Bűnösök és botrányok a szent Egyházban

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

827 "Amíg Krisztus »szent, ártatlan, szeplőtelen«, bűnt nem ismert, és csak azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje, addig a bűnösöket is magában foglaló Egyház egyszerre szent és mindig tisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja."[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8; vö. Unitatis redintegratio 3, 6.] Az Egyház minden tagjának, a fölszentelt szolgákat is beleértve, meg kell vallaniuk, hogy bűnösök.[Vö. 1Jn 1,8--10] A bűn konkolya az idők végezetéig mindnyájukban növekszik az Evangélium jó búzája között.[Vö. Mt 13,24--30.] Az Egyház tehát összegyűjti azokat, akiket megragadott Krisztus üdvössége, de még a megszentelődés útján vannak:

Az Egyház "tehát szent, jóllehet tagjai között vannak bűnösök is; mert nincs más élete, mint a kegyelemé; ha ezzel táplálkoznak, tagjai megszentelődnek, ha eltávolodnak tőle, bűnöket és a lélek szennyét vonják magukra, amik akadályozzák az Egyház szentségének sugárzását. Ezért az Egyház szenved és bűnbánatot tart ezekért az ártalmakért, és hatalma van arra, hogy Krisztus vérével és a Szentlélek ajándékával gyermekeit kiszabadítsa belőlük."[VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei 19 (1968)]

853 Az Egyház azonban zarándokútján azt is tapasztalja",mekkora a távolság az általa hirdetett üzenet és azoknak emberi gyarlósága között, akikre az evangélium van bízva".[II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 43.] Isten népe csak a "bűnbánat és a megújulás útján",[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.] "a kereszt szűk ösvényén haladva"[II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes 1.] képes terjeszteni Krisztus országát.[Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio12--20.] "Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel".[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.]

1425 "Megtisztultatok, (...) megszentelődtetek, (...) megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelkében!"(1Kor 6,11). Tudatosítanunk kell, mily nagy Isten ajándéka, amit a keresztény beavatás szentségeiben kaptunk, hogy fölfogjuk, mennyire idegen a bűn attól, aki Krisztust öltötte magára.[Vö. Gal 3,27.] ám Szent János apostol ezt is írja: "Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság" (1Jn 1,8). És maga az Úr tanított bennünket így imádkozni: "Bocsásd meg a mi vétkeinket" (Lk 11,4), egymás elleni vétkeink megbocsátását összekötvén azzal a megbocsátással, amit Isten ad a mi bűneinkre.

1426 A megtérés Krisztushoz, a keresztségből való új születés, a Szentlélek ajándékai, Krisztus táplálékul magunkhoz vett teste és vére bennünket szentté és feddhetetlenné tett "őelőtte" (Ef 1,4), miként maga az Egyház, Krisztus jegyese őelőtte "szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). A keresztény beavatásban kapott új élet azonban sem az emberi természet törékenységét és gyöngeségét, sem a hagyomány által concupiscentiának nevezett bűnre való hajlandóságot nem szüntette meg, s ez utóbbi megmarad a megkereszteltekben, hogy próbára tétessenek a keresztény élet harcában Krisztus kegyelmétől támogatva.[Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515.] Ez a harc a megtérés harca az életszentségért és az örök életért, melyre az Úr szüntelenül hív minket.[Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 16: DS 1545; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 40.]

1427 Jézus a megtérésre hív. E meghívás lényeges része az Ország meghirdetésének: "és betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!" (Mk 1,15) Az Egyház igehirdetésében ez a meghívás elsősorban azokhoz szól, akik még nem ismerik Krisztust és az ő evangéliumát. Így a keresztség az első és alapvető megtérés fő helye. Az evangéliumban való hit és a keresztség által [Vö. ApCsel 2,38.] mond ellen az ember a gonosznak, s nyeri el az üdvösséget, azaz az összes bűnök bocsánatát és az új élet ajándékát.

1428 Krisztus meghívása a megtérésre állandóan visszhangzik tehát a keresztények életében. E második megtérés állandó feladat az egész Egyház számára, mely "bűnösöket foglal magába, egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja".[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.] E megtérésre törekvés nem pusztán emberi tett. A "töredelmes szív"[Vö. Zsolt 51,19.] mozgása ez, melyet a kegyelem vonz és indít,[Vö. Jn 6,44; 12,32.] hogy válaszoljon az irgalmas Isten szeretetére, aki előbb szeretett bennünket.[Vö. 1Jn 4,10.]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

XXII. János: Gloriosam Ecclesiam 14. § (Kr. u. 1318) (DH 911)

Tehát az első tévedés, amely ezeknek a homályos műhelyéből előtör, két egyházat eszel ki. Az egyik a testi, amelyet gazdagság terhel, amelyben túlárad a gazdagság, amelyet bűnök szennyeznek be... A másik a lelki, becsületessége miatt tiszta, erényekkel ékes, amelyet szegénység övez, amelybe csak egyedül ők és társaik tartoznak bele...

XII. Gergely / Konstanzi Zsinat: Husz János tévedései (Kr. u. 1415) (DH 1201; 1203; 1205; 1221)

1. Egyetlen a szent és egyetemes Egyház, amely az eleve elrendeltek összessége. És alább következik: Az egyetemes szent Egyház éppen egy, amiként éppen egy az összes eleve elrendeltek száma.
3. A kárhozatra rendeltek nem részei az Egyháznak, mivel a végén egyetlen rész sem hullik ki belőle, azon oknál fogva, hogy az eleve elrendelésből fakadó szeretet, amely azt egybeköti, nem múlik el [vö. 1Kor 13,8].
5. A kárhozatra rendelt, mégha valamikor a jelen megigazulás szerint a kegyelem állapotában is van, mégis sohasem része a szent Egyháznak; az eleve elrendelt pedig mindig az Egyház tagja marad, bár valamikor kieshet a segítő kegyelemből, de nem az eleve elrendelés kegyelméből.
21. Az eleve elrendelés kegyelme kötelék, amellyel az Egyház teste és bármelyik tagja Krisztushoz, a fejhez kapcsolódik elválaszthatatlanul.

IV. Jenő / Firenzei Zsinat: Az örményekkel való egyesülés "Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1314)

Minden szentség közül első a keresztség, amely a lelki életnek a kapuja. Ezáltal leszünk ugyanis Krisztus tagjai, és válunk az Egyház testévé.

XI. Kelemen: Unigenitus Dei Filius; Pasquer Quesnel janzenista tévedései (Kr. u. 1713) (DH 2408; 2472; 2476; 2478)

8. Nem tartozunk az új szövetséghez, csak, amennyiben ezen új kegyelmében részesülünk, amely véghez viszi bennünk azt, amit Isten parancsol nekünk. - Zsid 8,10
72. A keresztény Egyház ismertetőjegye, hogy egyetemes, vagyis magában foglalja az ég összes angyalát, s a föld és minden idők összes választottját és igaz emberét. - Zsid 12,22-24.
76. Semmi sem tágasabb Isten Egyházánál: mert minden idők minden választottját és igaz emberét magába foglalja. - Ef 2,22
78. Az, aki nem az evangéliumnak megfelelően él vagy az evangéliumban nem hisz, a választott néptől, amelynek előképe a zsidó nép volt, a feje pedig most Jézus Krisztus, elválasztatik. - ApCsel 3,23.

XII. Piusz: Mystici corporis (Kr. u. 1943) (DH 3801-3803)

Semmiképp sem kell azonban azt gondolni, hogy az Egyház testének ez a rendezett, vagy mint mondani szokás, organikus szerkezete csupán a hierarchia fokozataiban merül ki és azáltal határozható meg, vagy pedig, ahogy az ellentétes vélemény tartja, csak karizmatikusokból áll; bár ez utóbbiak, mint csodálatos ajándékok részesei, sohasem fognak az Egyházból hiányozni. ...
... Az Egyház tagjai közé azonban valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem a törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt. "Ugyanis - mondja az Apostol - mi mindnyájan egy Lélekkel egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár pogányok, akár szolgák, akár szabadok" [1Kor 12,13].
Amint ugyanis a keresztények igazi közösségében csak egy test, egy Lélek, egy Úr, egy keresztség van, úgy csakis egy hit lehet [vö. Ef 4,5], ezért azt, aki az Egyházra nem akar hallgatni, az Úr parancsa szerint, pogánynak és vámosnak kell tartani [vö. Mt 18,17]. Ezért azok, kiket a hit vagy a kormányzó hatalom elválaszt, egy és ugyanazon Testben és annak egy isteni Lelkében nem élhetnek.
Nem szabad azt gondolnunk, hogy az Egyház Teste ... e földi vándorlás idején is csupán oly tagokból áll, kik a szentségben kitűnnek, vagy csak azok közössége alkotja azt, akiket Isten eleve örök boldogságra rendelt. ...
Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn olyan, hogy - amint azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi - természeténél fogva leválasztaná az embert az Egyház Testétől. És azokból sem távozik el minden élet, akik, bár vétkükkel a szeretetet és az isteni kegyelmet elvesztették és ezért természetfeletti érdemeket nem szerezhetnek, a hitet és a keresztény reményt azért megtartják, és akiket mennyei fénnyel megvilágosítva a Szentlélek tanácsai és ösztönzései üdvös félelemre indítanak, valamint imára és bűnbánatra serkentenek.

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 21; 43. (Kr. u. 1965) (DH 4321; 4343)

Az Egyház feladata ugyanis, hogy a Szentlélek vezetésével szüntelenül megújulva és megtisztulva megjelenítse és láthatóvá tegye az Atyaistent és az Ő megtestesült Fiát, ami elsősorban az élő és érett hit tanúságtételével érhető el...
...
Noha az Egyház a Szentlélek erejéből mindig megmarad az Úr hűséges jegyesének, és nem szűnt meg az üdvösség jele lenni a világban, nagyon jól tudja, hogy mind klerikus, mind laikus tagjai között [vö. Szt. Ambrus: De virginitate VIII 48] voltak, akik az évszázadok során hűtlenné váltak Isten Lelkéhez. Korunkban is érzi az Egyház, milyen nagy az ellentét az általa hirdetett üzenet és azoknak emberi gyarlóságfa között, akikre az evangélium van bízva. Bárhogyan is ítéli majd meg a történelem ezeket a fogyatékosságokat, tudnunk kell róluk, és elszántan küzdenünk kell ellenük, hogy ne gátolják az evangélium terjedését. Azt is látja az Egyház, hogy a világgal való kapcsolata kimunkálásában neki magának is állandóan érlelődnie kell, fölhasználva az évszázadok tapasztalatait. A Szentlélek által vezetett Anyaszentegyház fáradhatatlanul "megtisztulásra és megújhodásra buzdítja gyermekeit, hogy Krisztus jele egyre tündöklőbben ragyogjon föl az Egyház arcán" [II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 15.]

II. János Pál: A latin-amerikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének dokumentuma (Kr. u. 1979) (DH 4625)

453. A lelkipásztorok figyelmének hiánya és egyéb bonyolult tényezők miat a nép vallásossága bizonyos esetekben a megkopottság és a deformálódás jeleit mutatja: téves valláspótló és visszafejlődést mutató szinkretista jelenségek tapasztalhatók. Ezenkívül pedig helyenként komoly és különös veszélyek gyülekeznek felette, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy a képzelőerőt apokaliptikus hangokkal izgatják. ...
457. Miként az egész Egyházat, úgy a nép vallását is újra meg újra evangelizálni kell. ...

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak rövid kommentárral:

Mt 13,24-30
Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!"

Szégyenletes dolgok mindig léteztek az Egyházban, éppen úgy, ahogy az Egyházon kívül is. Ez nem lehet ok arra, hogy elveszsük a reményt az Egyházban. Isten titokzatos terve szükségessé teszi, hogy a konkoly és a búza fej fej mellett álljon az Egyházban az idők végezetéig, az aratásig. Ekkor majd Isten különválasztja őket.

Mt 13,47-50
Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

Mt 22,8-14
Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Mt 25,14-15. 19. 24-30
úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. ... Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. ... Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 16,18
én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Mt 23,2-3
… "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.

Mt 26,69-72
Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál." De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."
Mk 14,68-70
De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való." Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."
Lk 22,57
De tagadta: "Asszony, nem is ismerem."
Jn 18,25-27
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok." A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben." Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Mk 14,45
Odaérve (Júdás) rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta.

Mt 26,14-16
Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: »Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.

Jn 6,70
Jézus így válaszolt: „Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög.”

Jn 12,4-6
Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.

Júdás hűtlenné vált, és Jézust kiszolgáltatta gyilkosainak. Előtte pedig, mikor még Jézus között éltek, elsikkasztotta az apostolok pénzét. Azonban apostoli hivatala végig megmaradt, és ez nem gyengítette az Egyházat.

Mk 14,50
Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.

Jn 20,24-25
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."

ApCsel 20,17
Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit.
ApCsel 20,28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.
ApCsel 20,30
Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.

ApCsel 15,5
Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: „Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”

Róm 3,3-4
De hogyan? Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem, ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Amint az írás mondja: Hogy igaznak bizonyulj szavadban, s győzz, mikor pörölnek veled.

1Kor 1,2
Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
2Kor 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.

1Kor 3,1-4
Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "én Pállal tartok", a másik meg: "én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?
1Kor 5,1-2
Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel.
1Kor 6,1-8
Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél? Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek. Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt. Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek.
1Kor 11,18-22
Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek. Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
2Kor 11,3-4
Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek.

Pál apostol "Isten korintusi egyházának", a "szenteknek" írt két levelet, akik között számos bűnös cselekedet, gyarlóság, és Krisztushoz méltatlan viselkedés fordult elő. Pál nem mondja, hogy ők nem tartoznak az Egyházhoz, ellenkezőleg. Mindig is voltak bűnösök az Egyházban, de annak szentségét és küldetését soha sem tudták és tudják tönkretenni.

Ef 5,25-27
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.

Gal 2,11-14
Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe. Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?

Gal 5,14-17
Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást! Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.

Gal 5,24-26
Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.

1Tim 5,19
Presbiter ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára.

2Tim 2,13
de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.

2Tim 2,20
Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra.

Jel 2,1
„Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja:
Jel 2,4-5
De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.
Jel 2,8
„A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Jel 2,10
Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.
Jel 2,12
„A pergamoni egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja:
Jel 2,14-16
De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával.
Jel 2,18
„A tiatirai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz és lába, mint a sárgaréz:
Jel 2,20-23
De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből. Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
Jel 3,1
„A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.
Jel 3,2-4
ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek. Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg! De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.
Jel 3,14-19
„A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!

János apostol hét egyháznak ír levelet, és mind a hét egyházban súlyos gondok vannak. Mindegyiknek meg kell térnie ahhoz, hogy elnyerje az igazság koszorúját. Ez így volt mindig, és ma is így van.

Jer 24,1-10
Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba.
Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen. Az Úr akkor így szólt hozzám: "Mit látsz, Jeremiás?" így feleltem: "Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni." Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni. És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek. Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le. Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket. Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam.

1Kir 6-8 fej.

Az Úr az istentisztelet számára egy gondosan összeállított, csodálatos helyet építtet. Néhány nemkatolikus azt gondolja, hogy ez botrányos, és a pénzt inkább a szegényeknek kellene adnia az Egyháznak, mint az Isten Házának. Mondják ezt annak ellenére, hogy megközelítően sincs még egy olyan szervezet a világon, amely több pénzt adna a szegényeknek, mint a Katolikus Egyház. Mi olyan templomokat építünk, amelyeknek szépsége kifejezi, hogy ott Krisztus, a mi Királyunk él a legszentebb Oltáriszentségben.

Mt 26,8-9
Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."
Mk 14,4-5
Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." és szemrehányást tettek az asszonynak.
Jn 12,5
"Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?"

Mt 26,10-11
Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.

Jézus ezzel azt mondja, hogy egyforma kötelességünk megadni számára a tiszteletet és gondoskodni a szegényekről. A hódolat és a felebaráti szeretet kiegyensúlyozott módján.

Jak 3,1-2
Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. Mert sokban vétünk mindnyájan.
1Jn 1,8
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.

Azok, akik magukat tisztának, bűntelennek tartják, és másoknak tulajdonítják csak a bűnöket, saját magukat vezetik félre, és nincs meg bennük az igazság.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 51. 57. 60 (Kr. u. 96)

Bármennyit is vétettünk, vagy az ellenség miatt bármi rosszat is tettünk, mindezek miatt kérjük bocsánatát magunknak; azok pedig, akik a lázongás és a megosztottság vezérei voltak, jobb lenne ha tekintettel lennének a közös reménységre… Jobb, ha az ember megvallja vétkeit, minthogy szívét megkeményítse.
Tanuljatok meg engedelmeskedni, vessétek el magatoktól nyelvetek fennhéjázó és gőgös hencegését, mert jobb az tinéktek, ha Krisztus nyájában kicsiknek és jó hírben állóknak találtattok, minthogy látszatra tündöklésben, de kivetnek benneteket annak reménységéből.

irgalmas és könyörületes,
bocsásd meg törvényszegéseinket,
igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket,
ne említsd fel szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét,
hanem tegyél tisztává minket igazságod tisztításával,
irányítsd lépteinket az igazságosságban
és abban, ami méltányos, hogy szívünk alázatosságában járjunk,
azt tegyük ami szép,
ami előtted tetszésre talál
és vezetőink előtt.

Antióchiai Szent Ignác: Levél Polikárphoz, 1. (Kr. u. 110)

A kegyelemben kérlellek téged, melybe öltöztél, gyorsítsd meg futásodat, ints mindenkit, hogy eljusson az üdvösségre. Nagy gondossággal szerezz érvényt tisztségednek, testileg és lelkileg egyaránt! Legyen gondod az egyesülésre, melynél nincs jobb dolog! Viselj el mindenkit, mint téged az Úr; a szeretetben viselj el mindenkit, ahogyan teszed is! Idődet szüntelenül imában töltsd! Kérj magadnak nagyobb belátást, mint amivel most rendelkezel! Virrassz, mint akinek álmatlan a lelke! Olyan érzülettel beszélj az emberekkel egyenként, ahogyan Isten; tökéletes atlétaként viseld mindenki gyöngeségét! Ahol több munka van, ott több a nyereség is.

Barnabás levele 4. (Kr. u. 135)

Ne vonuljatok magatokba, ne maradjatok egyedül, mintha már megigazultatok volna, hanem egy helyen gyülekezzetek össze, közösen törekedjetek rá, ami a közösségnek hasznos! Az írás mondja ugyanis: „Jaj azoknak, akik bölcsek önmagukban, és okosak önmaguk előtt” (vö. Iz 5,21)… Vigyázzunk, nehogy bűneinkben elszunyókáljunk választottakként, és a gonoszság fejedelme hatalmat nyerjen felettünk, s eltaszítson bennünket az Úr királyságától! … Az Úr azért vállalta testének romlásra való átadását, hogy mi a bűnbocsánatban megszentelődjünk, mely a vérében való meghintésben áll.

Szent Polikárp: Levél a filippiekhez, 6. (Kr. u. 150 körül)

A presbiterek pedig legyenek készségesek... Nagyon bánkódom hát miatta és felesége miatt, testvérek, akiknek bárcsak megadná az Úr az igazi megtérést (vö. 2Tim 2,25). Józanok legyetek tehát ezen a téren is, (vö. 2Tessz 3,15), az ilyeneket ne tekintsétek ellenségeteknek, hanem mint szenvedő tagokat és megtévedteket hívjátok vissza, hogy egész testetek üdvözüljön. Ha így cselekedtek, önmagatok építését szolgáljtok.

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 7,1; 16,8. (Kr. u. 110-165 között)

Valaki közbevethetné, hogy a keresztények között is akadnak bűnösök. Igaz, sokszor sokakat elítélhetnétek, mikor a vádlottak életét vizsgáljátok, de nem a fentebb említett dolgok (az ateizmus) miatt ítélhetnétek el.

Azokat pedig, akik nem tanítása szerint élnek, nem is lehet keresztényeknek tartani, még ha szájjal Krisztus tanítását is vallanák, mivel nem azok, akik csupán csak hirdetik, hanem azok üdvözülnek, akik azt meg is teszik.

Római Szent Kelemennek tulajdonított 2. levél a korintusiakhoz, 13,1.3; 19,2-3; 20,1. (Kr. u. 165-173 között)

Testvéreim, egyszer már jussunk el a megtéréshez, figyelmeink a jóra irányuljon, tele vagyunk ugyanis mindenféle tudatlansággal és rosszal. Vessük el magunktól korábbi bűneinket, és ha szívünkből megtérünk, üdvözülünk. Ne legyünk a másik ember iránt hízelgőek, és ne csak a másik ember szemében igyekezzünk megnyerőnek mutatkozni! Az igazságosságnak megfelelően közeledjünk a nem közülünk való emberek felé, nehogy miattunk káromolják a Nevet!
Szájunkból ugyan hallották a pogányok az Isten szavait, mint jó és nagy dolgokat csodálják, de megismerik azt is, hogy cselekedeteink nem méltóak azokhoz a szavakhoz, amelyeket hirdetünk; és innen van az, hogy káromlásra fakadnak mikoron azt mondják: mindez csak mese meg tévedés!
Olykor rosszat teszünk, kételkedéseink, meg a bennünk levő hitetlenség miatt nem látunk tisztán magunkban, elménk elsötétült a hiábavalóságok utáni vágyakozásainkban. Az igazságosság tetteit cselekedjük, hogy majdan üdvösségre jussunk!
Ne zavarja meg elméteket, ha Isten szolgái között látunk olyanokat, akik szükséget szenvednek, és akik igazságtalanság árán gazdagodtak meg. Legyen meg bennünk a hit, testvéreim és nővéreim!

(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Letters and Diaries, XXVIII. 215. (Kr. u. 1877)

Azt állítani, hogy a Gonosz jelenléte az Egyházban annak bizonyítéka, hogy az Egyház nem Istentől ered, azt jelenti, hogy nem hatolunk a dolgok gyökeréig. Ebben az esetben könnyelműen csupán egy nagy és félelmetes valóság felszínével, mint valami különleges és rendkívüli esettel játszogatnánk ahelyett, hogy határozottan fellépnénk magával a ténnyel szemben.

A Gonosz létezése nem tagadható. Ezt a tényt az egész Kinyilatkoztatás nemcsak megengedi, hanem már-már igényli is. Az írás egészén végigvonul a Gonosz elleni küzdelemnek egy olyan érzékeltetése, hogy az szinte létalapja a Kinyilatkoztatásnak. A Gonosz nélkül ugyanis a Kinyilatkoztatás szükségtelen lett volna. Az Egyház próbatételeit és kudarcait a Szentírás mintegy előfeltételezi. Természetesen azt az időt is megjövendöli, melyben az igazság győzedelmeskedik. Ezt az időt azonban egyedül csak Isten ismeri.

(Fel)