Az evangéliumok történetiségeAz evangéliumok apostoli szerzősége, Kr. u. 70 előtti keletkezésük, illetve a Máté-evangélium elsősége
VI. A HÉBER NYELVŰ MÁTÉ-EVANGÉLIUMAz előző fejezet azt szemléltette, hogy Máté evangéliumában a tartalom azt mutatja, hogy azt egy korábban zsidó hitéletet élő közösségnek állították össze Palesztinában. Ebben a fejezetben azokat a nyelvi bizonyítékokat nézzük át, amelyek azt igazolják, hogy a szöveget először héberül írták. Euszébiosz így idézi Pápiász írását: "Máté a héber gondolkodásmódnak/nyelvnek megfelelően írta le a mondásokat [logiákat]" (ET 3,39.16). Euszébiosz Ireneuszt idézve pedig ezt írja: "Máté tehát a zsidók között és az ő gondolkodásmódjuknak/nyelvüknek/dialektusuknak megfelelően [is] közzétette az írott evangéliumot"[83] (ET 5,8.2). Kirsopp Lake fordításának lábjegyzetében ezt úgy magyarázza, hogy az "is" szó azt jelzi, hogy Máté evangéliumának volt egy szóbeli formája is. A márkisták Euszébiosz szövegét megbízhatatlannak minősítik, mivel az ellene van a teóriájuknak. A legtöbb márkos azt állítja, hogy Máté görög evangéliumát nem is lehet visszafordítani héberre. Csakhogy erre az állításukra semmiféle bizonyítékuk nincs. A Pápai Biblikus Bizottság 1911-ben azt állapította meg[84], hogy ez az állítás nem áshatja alá Euszébiosz szavait. A 20. század végén két francia bibliatudós több fényt vetett erre a kérdésre. Jean Carmignac, a görög és a héber nyelv specialistája volt. 1943-tól kezdve 11 évet töltött a Krónikák könyvének fordításával. Ezután 1954-től 1963-ig a qumráni barlangokból származó kéziratokat, más néven a "Holt-tengeri tekercseket" fordította. Habár a munkája főként az Ószövetséget érintette, számos érdekes kapcsolatot figyelt meg az Újszövetséggel. 
A polemizáló Shem Tov talmudista filozófus héber nyelvű Máté-evangélimának kézirata. Így 1963-ban megpróbálta visszafordítani a görög evangéliumot a Qumránban használt héber nyelv formájára. Carmignac "teljesen megrökönyödött", hogy ez mennyire könnyűnek bizonyult. Tudva azt, hogy a fordítása mennyire bősz fogadtatásra találna a márki prioristák között, kutatásokba kezdett Európa régi kolostori könyvtáraiban, hogy megnézze, próbálkozott-e már előtte is valaki egy ilyen fordítással. Ily módon azt is remélte, hogy pontosíthatja és kijavíthatja saját munkáját is. Habár arra nem volt ideje, hogy alapos kutatást végezzen, csakhamar így is hatvan evangéliumfordításra vagy részfordításra talált rá. Néhányat kereszténnyé lett, volt rabbik készítettek, másokat pedig olyan rabbik, akik vitázni akartak a keresztényekkel. Carmignacnak idős kora miatt nem volt ereje befejezni tudományos felfedezésének a megírását. Így barátai arról győzték meg, hogy legalább egy kis könyvet írjon a nagyközönségnek, ami végül 1984-ben jelent meg.[85] Ebben nem csak azt írta le, hogy Máté evangéliuma volt az első írott evangélium, hanem azt is, hogy ennek nyelve a héber volt. Arra is felfigyelt, hogy a másik két szinoptikus evangéliumnak szintén van héber alapja. Őszerinte a megfogalmazás sorrendje úgy történt, hogy a héber Mátét követte a görög Lukács, majd a görög Márk. Azért, hogy összhangba hozza a márki prioritással, feltételezte, hogy Márknak kell lennie egy korábbi héber változatának is, amelyet Márk később lefordított. Ha figyelmen kívül hagyjuk ez utóbbi feltételezését, akkor munkája összeillik a Máté-Lukács-Márk kelemeni hagyományával. A görög Márkot 70 előttire datálta, így Máténak és Lukácsnak is azelőtt kellet elkészülnie. Claude Tresmontant, egy francia hebraista, első könyvét 1953-ban adta ki, amelyet a héber gondolkodásmódnaknak szentelt[86]. Ezután több éven át azon dolgozott, hogy egy héber-görög szótárt hozzon létre. Mialatt ezt készítette, ő ugyancsak elcsodálkozott, hogy milyen könnyen vissza lehet fordítani az evangéliumokat héberre. Az 1980-ban megjelent "Le Christ hébreu" című könyvében (angolul: The Hebrew Christ, 1989) részletesen megmagyarázza az evangéliumok héber alapját. Az a véleménye alakult ki, hogy mind a héber, mind a görög Máté nem sokkal a Feltámadás után le lett írva, Lukács 40 és 60 között, Márk pedig 50 és 60 között.[87] Bár nem hagyja jóvá a kelemeni sorrendet, elismeri, hogy lehetséges. Tresmontant felismerte a Márk evangélium héber alépítményét is. Első pillantásra ez ellentétben állhat azzal az elfogadott nézettel, hogy Márk Péter beszédeit jegyezte le görögül. Azonban Orchard szerint Péter beszédeinek több mint 90%-a Mátétól és Lukácstól való idézetekből állt. Így ezeknek az idézeteknek a héber alapjait automatikusan belevitte beszédeibe. Amit Péter adott hozzá, az szintén erősen szemita tónusú kellett legyen, hiszen Péter arám anyanyelvű volt. J Kurzinger kimutatta, hogy Papiasz szavát Máté evangéliumára vonatkozóan jobban vissza lehetne adni "stílusként".[88] Ezt úgy is körül lehetne írni, hogy egy görög dokumentum héber alapokkal lett megírva. Amikor Carmignac és Tresmontant megtárgyalta egymás közt az evangéliumokban felfedezett szemitizmusokat, megegyeztek abban, hogy sokat közülük úgy is lehet magyarázni, hogy a görög szerző kölcsönvett néhány megszokott héber szót. A fordítónak nem eshetett nehezére átvenni néhány héber szót. Azonban a Carmignac és Tresmontant által kimutatott héber alap esetében nem erről van szó. A héber szereti a szójátékot és nagyon élvezi a hasonló hangzatok használatát, elősegítve ezel a memorizálást. A Mt 3,9-ben "kövekről" és "fiakról" olvasunk. Görögül és magyarul semmi nyelvi kapcsolat nincs, ami elősegítené a memorizálást. Azonban héberül olvasva ez "abanim" és "banim"[89]. A Mt 9,16-ban a szakadás (qera) még nagyobb (ra) lesz. A Mt 13,6-ban a shemes (nap) fonetikusan kapcsolódik a gyökér (shoresh) szóhoz. A Mt 21,12-ben a shulehanot (asztalok) hasonlít a shulehanim-ra (pénzváltók).[90] A héber Máté a 26,38-ban valószínűleg az "imdu" (maradjatok) és az "immadi" (velem) szavakat használta. Az "immadi" szót lefordították görögre, és így a magyar fordításokba is. Ez magyarul elfogadható, azonban a görög nyelvben ez felesleges[91]. Érdekes, hogy Péter Máté görög változatát olvasva és görögül beszélve elhagyja ezt (Mk 14,34). Megkérdezhetnénk a márki prioristáktól, hogy Máté, ha görögül írt az első század végén, miért adott a szöveghez egy felesleges görög szót? A fordítók és a másolók hajlamosak kisebb hibákat véteni, és ez megmutatkozik akkor is, amikor összehasonlítjuk az evangéliumokat. Fontos rámutatni, hogy a héberben a kicsi pontok vagy vesszők használata nem a kiejtést segítették, mint néhány nyelvben. A héberben ezek teljesen más betűket jelentettek. Sok látszólagos ellentmondást megmagyarázhatna az evangéliumok között az, ha elfogadnánk, hogy a Máté-evangélium eredetileg héber volt. A Mt 22,19-ben azt olvassuk, hogy "mutassatok nekem egy pénzt", míg a Mk 12,15-ben így van: "hozzatok nekem egy dénárt". Azonban a héberben a pénz jele HBW és a dénáré HRW. A héberben csak egy kicsi különbség - egy vonal - van a B (bét) és az R (rés) között, így könnyen félreolvashatták azt, amikor lefordították görögre.[92] A Mt 13,17-ben az áll, hogy "igaz" vagy "igaz ember", azonban a Lk 10,24-ben "királyok" vannak. Az "igaz" héber megfelelője a WYSRYM, a "királyoké" pedig a WSRYM, és mivel a W (váv) és az Y (jod) jelei nagyon közeliek, ezért könnyen W-t olvashatunk a WY helyett. Görögül az "igazak" (dikaiosz) helyett "királyok"-at (baszileiosz) olvasni elképzelhetetlen.[93] Az előző fejezetben már megjegyeztük, hogy Máté evangéliumában van néhány olyan héber teológiai fogalom, amely a görög gondolkodástól idegen. Itt adhatunk további olyan hétköznapi héber szót és kifejezést, amit Máté használ, de a görögök nem: Belzebub, Jaj, test és vér, kezére adni, a szív keménysége, szembenézni valakivel. Egy görög miért alkotna ilyen szavakat, hacsak nem héberből fordította őket? Ezeket nem használja se Lukács, se Márk.[94] Tresmontant rámutatott, hogy bizonyosan kellett lennie egy héber-görög szótárnak, amikor lefordították az Ószövetséget görögre (a Septuaginta). Véleménye szerint a keresztények ugyanezt a szótárt használták az újszövetségi időkben. Mindkét alkalommal a fordítók amiatt aggódtak, hogy elveszik a héber kifejezés teljes jelentése, ezért igyekeztek szóról szóra fordítani, még akkor is, ha ez olyan görög szavakat eredményezett, amelyek nem voltak elterjedtek. Tehát Carmagnac, Tresmontant és legalább hatvan rabbi bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a Máté szerinti evangéliumot először héber nyelven írták. Itt most csak néhány példát adtunk abból a számtalan szemitizmusból, amit a két francia kimutatott. Ezek teljes egészében összhangban vannak Papiász és Ireneusz történelmi feljegyzéseivel, amelyek azt mondják, hogy egy héber változatot fogalmaztak meg először a palesztinai zsidók számára. A görög változat csak akkor tűnt fel, amikor olyan megtértek sokasodtak el közöttük, akik csak görögül beszéltek. Bár ez a két francia határozottan egyetért abban, hogy az összes szinoptikus evangéliumot Kr. u. 70 előtt írták, a sorrendről nem foglaltak állást. Ám érdekes, hogy Tresmontant négyszer is a Máté-Lukács-Márk sorrendben utal rájuk írásának egyik oldalán[95]. Valamint azzal, hogy kimutatták, miszerint Papiász és Ireneusz helyesen mondta, hogy a Máté evangéliumot először héberül írták, úgy ezekben a történelmi leírásokban lévő további információk megbízhatóságát ugyancsak megerősítették. Kr. u. 47-ben jöttek arra rá a nyugati tengerészek, hogy hogyan használhatják fel a monszunszeleket ahhoz, hogy Egyiptomból Dél-Indiába hajózzanak kevesebb mint 100 nap alatt. Egy indiai beszámoló szerint Tamás apostol a keralai Maliankarában szállt partra Kr.u. 52-ben[96]. Miután megalapított hét egyházat, a keleti parton lévő Coramandelbe ment, ahol vértanúságot szenvedett Kr. u. 68-ban. Ireneusz beszámol arról, hogy Pantainosz volt az alexandriai "szent tanokkal foglalkozó iskola" vezetője Kr. u. 180-192 között, aki 190-ben ellátogatott Indiába, és itt talált egy Máté-evangélium kéziratot héber betűkkel írva. Pantainosz azt mondta, hogy ezt Bertalan apostol vitte Indiába[97]. Tamás apostolt Indiában "Mar Toma"-nak hívták ("Tamás úr" vagy "Tamás püspök") így Pantainosz, aki héberül tudott, viszont a helyi indiai nyelvet nem ismerte, félreérthette ezt "Bar Tolmai"-nak, vagyis Bertalan héber megfelelőjének[98]. Akár Tamásé, akár Bertalané volt ez a Máté szerinti evangélium, Pantainosz látta azt, és az héberül volt írva. A márki elsőség vélelmezői mégis azt állítják, hogy Máté evangéliumát egy elszigetelt, görögül beszélő közösségben írták mind Tamás, mind Bertalan halála után. Jeromos, a "De Viris Illustribus"-ban (A kiváló férfiakról) azt állítja, hogy Máté héber betűkkel és szavakkal írt a zsidók miatt, és ezt fordították le görögre. Az írja, hogy "A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár." Azt is írja, hogy "volt lehetőségem arra, hogy a nazarénusok birtokában lévő iratokat is lemásoljam - ők Szíria egyik városában, Beroiában (= Aleppó) élnek.". Hozzáteszi, hogy Máté, amikor idéz az Ószövetségből, akkor a Héber Szentírást használja és nem a görög Septuagintát[99]. Az a vita, hogy Máté a héber nyelvet használta-e vagy sem, J. A. von Widmanstadt 1555-ös nézetére vezethető vissza. Ő mindenféle komoly bizonyíték nélkül azt állította, hogy Jézus idejében a héber holt nyelv volt[100]. Sok könyv máig ezt a tévedést ismétli, vagy fogadja el kétkedés nélkül, pedig Lukács beszámol arról, hogy Pál a héber nyelvet használta, amikor a zsidó néphez beszélt (ApCsel 21,40; 22,2). A holt-tengeri tekercsek is azt erősítették meg, hogy a héber egyáltalán nem volt holt nyelv Krisztus idejében[101]. Tehát egyenesen az lenne furcsa, ha az elsőként a zsidókat megcélzó apostolok közössége nem alkotott volna héberül egy evangéliumot.
Megjegyzések[83] A magyar fordításban nerm szerepel az "is" szó. [84] Vö. Denz. - Hünerm.: 3562. 3565. [85] Carmignac, J., La Naissance des évangiles synoptiques, 1984, Éd. F.X. de Guibert. [86] Tresmontant, C., Essai sur la pensée hébraique, éd. O.E.I.L., 1953. [87] Tresmontant, C., The Hebrew Christ, 1989. 324. [88] Riley, H. - Orchard, B., The Order of the Synoptics, 1987. 128-129. [89] Tresmontant, C., The Hebrew Christ, 1989. 64. [90] Carmignac, J., The Birth of the Synoptics, 1987. 29. [91] Uo. 30. [92] Uo. 32. [93] Uo. 33. [94] Tresmontant, C., The Hebrew Christ, 1989. 67-71, 90-92. 112. [95] Tresmontant, C., The Gospel of Matthew, 1986. 14. [96] Pothan, S. G., The Syrian Christians, 1963. 5. [97] Euszebiosz, Egyháztörténet V. 10 [98] Pothan, S. G., The Syrian Christians, 1963. 19. [99] Riley, H. - Orchard, B., The Order of the Synoptics, 1987; Szent Jeromos, Kiváló férfiakról 3. 7. [100] Carmignac, J., The Birth of the Synoptics, 1987. 83. [101] Uo. 65.
|
||||