A római liturgia 1962-es rendkívüli formájának miserendje

(A hagyományos bannerún. tridenti mise rendje)

A Szent V. Piusz által kihirdetett és Boldog XXIII. János által újra kiadott Római Misekönyv szerint

Tartalom

A hagyományos Szentmise fajtái és részei

A Szentmise bevezető része

A Katekumenek Miséje

A hívők miséje

Befejező szertartások

Csendes mise utáni imádságok

Hagyományos szentmise-alkalmak

Kapcsolódó anyagok

A római liturgia rendes formájának latin-magyar miserendje

A liturgia szentírási vonatkozásai

A Jelenések könyve és a Szentmise

 

A HÍVŐK MISÉJE

 

A Hívők Miséje négy fő részből áll:

I. Fölajánlás

A pap fölajánlja a kenyeret és a bort.
Fölajánlási Vers - Fölajánlási Imádságok - Kézmosási Ima
Imádság a Szentháromsághoz - Orate Fratres - Secreta - Előimádság - Sanctus

II. Misekánon

A Szentlélek által Krisztus papja in persona Christi a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, amelyet az Atyának fölajánl a bűnök bocsánatára.
Átváltoztatás Előtti Könyörgések - Átváltoztatás Előtti Imádság - Átváltoztatás
Átváltoztatás Utáni Könyörgések - Záró Dicsőítés - Úrfölmutatás

III. Szentáldozás

Krisztus testében részesülünk.
Miatyánk - Szent Áldozat Megtörése
Agnus Dei - Szentáldozási Imádságok - Szentáldozás

IV. Áldozás utáni imádságok

Leöblítés - Áldozási Vers - Postcommunio - Áldás - Záró Evangélium
 

A szentmise második, áldozati részében az őskeresztényeknél már csak a megkeresztelt hívők vehettek részt, mert mint az általános papságnak részesei, ők mutathatták be a pappal együtt az áldozatot.

Ezen a ponton szokták a perselyezők körbevinni a fölajánlási kosarat, hogy beletegyék a hívek az anyagi hozzájárulásukat. A templom elejétől kiindulva mennek a végébe, az oltártól távolodva.

 

[A pap megcsókolja az oltárt, a néphez fordul és így szól:]
 
(Felállunk.)
   
P: Dóminus vobíscum. P: Az Úr legyen veletek!
M: Et cum spíritu tuo. M: És a te lelkeddel!
P: Orémus. P: Könyörögjünk!
 
 

Fölajánlás (Offertorium)

 

Fölajánlási Vers

 
(Leülünk vagy letérdelünk.)
 
[A pap csendben elimádkozza a felajánlási éneket (offertorium-antifóna), majd az oltár közepéhez megy, hogy fölolvassa a Fölajánlási Imádságokat. Eközben a kórus elkezdi énekelni az Offertóriumot, vagy más alkalmas éneket.]
 
 

Fölajánlási Imádságok

 
[Az áldozópap kitakarja a kelyhet, amikor is a ministráns csenget egyet. Utána elhelyezi a konszekrálatlan ostyát a paténára és csendesen fölajánlja azt.]
 

Az „ostya” szó, a latin „hostia” szóból ered, mely „áldozat” jelentéssel bír. Ennek cukor, ízesítő és egyéb adaléktól mentes, tiszta kisütött fehér búzakenyérnek kell lennie kizárólag búzából és vízből. (A legtöbb keleti szertartású részegyházban kovászos kenyér használatos).

 
 
P: Súscipe, sancte Pater,
omnípotens aetérne Deus,
hanc immaculátam hóstiam,
quam ego indígnus fámulus tuus óffero tibi
Deo meo vivo et vero,
pro innumerabílibus peccátis, et offensiónibus,
et negligéntiis meis,
et pro ómnibus circumstántibus,
sed et pro ómnibus fidélibus christiánis
vivis atque defúunctis:
ut mihi et illis profíciat ad salútem
in vitam aetérnam. Amen.
P: Fogadd el, szent Atya,
mindenható örök Isten,
ezt a szeplőtelen áldozatot,
melyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked,
élő és igaz Istenemnek,
számtalan bűnömért, sértéseimért
és hanyagságaimért:
fölajánlom minden itt körülállókért,
sőt minden keresztény hívőkért,
élőkért és holtakért,
hogy nekem és nekik üdvösségünkre legyen
az örök életre. Ámen.
 
[Most kövertkezik a bor és a víz összevegyítése. A paténával a kereszt jelét rajzolja, majd elhelyezi a misekendőn (corporale). Az Oltár jobb oldalára megy (leckeoldal), és a kehelybe önti a bort, melynek tiszta borszőlőből kell készülnie.
Megáldja a vizet (gyászmisék kivételével), mely a Krisztus oldalsebéből kifolyó vizet jelöli, s néhány cseppjét a kehelybe öntvén összevegyíti a borral:]
 
Deus, + qui humánae substántiae dignitátem
mirabíliter condidísti
et mirabílius reformásti:
da nobis, per hujus aquae et vini mystérium,
ejus divinitátis esse consórtes,
qui humanitátis nostrae fíeri dignátus est párticeps,
Jesus Christus, Fílius tuus, Dóminus noster:
Qui tecum vivit et regnat
in unitáte Spíritus Sancti
Deus: per ómnia saecula saeculórum. Amen.
Isten, † ki az emberi természet méltóságát
csodálatosan megalkottad
és még csodálatosabban megújítottad:
add, hogy e víz és bor misztériuma által
annak istenségében részesülhessünk,
aki emberségünknek részesévé lenni méltóztatott:
Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által,
aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 
[Visszatér az oltár közepére, és fölajánlja a kelyhet Istennek.]
 
Offérimus tibí, Dómine, cálicem salutáris,
tuam deprecántes cleméntiam:
ut in conspéctu divínae majestátis tuae,
pro nostra et totíus mundi salúte,
cum odóre suavitátis ascéndat. Amen.
Fölajánljuk neked, Urunk, az üdvösség kelyhét,
és kérjük kegyességedet,
hogy isteni Felséged színe elébe
a mi és az egész világ üdvösségéért
kedves illatként szálljon fel. Ámen.
 
[A kehellyel a kereszt jelét rajzolja, majd elhelyezi azt is a misekendőn (corporale). A kehelytakaróval (palla) letakarja, meghajol és így szól:]
 
In spíritu humilitátis, et in ánimo contríto
suscipiámur a te, Dómine:
et sic fiat sacrifícium nostrum in conspéctu tuo hódie,
ut pláceat tibi, Dómine Deus.
Alázatos szívvel és töredelmes lélekkel
fogadj el minket, Urunk,
és add, hogy úgy szálljon ma eléd áldozatunk,
hogy tetszésedre legyen Neked, Úr Isten.
 
[A pap most lehívja a Szentlelket. Kitárja karjait, és tekintetét az égre emelve kéri a Szentlelket, hogy áldja meg a kenyeret és a bort:]
 
Veni, Sanctificátor omnípotens aetérne Deus:
et bénedic +
hoc sacrifícium, tuo sancto nómini praeparátum.
Jöjj, megszentelő, mindenható, örök Isten,
és áldd † meg
ezt a szent nevednek előkészített áldozatot.
 
[Az ünnepi miséken a pap most megáldja a tömjént, és utána megáldja vele a kenyeret és a bort, majd a Feszületet és az Oltárt, majd önmagát, és minket, hogy még tisztább áldozat legyünk Istennek.
Először megáldja a tömjént, Szent Mihály főangyal közbenjárását kérve:]
 
Per intercessiónem beáti Michaélis Archángeli,
stantis a dextris altáris incénsi,
et ómnium electórum suórum,
incénsum istud dignétur Dóminus bene + dícere,
et in odórem suavitátis accípere.
Per Christum Dóminum nostrum. Amen.
Szent Mihály főangyalnak,
aki ott állt a tömjénoltár jobb oldalán
és minden választottadnak közbenjárására,
kegyeskedjél, Urunk ezt a tömjént meg†áldani
és kellemes illatként elfogadni.
A mi Urunk, Krisztus által. Ámen
 
[Most megtömjénezi a kenyeret és a bort:]
 
Incénsum istud a te benedíctum,
ascéndat ad te, Dómine:
et descéndat super nos misericórdia tua.
Ez az általad megáldott tömjénfüst
szálljon fel hozzád Urunk:
és szálljon le ránk a te irgalmad.
 

[Videó az Oltár és a hívők megtömjénezésétől az Úrfelmutatásig.]
 
[Most megtömjénezi a feszületet és az Oltárt:]
 
Dirigátur, Dómine, orátio mea,
sicut incénsum, in conspéctu tuo:
elevátio mánuum meárum sacrifícium vespertínum.
Pone, Dómine, custódiam ori meo,
et óstium circumstántiae lábiis meis:
ut non declínet cor meum in verba malítiae,
ad excusándas excusatiónes in peccátis.
(Psalmus 140)
Szálljon illatáldozatként
színed elé imádságom, Uram,
s kezem felemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.
Tégy, Uram, lakatot szájamra,
reteszt ajkam ajtajára,
hogy ne térjen szívem gonoszságra
és mentegetvén ne mentegessem bűnömet.
(140. zsoltár)
 
[Az oltárnál lévők megtömjénezése után legvégül a híveket is megtömjénezik, mintegy annak jelképéül, hogy a hívők is az adományokkal együtt felajánlottak az Istennek.]
 
(Felállunk. Mélyen meghajolunk a gyertyavivő (acolitus) felé, miután megáldott a tömjénnel.)
 
Accéndat in nobis Dóminus ignem sui amóris,
et flámmam aetérnae caritátis. Amen.
Gyújtsa fel bennünk az Úr az ő szeretetének tüzét
s az örök szeretet lángját. Ámen.
 
 

Kézmosási ima

 
(Leülünk.)
 
[Most a pap a 25. zsoltárt szavalva megmossa ujjait, mely jelképezi a tisztaságukat, melyekkel résztvesznek az áldozat bemutatásában.
A záró dicsőítés elhagyandó a Feketevasárnappal kezdődő két hétben és a gyászmisékben:]
 
Lavábo inter innocéntes manus meas:
et circúmdabo altáre tuum, Dómine.
Ut áudiam vocem laudis:
et enárrem univérsa mirabília tua.
Dómine, diléxi decórem domus tuae:
et locum habitatiónis glóriae tuae.
Ne perdas cum ímpiis, Deus: Ánimam meam,
et cum viris sánguinum vitam meam.
In quorum mánibus iniquitátes sunt:
déxtera eórum repléta est munéribus.
Ártatlanok között mosom kezeimet:
és körülveszem, Uram, a te oltárodat.
Hogy hallassam a dicséret szózatát:
és hirdessem minden csodatetteidet.
Uram, szeretem a te házad ékességét:
és dicsőségednek lakóhelyét.
Ne veszítsd el a gonoszokkal lelkemet, Uram:
a vérszomjas emberekkel életemet.
Kiknek kezéhez gonoszság tapad:
jobbjuk telve van megvesztegetéssel.
Ego autem in innocéntia mea ingréssus sum:
rédime me, et miserére mei.
Pes meus stetit in dirécto:
in ecclésiis benedícam te, Dómine.
Én pedig az én ártatlanságomban járok:
válts meg engem és irgalmazz nékem.
Az egyenes úton áll az én lábam:
a gyülekezetekben áldalak téged, Uram.
Glória Patri,
et Fílio, et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper,
et in saecula saeculórum. Amen
Dicsőség az Atyának
és Fiúnak és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor
és mindörökkön örökké. Ámen.
 
 

Imádság a Szentháromsághoz

 
[A pap most az Oltár közepére megy és meghajol, majd összezárt kezekkel imádkozik a Szentháromsághoz, hogy fogadja el fölajánlásunkat és kéri a főbb szenteket, hogy járjanak közbe érettünk.]
 
Súscipe, Sancta Trínitas,
hanc oblatiónem, quam tibi offérimus
ob memóriam passiónis, resurrectiónis, et ascensiónis
Jesu Christi Dómini nostri,
et in honórem beátae Maríae semper Vírginis,
et beáti Joánnis Baptístae,
et sanctórum Apostolórum Petri et Pauli,
et istórum, et ómnium Sanctórum:
ut illis profíciat ad honórem, nobis autem ad salútem:
et illi pro nobis intercédere dignéntur in caelis,
quorum memóriam ágimus in terris.
Per eúndem Christum Dóminum nostrum. Amen.
Fogadd el kegyesen, Szentháromság,
ezt a felajánlást, melyet neked elhoztunk
a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének,
föltámadásának és mennybemenetelének emlékére,
a boldogságos és mindenkor szűz Mária,
Keresztelő Szent János,
Szent Péter és Pál apostol,
ezek és minden szentnek tiszteletére,
nekünk pedig üdvösségünkre váljék
és hogy járjanak közbe a mennyekben értünk azok,
akiknek emlékét üljük a földön.
Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
 
 

Orate Fratres

 
[Most megcsókolja a pap az Oltárt, és a nép felé fordulva kitárja, majd összezárja kezeit. Kéri, hogy „imádkozzatok testvérek”, hogy az áldozat elfogadásra kerüljön.
Csak az első két szót („Oratre fatres”) mondja hangosan; a pap többi szava halkan hallható.]
 
P: Oráte fratres:
ut meum ac vestrum sacrifícium
acceptábile fiat apud Deum Patrem omnipoténtem.
P: Imádkozzatok, testvéreim,
hogy az én áldozatom és a tiétek,
elfogadható legyen a mindenható Atyaisten előtt.
M: Suscípiat Dóminus sacrifícium de mánibus tuis
ad laudem et glóriam nóminis sui,
ad utilitátem quoque nostram,
totiúsque Ecclésiae suae sanctae.
M: Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot
nevének dicséretére és dicsőségére,
mindannyiunk
és az egész Anyaszentegyház javára.
P: Amen. P: Ámen.
 
 

Secreta

 

A Secreta is egy csendes imádság, a befejező „per omnia saecula saeculorum” kivételével. Ez a Collecta-hoz hasonló könyörgő imádság, melynek neve a latin „secerno” igéből jön, mely „különválaszt” jelentéssel bír. Ennek során a pap elkülöníti a fölajánlott adományokat a konszekrálásra.

 
P: ... Per ómnia saecula saeculórum. P: ... Mindörökkön örökké.
M: Amen. M: Ámen.
 
(Felállunk.)
 
P: Dóminus vobíscum. P: Az Úr legyen veletek!
M: Et cum spíritu tuo. M: És a te lelkeddel!
P: Sursum corda. P: Emeljük fel szívünket.
M: Habémus ad Dóminum M: Felemeltük az Úrhoz.
P: Grátias agámus Dómino Deo nostro. P: Adjunk hálát Urunk Istenünknek.
M: Dignum et justum est. M: Méltó és igazságos.
 
 

Előimádság (Prefáció)

 

Az előimádság (praefatio) egy ünnepi szózat. A prefációk dallama az Egyháznak legszebb és legünnepélyesebb dallamai közé tartozik és háromféle lehet: egyszerű, ünnepélyes és ünnepélyesebb.

 
[A pap kitárt kezekkel mondja el (énekli) a prefációt.]
 
 

Sanctus

 

A prefáció átfolyik a „Sanctus”-ba, másnéven „Trisagion”-ba („Háromszor Szent”), amely Izajás (6, 3), a 117. zsoltár, Máté evangéluma (21, 9) és az Apokalipszis angyalainak szavainak összeolvadása, akik éjjel és nappal szüntelenül ezt zengik, s most velünk együtt éneklik:

 
[A pap szavaira a ministráns hármat csenget.]
 
 
M: …Sanctus, Sanctus, Sanctus,
Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt caeli et terra glória tua.
Hosánna in excélsis.
+ Benedíctus qui venit in nómine Dómini.
Hosánna in excélsis.
M: ...Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy,
mindenség Ura, Istene!
Dicsőséged betölti a mennyet és földet.
Hozsanna a magsságban!
+ Áldott, aki jön az Úr nevében.
Hozsanna a magasságban!
 
(Letérdelünk.)
 
 

Misekánon

 

Most következik a szentmisének legfontosabb és legfölségesebb része. Ezt a részt kánon-nak szokták nevezni. Ennek a szónak görög eredetije ugyanis zsinórmértéket jelent, és a szentmise ezen részének ma is meg van szabva minden szava és cselekedete, amint azt az Úr Jézus Krisztus elrendelte és a legelső keresztény századok kialakították. Ehhez a részhez sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad, ez változatlan zsinórmérték marad minden szentmisében.
De nevezzük ezt a részt Eucharisztikus imádságnak is, amint az Úr Jézus Krisztus maga is nagy hálaadó imádság közt alapította meg az Utolsó Vacsorán az Oltáriszentséget.

Az egész Kánont, amely alatt Urunk Jézus Krisztus keresztáldozata valóban, valóságosan jelenvalóvá válik az oltáron, az Isteni misztérium fölséges megközelíthetetlenségét kifejezendő, végig csendben végzi a pap.

 
 

Átváltoztatás előtti könyörgések

 

Három megemlékező imádság következik, egy az Egyházról (Te Igitur), egy az élőkről (Meménto), és egy, amely segítségül hívja a szenteket (Communicantes). (Húsvét nyolcadában, áldozócsütörtökön, Pünkösd nyolcadában a Communicantes kissé módosul.)

 
[Az oltár előtt mélyen meghajolva, kezét az oltárra téve a pap mondja halkan:]
 
Te Igitur
 
P: Te ígitur, clementíssime Pater,
per Jesum Christum Fílium tuum, Dóminum nostrum,
súpplices rogámus, ac pétimus,
uti accépta hábeas, et benedícas,
haec + dona, haec + múnera,
haec + sancta sacrifícia illibáta,
in primis, quae tibi offérimus
pro Ecclésia tua sancta cathólica:
quam pacificáre, custodíre, adunáre, et régere
dignéris toto orbe terrárum:
una cum fámulo tuo Papa nostro N . . .
et Antístite nostro N . . .
et ómnibus orthodóxis,
atque cathólicae et apostólicae fídei cultóribus.
P: Téged tehát, jóságos Atya,
Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által
könyörögve kérünk,
hogy fogadd el és áldd meg
ezeket az † adományokat, és † ajándékokat,
ezt a † szent és tiszta áldozatot.
Elsősorban szent és katolikus Egyházadért
ajánljuk fel Neked:
tartsd meg békében, őrizd meg egységben,
és vezesd az egész földkerekségen
szolgáddal: N. pápánkkal,
N. főpásztorunkkal
és mindazokkal, akik a katolikus és apostoli hitet
hűségesen őrzik és vallják.
 
Meménto
 
P: Meménto, Dómine,
famulórum famularúmque tuárum N . . . et N . . .
et ómnium circumstántium,
quorum tibi fides cógnita est,
et nota devótio, pro quibus tibi offérimus: 
vel qui tibi ófferunt hoc sacrifícium laudis,
pro se, suísque ómnibus:
pro redemptióne animárum suárum,
pro spe salútis et incolumitátis suae:
tibíque reddunt vota sua
aetérno Deo, vivo et vero.
P: Emlékezzél meg, Urunk,
szolgáidról, N. És N.-ről.
Emlékezzél meg minden jelenlévőről is,
akiknek hitét ismered,
és tudod, hogy áldozatos lelkűek,
akikért ezt a dicsőítő áldozatot felajánljuk,
vagy akik ezt felajánlják önmagukért és övéikért,
lelkük megváltásáért,
üdvösségük és épségük reményében,
és hódolatukat bemutatják neked,
az örök, élő és igaz Istennek.
 
Communicantes
 
P: Communicántes,
et memóriam venerántes, in primis
gloriósae semper Vírginis Maríae,
Genitrícis Dei et Dómini nostri Jesu Christi:
sed et beáti Joseph ejúsdem Vírginis Sponsi,
et beatórum Apostolórum ac Mártyrum tuórum,
Petri et Pauli, André ae, Jacóbi, Joánnis,
Thomae, Jacóbi, Philíppi,
Bartholomaei, Matthaei, Simónis et Thaddaei:
Lini, Cleti, Cleméntis, Xysti, Cornélii,
Cypriáni, Lauréntii, Chrysógoni, Joánnis et Pauli, Cosmae et Damiáni:
et ómnium Sanctórum tuórum;
quorum méritis precibúsque concédas,
ut in ómnibus protectiónis tuae muniámur auxílio.
Per eúndem Christum Dóminum nostrum. Amen.
P: A szentek közösségében
tisztelettel megemlékezünk mindenekelőtt
a dicsőséges, mindenkor Szűz Máriáról,
Istenünk, és Urunk, Jézus Krisztus édesanyjáról,
valamint Szent Józsefről, a Szent Szűz jegyeséről,
Péter és Pál, András,
Jakab, János,
Tamás, Jakab, Fülöp,
Bertalan, Máté, Simon és Tádé apostolaidról;
Linusz, Klétusz, Kelemen, Szixtusz, Kornél,
Ciprián, Lőrinc, Krizogonusz, János és Pál,
Kozma és Damján vértanúidról
és minden szentedről.
Az ő érdemeikért és könyörgésükre add,
hogy mindenben érezzük oltalmadat.
Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
 
 

Átváltoztatás előtti imádság
(Hanc Igitur)

 
[A pap, kezeit az adományok fölé terjesztve kéri Istent, hogy fogadja el áldozatunkat. (Húsvét nyolcadában, áldozócsütörtökön és Pünkösd nyolcadában, a Hanc Igitur első bekezdése kissé módosul.)
A pap az első két szót hangosan mondja, majd halkan folytatja:]
 
P: Hanc ígitur oblatiónem servitútis nostrae,
sed et cunctae famíliae tuae,
quaesumus, Dómine, ut placátus accípias:
diésque nostros in tua pace dispónas,
atque ab aetérna damnatióne nos éripi,
et in electórum tuórum júbeas grege numerári.
Per Christum Dóminum nostrum. Amen.
P: Azért kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelődve
ezt az áldozati adományt
tőlünk, szolgáidtól és házad egész népétől.
irányítsd a Te békédben életünk napjait,
ments meg minket az örök kárhozattól,
és végy fel választottaid körébe.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.   
Quam oblatiónem tu, Deus, in ómnibus, qaesumus,
bene+díctam, adscríp+tam, ra+tam,
rationábilem, acceptabilémque fácere dignéris:
ut nobis Cor+pus, et San+guis fiat
dilectíssimi Fílii tui Dómini nostri Jesu Christi.
Ezt az adományt kérünk, Isten, tedd mindenben
† áldottá, Magadhoz † méltóvá, † érvényessé,
szellemivé és Előtted kedvessé:
hogy legyen ez számunkra szeretett Fiadnak,
a mi Urunk, Jézus Krisztusnak † Teste és † Vére.
 
 

Átváltoztatás (Konszekráció)

 
[Most következik a csoda pillanata! A pap kezébe veszi az Ostyát és így szól:]
 
P: Qui prídie quam paterétur,
accépit panem in sanctus ac venerábiles manus suas, et elevátis óculis in caelum
ad te Deum Patrem suum omnipoténtem,
tibi grátias agens, bene+díxit,
fregit, dedítque discípulis suis, dicens:
Accípite, et manducáte ex hoc omnes.
P: Ő ugyanis szenvedésének előestéjén
tiszteletreméltó szent kezébe vette a kenyeret,
és szemét az égre emelte,
tehozzád, az Istenhez, mindenható Atyjához,
majd hálát adva † áldást mondott,
megtörte, tanítványainak adta, és így szólt:
Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan,
 

A pap teljesen azonossá válik Krisztussal, aki mind a mi Főpapunk, mind az Áldozat. Azokat a szavakat használja, amelyeket a mi Urunk mondott, mikor a Szentmisét megalapította, és Aki most mint Főpap megismétli azokat. Nagycsütörtökön, szavai által a kenyér és bor valóságosan az Ő Testévé és Vérévé vált, és ugyanakkor az egész Teremtést létébe foglalta. Az alapítás most elhangzó szavai, melyeket a pap kimond, ugyanazok, amelyeket a mi Urunk mondott, ezáltal a kenyér és bor valóságosan az Ő Testévé és Vérévé válik. A föláldozás megkezdődik:

 
 
P: HOC EST ENIM CORPUS MEUM P: MERT EZ AZ ÉN TESTEM
 
 
[A pap az Átváltoztatás szavai után az oltáron végbement felséges titok imádására maga is térdrehull az oltáron megjelenő Krisztus Urunk előtt.


A térdhajtás után, amelyet a ministráns egy csengettyű szóval kísért, a pap imádásra felmutatja Krisztus Testét a hívőknek, ezt háromszoros csengettyűszó jelzi. A híveknek szívüket az oltárra kell fordítaniuk, Úrfelmutatáskor pedig feltekintenek és mély hittel mondják magukban Szent Tamás szavát:
"én Uram, én Istenem!" („Dominus meus et Deus meus!”)
Ha azt éreznéd, hogy a nem tudsz hinni, imádkozzál: „Uram, hiszek! Segíts hitetlenségemen!”


A pap a Szentostyát a misekendőre (corporale) helyezi, még egyszer térdet hajt, hogy újra imádja Őt, ezt ismét egyszeres csengettyűszó kíséri.


Ezután leveszi a fedőt a kehelyről és mondja (miközben két kezébe veszi a kelyhet):]
 

[Videó a bor átváltoztatásától az Agnus Deiig.]
 
P: Símili modo postquam coenátum est,
accípiens et hunc praeclárum Cálicem
in sanctas ac venerábiles manus suas:
item tibi grátias agens, bene+díxit,
dedítque discípulis suis, dicens:
Accípite, et bíbite ex eo omnes.
P: Hasonlóképpen a vacsora után,
szent és tiszteletreméltó kezébe vette
ezt a csodálatos Kelyhet,
Neked hálát adva ismét † áldást mondott, tanítványainak adta, és ígá szólt:
Vegyétek, és igyatok belőle mindnyájan:
 
[A pap a kehely fölé hajolva megállás nélkül, lassan mondja:]
 
HIC EST ENIM CALIX SANGUINIS MEI,
NOVI ET AETERNI TESTAMENTI:
MYSTERIUM FIDEI:
QUI PRO VOBIS ET PRO MULTIS
EFFUNDETUR
IN REMISSIONEM PECCATORUM
MERT EZ AZ ÉN VÉREM KELYHE,
AZ ÚJ ÉS ÖRÖK SZÖVETSÉGÉ,
HITÜNK SZENT TITKA,
EZ A VÉR ÉRTETEK ÉS SOKAKÉRT
KIONTATIK
A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA.
 
Haec quotiescúmque fecéritis,
in mei memóriam faciétiss.
Valahányszor ezt cselekszitek,
az én emlékezetemre cselekedjétek.
 
[A pap térdet hajtva imádja a Szent Vért.


Fölemeli a Szent Kelyhet, hogy a hívek hódoljanak Neki.
Megköszönjük Jézusnak, hogy megváltásunkért kiontatott az Ő Szent Vére. Milyen elveszettek lennénk Nélküle!


A pap lerakja a Szent Kelyhet, betakarja, és térdet hajtva újra imádja a Szent Vért.]
 

Itt van most az oltáron az Úr Jézusnak a keresztfán értünk adott teste. Itt van a Golgotán értünk kiontott és mintegy az angyalok kezével kehelyben felfogott vére. És a szenvedő Úr Jézussal egyesülve mi is ott vagyunk az oltáron. És ekkor jön a szentmisének az a része, amely a legfenségesebb áldozattá teszi az egész szentmisét. Most adja át a pap által az Úr Jézus magát Istennek, de önmagával egyesítve minket is.

 
 

Átváltoztatás utáni könyörgések

 

Ez a nagy átadás két imádsággal történik: a.) Az elfogadásért, majd b.) a mennybevitelért. Mivel a legkedvesebb van az oltáron, az Úristen egyszülött Fia, és vele azok a lelkek, akikért még Fiának sem kegyelmezett, bizonyos, hogy Isten el is fogadja ezt az áldozatot. Innen van a szentmisének nagy megnyugtató objektív értéke.
Valóban minden szentmisében szinte lenyúl az Atya az égből és elfogadja az oltáron levő adományt: az ő szent Fiát és vele minket magunkat. A mennybevitelt kérő imádságban a pap még alázatosabban imádkozik, hogy az adományokat, az Úr Jézust és vele magunkat, az imádság szent angyala vigye fel az égbe és tegye a mennyei oltárra. Elmondhatjuk, hogy ha valahol teljesül az imádság szava, itt feltétlenül teljesül, és minden oltárnál megjelenik az angyal, hogy mennybe vigye áldozatunkat, aminek fejében mi mennyei áldással telünk el.

 
Imádság az elfogadásért ("Unde et mémores")
 
P: Unde et mémores, Dómine,
nos servi tui, sed et plebs tua sancta,
ejústdem Christi Fílii tui Dómini nostri
tam beátae passiónis necnon
et ab ínferis resurrectiónis,
sed et in caelos gloriósae ascensiónis:
offérimus praeclárae majestáti tuae de tuis donis,
ac datis hóstiam + puram, hóstiam + sanctam, hóstiam + immaculátem,
Panem + sanctum vitae aetérnae,
et Cálicem + salútis perpétuae.
P: Megemlékezünk ezért, Istenünk,
mi, a te szolgáid, és a te szent néped,
Fiadnak, Krisztus Urunknak
áldott szenvedéséről,
a halálból való feltámadásáról,
dicsőséges mennybemeneteléről,
és ajándékaidból felajánljuk magasztos Fölségednek
ezt a † tiszta, † szent
és † szeplőtelen áldozati adományt:
az örök élet † szent kenyerét
és az örök † üdvösség kelyhét.
 
[Kitárt karokkal így folytatja:]
 
P: Supra qua propítio ac
seréno vultu respícere dignéris:
et accépta habére,
sícuti accépta habére dignátus
es múnera púeri tui justi Abel,
et sacrifícium Patriárcha nostri Abraha:
et quod tibi
óbtulit summus sacérdos tuus Melchísedech,
sanctum sacrifícium, immaculátam hóstiam.
P: Nézd kegyes
és derűs tekintettel,
és fogadd el,
amint kegyesen elfogadtad
igaz szolgádnak, Ábelnek ajándékát,
ősatyánknak, Ábrahámnak áldozatát,
és azt a szent és szeplőtelen áldozati adományt,
amelyet főpapod, Melkizedek
mutatott be neked.
 
Imádság a mennybevételért
 
[Mélyen meghajolva, összetett kezeit az oltárra helyezve mondja:]
 
P: Súpplices te rogámus, omnípotens Deus:
jube hac perférri per manus sancti Angeli tui
in sublíme altáre tuum,
in conspéctu divína majestátis tua:
ut quotquot ex hac altáris participatióne sacrosánctum Fíii tui,
Cor+pus, et Sán+guinem sumpsérimus,
omni benedictióne calésti
et grátia repleámur.
Per eúndem Christum Dóminum nostrum. Amen.
P: Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk,
parancsolj szent angyalodnak
vigye áldozatunkat mennyei oltárodra
isteni Fölséged színe elé,
hogy mi, akik erről az oltárról részesülünk
Fiad
szentséges + testében és + vérében,
Minden mennyei áldással és
kegyelemmel elteljünk.
Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
 
Megemlékezés a holtakról
 
[A pap kitárja kezeit és megemlékezik az elhunytakról, akikért imádkozni szándékozik. Itt az idő, hogy imádkozzál lélekben elhunyt őseidért és barátaidért:]
 
P: Meménto étiam, Dómine,
famulórum famularúmque tuárum N . . . et N . . .
qui nos pracessérunt cum signo fídei,
et dórmiunt in somno pacis.
Ipsis, Dómine,
et ómnnibus in Christo quiescéntibus,
locum refrigérii, lucis et pacis,
ut indúlgeas, deprecámur.
Per eúndem Christum Dóminum nostrum. Amen.
P: Emlékezzél meg, Urunk,
N. És N. szolgáidról,
akik a hit jelével előttünk távoztak el,
és a béke álmát alusszák.
Kérünk, Urunk, hogy nekik
és minden Krisztusban elhunyt hívőnek
a megenyhülés, a világosság és a béke
helyét megadjad.
Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
 
Megemlékezés magunkról
 
[Mellét verve az első három szót hangosan mondja, a nyílvános megalázkodás és töredelem jeleként, majd csendben folytatja.]
 
P: Nobis quoque peccatóribus fámulis tuis,
de multitúdine miseratiónum tuárum sperántibus,
partem áliquam,
et societátem donáre dignéris,
cum tuis sanctis Apóstolis et Martýribus:
cum Joánne, Stéphano, Matthía, Bárnaba,
Ignátio, Alexándro, Marcellíno, Petro,
Felicitáte, Perpétua, Agatha, Lúcia,
Agnéte, Cacília, Anastásia,
et ómnibus Sanctis tuis:
intra quorum nos consórtium,
non astimátor mériti,
sed vénia, quasumus, largítor admítte.
Per Christum Dóminum nostrum.
P: Nekünk is, bűnös szolgáidnak,
akik irgalmad bőségében bizakodunk,
adj kegyesen szerény részt
és közösséget
szent apostolaiddal és vértanúiddal:
Jánossal, Istvánnal, Mátyással, Barnabással
Ignáccal, Sándorral, Marcellinnal, Péterrel,
Felicitásszal, Perpétuával, ágotával, Lúciával,
ágnessel, Cecíliával, Anasztáziával,
és minden szenteddel;
akiknek társaságába,
bár meg nem érdemeljük,
kérünk, irgalmadból mégis bocsáss be minket. Krisztus Urunk által.
Per quem hac ómnia, Dómine,
semper bona creas, sanctí+ficas,
viví+ficas, bene+dícas, et prastas nobis.
Aki által Urunk, te mindezeket a javakat mindenkor teremted, meg+szenteled,
+ élteted, meg+áldod és nekünk adod.
 
 

Záró dicsőítés

 
[A pap leveszi a köpenyt (palla) a Kehelyről, térdet hajt, az Ostyát jobbjába veszi, míg baljával a Kelyhet tartja, az Ostyával háromszor keresztet vet a Kehely fölött, azután kétszer önmaga és a kehely között, miközben a Szentháromságnak ünnepélyes dicséretét mondja, melyet lezárván egy nagy "Ámen"-nel befejezzük a Misekánont.]
 
P: Per ip+sum, et cum ip+so, et in ip+so,
est tibi Deo Patri + omnipoténti,
in unitáte Spíritus + Sancti,
omnis honor, et glória.
P: Ő+általa, Ő+vele és Ő+benne
a Tiéd, mindenható + Atyaisten,
a Szent+ lélekkel egységben
minden tisztelet és dicsőség
 
[A pap leteszi az Ostyát, a kelyhet befödi, térdet hajt, felkel és érthető hangon mondja (énekli):]
 
P: Per ómnia sacula saculórum. P: Mindörökkön örökké!
M: Amen. M: Ámen.
 
(Felállunk.
Ha viola vagy fekete színben mondott mise van, akkor térdelve maradunk.)
 
 

Szentáldozás

 
P: Orémus.
Pracéptis salutáribus móniti,
et divína institutióne formáti, audémus dícere:
P: Könyörögjünk.
Üdvös parancsolatok késztetésére
és isteni tanítással kioktatva merjük mondani:
 
 

Miatyánk

 
[A pap az Oremus felszólítás utáni rövid bevezető után kezét kitárva, tekintetét a Szentségre irányozva elmondja vagy elénekli a Miatyánkot, mégpedig egyedül, a hívek csak a Miatyánk utolsó kérését mondják.]
 
P: Pater noster, qui es in calis:
Sanctificétur nomen tuum:
Advéniat regnum tuum:
Fiat volúntas tua,
sicut in calo,
et in terra.
Panem nostrum quotidiánum
da nobis hódie:
Et dimítte nobis débita nostra,
sicut et nos dimíttimus
debitóribus nostris.
Et ne nos indúcas in tentatiónem.
P: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen mennyben,
azonképpen itt a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek.
és ne vígy minket a kísértésbe.
M: Sed líbera nos a malo. M: De szabadíts meg a gonosztól.
P: Amen. P: Ámen.
 
[A pap a mutató és középső ujjai közé veszi a tányért (patena) és csendesen így imádkozik tovább:]
 
P: Líbera nos, quasumus, Dómine,
ab ómnibus malis, pratéritis, praséntibus,
et futúris:
et intercedénte beáta
et gloriósa semper Vírgine
Dei Genitríce María,
cum beátis Apóstolis tuis Petro et Paulo,
atque Andréa,
et ómnibus anctis,
+ da propítius pacem in diébus nostris:
ut ope misericórdia tua adjúti,
et a peccáto simus semper líberi,
et ab omni perturbatióne secúri.
P: Szabadíts meg, kérünk, Urunk,
minden múlt-, jelen-
és jövőbeli gonosztól;
a boldogságos
és dicsőséges, mindenkor Szűz Máriának,
az Isten anyjának,
Szent Péter és Pál,
meg András apostolaidnak
és minden + szentnek közbenjárására,
adj kegyesen békét napjainkban,
hogy irgalmad segítségével
a bűntől mindig mentesek
és minden háborítástól biztosak legyünk.
 
 

Kenyérszegés: a Szentáldozat megtörése (Fractio Panis)

 
[A pap a tányért (patena) az Ostya alá csúsztatja, majd leveszi a kehelykendőt (palla) a Kehelyről, térdet hajt, az Ostyát a Kehely fölött megtöri először kétfelé, s azokat a Kehely fölött tartja, majd a balfeléből letör egy kis darabot (particula), a nagyobb részeket a patena-ra teszi, s eközben ezt imádkozza csendesen, az utolsó szavakat hangosan mondva:]
 
P: Per eúndem Dóminum nostrum
Jesum Christum Fílium tuum,
Qui tecum vivit et regnat
in unitáte Spíritus Sancti Deus,
Per ómni sacula saculorum.
P: Ugyanazon mi Urunk
Jézus Krisztus, a te Fiad által,
ki veled él és uralkodik
a Szentlélek egységében, Isten
mindörökkön örökké.
M: Amen. M: Ámen.
 
[Háromszor keresztet vet a particula-val a Kehely fölött ezen szavak kiséretében:]
 
P: Pax+Dómini
sit + semper vobís +cum.
P: Az Úr + békéje
legyen + veletek + mindenkor!
M: Et cum spíritu tuo. M: És a te lelkeddel!
 
[A particula-t a Kehelybe bocsátja és halkan így szól:]
 
P: Hac commíxtio et consecrátio
Córprois et Sánguinis Dómini nostri Jesu Christi,
fiat accipiéntibus nobis
in vitam atérnam. Amen.
P: A mi Urunk Jézus Krisztus Testének és Vérének
ez az egyesítése és megszentelése
váljék nekünk, kik azt magunkhoz vesszük,
az örök életre. Ámen.
 
[A pap betakarja a Kelyhet, és térdet hajt.]
 
 

Agnus Dei

 
[Az oltáron ott van Isten Báránya. Keresztelő Szent János szavaival mutat rá az Egyház is. A pap mélyen meghajol, és mellkasát háromszor verve (amely elhagyandó gyászmiséken, ui. a pap ezzel jelzi, hogy hite szerint a halál nála is nagyobb). Az éneket a pap kezdi el, és a hívek a kórussal felváltva folytatják, majd mikor befejezték, azonnal letérdelnek.]
(A gyászmisében nem mondja miserere nobis, hanem helyette dona eis requiem /adj nekik nyugodalmat/, és harmadszor hozzáteszi sempiternam /adj nekik örök nyugodalmat/.)
 
P: Agnus Dei,
M: qui tollis peccáta mundi:
miserére nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi:
miserére nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi:
dona nobis pacem.
P: Isten Báránya,
M: ki elveszed a világ bűneit:
irgalmazz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit:
irgalmazz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit:
adj nekünk békét.
 
(Letérdelünk.)
 
 

Szentáldozás előtti imádságok

 

Közvetlen a szentáldozás előtt még három imádságot mond el csendben a pap. Az elsőben a békéért imádkozik, ez gyászmisék alkalmával elhagyandó. Az ünnepélyes nagymisékben a pap ezután megcsókolja az oltárt, mint az Úr Jézus jelképét, majd a diakónusnak továbbadja a békecsókot. Tőle átveszi a szubdiákónus és a segédkezők mindegyike a másiknak átadja (P: Pax tecum. D: Et cum spiritum tuo.). A második imádságban a bűneinkért való bocsánatot, és az életszentséget kérjük, míg a harmadikban a pap a jó áldozás kegyelméért fohászkodik.

 
Imádság a békéért
 
P: Dómine Jesu Christe,
qui dixísti Apóstolis tuis:
Pacem relínquo vobis,
pacem meam do vobis:
ne respícias peccáta mea,
sed fidem Ecclésia tua;
eámque secúndum voluntátem tuam pacificáre
et coadunáre dignéris:
Qui vivis et regnas Deus
per ómnia sacula saculórum. Amen.
P: Uram, Jézus Krisztus,
te azt mondottad apostolaidnak:
békességet hagyok rátok,
az én békémet adom nektek.
Ne bűneimet nézzed,
hanem Egyházad hitét.
Őrizd meg szándékod szerint békében,
és add meg teljes egységét.
Aki élsz és uralkodol, Isten,
mindörökkön örökké. Ámen.
 
Imádság a bűnök bocsánatáért és az életszentségért
 
P: Dómine Jesu Christe, Fili Dei vivi,
qui ex voluntáte Patris,
cooperánte Spíritu Sancto,
per mortem tuam mundum vivificásti:
líbera me
per hoc sacrosánctum Corpus et Sánguinem tuum
ab ómnibus iniquitátibus meis,
et univérsis malis:
et fac me tuis semper inharére mandátis,
et a te numquam separári permíttas:
Qui cum eódem Deo Patre,
et Spíritu Sancto vivis et regnas
Deus in sacula saculórum. Amen.
P: Uram, Jézus Krisztus, az élő Isten Fia,
Te az Atya akaratából
a Szentlélek közreműködésével
halálod által életre keltetted a világot:
szabadíts meg engem
szent Tested és Véred által
minden vétkemtől
és minden bajtól:
add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez
és soha el ne szakadjak tőled:
Ki ugyanazon Atyaistennel
és a Szentlélekkel élsz és uralkodol,
Isten, mindörökkön örökké. Ámen.
 
Imádság a jó áldozás kegyelméért
 
P: Percéptio Córporis tui,
Dómine Jesu Christe,
quod ego indígnus
súmere prasúmo,
non mihi provéniat in judícium
et condemnatiónem:
sed pro tua pietáte prosit mihi
ad tutaméntum mentis et córporis,
et ad medélam percipiéndam:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre
in unitáte Spíritus Sancti
Deus, per ómnia sacula saculórum. Amen.
P: Testednek vétele,
Uram, Jézus Krisztus,
melyet én, méltatlan,
magamhoz venni bátorkodom,
ne váljék ítéletemre
és kárhozatomra,
hanem jóságodból
szolgáljon lelkem és testem oltalmára
és gyógyulására:
Ki élsz és uralkodol az Atyaistennel
és a Szentlélekkel egyetemben,
Isten, mindörökön örökké. Ámen.
 
 

A pap Szentáldozása

 
[Következik maga a szentáldozás, mégpedig először a pap áldozása. A pap két szín alatt áldozik, tehát először a szentostyát veszi magához, majd a szent Vért teljesen a beleejtett ostyarészecskékkel együtt. Mindezt halk imával kíséri, csak a háromszoros Dómine, non sum dignus első szavait mondja emeltebb hangon, amit csengőszó kísér.]

[A pap térdet hajt, kezébe veszi az Ostyát, és mondja:]
 

[Videó a pap Szentáldozásától a Záró áldásig]
 
P: Panem caléstem accípiam,
et nomen Dómini invocábo.
P: A mennyei kenyeret veszem magamhoz
és az Úr nevét hívom segítségül.
 
[Kissé meghajolva, az Ostya mindkét részét balkezének hüvelyk- és mutatóujjával megfogja, jobbjával háromszor megüti mellét és kissé emeltebb hangon háromszor mondja:]
 
P: Dómine, non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
P: Uram, nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
P: Dómine, non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
P: Uram, nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
P: Dómine, non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
P: Uram, nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
 
[Az Ostyával (jobb kezében) keresztet vet a tál (patena) fölött (bal kezében), majd halkan így szól, s magához veszi mélyen meghajolva az Úr Testét:]
 
P: Corpus Dómini nostri Jesu Christi
custódiat ánimam meam in vitam atérnam.
Amen.
P: A mi Urunk Jézus Krisztus Teste
őrizze meg lelkemet az örök életre.
Ámen.
 
[Mélyen meghajolva magához veszi az Úr Testét, majd kis ideig imádja a Szentséget a tál letétele után. Ha morzsák hullottak volna az Ostyáról, azt összegyűjti a tálra, onnan a Kehelybe bocsátja az előkészületi imádság közben. Leveszi a kehelykendőt (palla), térdet hajt, és halkan így folytatja:]
 
P: Quid retríbuam Dómino pro ómnibus
qua retríbuit mihi?
Cálicem salutáris accípiam,
et nomen Dómini invocábo.
Laudans invocábo Dóminum,
et ab inimícis meis salvus ero.
P: Mit adjak az Úrnak mindazért,
amit nekem adott?
Az üdvösség Kelyhét veszem,
és az Úr nevét hívom segítségül.
Dicsőítvén szólítom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.
 
[A Kehellyel maga előtt keresztet vet, s baljával a Kehely alá tertva a tálat, így szól:]
 
P: Sanguis Dómini nostri Jesu Christi
custódiat ánimam meam in vitam atérnam.
Amen.
P: A mi Urunk Jézus Krisztus Vére
őrizze meg lelkemet az örök életre.
Ámen.
 
[Tisztelettel magához veszi a Szent Vért. Miközben a szent Vért issza, a ministránsok az oltár lépcsőjén meghajolva elkezdik a Confiteort, amit a hívek velük mondanak.]
 

(Ez a Confiteor az 1962-es megújított Misekönyvben már nincsen benne, de el se törölték. Tehát csak ott szerepel ez, ahol korábban eszerint végezték a Szentmisét.)

 
 

A hívek Szentáldozása

 
(A "mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa" szavaknál meghajolunk, és háromszor megverjük a mellünk.)
 
M: Confíteor Deo omnipoténti,
beáta María
semper Vírgini,
beáto Michaéli Archángelo,
beáto Joanni Baptísta,
sanctis Apóstolis Petro et Paulo,
ómnibus Sanctis, et tibi, pater:
quia peccávi nimis
cogitatióne, verbo et ópere:
mea culpa,
mea culpa,
mea máxima culpa.
Ideo precor
beátam Maríam
semper Vírginem,
beátum Michaélem Archángelum,
beátum Joánnem Baptístam,
sanctos Apóstolos Petrum et Paulum,
omnes Sanctos, et te, pater,
oráre pro nobis
ad Dóminum Deum nostrum.
M: Gyónom a mindenható Istenek,
a Boldogságos
mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának,
Szent Mihály főangyalnak,
Keresztelő Szent Jánosnak,
Szent Péter és Pál apostoloknak,
minden szenteknek, és neked, atyám,
hogy szerfölött vétkeztem
gondolattal, szóval és cselekedettel:
én vétkem,
én vétkem,
én igen nagy vétkem!
Kérem ezért
a Boldogságos
mindenkor szeplőtelen szűz Máriát,
Szent Mihály főangyalt,
Keresztelő Szent Jánost,
Szent Péter és Pál apostolokat,
minden szenteket és téged atyám,
hogy imádkozz érettünk
Urunkhoz, Istenünkhöz.
 
[A Confiteor elhangzása után a ministránsok és a hívek meghajolva maradnak a feloldozás végéig. A pap a hívek bűnvallomása után megadja a feloldozást (két imával), amire a hívek mind a kétszer Amen-nel válaszolnak.]
 
P: Misereátur vestri omnípotens Deus,
et dimíssis peccátis vestris,
perdúcat vos ad vitam aetérnam.
P: Irgalmazzon nektek a mindenható Isten,
bocsássa meg bűneiteket,
és vezessen el titeket az örök életre.
M: Amen. M: Ámen.
 
(A pap feloldozó szavaira keresztet vetünk .)
 
P: + Indulgéntiam,
absolutiónem,
et remissiónem peccatórum nostrórum
tríbuat nobis
omnípotens et miséricors Dóminus.
P: + Bűneink bocsánatát,
feloldozását
és elengedését
engedje meg nekünk
a mindenható és irgalmas Úr.
M: Amen. M: Ámen.
 
[A pap térdet hajt, fölemeli az Ostyát, a nép felé fordul, mondván, hogy "Íme az Isten Báránya!" A nép a római százados ugyanazon imádságával felel, amellyel néhány perccel korábban a pap felelt.]
 
P: Ecce Agnus Dei,
ecce qui tollit peccáta mundi.
P: Íme az Isten Báránya!
Íme, aki elveszi a világ bűneit!
 
[A pap (a hívekkel együtt) háromszor mondja, miközben csengő szól:]
 
M: Dómine, [mellet verve] non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
M: Uram, [mellet verve] nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem cska egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
M: Dómine, [mellet verve] non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
M: Uram, [mellet verve] nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem cska egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
M: Dómine, [mellet verve] non sum dignus,
ut intres sub tectum meum:
sed tantum dic verbo,
et sanábitur ánima mea.
M: Uram, [mellet verve] nem vagyok méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
hanem cska egy szóval mondd,
és meggyógyul az én lelkem.
 

Ezután a hívek felállnak és szentáldozáshoz járulnak. A szentostyát (ha van) az áldoztatórácsnál csakis térdelve, nyelvünkre és csendben fogadhatjuk.
Szentáldozáshoz csak az járulhat, aki katolikus, a kegyelem állapotában van (nem túl régen meggyónt, és azóta nem követett el súlyos bűnt), és legalább egy órája nem evett és nem ivott semmit (a gyógyszer, és a hozzávaló víz kivételével).

Ha áldoztatási kendő használatos, tegyük alá a kezünket. Ha lepedő takarja az áldoztatórácsot, tegyed alá kezeidet, de ne érj hozzá. Egyébként imádkozó helyzetben legyenek kezeid, s ne érintsd meg az áldoztatórácsot.

Mikor magunkhoz vesszük az Ostyát, a pap az alább lévő szavakat suttogja, miközben keresztet vet az Ostyával. (Az áldozó nem felel "Ámen"-t.) A legtöbben keresztet vetnek, miután részesültek a Szentáldozásban. Ne rágcsáld az Ostyát, hanem hagyd, hogy szétolvadjon a szádban.

A Szentáldozás fölajánlása egy másik személyért szép közösségi cselekedet egy katolikustól. Pl. egy szeretett személy lelki üdvéért, valaki megtéréséért, bajban lévő barátért stb.

 
P: Corpus Dómini nostri Jesu Christi
custódiat ánimam tuam
in vitam aternam. Amen.
P: A mi Urunk Jézus Krisztus Teste
őrizze meg lelkedet
az örök életre. Ámen.
 

A szentáldozás után a hívek a helyükre mennek, és összeszedetten elmerülnek abban a titokban, amelynek részesei voltak. Az Úr Jézus addig marad bennük, amíg a színek fel nem oldódnak, tehát körülbelül tizenöt percig. Ezalatt a pap elvégzi a befejező szertarásokat.

 
 

Befejező szertartások

 

Leöblítés

 
[A Szentáldozás után a megmaradt Ostyákat a pap a Szövetségsátorba (Tabernaculum) helyezi, majd fogja a Kelyhet, amibe a segédkező bort önt. Megissza, és csendben mondja utána:]
 
P: Quod ore súmpsimus, Dómine,
pura mente capiámus:
et de múnere temporáli
fiat nobis remédium sempitérnum.
P: Add, Urunk, amit szánkkal
magunkhoz vettünk, tiszta szívvel fogadjuk,
és a földi életünkben kapott ajándékod
segítsen bennünket az örök életre.
 
[A pap Kehely fölött tartott ujjaira a szolgálattevő bort és vizet önt. Amíg megtörli, csendben ezt imádkozza:]
 
P: Corpus tuum, Dómine, quod sumpsi,
et Sanguis, quem potávi,
adhareat viscéribus meis:
et prasta; ut in me non remáneat
scélerum mácula,
quem pura et sancta refecérunt
sacraménta:
Qui vivis et regnas in sacula saculorum.
Amen.

P: Tested, Urunk, amit magamhoz vettem,
és Véred, amit ittam,
hassa át bensőmet:
és add, hogy ne maradjon bennem
a bűnnek semmi foltja,
miután a tiszta és szent misztériumok
megújítottak:
Aki élsz és uralkodol mindörökön örökké.
Á ámen.

 
[A pap magához veszi a kehely tartalmát, megtörli a kelyhet, azután letakarja és középre teszi.]
 
 

Communio (áldozási ének)

 
[A Szentleckeoldalról a pap elolvassa az áldozásra való éneket (Communio) a misekönyvből, aztán az oltár közepéhez megy, és mondja:]
 
(Felállunk.)
 
P: Dóminus vobíscum. P: Az Úr legyen veletek!
M: Et cum spíritu tuo. M: És a te lelkeddel!
P: Orémus. P: Könyörögjünk.
 
 

Postcommunio (Áldozás utáni imádság)

 
[Újra a Szentleckeoldalról a pap elolvassa az áldozás utáni imádságokat (postcommunio) a Misekönyvből.]
 
M: Amen. M: Ámen.
 
 

Elbocsátás

 
[A pap az oltár közepéhez megy, megcsókolja az oltárt, a hívek felé fordul és hangosan mondja:]
 
P: Ite, Missa est. P: A Szentmise véget ért, menjetek békével.
M: Deo grátias. M: Istennek legyen hála.
 
Választható elbocsátások:

Ádvent, Hetvenedvasárnap, Nagyböjt alatt:
 
P: Benedicámus Dómino. P: Áldjuk az Urat!
M: Deo Grátias. M: Istennek legyen hála!
 
Húsvét nyolcadában:
 
P: Ite, Missa est.
Alleluia. Alleluia.
P: A Szentmise véget ért, menjetek békével.
Alleluja. Alleluja.
M: Deo grátias. Alleluia. Alleluia. M: Istennek legyen hála. Alleluja. Alleluja.
 
Gyászmiséken:
 
P: Requiéscant in pace. P: Nyugodjon (nyugodjanak) békében.
M: Amen. M: Ámen.
 
 

Záró áldás

 
(Letérdelünk.)
 
[A pap ezután az oltár közepén mélyen meghajolva csendesen imádkozik, majd megcsókolja az Oltárt, megfordul a nép felé, és hangosan megáld minket (az áldás gyászmiséken elmarad).]
 
(Az áldásra keresztet vetünk.)
 
P: Pláceat tibi, sancta Trínitas,
obséquium servitútis mea:
et prasta; ut sacrifícium,
quod óculis tua majestátis
in indígnus óbtuli,
tibi sit acceptábile,
mihíque, et ómnibus,
pro quibus illud óbtuli,
sit, te miseránte, propitiábile.
Per Christum Dóminum nostrum. Amen.
P: Legyen tetszésedre, Szentháromság,
hódoló szolgálatom
és add, hogy az áldozat,
melyet Fölséged színe előtt
én, méltatlan, bemutattam,
neked kedves legyen:
nekem pedig és mindazoknak,
kikért azt bemutattam,
irgalmadból engesztelést szerezzen.
A mi Urunk Krisztus által. Ámen.
P: Benedícat vos
omnípotens Deus,
Pater, + et Fílius, et Spíritus Sanctus.
P: Áldjon meg benneteket
a mindenható Isten:
az Atya + és a Fiú és a Szentlélek.
M: Amen. M: Ámen.
 
 

A záró Evangélium

 
(Felállunk.)
 

[Videó a záró Evangéliumtól a kivonulásig.]
 
[A pap az Evangélium oldalára megy és elmondja János prológusát (Jn 1, 1-14). (A záró Evangélium 1964 óta nem kötelező, de eredete ősrégi szokásra vezethető vissza.)]
 
P: Dóminus vobíscum. P: Az Úr legyen veletek!
M: Et cum spíritu tuo. M: És a te lelkeddel!
P: + Inítium sancti Evangélii
secúndum Joánnem.
P: + A Szent Evangélium kezdete
János szerint.
M: Glória tibi, Dómine.
[homlokukra, ajkukra és mellükre keresztet rajzolunk]
M: Dicsőség neked, Urunk.
[homlokukra, ajkukra és mellükre keresztet rajzolunk]
 
P: In princípio erat Verbum,
et Verbum erat apud Deum,
et Deus erat Verbum.
Hoc erat in princípio apud Deum.
Omnia per ipsum facta sunt:
et sine ipso factum est nihil, quod factum est:
in ipso vita erat,
et vita erat lux hóminum:
et lux in ténebris lucet,
et ténebra eam non comprehendérunt.
P: Kezdetben vala az Ige,
és az Ige Istennél volt,
és Isten volt az Ige.
Ez volt a kezdetben Istennél.
Minden általa lett,
és nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt,
és az élet volt az emberek világossága.
és a világosság a sötétségben világít,
de a sötétség azt föl nem fogta.
Fuit homo missus a Deo,
cui nomen erat Joánnes.
Hic venit in testimónium,
ut testimónium perhibéret de lúmine,
ut omnes créderent per illum.
Non erat ille lux,
sed ut testimónium perhibéret de lúmine.
Volt egy ember, Istentől küldetett,
kinek János volt a neve.
Ez tanúként jött,
hogy tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen benne.
Nem ő volt a világosság,
csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Erat lux vera,
qua illúminat omnem hóminem
veniéntem in hunc mundum.
In mundo erat,
et mundus per ipsum factus est,
et mundus eum non cognóvit.
In própria venit, et sui eum non recepérunt.
Quotquot autem recepérunt eum,
dedit eis potestátem fílios Dei fíeri,
his, qui credunt in nómine ejus:
qui non ex sanguínibus,
neque ex voluntáte carnis,
neque ex voluntáte viri,
sed ex Deo nati sunt.

De volt az igazi világosság,
mely megvilágosít minden embert,
aki a világra jön.
A világban volt,
a világ általa lett,
mégsem ismerte föl őt a világ.
Tulajdonába jött, de övéi őt be nem fogadták.
Mindazoknak azonban, akik befogadták,
hatalmat adott Isten fiává lenni,
azoknak, kik hisznek az ő nevében,
kik nem a vérből,
nem a test akaratából,
hanem Istenből születtek.

 
(Letérdelünk.)
 
ET VERBUM CARO FACTUM EST. ÉS AZ IGE TESTTÉ LŐN.
 
(Felállunk.)
 
...et habitávit in nobis:
et vídimus glóriam ejus,
glóriam quasi Unigéniti a Patre,
plenum grátia et veritátis.
...és közöttünk lakozék.
és láttuk az ő dicsőségét,
mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
telve malaszttal és igazsággal.
M: Deo grátias. M: Istennek legyen hála.
 

A kivonulási himnusz következik, ami alatt a pap elhagyja az Oltárt (Nagymisén). Amint a körmeneti kereszt elhalad, szokásos, hogy meghajlunk (mélyen meghajlunk, vagy fejet hajtunk), keresztet vetünk, és egy csendes fohászt mondunk a papért. Mikor véget ér a himnusz, elhagyhatod a templomot, de a legjobb, ha még maradsz néhány percig, és hálaadó magánimát végzel. Általában a templom bejáratához közel ülők hagyják el először a templomot. Amint elhagyod az ülőhelyedet, az Oltáron lévő Szövetségsátor (Tabernaculum) felé térdet hajtasz, hasonlóan ahhoz, mielőtt ugyanott helyet foglaltál. Mikor elhagyod a templomot, szenteltvizet hintesz magadra, hasonlóan a bejöveteledhez.

 
 

Csendes mise utáni imádságok

 

Ezeket az imádságokat (az utolsó, a Szentséges Szívhez szólót kivéve) összefoglalva "Leó imák"-nak mondjuk, mivel XIII. Leó (1810-1903) pápa rendelte el egy Szentmise utáni látomása alapján, hogy így fejezzenek be minden csendes misét. A Szentséges Szívhez való esdeklést Szent X. Piusz pápa adta hozzá. Ezek az imádságok csak a csendes misék után hangzanak el (bizonyos misetípusok kivételével). 1964 óta nem kötelező.

 
[A pap letérdel az oltár lépcsőjén és a hívekkel együtt elimádkozza az imádságokat.]
 

Ave Maria (Üdvözlégy)

(háromszor)
 
(Letérdelünk.)
 
P: Ave Maria, gratia plena,
Dominus tecum;
benedicta tu in mulieribus,
et benedictus fructus ventris tui, Jesus.
P: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes,
az Úr van Te teveled,
áldott vagy Te az asszonyok között,
és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.
M: Sancta Maria,
Mater Dei,
ora pro nobis peccatoribus,
nunc et in hora mortis nostrae. Amen.
M: Asszonyunk Szüz Mária,
Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk bünösökért,
most és halálunk óráján. Amen.
 
 

Salve Regina

 
M: Salve Regina,
Mater misericordiae,
vita, dulcedo, et spes nostra, salve.
Ad te clamamus,
exsules filii Evae.
Ad te suspiramus gementes flentes
in hac lacrymarum valle.
Eia ergo, Advocata nostra,
illos tuos misericordes oculos
ad nos converte.
Et Jesum,
benedictum fructum ventris tui, nobis,
post hoc exilium, ostende.
O clemens, o pia, o dulcis
Virgo Maria.
M: Üdvözlégy Királynő,
nagy irgalmasság anyja,
élet, édesség, boldog remény, áldunk.
Tehozzád kiáltunk,
Évának számkivetett fiai.
Tehozzád fohászkodunk sóhajtva zokogva,
tehozzád e siralomvölgyben.
Kérünk tehát, kegyes közbenjárónk,
fordítsd felénk mindenkor éber szemedet
üdvösségünkre.
És Jézust,
anyaságod áldott szent gyümölcsét nekünk
e földi út végén mutasd meg.
Ó, áldott, ó, édes, ó, jóságos, szép
Szűz Mária.
P: Ora pro nobis,
sancta Dei Genetrix.
P: Imádkozzál érettünk
Istennek Szent Anyja.
M: Ut digni efficiamur
promissionibus Christi.
M: Hogy méltók lehessünk
Krisztus ígéreteire.
P: Oremus.
Deus, refugium nostrum et virtus,
populum ad te clamantem propitius respice; et intercendente gloriosa
et immaculata Virgine Dei Genetrice Maria,
cum beato Joseph, ejus Sponso,
ac beatis Apostolis tuis Petro et Paulo,
et omnibus Sanctis,
quas pro conversione
peccatorum,
pro libertate et exaltatione
sanctae Matris Ecclesia, preces effundimus,
misericors et benignus exaudi.
Per eumdem Christum Dominum nostrum.
P: Könyörögjünk.
Istenünk, a mi menedékünk és erősségünk,
nézz le kegyesen népedre,
kik Hozzád könyörögnek: a boldogságos
és szeplőtelen Istenszülő Szűz Mária,
tisztaságos jegyese Szent József,
szent apostolaid Péter és Pál,
és minden szentek közbenjárására,
kegyesen és jóságosan halld meg imánkat
a bűnösök megtéréséért,
és Anyaszentegyházunk
megszabadításáért
és fölmagasztalásáért.
Ugyanazon Krisztus Urunk által.
M: Amen. M: Ámen.
 
 

Imádság Szent Mihály Arkangyalhoz

 
M: Sancte Michael Archangele,
defende nos in proelio,
contra nequitiam et insidias diaboli
esto praesidium.
Imperet illi Deus, supplices deprecamur:
tuque, Princeps militiae coelestis,
Satanam aliosque spiritus malignos,
qui ad perditionem animarum pervagantur
in mundo,
divina virtute, in infernum detrude.
Amen.
M: Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket harcainkban:
a sátán gonoszsága és incselkedése ellen
légy oltalmunk.
Parancsoljon neki az Isten, esedezve kérjük;
és te, égi seregek fejedelme,
a sátánt és más gonosz szellemeket,
kik a lelkek veszedelmére törnek
e világon,
Isten erejével taszítsd a kárhozatra.
Ámen.
 
 

A Szentséges Szív segítségül hívása

(Háromszor.)
 
P: Cor Jesu sacratissimum! P: Jézus szentséges Szíve!
M: Miserere nobis! M: Irgalmazz nekünk!
 
[Majd mindannyian felállnak; a pap kivonulása alatt a hívek állva maradnak.]
 
 

* * * * *
Vissza: Bevezető - Vissza: I. rész
* * * * *

Hagyományos szentmisealkalmak

Frissítve: 2015. 03. 16.
A legfrissebb adatokért lásd a Juventutem honlapját.

 

A Szentatya motu propriója alapján Magyarországon kilenc helyen mutatnak be rendszeresen az 1962-es Misekönyv szerint Szentmisét:

Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom (Váci utca 47/b)
Minden vasárnap és parancsolt ünnepen: 12.00 óra. (énekes mise)
A Szent Mihály Laikus Káptalan (CLSMA) szervezésében celebrálja: ft. Kovács Ervin Gellért O.Praem . / ft. Lukács Gábor Imre O.Praem.

Budapest, Belvárosi Ferences-templom (Ferenciek tere 9.)
Páratlan héten, szerdán, 16:45. (csendes mise)
Celebrálja: ft. Kovács Ervin Gellért O.Praem.

Szeged, Felsővárosi Minorita Templom
Minden vasárnap: 15.30 óra.
Celebrálja: ft. Alácsi Ervin János

Kecskemét, Piarista templom
Havonta általában kétszer (időpontok)
Celebrálja: ft. Galaczi Tibor, SchP.

Hódmezővásárhely, Belvárosi Szentháromság Templom
Minden csütörtökön: 18 óra. (csendes mise)
Celebrálja: P. Alácsi Ervin János

Pécs, Pálos Lyceum templom (Király utca 44.)
Minden hónap 3. péntekén: 19:30-kor.
Celebrálja: ft. Cséry Gergő, ft. Simon Gábor, ft. Grujber Zsolt

Vác, Hétkápolnai templom (Derecske dűlő 2.)
Kéthavonta a hónap 3. vasárnapján (énekes mise)
(az időpontról itt lehet tájékozódni)
Celebrálja: ft. Dr. Sztankó Attila, Vác-hétkápolnai expositus káplán

Sümeg, Sarlós Boldogasszony Templom (Szent István tér 7.)
Minden hónap 12-én 18:00 és 21:00 órakor, 13-án 8:00 és 10:00 órakor
Celebrálja: P. Barsi Balázs OFM

Gödöllő, Premontrei Plébánia (Fácán sor 3.)
Minden szombat: 19:00 óra.
Celebrálja: Lukács Gábor Imre O.Praem.

Városlőd, Szent Mihály templom
Minden hétköznap: 18.00 óra (télen 17 órakor) (csendes mise)
Minden szombat: 18.00 óra (télen 17 órakor) (énekes mise)
Celebrálja: ft. Simon Gábor

Sülysáp, Kisboldogasszony templom (Kápolna utca 3.)
Minden hónap második vasárnapja előtti szombat: 19.00 (énekes mise)
Celebrálja: ft. Lukács Gábor Imre O.Praem.

 

Források:

Sancta Missa - Ordo Missae of the Missale Romanum 1962

Fish Eaters: Order of the Mass (Fordításánál segítséget nyújtott: Szász Péter Domonkos)

Általános tudnivalók a Szentmiséről (részletek Dr. Szunyogh Xavér Ferenc misszáléjából), Szent István Társulat, 1933.

A Szentmise (miserend)

Sancta Missa - A hagyományos római mise ("Missa Tridentina") rendje (szerk. Mezei Zsolt), magánkiadás 2007. [a füzet 300 Ft + postaköltségért megrendelhető: mzsvaszar@mail.globonet.hu]

Petró József, A szentmise története, Szent István Társulat, 1931.

Áldjuk az Urat! - Ima- és énekeskönyv a katolikus hívek számára (szerk. Dr. Czapik Gyula egri érsek), Szent István Társulat, 1964.

Megjegyzés: A liturgia latin szövegének nincs hivatalos magyar fordítása. Itt saját belátásom (tetszésem) szerint válogattam össze a magyar szövegeket a különböző fordítások közül, amelyekhez hozzávettem a fenti forrásokon kívül Szász Péter Domonkos fordítását is.)

(Fel)