32; Mk 12,26-27; Lk 20,37-38; Róm 14,9).
Tehát a katolikusok azoknak a testvéreknek az imáit és más lelki segítségeit kérik, akik Krisztusban éLNEK, viszont földi életük már lejárt. Semmiképpen sem imádásról van szó, mert az a katolikus hit szerint kizárólag Istennek jár ki, hanem könyörgésről, imakérésről.
Bölcs 3,1 – „Az igazak lelke azonban Isten kezében van”
1Kor 12,13 – „mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk”.
Róm 12,5 – „sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak”
Ef 1,22 – Az Egyház feje Krisztus, és az Egyház Krisztus teste. (vö. Kol 1,18)
Ef 4,4 – Csak egy Test van.
Róm 14,9 – Mind a holtaknak, mind az élőknek Krisztus az Ura.
Róm 12,10 – Kölcsönösen szeretnünk és tisztelnünk kell egymást.
Gal 6,2 – Egymás terhét hordozzuk.
Gal 6,10 – „tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.”
1Kor 12,12-27 – Ha valaki szenved, akkor mindenki szenved; s ha valakit tisztelet ér, annak mindenki örül.


Közbenjáró ima a szentekhez


*MTörv 18,10-11 – A protestánsok a szentekhez szóló imát a halottidézéshez hasonlítják.
1Sám 28,3-14 – A halottidézés felszólítja a halottat valamiféle információ megadására (és nem az imájuk kérésére: ez jelentős különbség).
1Krón 10,13-14 – „Saul… halottlátó asszonyt kérdezett meg, s tőle kért tanácsot. Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét”

*1Tim 2,5 – „egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus.”
Zsid 9,15 – Különösen: „[Jézus] egy új szövetség közvetítője” (amikor valaki imádkozik értünk, akkor ő nem egy új szövetség közvetítője). (vö. Zsid 8,6)
Mt 19,17; Mk 10,18; Lk 18,19 – „Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Az „egy” vagy „egyetlen” nem mindig kizárólagosságot jelent, hanem magasabbrendűséget, valami kiemelkedőt (vö. Mt 5,45; 7,17-19; 12,35; 22,10)
Zsid 3,1; 7,24; 9,12 – Krisztus az örökkévaló főpapunk, aki egyetlen áldozatát mutatja be az Atyának.
Krisztus Urunk mivel valóságos emberi személy és valóságos Isten is, aki feláldozta magát a mi bűneinkért, ez a megváltói tette nem múlható felül, s mivel ezzel békítette ki az Atyát az emberiséggel, ezért ez a közvetítése az Ő EGYETLEN és végtelenül egyedülálló Közvetítése. Azonban ez nem zár ki minden más közvetítést, ami az Ő Közvetítéséhez kapcsolódik, vagy belőle ered.  Az Ő EGYETLEN áldozata mind az időben megtörtént esemény, mind az örökkévalóságban tartó esemény, ez megismételhetetlen, és nincs másik áldozat, amelyre szükség lenne. A Szentmisében nem másik áldozatot mutatunk be, és nem megismételjük Krisztus áldozatát, hanem megjelenítődik benne Krisztus örökkévaló és egyetlen Keresztáldozata.
1Pét 2,5 – „épüljetek… szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.”
Jel 1,6 – „Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket.” (vö. Jel 5,10)

Róm 15,30 – „legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez!”
Ef 6,18-19 – „imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is”
2Kor 13,9 – „Imádkozunk is tökéletesedésetekért.”
2Tessz 1,11 – „állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben.”
Jak 5,16 – Imádkozzunk másokért.
Jak 5,16 – Az igaz emberek imája nagy hatalom.
Lk 15,7 – A mennyek országában törődnek velünk.
Jel 4,8 – Akik a mennyben állandóan imádkoznak.
Jób 33,22-24 – Az angyalok közbenjárnak értünk. (vö. Zsolt 34,8; 91,11; Zak 1,12-13)
Mt 18,10 – Az angyalok imádkoznak értünk.
Jel 5,8 – Az angyalok és a szentek felajánlják Istennek imáinkat.
Jel 8,3-4 – Az angyalok hozzáadják imáikat a miénkhez, és Isten elé terjesztik.
Tób 12,12 – Egy angyal Isten elé vitte Tobit és Sára imáját.
1Sám 12,23 – Sámuel megígéri, hogy nem szűnik meg imádkozni értünk.
Jer 15,1 – „Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet.”
2Makk 15,11-14 – A halott Oniás és Jeremiás imádkozik Izraelért.
Jel 1,4 – „Kegyelem és békesség nektek… a hét lélektől, aki trónja előtt áll”


Tiszteletadás a szenteknek


Ter 19,1 – Lót meghajolt az angyalok előtt.
Józs 5,14 – Józsue leborult az angyal előtt és hódolt neki.
Dán 8,17 – Dániel rémülten a földre borult Gábriel előtt.
Tób 12,16 – Tobit és Sára arcra borult Rafael arkangyal előtt.
Mt 18,10 – Az angyalok Isten színe előtt állnak. (vö. Lk 1,19)
A katolikusok az angyaloknak az ő méltóságuk miatt adnak tiszteletet, hiszen Isten közösségében, egységében, szentségében vannak. A szentek szintén ebben a mennyei communióban vannak, ezért őket is tiszteljük. Ez semmiképpen sem imádás, hanem tiszteletadás, hódolat az ő szentségük miatt. A katolikusok kizárólag Istent / Jézust imádhatják!
2Krón 32,33 – Hiszkija…halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát.
Zsid 13,7 – „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.”
Jak 5,10-11 – „vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak.”
Zsid 3,3 – „ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.”
Zsid 12,22-23 – „Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez…
Róm 13,7 – „Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki… akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.”


Ereklyék


2Kir 13,21 – Elizeus próféta csontjai életet adtak.
ApCsel 5,15 – „Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.”
Mt 9,21; Mk 5,28 – „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” (vö. Mk 6,56)
ApCsel 19,11-12 – Pál apostol kendői és ruhái meggyógyították az embereket.


Szobrok és képek


*Kiv 20,4-5 – Ne készíts és ne imádj semmiféle képet vagy képmást.
Sok protestáns értelmezi ezt a szöveget úgy, amely szerint Isten itt magát a kép vagy egyéb képmás, mint pl. szobor készítését tiltotta meg, és hogy már ez önmagában bálványimádás. Eszerint az értelmezés szerint a Katolikus Egyház (illetve a keleti Orthodox Egyház) súlyosan vét Isten parancsa ellen, sőt, egyenest bálványimádással vádolják meg. Azonban mind ebből az idézetből, mind pl. a MTörv 5,7-ből kiderül, hogy Isten a képek, képmások imádatát, azaz istenné-tételét tiltotta meg, és nem magát a képkészítést, vagy akár a képek használatát a vallásos életben. Hiszen ez utóbbit maga Isten parancsolta meg! Két angyalszobrot kellett készíteni Isten szentélyébe (Kiv 25,18); egy rézből készült kígyószobrot kellett készíteni, ami isteni jelként szolgált, és aki „feltekint rá, az életben marad” (Szám 21,8). A salamoni Templom – Isten parancsára - tele volt mindenféle angyal-, és állatképekkel, de számos Jézus-korabeli zsinagógában több szentkép volt a falon ószövetségi személyekről, angyalokról, stb., mint egy katolikus templomban.  Isten a Tízparancsolatban tehát nem a képek készítését, ill. istentiszteleti használatát tiltotta meg, hanem csak azok imádását. A katolikusok a szenteket, vagy képeiket nem imádják, hanem csak tisztelik, és ez hatalmas nagy különbség.

Kiv 25,18-22; 26,1.31 – Isten parancsára a szentélybe kerubokat kellett elhelyezni.
1Kir 6,23-36; 7,27-39; 8,6-7; 1Krón 28,18-19; 2Krón 3,7-14; Ez 41,17-20 – Salamon templomába is, szintén isteni parancsra, kerubokat és különféle más képeket kellett elhelyezni.
Szám 21,8-9 – Mózesnek Isten parancsára egy bronzkígyót kellett készítenie, amely megvédte őket az ártalomtól.
Kol 1,15 – A legszebb képmást maga Isten alkotta saját magáról: a megtestesült Jézus Krisztust.


Szent érmék és skapulárék

Szám 15,37-40 – Az izraeliták Istenre emlékeztető bojtokat, zsinórokat hordtak.

(Fel)

A Boldogságos Szűz Mária



A Boldogságos Mária


Lk 1,28.30 – Gábriel arkangyal ezt mondta Máriáról: „kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” és „kegyelmet talált Istennél”.
Lk 1,42 – Erzsébet a Szentlélektől eltelve ezt mondta Máriának: „áldott vagy te az asszonyok között”.
Lk 1,48 – Mária ezt jövendölte: „íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék”.


Mária, Isten anyja


Mt 1,23 – „íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
Lk 1,31-32.35 – „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni… A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”
Lk 1,43 – Erzsébet Máriát „az én Uramnak anyja” címen nevezte. Jézus az úr, mert ő Isten.
Róm 1,3-4 – „Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.”
Gal 4,4 – „amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”


A Szeplőtelen Fogantatás


Ter 3,15 – Ellenségeskedés a Sátán, azaz a bűn és Mária között (ha Mária bűnös lett volna, akkor nem lehetne ellenségeskedés).
Kiv 25,11-21 – Isten a szövetség ládáját kívül-belül a legtisztább arannyal vonatta be, hogy így őrizze Isten Igéjét.
Lk 1,35/Kiv 40,34-35; Lk 1,39/2Sám 6,2.12; Lk 1,41/2Sám 6,16; Lk 1,56/2Sám 6,11/1Krón 13,14 – Lukács evangélista tanúskodik arról, hogy Mária az új Szövetség ládája, aki Isten Igéjét hordozta, és őrizte.
Jel 11,19-12,1 – „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban… nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Az Ószövetség ládája (vö. 2Mak 2,5.7) és az Újszövetség ládája, Mária.
Lk 1,28 – „kegyelemmel teljes”, a görögben valaminek a tökéletes voltát jelzi múlt időben.
Ef 4,7 – „Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.”
Lk 1,37 – „Istennél semmi sem lehetetlen.”
*Lk 1,47 – „szívem ujjong megváltó Istenemben” (Máriának is szüksége volt a Megváltásra, Jézus Máriának is a Megváltója. Máriának Isten előre beszámította a megváltás gyümölcsét, és nem eltörölte bűneit, hanem megőrizte őt a bűntől).
*Róm 3,23 – „mindnyájan vétkeztek” (Pál itt arról beszél, hogy nincs különbség zsidó és pogány között).
Szent Pál itt a „mindnyájan”, „mind” (görögül: pász) szót kollektív értelemben (= az emberek egy csoportja) használja, és nem disztributív értelemben (= mindenki, minden egyes ember). A „mind” szó a Szentírásban máshol sem jelent „minden egyes”-t (vö. Róm 1,29; 11,26; 15,14; 1Kor 1,5; Mt 2,3; 3,5; 4,24; 27,25; stb.).


A mindenkor szűz Mária


*Mt 1,25 – József nem ismerte meg Máriát, amíg meg nem szülte Jézust. A protestánsok ebből azt szűrik le, hogy József csak addig nem ismerte meg Máriát, ameddig meg nem szülte Jézust, de ezután igen.
Lk 1,80 – Az „amíg” (görögül: eósz) szó a görögben nem utal arra, hogy bármi is történik a helyzet után. (vö. Ter 8,7; 28,15; 2Sám 6,23; Lk 20,42-43; 1Tim 4,13)
*Mt 13,55; Mk 6,3 – „[Jézus] testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?”
A „testvér” (görögül: adelphosz) szó a görög nyelvben nem csak édestestvért jelentett, hanem ugyanezt a szót használták az unokatestvérre, vagy akár távolabbi rokonokra is.
Ter 13,8; 14,14.16; 24,15. 47 sk; 29,12.15; 31,23; MTörv 23,7; 1Krón 15, 5-18; 23,21-22; Neh 5,7; Jer 34,9 – Ezeken a helyeken a testvér szó unokatestvért, vagy még távolabbi rokonságot jelöl.
Mt 28,10 – Jézus ezt mondta: „Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.”.
Mt 28,16 – „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába.” (Akkor ők is Jézus vértestvérei voltak?).
Mt 27,56 –Jakab és József anyja az a Mária, aki Kleofás felesége, és Jézus anyjának nővére volt (vö. Jn 19,25). Tehát Jakab, József, Simon és Júdás unokatestvérei voltak Jézusnak.
Mk 6,3 – Jézus Máriának a fia, és nem Máriának egy fia.
Lk 2,7 – Máriának Jézus az elsőszülött fia volt.
Lk 2,41-51 – Jézusnak tizenkét éves korában még biztos nem volt testvére.
Jn 7,3-4; Mk 3,21.31 – „Testvérei” mégis úgy viselkednek, mintha idősebbek lennének Jézusnál. Tehát csak unokatestvérek lehetnek.
Jn 19,26-27– Jézus édesanyját János apostolra bízta, így nem lehetett neki vértestvére.

Lk 2,7 – „Mária megszülte elsőszülött fiát”. A protestánsok szerint ez azt jelenti, hogy további gyermekekre kell következtetni, hiszen elsőszülött.
Kiv 13,2.12; 34,20; Szám 3,12 – A zsidóknál azt nevezik elsőszülöttnek, aki anyja méhét megnyitja. Az elsőszülöttség egy kivételes jogot ad a gyermeknek, de ez a szó nem tételez fel további szülötteket.
Józs 17,1 – Machirt elsőszülöttnek nevezik, pedig egyetlen gyermek volt (vö. Szám 26,29 skk)


Mária mennybevétele


Jel 11,19-12,8 – Mária az összes keresztény anyja, az új Szövetség ládája, a menny és a föld megkoronázott királynője, fenn az égben.
Ter 5,24; Zsid 11,5 – „Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt.” Ha Hénokot az Úr felvette a mennybe, akkor miért jelent gondot Mária mennybevétele?
2Kir 2,1-13; 1Mak 2,58 – Illést is felvették a mennybe.
Jel 11,11-12 – Isten két tanúja is felvétetik a mennybe.
1Tessz 4,17 – Az összes igaz a mennybe lesz felvéve.
2Kor 12,2-4 – Szent Pál teljesen elképzelhetőnek tartja a testi mennybevételt, sőt lehet, hogy ő is testestül járt ott.
Zsolt 132,8 – „Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.” Az Úr hatalmának ládája Mária (vö. fenn a Szeplőtelen fogantatásnál).

A történészek negatív bizonyítéka: A régészek a mai napig nem találták meg Mária csontjait (mint ahogy pl. Szent Péter apostolét), és semmilyen keresztény ereklye-legenda nincs róla.


A rózsafüzér


Lk 1,28 –  „üdvözlégy (Mária), kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”
Lk 1,42 – „áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse...!”
Jel 12,17 – „A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.”
Lk 1,43 – „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?”
Róm 15,30 – „Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez”


Ismétlődő imák


Mt 6,7* – „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!”
Jézus itt nem magát a gyakori ima gyakorlatát tiltja, ahogy azt sem akarja tiltani, hogy „emberek szeme láttára” imádkozzunk (vö. Mt 6,5), vagy azt sem akarja, hogy csak zárt ajtók mögött imádkozzunk (Mt 6,6). Jézus a pogány, és nem a zsidó imagyakorlatot veti el, ugyanis a pogányok üres és mágikus formulákat ismételtek, amellyel azt hitték, hogy kifárasztják az isteneket (vö. 1Kir 18,26; ApCsel 19,34).  Az ilyen mágikus imákat a Katolikus Egyház is elveti. Jézus – illetve a katolikusok is – a személyes, bensőséges imát hangsúlyozzák.

Zsolt 118 – Az „irgalma örökké tart.” 5-ször hangzik el.
Zsolt 136 – A zsoltár minden sora után (26-szor) elhangzik, hogy „irgalma örökké tart.”
Zsolt 150 – A „dicsérjétek” felszólítás 10-szer hangzik el.
Dán 3,(57-90) – Az „áldjátok… az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.” mondat 34-szer hangzik el.
Mt 26,44 – Jézus háromszor megismételte ugyanazt az imát.
Lk 18,1 – „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.”
Lk 18,7 – „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”
Lk 18,13-14 – A megigazult vámos a Templomban a mellét verve imádkozott úgy, hogy: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!”
ApCsel 10,2 – „Vallásos és istenfélő volt… állandóan imádkozott az Istenhez.”
Róm 1,9-10 – „imáimban mindig megemlékezem rólatok, és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok”
1Tessz 5,17 – „Imádkozzatok szüntelenül.”
Jel 4,8 – „éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!””

(Fel)

Megigazulás és üdvösség



Egyedül a hit üdvözít, vagy a szeretetben munkálkodó hit (a hit és a tettek)?


*Róm 1,17 – Az igaz a hitből él.
1Kor 13,2 – A hit szeretet nélkül semmit sem ér.
Gal 5,6 – „nem ér semmit… csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik.”.
Jak 2,24 – „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.”
Jak 2,26 – „a hit halott tettek nélkül.”

2Jn 6 – „A szeretet az, ha az ő parancsai szerint járunk.”
Jn 14,15 – „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat!”
Mt 19,17 – „Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.”
Mk 10,17.19-21 – „Mit tegyek, hogy elérjem az örök életet?” – „Tartsd meg a parancsolatokat.”
Jn 3,36 – Aki nem engedelmeskedik, az nem üdvözül.
1Jn 2,3-5 – „Aki azt mondja: „ismerem őt”, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság.”
Róm 2,13 – Nem a törvény hallgatói, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást.


Jócselekedetek


Mt 7,21 – Csak az fog a mennyek országába bejutni, aki megteszi az Atya akaratát.
Mt 16,27; Jel 20,12; 2Kor 5,10; Róm 2,2-8; 1Pét 1,17 – Tetteink alapján ítéltetünk meg.
Kol 3,23-25 – Mindenki „azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.”
Jak 2,14-26 – „A hit tettek nélkül halott”
Mt 25,31-46 – Az üdvözültek azok, akik a szegényeken, elesetteken segítenek.
Mt 25,40 – Ha visszautasítjuk testvéreinket, Jézust utasítjuk vissza.
Róm 2,2-10 – „dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz.”

*Ef 2,8-9 – Kegyelemből üdvözülünk, nem tettek által. (Ezt a Katolikus Egyház is dogmaként vallja.)
Zsid 4,15-16 – Isten megadja a kegyelmet az alkalmas időben, hogy segítségre legyen döntéseinkben.
Róm 1,5 – Jézus megadja a kegyelmet, hogy a hit engedelmességére rávegyen minket.
1Kor 10,13 – Nincs erőnk feletti kísértés, a kegyelem megmutatja a kivezető utat.
1Kor 12,3 – Nem mondhatjuk azt, hogy „Jézus az Úr”, csakis a kegyelem által.
Fil 4,13 – Mindenre képesek lehetünk Krisztussal (a cselekedetek a kegyelem cselekedetei, s nem a miénk)


üdvözültél?


(A katolikus válasz: Megváltott vagyok; üdvözülök; és reménykedem abban, hogy üdvözülni fogok.

Múltbeli esemény:
Róm 8,24 – A megváltásunk még reménybeli.
Ef 2,5.8 – Kegyelemből megkaptuk a megváltást.
2Tim 1,9 – Ő megváltott és meghívott bennünket kegyelme által.
Tit 3,5-7 – Megváltott minket az újjászületés és megújulás fürdőjében.

Jelenben zajló esemény:
1Kor 1,18 – Mi, akik üdvözülünk.
2Kor 2,15 – Az apostolok Krisztus jó illatai az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.
Fil 2,12 – „munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel”
1Pét 1,9 – „ujjonghattok… mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.”

Jövőbeli esemény:
Mt 10,22 - Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 24,13 - Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Fil 2,12 – „Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk”
Róm 13,11 – „üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.”
1Kor 3,15 – üdvözülni fog, „de csak mintegy tűz által.”
1Kor 5,5 – „adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.”
Fil 3,11-14 – Szent Pál azt írja, hogy ő még nem ért célt, de fut utána.
Tit 3,7 – A megigazulással az örök élet reménybeli örököseivé váltunk.
Zsid 9,28 – Krisztus azért jön el másodszor, hogy üdvözítsen.


A megigazultság elvesztése


Mt 7,21 – „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram!”
Mt 24,13 - Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Róm 11,20-22 – Vigyázzunk, mert, ha nem maradunk meg a jóban, minket is lenyesnek.
1Kor 9,25-27 – Szent Pál megzabolázta és rabságba vetette testét, attól tartva, hogy míg másokat tanít, maga méltatlanná ne váljon az üdvösségre.
1Kor 4,2-5 – Pál nem állítja magáról, hogy üdvözülni fog.
1Kor 10,12 – „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.”
Fil 2,12 – „munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel”
Gal 5,4 – Ha elszakadunk Krisztustól, elveszítjük kegyelmét.
2Tim 2,11-13 – Ha megtagadjuk Krisztust, ő is megtagad minket.
Zsid 6,4-9 – A megigazultak, akik megkapták a Szentlelket, részesültek a világosságban, megízlelté az égi ajándékot, újból elpártolhatnak. Ezért munkálni kell az üdvösséget.
Zsid 10,26 – Ha szándékosan vétkezünk az igazság felismerése után, ítélet vár ránk.
2Pét 2,17-21 – Akik megmenekültek az Úr megismerése útján, és megismerték a szent parancsolatokat, ha hűtlenné válnak rosszabb állapotba kerülnek, mintha megmaradtak volna előző állapotukban.
2Jn 8-9 – „Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek”


Jólét és egészség evangéliuma?


Mt 10,38 – „Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.”
Róm 8,16-18 - Isten gyermekei, Krisztusnak társörökösei vagyunk. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk De ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
Fil 1,29-30 – Szenvedni Krisztusban kegyelmet jelent.
Kol 1,24 – „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.”
Zsid 12,5-8 – „megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad”.
Zsid 12,11 – A fenyítés fájdalmasnak tűnik, de megigazultságot hoz.
1Pét 2,19-21 – A szenvedés a kegyelemmel egyenlő. Krisztus szenvedése példát adott nekünk, hogy kövessük őt.


Az áteredő bűn


Ter 2,16-17 – Isten mondta az embernek: Amely napon eszel a tiltott fáról, meghalsz.
Ter 3,11-19 – Isten büntetése, amiért evett az ember a fáról.
Ter 5,1-3 – Ádám a maga képére és hasonlatosságára nemzett gyermeket.
Zsolt 51,7 – Fogantatásunktól bűnösök vagyunk.
Róm 5,12-19 – Isten egynek bűnéért rótt ki mindenkire büntetést.
1Kor 15,21-23 – „egy ember idézte elő a halált”; „ugyanis Ádámban mindenki meghal”
Ef 2,1-3 – „Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.”


A halálos és a bocsánatos bűn közötti különbségtétel


Jn 19,11 – Különbség van a bűnök megítélésénél.
Mt 11,22 – Nem egyforma büntetést kapnak az elítéltek.
Jak 3,1 – A tanítókra súlyosabb ítélet vár.
Lk 12,47-48 – Aki tudatlanul követ el bűnt, az kisebb büntetést kap (vö. Szám 15,22-31).
Jn 9,41; 15,22 – A tudatlanságból elkövetett bűn bocsánatos.
1Jn 5,16-17 – Van a halállal nem egyenlő bűn, és van halált jelentő bűn.


A lelkiismeret


A helyes lelkiismeret kialakítása

Zsolt 119,105 – Isten megvilágítja az utat a helyes lelkiismerethez.
Iz 5,20 – „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak.”
Jn 8,32 – „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
Róm 1,32 – A helyes lelkiismeret helyesli a jót, és elveti a rosszat.
Róm 2,14-16 – A lelkiismeret Isten szívünkbe írt törvénye.

A helyes erkölcsi választás

Tób 4,15 – „Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd.”
Mt 7,12 – „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (vö. Lk 6,31)
Jn 13,34 – „új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Róm 3,8 – A jó cél érdekében sem lehet rosszat tenni.
Róm 14,21 – „Jobb, ha… egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.”

(Fel)

A Katolikus Egyház szentségei



A keresztség szentsége



Krisztus és az apostolok parancsa

Lk 3,21 – „Jézus is fölvette a keresztséget”
Mt 28,19 – „Menjetek tehát… Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére”
Mk 16,16 – „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” – A hit nem elegendő.
Jn 3,5 - „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.”
ApCsel 2,38  - „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek”
ApCsel 2,41 – „Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek.”
ApCsel 8,12 – „amikor hittek Fülöpnek… megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.”
ApCsel 10,48 – „Ezzel [Péter] elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket.”


újjászületés a keresztségben

Jn 3,5. 22 – Hogy bemehessünk Isten országába, meg kell újra születnünk víz és Szentlélek által. Ezek után az apostolok keresztelni kezdtek.
Róm 6,3-4 – A keresztség az új élet.
ApCsel 22,16 – „és most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.”
1Kor 6,11 – „megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.”
Ef 5,25-26 – „Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.”
Kol 2,12-13 – „Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel… halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.”
Zsid 10,22 – „Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.”
Tit 3,5 – megmentett minket… a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által… hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
1Pét 3,21 – „Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján”


A keresztség minden bűnt eltöröl

Zak 13,1 – „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.”
Mk 1,4; Lk 3,3 – János a bűnbánat keresztségét hirdette meg a bűnök bocsánatára.
ApCsel 2,38 – „keresztelkedjék meg mindegyiktek… bűnei bocsánatára.”
ApCsel 22,16 – „vedd fel a keresztséget… mosd le bűneidet.”
Kol 2,12-13 – Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel… halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.
Ez 36,25-27 – „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól”
Zsid 10,22 – „Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.”


Gyermekkeresztelés

Kol 2,11-12 – A keresztség a körülmetélést váltja fel.
Ter 17,12 – A körülmetélést a születés utáni nyolcadik napon tartották.
Mk 10,14 – Gyermekek is részesülhetnek lelki előnyökben.
Jn 3,5; Mk 16,16 – Isten Országába a keresztség által lehet belépni.
Róm 5,18-19 – Ádám bűne mindenkire kárhozatot hozott. A kiút a keresztség (vö. Róm 6,3-4).
Lk 18,15 – „Odavitték hozzá a kisgyermekeket is.”
ApCsel 16,15 – „Ő és házanépe (= oikosz) megkeresztelkedett” (A gyermekek a házhoz tartoztak)
ApCsel 16,33 – „Megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan”
1Kor 1,16 – Pál megkeresztelte Sztefanász egész házanépét.
Ter 47,12 – „József ellátta… atyjának egész családját (= oikosz) kenyérrel, gyermekeik száma szerint.” Azaz az „oikosz” szó magában foglalja a kisgyermekeket is.
ApCsel 2,38-39 – Keresztelkedjetek meg, „mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak” (a szó csecsemőt is jelent).

Mt 8,5-13; 9,2; 15,21-28; Lk 5,20; 7,7 – Más hitére is lehet alapozni a bűnök bocsánatát.

(Fel)

Az Eucharisztia szentsége



Az Eucharisztia megjövendölése és előképei

Ter 14,18 – „Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.”
Kiv 12,8.46 – A húsvéti bárány evésének parancsa. „örök parancs ez.” (vö. Kiv 12,14.17.24; 29,38-39; Jer 33,18)
1Kor 5,7 – A mi húsvéti bárányunk Krisztus.
Kiv 16,15 – „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.” (a manna)
Jn 6,32-60 – Az „élet kenyere” diskurzus. Jézus visszautal az ószövetségi mannára.
Mal 1,11 – „minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek.” (vö. Zsid 9,14)


Krisztus megalapítja az Eucharisztiát, és az Apostolok hirdetik

Mt 26,26-29; Mk 14,22-25; Lk 22,17-20 – Jézus megalapítja az Eucharisztiát.
Jn 1,29 – Jézus az „Isten báránya”.
1Kor 5,7-8 – Húsvéti bárányunk Krisztus. „ünnepeljünk tehát… a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.”
1Kor 11,23-29 – Szent Pál az Eucharisztia elrendeléséről ír.
ApCsel 2,42 – A keresztények állhatatosan részt vettek a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
ApCsel 20,7 – A keresztények vasárnap kenyértörésre gyűlnek össze.
1Kor 10,16-22 – Az Eucharisztiában Krisztus testében és vérében részesülünk.


Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában

Mt 26,26 – „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”
Mk 14,22  - „Vegyétek, ez az én testem.”
Lk 22,19 – „Ez az én testem”
1Kor 11,23 – „Vegyétek és egyétek, ez az én testem”
1Kor 10,16 – A kenyér és a bor Krisztus testében és vérében való részesedés.

Kiv 12,8.46; Lev 6,17-19 – Az Ószövetség alatt a húsvéti bárányt ették.
1Kor 5,7 – Az Újszövetség húsvéti báránya Jézus.
Jn 6,53 – Az Újszövetségben is meg kell enni a húsvéti bárányt.
Jn 6,35-71 – Az Eucharisztia ígérete.
Jn 6,35.48.51 – Jézus ezt mondta: „én vagyok az élet Kenyere”.
Jn 6,51.53.54.55.56.57 – Jézus ezt mondta: „A kenyér, amelyet majd én adok, az én testem”.
Jn 6,66 – Jézus tanítványai ezt szószerit veszik, és Ő nem javítja ki őket.
2Sám 23,15-17; Zsolt 27,2; Iz 9,20; 49,26; Mik 3,3; Jel 17,6.16 – Valakinek szimbolikusan a húsát enni azt jelenti, hogy ártani neki.

Az Eucharisztiát méltóképpen kell magunkhoz venni
(ha csak szimbolikus lenne, akkor erre nem lenne szükség)
1Kor 10,21 – „Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról.”
1Kor 11,27-29 – A méltatlan részvétel megszentségteleníti az Úr testét és vérét.


A Szentmise áldozata

Ter 14,18 – „Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.”
Ter 22,13 – Ábrahám, hitünk ősatyja, bárányáldozatot mutat be Izsák fia helyett.
Kiv 12,1-14 – A húsvéti bárányt (ami az Eucharisztia előképe, hiszen Jézus Urunk az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit) Isten rendelte el, miszerint le kell ölni egy hím bárányt, és el kell fogyasztani, hogy Izrael népe teljesítse a Húsvétot. Aki nem evett valóságos húsvéti bárányt, hanem csak megemlékezett róla, az nem teljesítette a törvényt, Isten akaratát. Ez előrevetíti Isten Bárányának vételét a Szent áldozáskor, mivel mindegyik Szentmise az Úr Húsvétja.
Mal 1,11 – Megjövendöl egy tiszta áldozatot, amelyet a nemzetek között minden helyen bemutatnak.
Lk 22,19 – „Ez az én testem… Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”
1Kor 11,25 – „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek… az én emlékezetemre.”
ApCsel 2,42 – A korai egyház állhatatosan kitartott az apostolok tanításában, a kenyértörés közösségében, és az imádságokban.
ApCsel 2,46 – Naponta eljártak a templomba (Igeliturgia) és megtörték a kenyeret (az áldozat liturgiája)
1Kor 5,7-8 – „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.”
1Kor 10,16-17 – „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.”
Zsid 13,10 – „Olyan oltárunk van, amelyről nem ehetik az, aki a sátornak szolgál.”


Vasárnapi istentisztelet

Mk 16,9 – Krisztus vasárnap támadt fel (vö. Mt 28,1; Mk 16,2; Jn 20,1; Jn 20,19).
Kol 2,14-16 – A keresztényeket nem lehet elítélni a zsidó szombat megtartása vagy meg nem tartása miatt.
Róm 6,14 – A keresztényeket nem köti a zsidó rituális törvény.
Gal 4,9-11 – Pál a hittől való eltévelyedésnek látja a zsidó ünnepnapokhoz való ragaszkodást.
ApCsel 20,7 – A tanítványok a hét első napján (vasárnap) gyűltek össze a kenyértörésre (az Eucharisztiára).
1Kor 16,2 – A korinthusiak a hét első napján (vasárnap) gyűltek össze. S ekkor tudták összegyűjteni az Egyháznak szánt pénzt.


A bérmálás szentsége


ApCsel 2,1-4 – A Szentlélek eljövetele az apostolokra.
ApCsel 2,38 – „és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
ApCsel 8,14-17 – Péter és János a már megkereszteltekre teszik rá kezüket, és erre megkapták a Szentlelket.
ApCsel 19,5-6 – Pál apostol a megkereszteltekre teszi kezét, és erre leszállt rájuk a Szentlélek.
2Kor 1,21-22 – „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.”
Ef 1,13 – „Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.”
Zsid 6,1-2 – „Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.
Jel 9,4; 14,1; 22,4 – A homlokra rajzolt kereszt a választottak jele.

(Fel)

A bűnbocsánat / kiengesztelődés szentsége



A papi megbocsátás az Ószövetségben

Lev 4,13-21 – „miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer.”
Lev 5,14-26 – A bűn jóvátételéhez a papokhoz kellett fordulni, akik elvégezték az engesztelés szertartását, hogy a bűnös megkapja a bocsánatot. (vö. Lev 4,27-33; Szám 5,8)


A bűnvallomást mások előtt mondják el a Bibliában

Lev 5,5-6; Szám 5,6-7 – A papok előtt tett bűnvallomás.
Szám 21,7 – A nép megvallotta Mózesnek bűneit, és közbenjárását kérte.
Neh 9,2-3 – Az izraeliták közösségi bűnvallomást tartotta.
Mt 3,6 – „Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket” (vö. Mk 1,5)
ApCsel 19,18 – „Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.”
Jak 5,14.16 – „Hívassa el az Egyház elöljáróit… Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket”


Jézusnak hatalma van megbocsátani a bűnt

Mt 9,1-8 – A béna meggyógyítása: „az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” (vö. Mk 2,10)
Lk 7,48 – „Bűneid bocsánatot nyernek.”
ApCsel 2,38 – „keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára.”
1Jn 1,9 – „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”


Jézus ezt a bűnmegbocsátó hatalmát átadja papjainak

Mt 16,19 – Jézus Péternek adja a bűnök felett is érvényes „oldó-kötő” hatalmát.
Mt 18,18 – Jézus átadja a többi apostolnak is az oldás-kötés hatalmát.
Jn 20,21 – „Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."”
Jn 20,23 – „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Jn 20,22 – „rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (vö. Ter 2,7)

2Kor 5,17-20 – „Isten… akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott… ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!”
Jak 5,14-15 – „Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte… ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.”


A bűnmegbocsátás után a jóvátétel kötelezettsége fennmarad
(ez a búcsúk alapja)

2Sám 12,13-14 – „Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „így az Úr is megbocsátja bűnödet… De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.”
Lk 19,8-9 – Jézus megdicséri Zakeust, mert ígéretet tesz a jóvátételre.
Mt 3,8 – „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!”
2Kor 7,10 – „Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez”


Az egyházi rend szentsége



Jézus Krisztus alapította

Lk 22,19 – „Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal... Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Jézus áldozatot mutatott be, és azt parancsolja, hogy ezt tegyük az emlékezetére. Áldozatot csak pap mutathat be.)
Jn 20,21-22 – „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket… rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!”
Jn 20,23 – Az apostolok megkapták a hatalmat a bűnök bocsánatára. Ez szintén papi cselekedet.


Az apostolok továbbadják

Tit 1,5 – A püspökök presbitereket (papokat) neveznek ki.
ApCsel 6,2-6 – Az első diakónusok felszentelése.
ApCsel 14,23 – Pál és Barnabás elöljárókat nevez ki a derbei egyház élére.
Tit 1,5 – Titus, aki püspök, presbitereket (papokat) állít minden város élére.


Az átadás kézrátétellel történik

ApCsel 6,6 – Az apostolok imádkoztak, és rátették kezüket az első diakónusokra.
ApCsel 13,3 – „Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.”
ApCsel 14,23 – „Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek”
1Tim 4,14 – „Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél.”
1Tim 5,22 – „Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire”


Az egyházi rend szentsége kegyelmet közvetít

1Tim 4,14 – „Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet … a presbitérium kézföltételével nyertél.”
2Tim 1,6 – „éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.”


A papok tekintélye a lelki dolgok területén

2 Krón 19,11 – „Amarja pap lesz a fejetek s a főnökötök az Istenre vonatkozó dolgokban” (KNV)
Mal 2,7 – „A pap ajkának kell ugyanis a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe.”
Mt 10,1 – „összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket”
Mt 18,17 – „Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.”
Mt 28,19-20 – „Menjetek… tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.”
Lk 10,16 – „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.”
ApCsel 20,28 – „Vigyázzatok… az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát”


Az „atya” megnevezés

*Mt 23,9 – „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.”
Az Újszövetségben számtalan embert neveznek „atyának”.

Mt 19,19 – „apádat és anyádat tiszteld”
ApCsel 7,2 – „Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg!” (Szent István vértanú a zsidó vezetőket atyának nevezi.)
Róm 4,16 – Ábrahám mindnyájunknak atyja.
1Kor 4,15 – „az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban.”
1Tim 1,2 – „[Pál] Timóteusnak, a hitben igaz fiának.”
Filem 1,10 – „Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet.”
1Tessz 2,11-12 – „mint apa a gyermekeit, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket”


A papi cölibátus

*1Tim 3,2 – „A püspöknek… egyszer nősültnek… kell lennie.”
A püspököknek feleségük halála után nem szabad másodszor is megnősülniük. Erre vonatkozik a „kell”, és nem arra, hogy meg kellene mindenképpen nősülniük. A római rítusú katolikus papokra vonatkozó törvényt csak a kereszténység későbbi korszakában vezették be, habár ez Szent Pál kifejezett kérése volt.

*1Tim 4,1-3 – A házasság megtiltása az ördögök tanítása.
A Katolikus Egyház nem tiltja a házasságot, hanem ő az egyetlen, aki azt szentségi rangra emelte. A Katolikus Egyház kizárólag római papjainak nem engedi meg, hogy házasság után felszenteljék őket, vagy hogy papként megnősüljenek.

Lev 15,18; 21,1-8 – A papok csak tisztán, asszonytól tartózkodva mutathatják be a szent áldozatot. (vö. Kiv 19,15; 1Sám 21,5-6)
Mt 19,12 – „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Jézus is cölibátusban élt.)
1Kor 7,8 – Pál apostol is cölibátusban élt, és ezt ajánlotta másoknak is.
1Kor 7,32-35 – Pál apostol tökéletesebbnek tartja a cölibátust a házasságnál, ezért ajánlatos a papi szolgálathoz.
1Tim 5,9-12 – Az özvegyeknek szüzességi fogadalmat kellett tenniük.
2Tim 2,4 – „Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba”

(Fel)

A betegek kenete szentsége



Mk 6,13 – Az apostolok olajjal kenték meg a betegeket, és azok meggyógyultak.
Jak 5,14-15 – A presbiterek imádkoznak a beteg felett, és megkenik olajjal.


A házasság szentsége



Az egység, a szeretet és a tisztaság szentsége

Mk 10,7-9 – „Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.”
Ef 5,25 – „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte”
1Tessz 4,4 – „Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével”
1Tim 2,15 – „Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.”


A házassági szeretet méltósága

Ter 2,23 – „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”
Mt 19,5-6 – „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
1Kor 7,3-5 – A házastársak egymás testével rendelkeznek.
Ef 5,21 – „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.”
Kol 3,18-19 – „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket”
1Pét 3,7 – „férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet”


A házasság Krisztus és az Egyház kapcsolatának képmása

2Kor 11,2 – „eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.”
Ef 5,23 – „a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak”
Ef 5,25 – „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte”
Ef 5,21-33 – A házasság Krisztus és az Egyház közti kapcsolat képmása.
Jel 19,7 – „eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.”


Válás és újraházasodás

Mal 2,14-16 – „gyűlölöm a válást – mondja az Úr”.
Mt 5,31-32 – „aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör”.
Mt 19,9 – Bárki, aki elválik és máshoz megy, házasságtörést követ el.
Mk 10,10-12 - Bárki, aki elválik és máshoz megy, házasságtörést követ el.
Lk 16,18 – A válás és az újraházasodás házasságtörés.
Róm 7,2-3 – Az asszony férjéhez van kötve, annak élete végéig. Ha másvalakivel kezd új kapcsolatot, akkor az házasságtörés.
1Kor 7,10-11 – Ha a válás elkerülhetetlen, akkor maradjanak egyedül, vagy igyekezzenek kibékülni.

*Mt 19,9 – „aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör.”
Jézus kinyilatkoztatása alapján az ószövetségi házassági válást (MTörv 24,1-4) Mózes csak a zsidók „keményszívűsége” miatt engedélyezte, azonban Jézus az Újszövetségben visszaállította a házasság felbonthatatlanságának eredeti isteni tervét. Emiatt a Katolikus Egyház – egyedüliként az egész kereszténységen belül – tanítja, hogy a házasságot soha nem lehet felbontani, az „holtomiglan-holtodiglan” tart. A protestánsok (illetve az orthodoxok), annak ellenére, hogy mind Márk, mind Lukács és Szent Pál, valamint az ókeresztény Egyházatyák is egyértelműen tanítják, hogy semmilyen esetben sem lehet felbontani egy keresztény házasságot, a fenti, ún. mátéi kitételre („hacsak nem paráznasága miatt”) hivatkoznak, amikor engedélyezik – egyre kisebb indokok alapján – a válást, illetve az új házasságot. A gond ott van, hogy a kitételben szereplő „paráznaság” (görögül: porneia) szót „házasságtörés” értelemben magyarázzák, pedig a házasságtörést a görögben a moicheia szóval adják vissza mindenütt. A porneia jelentése minden görög szótárban és lexikonban: „törvénytelen szexuális kapcsolat”. Azaz a fenti kitételben nem az szerepel, hogy az asszony „házasságtörést” követett el, és ezért házasságtörés nélkül elvehet mást a férj, hanem ha az asszony „parázna”, törvénytelen kapcsolatban áll a férfivel (pl. vérfertőzés, házasság nélküli kapcsolat), akkor az elbocsátás jogos, és nem köti az embert.

ApCsel 15,28-29 – „tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól (= porneia).” – Az apostolok határozata egyértelműen a Leviták könyve 17-18. fejezeteire utal, a zsidóknak és az idegeneknek szóló szentségi törvényre:

Lev 17,7-9 – A bálványáldozat megtiltása.
Lev 17,10-14 – A vér tiltása.
Lev 17,15 – A fojtott, elhullott állat tiltása.
Lev 18,1-18 – A vérfertőzés tiltása. Tehát az apostoli döntésben szereplő „porneia” egyértelműen vérfertőzésre, azaz törvénytelen együttélésre utal.

1Kor 5,1 – „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság (= porneia) fordul elő köztetek… tudniillik valaki apja feleségével él.” Szent Pál is a porneia szón vérfertőzést, azaz törvénytelen együttélést ért.

Mt 19,9-10 – „Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.”
Ha a férj, vagy az asszony a másik házasságtörése miatt nyugodtan elválhatna, és új házasságot köthetne – és ezzel szinte semmit sem változna a korábbi mózesi törvény, akkor a tanítványok nem jegyezték volna meg azt, hogy így „nem érdemes megházasodni.” Ez utóbbi megjegyzés csak a házasság felbontásának lehetetlenségére adott reakció lehetett.

(Fel)

Keresztény erkölcs


Mesterséges születésszabályozás


Ter 1,27-28; 9,1; 35,11 – Isten azt mondta az emberiségnek, hogy legyenek termékenyek és szaporodjanak.
Ter 38,9-10 – Onan meghalt azért, mert magját a földre ontotta (elvesztegette = terméketlen szex).
MTörv 25,5-10 – A sógorházasság törvényének megsértése nem járt halállal.
Lev 20,13 – Ha férfi fekszik le férfival, az halállal jár (a mag elvesztegetése = terméketlen szex).
Lev 20,15 – Ha a férfi állattal fekszik le, halállal jár (a mag elvesztegetése = terméketlen szex).
Lev 20,16 – Ha asszony fekszik le állattal, halállal jár (terméketlen szex).
MTörv 23,2 – A kasztráltak nem léphettek be a közösségbe.
MTörv 25,11-12 – Már a nemi szerveket ért potenciális veszély is büntetve volt.
Kiv 23,25 – Isten áldásának ígéretei: „nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem.” (vö. MTörv 7,13-14)
Zsolt 127,3-5 – A gyermekek Isten ajándékai. „Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét”
1 Krón 25,4-5 – „Isten azon szavai folytán, hogy növeli hatalmát: tizennégy fiút és három leányt adott ugyanis az Isten Hemánnak.”
1Krón 26,4-5 – Isten áldása: 8 fiú.
Lk 18,16 – „Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket”
ApCsel 5,1-11 – Ananiásnak és Szafirának meg kellett halniuk, mert az ajándék egy részét maguknak tartották fenn.
Róm 1,26 – A nők természetes szokása a termékenység vállalása.
Gal 5,20 – A varázslás (pharmekeia) szó, magzatelhajtó szer keverésére is utal. (vö. Jel 9,21; 18,23)
Gal 6,7 – „Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni.” – elfogadni a gyönyört, de a gyümölcsét megtagadni.
1Kor 6,19-20 – „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!”
1Tim 2,11-15 – Az asszony „azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot”.


Abortusz


Isten ismer és szeret bennünket magzatkorunktól fogva

Jób 10,8 – „A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?”
Jób 31,15 – „Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?”
Zsolt 22,11 – „A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.”
Zsolt 139,13-15 – „Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem… létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.”
Bölcs 7,1 – „én is halandó ember vagyok… Anyám méhében öltöttem testet.”
Sir 49,7 – „gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett”
Iz 44,2.24 – „az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott”
Iz 46,3 – „Hallgassatok ide… ti mindnyájan… akiket anyátok méhétől fogva hordozok”
Iz 49,1-15 – „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított… már anyám méhétől fogva szolgájává tett”
Jer 1,5 – „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.”
Lk 1,15 – „már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.”
Lk 1,41.44 – „örömében megmozdult méhében a gyermek”
Róm 9,10-13 –„Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”

Lev 19,14 – Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet. Én vagyok az Úr.
Iz 45,9-12 – Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” és a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” és az asszonynak: „Miért szülsz?” Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? Nézzétek: Én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja.
Bölcs 12,2-6 – „figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram. Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. A kegyetlen gyermekgyilkosokat… és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket
Mt 25,40 – „A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Péld 24,11-12 – „Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.”
Zsolt 82,2-3 – „meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? … szerezzetek igazságot a gyengének”


Homoszexualitás


Ter 2,18 – „Nem jó, hogy az ember egyedül van.”
Ter 2,18 – „Alkossunk hozzá illő segítőt is!”
Ter 1,27 – „Férfinak és nőnek teremtette őket”.
Ter 1,28 – „azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok”
Ter 2,24 – „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik.”
Lev 18,22 – „Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az!”.
Lev 20,13 – „Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek”
Róm 1,27 – A homoszexualitás ocsmányság, eltévelyedés, és természetellenes.
1Kor 6,9 – „férfiakkal paráználkodó férfiak… nem részesülnek Isten országában”.
Mt 25,31-45 – Jézus az egyetlen, aki ítélni fog (ez nem a hívők dolga)
Mt 19,19 – „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (a homoszexuálisak is felebarátjaink)


Tisztaság


Mk 7,21-23 – A paráznaság gonosz dolog.
1Kor 6,18 – Kerüld a paráznaságot, mert ez bűn a saját tested ellen.
1Kor 6,19 – A tested a Szentlélek temploma. Nem vagy a magadé.
1Kor 6,20 – Nagy volt a te váltságdíjad. Dicsőítsd meg Istent testedben.
1Tessz 4,3 – Tartóztasd meg magad a paráznaságtól, őrizd meg testedet szentségben és tisztességben, s ne a nemi vágyakban.
1Kor 7,1 – „Jó az embernek asszonyt nem illetni.”
1Kor 7,2 – De a paráznaságra vivő kísértések miatt, legyen az embernek felesége.
1Kor 7,2 – és az asszonynak legyen férje.
Zsid 13,4 – „A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli az Isten.”
Gal 5,19-21 – „A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság… akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát”.
Ef 5,5 – Semmiféle paráznának vagy tisztátalannak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.
Jel 22,15 – „Ki innen az ebekkel, a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal…”
Kol 3,5-6 – „Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot…”
Oz 4,13-14 – „Ezért, ha leányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek, nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hűtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik… Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!

Szüzesség


Bölcs 3,13 – „Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.”
Bölcs 3,14 – „Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.”
Bölcs 4,1 – „Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.”

Mt 19,11-12 – „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
1Kor 7,8 – „A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is.”
1Kor 7,32-35 – A házasok a hitvesük miatt is aggódnak, de a nőtlen/hajadon szabadon összpontosíthat az Úrra.
Jel 14,4 – „Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése.”
Lk 18,29-30 – „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”

Zsolt 45,15 – „A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz.”
Mt 22,30 – „A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.”
1Kor 7,25-27 – „A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember. Ha… nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget.
1Kor 7,38 – „Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi.”

1Tessz 4,2-5 – Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.
MTörv 22,20-21 – „Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben.”


Böjtölés


Dán 10,3 – Dániel három hétig böjtölt.
Mt 9,15; Mk 2,20; Lk 5,35 – Jézus tanítványai Krisztus halála után böjtölni fognak.
Mt 6,16-18 – Jézus szabályokat ad a böjtöt illetően.
Mk 9,29 – „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására”
ApCsel 13,2-3; 14,23 – Az apostolok böjtöket tartottak.


Bizonyos ételek tiltása (pl. vegetarizmus)


Mk 7,19 – Minden étel tiszta Isten előtt.
ApCsel 11,6-9 – Isten tisztává tett minden ételt.
1Kor 10,25-26 – „Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. „Az úré a föld és minden gazdagsága.””
1Tim 4,1-5 – „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók… Tiltják… bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.


Alkoholfogyasztás


A részegség feldühíti Istent, illetve komoly problémákat okoz

Iz 5,11 – „Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket.”
Iz 5,22 – „Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.”
Péld 20,1 – „A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.”
Péld 23,20-21 – „Ne légy azok között, akik a bort isszák... Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.”
Sir 31,29 – „Ha mértéktelenül, szenvedéllyel és mohón isszák, csak keserűség a bor a lélek számára. A túl sok bor fokozza a balga haragját, gyengíti erőit, sok sebet ejt rajta.”
Lk 21,34 – „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap”
Róm 13,13 – „éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban”
1Kor 6,9-10 – A részeges „nem örökli Isten országát.” (vö. Gal 5,21)
Ef 5,18 – „Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.”

Mértékkel fogyasztható alkohol

MTörv 14,26 – „végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal.”
Zsolt 104,14-15 – „Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson… a szívét meg borral vidíthassa”
Préd 9,7 – „Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.”
Sir 31,25-27 – „Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról. A vas keménységét a tűz próbálja meg, a könnyelműeknek a bor a nagy próbakő. Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől.”
Iz 25,6 – „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor.”
Jn 2,2-10 – Jézus a vizet borrá változtatja.
Lk 7,34 – „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember”
1Tim 5,23 – „Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.”

(Fel)

Túlvilág, végső idők



A Tisztítótűz


Megjegyzés: A purgatórium a megtisztulás egy ideiglenes állapotát jelöli azoknak, akik kegyelmi állapotban haltak meg, de még szükségük van arra, hogy az elhalogatott tökéletlenségeiktől, hibáiktól (bocsánatos bűnök, földi ragaszkodás, elégtétel meg nem adása) megszabaduljanak, mielőtt belépnének a mennybe.
Tehát a purgatóriumnak semmi köze sincs a megigazuláshoz, vagy az üdvösséghez, hiszen a purgatóriumba csak megigazultak léphetnek, illetve ők már végső soron üdvözültek. A purgatóriumnak az ember tökéletes szentségéhez, megszentelődéséhez van köze, ami során elég, megsemmisül fennmaradt önszeretete.
Az igaz, hogy maga a „purgatórium” szó nincs benne a Szentírásban, ugyanúgy, ahogy nincs benne pl. a „Szentháromság”, a „megtestesülés” vagy akár a „Biblia” szó se. De nem is a szó a fontos, hanem a szóhoz kapcsolt tanítás. És az a tanítás, ami szerint a választottak végigmennek egy végső megtisztuláson – ami se nem a menny, se nem a kárhozat állapota –, világosan benne van mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben.

Szám 20,12 – Mózesnek és Áronnak bár megbocsátott Isten, mégis megbüntette őket.
2Sám 12,13-14 – Dávidnak is bár megbocsátott, mégis megbüntette őt.
Lev 26,43 – „le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.”
2Makk 12,42-45 – Imádkoznak a halottakért, hogy azok megszabaduljanak bűneik alól.
Bár ezt a könyvet a protestánsok nem tartják sugalmazottnak, és nincs is benne a protestáns Bibliákban, azonban magát a történelmi tényt, illetve az erről szóló szavak realitását nem hagyhatják figyelmen kívül.

1Jn 5,16-17 – Van olyan bűn is, ami nem halálos.
Jak 3,2 – „Mert sokban vétünk mindnyájan.”
Jel 21,27 – Tisztátalanok nem léphetnek a mennybe.
Mt 12,36 – „Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”
Lk 12,41-48 – A halál utáni büntetésnek különböző fokozatai vannak.
Mt 5,48 – „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Zsid 12,14 – Megszentelődés nélkül senki sem látja meg az Urat.
2Kor 7,1 – „őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”
Zsid 12,23 – A mennyben mindenki tökéletes.
Mal 3,2-3 – „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.”

Mt 5,25-26 – Amíg meg nem fizetjük az utolsó fillért is, addig nem jutunk ki a börtönből (utána igen).
Mt 18,23-35; Lk 12,58 – A börtönből addig nem jutnak a mennyek országába, amíg ki nem fizetik tartozásukat.
Mt 12,32 – „ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ezen a világon, sem az eljövendőben.”
Mik 7,9 – „Az Úr haragját el kell viselnem - hisz vétkeztem ellene - mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.”

1Kor 3,11-15 – Tűz fogja kipróbálni mindenki munkáját. Üdvözülni fognak, de csak mintegy tűz által.
Zsid 12,29 – „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”
Iz 4,4 – „majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével” (vö. Iz 6,5-7; 33,11-14)


Ima a halottakért


2Mak 12,39-45 – „fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába… Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek… Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.”
1Pét 4,6 – „Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.” (vö. Zak 9,11)
1 Kor 15,29 – Pál említést tesz azokról, akik megkeresztelkednek a halottakért. A megkeresztelkedés a szenvedés (aszkézis, böjt, illetve konkrét szenvedés-felajánlás) felvállalását jelenti (vö. pl. Mk 10,38-39; Lk 3,16; 12,50). A szöveg máskülönben egyértelműen a 2Mak 12,42-44-re utal, ami a halottakért való imádkozásról szól.
2Tim 1,16-18 – Pál imádkozik halott barátjának, Oneziforosznak lelki üdvéért.
Jn 11,41-44 – Jézus imádkozott halott barátjáért, Lázárért.
ApCsel 9,36-41 – Péter halotthoz imádkozott (vö. 1Kir 17,17-22; Mt 10,8; 11,5; Lk 7,22).
Sir 7,33 – „Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet.”


A búcsú


A búcsúcédulák botrányos árusítása a protestáns felkelés egyik kiváltó oka volt.  Az árusítást a Tridenti Zsinat meg is tiltotta, és a visszaéléseket elítélte (ugyanúgy, ahogy ez utóbbit már korábbi zsinatok is megtették, pl. 1215, 1245, 1274 és 1312. években tartott zsinatok). Azonban Luther Márton továbbment, és egy idő után nem csak a búcsúkkal való visszaélést, hanem magát a búcsú tanítását is kétségbe vonta, azt állítva, hogy ez a gyakorlat szemben áll a Biblia tanításával. Nos, ez nem éppen így van:

Az igaz keresztények többsége, akik eljutottak Krisztushoz (azaz a szentek), sokkal többet szenvedtek, mint amennyi Isten igazságos ítéletéhez elegendő lett volna. Pl. Jézusnak, illetve a katolikusoknál még Máriának, semmi bűne nem volt, mégis szenvedett/szenvedtek. Az Egyház tartja, hogy ezek a „pluszok” nem vesznek kárba, hanem azok, akik bűnbánatot tartanak, kérhetnek a maguk számára ebből az egyházi kincsből. Az Egyház meghatározza ennek módját, és annak, aki azt elvégzi, jóváírja azt. így az ember „búcsút vesz” a bűneiért kijáró ideiglenes büntetésétől (nem a bűnétől!). Ezt nevezzük búcsúnak. A Katolikus Egyház a múltban pár esetben elkövetett bűnös visszaélések miatt soha sem fogja eltörölni ezt a csodálatos elvet és gyakorlatot. A búcsú tanítása a purgatóriumnál is tárgyalt tanításhoz is kapcsolódik (ideiglenes büntetés, jóvátétel), de még szorosabban függ össze a szentek közösségével. Az érdemek átruházása, a helyettesítő szenvedés a „közösség” egy csodálatos és mély együttműködése, amelyben Krisztus misztikus Testének közösségi és egységes természete fejeződik ki.


Az ítélet


Az ítéletet egyedül Krisztus hajtja végre.

Jn 5,22 – „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet”
2Kor 5,10 – „Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.”
Jel 20,11-12 – „Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.”


A külön ítélet

Bölcs 3,1-6 – „Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.”
Préd 12,14 – „Isten minden tettet ítélőszéke elé visz”
Sir 11,28 – „Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.”
2Mak 12,45 – „Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt.”
Lk 16,19-31 – A gazdag ember és Lázár. – Az ítélet egyből a haláluk után megtörtént.
Zsid 9,27 – „az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része”
Zsid 10,31 – „Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.”
Jel 14,13 – „Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.”


Az utolsó ítélet

Mt 24,43-44 – Az ítélet napja úgy jön el, mint az éjszakai tolvaj.
Mt 25,31-46 – A juhok szétválasztása a kecskéktől.
Jel 6,7-17 – A harag és az ítélet napja; a pecsétek feltörése; bosszú az igazakért.


A menny



A menny létezése

Iz 65,17 – „Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek.”
Iz 66,22 – „az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt”
Lk 15,7 – „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon”
Lk 15,10 – „az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 16,19-25 – A gazdag ember és Lázár példabeszéde.
Jn 3,5 – „Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.”
Jn 3,18-21 – „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá”
Zsid 9,24 – Krisztus a mennybe lépett, hogy közbenjárjon értünk.
1Pét 1,3-4 – Krisztus „új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.”
2Pét 3,13 – „ígérete alapján új eget és új földet várunk”
Jel 21,1 – „új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak”


öröm a mennyben

Zsolt 16,11 – „Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.”
Dán 12,3 – „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.”
Mt 5,12 – „örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”
Mt 13,43 – „Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában.”
Jn 12,26 – „ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.”
Jn 14,3 – „elmegyek, és helyet készítek nektek… hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”
Jn 17,24 – „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél”
1Kor 2,9 – „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”
1Kor 13,12 – „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.”
Jel 7,16-17 – „Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”


A kárhozat



A pokol létezése

Iz 33,11.14 – „leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket…. Rémület fogta el Sionban a bűnösöket… Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?”
Sir 21,9 – „Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja.”
Mt 8,12 – „az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
Mt 25,41 – „Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.”
Mt 25,46 – „Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Mt 3,12; Lk 3,16-17 – A pelyva olthatatlan tűzzel fog égni.
Mk 9,43-49 – „Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.”
Róm 2,6-9 – „Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem”
2Tessz 1,6-9 – „lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától”
2Pét 2,4 – „Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre”
Jel 14,11 – „Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.”
Jel 20,10.15 – „A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké… Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.”


A pokol fájdalmai

MTörv 32,22 – „Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig.”
Jud 16,17 – „Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.”
Zsolt 21,10 – „égjenek, mint a kemence tüzében… eméssze meg őket a tűz!
Sir 21,9-10 – „Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja… az út vége az alvilág mélysége.”
Iz 33,14 – „Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?”
Iz 34,9-10 – „Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, és földje égő szurokká lesz... Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog.”
Mt 8,12 – „az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
Lk 13,28 – „Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve.”
2Tessz 1,9 – „örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától”
Jel 14,10 – „Kénköves tűzben fog gyötrődni”
Jel 21,8 – „A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek.”


Az örökké tartó kárhozat

Iz 66,24 – „látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki.”
Dán 12,2 – „feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”
Mt 25,41.46 – „Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült… Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Lk 3,17 – „Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.”
1Tessz 4,13 – „ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük.”
2Tessz 1,9 – „örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától”
Jel 20,10.15 – „A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké… Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Jel 21,27 – „Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”


Jézus második eljövetele



Az elragadtatás-elmélethez felhozott szokásos igehelyek

Mt 24,40 – „Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”
1Kor 15,51-52 – „Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.”
1Tessz 4,17 – „A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.”


A második eljövetel ideje ismeretlen

Mt 24,36 – „Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.”
Mt 24,42-44 – „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!”
Mt 25,13 – „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
Mk 13,35-37 – „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura…”
Lk 12,46 – „a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja.”
Lk 17,24 – „ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.”
ApCsel 1,7 – „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.”
1Tessz 5,2-3 – „Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.”
2Pét 3,9-10 – „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja.”
Jel 3,3 – „Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg!”


A Második Eljövetel leírása

Dán 7,9.13 – Trónja lobogó lángból volt… íme, az ég felhőin valaki közeledik.
Mal 3,23 – „mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja” (KNV)
Jn 5,28-29 – „elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.”
1Kor 15,52 – „a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak”
1Tessz 4,14-17 – „A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.”
2Tessz 1,7-10 – „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből”
2Tessz 2,3.8 – „Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek… Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.”
Tit 2,13 – „Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét”
1Pét 4,7 – „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok!”
2Pét 3,10 – „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.”
1Jn 2,28 – „Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle.”


Az Egyházat komolyan üldözni fogják a Második Eljövetel előtt

Mt 24,9 – „Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.”
Mt 24,21 – „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.”
Jn 16,33 – „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”
Jel 2,10 – „Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket.”
Mk 13,24-26 – „Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.”


A keresztények nem kerülik el ezt az üldöztetést (a nagy Gyötrelmet)

Jn 17,15 – „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.”
Mt 10,38 – „Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.”
Mt 13,20-21 – „A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.”
ApCsel 14,22 – „Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.””
Róm 8,17 – „Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”
Róm 8,35-39 – Semmiféle nyomorúság vagy üldözés nem tud minket elszakítani Krisztus szeretetétől.
Róm 12,12 – „A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.”
Fil 3,10 – „hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.”
2Tessz 1,4-5 – „Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.”
1Pét 1,6-7 – „most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.”
1Pét 4,12-13 – „Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.”
Jel 6,9-11 – „Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.”
Jel 7,13-14 – „„Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” így válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.”


Az Antikrisztus az Egyházat jön megtámadni

Mt 24,15-26 – A nagy nyomorúság idején hamis próféták jeleket tesznek, és még a választottakat is megtévesztik.
2Tessz 2,1-12 – Krisztus eljövetele előtt következik be a nagy elpártolás, az aposztázia, és megjelenik a „bűn embere”.
1Jn 2,18 – „hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.”
Jel 13,1-18 – A vadállat üldözi a szenteket.
Jel 17,7-14 – Jézus legyőzi a vadállatot és követőit.


Jézus csak e nagy Gyötrelem után tér vissza

Mt 24,29-30 – „Mindjárt e gyötrelmes napok után… feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Mk 13,24-26 – „Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek… majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.”


Jézus visszatérése nem láthatatlan

Dán 7,13 – „Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia.”
Mt 24,27 – „Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.”
Mt 24,30 – „Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel.”
ApCsel 1,11 – „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
Jel 1,7 – „íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.”


Az elragadtatás a Második Eljövetelkor történik, és nem előtte

Mt 24,29-31 – „Mindjárt e gyötrelmes napok után… feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.”
1Kor 15,51-52 – „Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk… a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.”
1Tessz 4,15-17 – „az Úr eljöveteléig… a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére… A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az úrral leszünk.”
2Tessz 2,1.3.8 – „Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően… meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének… de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.”


Ugyanekkor történik meg a halottak feltámadása is

1Kor 15,51-52 – „Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk… a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak”
1Tessz 4,16 – „a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.”


A feltámadást követi az ítélet

Mt 25,31-32 – „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia… helyet foglal fönséges trónján… ő pedig különválasztja őket egymástól”
Jn 5,27-29 – „hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia… amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.”


(Fel)