A látható Egyház
|
Ti vagytok a világ világossága.
A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
(Mt 5,14)
Ő némelyeket apostollá, másokat
prófétává, ismét másokat
evangélistává, pásztorrá és
tanítóvá tett,
hogy szolgálatuk
betöltésére neveljék a szenteket,
és fölépítsék
Krisztus testét.
(Ef 4,11-12)
|
Mi a probléma?
Mit mond erről az Egyház?
A
Katolikus
Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Mit mond erről a Biblia?
Az
Egyház tanúságtétele
Az
Egyházhoz
való kötődés és összetartozás
Az
Egyházból való (hivatali)
kiközösítés lehetősége
Az Egyház
alapja és struktúrája
Krisztus
Teste
Mit mondanak erről az
ókeresztény írók?
Az
igaz
Egyházat katolikusnak hívják
Az
Egyház látható és egy
Mit mondanak erről mások?
Az
Egyház látható és egy
Mi
a probléma?
(Top)
Mit mond erről az
Egyház?
A Katolikus Egyház nem tanítja
azt, hogy csak látható
Egyház
van. Ez ugyanolyan abszurd tanítás lenne, mint az,
amelyik az Egyházat
valamiféle rejtőzködő, és láthatatlan
formában képzeli el.
Az Egyház láthatósága szorosan
összefügg az Egyház egységével,
hierarchikus felépítésével,
katolicitásával, amelybe beletartozik az Egyházban
jelenlévő bűnösök
„tolerálása” is. A Niceai hitvallásban
kifejtett meghatározás, ti. hogy az Egyház egy,
szent, katolikus és apostoli, egyedül a Katolikus
Egyházban áll fenn. De először a
láthatóságot vegyük át, s
nézzük meg, hogy mit mond erről az Egyház, a Szentírás és az
ókeresztény Egyházatyák!
A
Katolikus Egyház
Katekizmusa
771 "Az egyetlen
közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a
hit, a remény és a szeretet
közösségét ezen
a földön látható szervezetként
alapította és tartja fönn szüntelen, s
általa árasztja mindenkire az igazságot és
a kegyelmet." Az Egyház
egyszerre:
-- "hierarchikus
szervezettel
ellátott társaság és Krisztus misztikus
teste";
--
"látható
gyülekezet és lelki közösség";
--
"földi Egyház
és mennyei javakban bővelkedő egyház".
Ezek a
dimenziók
együtt alkotnak "emberi és isteni elemekből
álló, egyetlen összetett valóságot''.[II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.]
Az
Egyház "sajátos természete, hogy egyszerre emberi
és isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan
javakban gazdag,
buzgón tevékenykedik és elmerül a
szemlélődésben, jelen van a világban,
és mégis zarándok; de úgy, hogy benne az emberi az
istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a
szemlélődésre, a jelenvaló a
jövendő örök hazára irányul
és annak van
alárendelve." [II.
Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 2.]
"Ó,
alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre
Kedár sátra és Isten szentélye; földi
lakás és mennyei palota;
vályogház és
királyi udvar; a halál teste és a fény
temploma; a gőgösöktől megvetett és
Krisztus menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem
leányai: aki, bár a hosszú
számkivetés fáradalma és szenvedése
miatt sápadt, égi szépségtől
ékes." [Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14]
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
XIII. Leó: Satis cognitum. (Kr. u.
1896) (DH 3300-3301)
„Az Egyház, ha
azt a
végső célt, amire törekszik, és a
szentséget eszközlő legközelebbi okokat
nézzük, valójában szellemi; ha azonban azokat
a személyeket
vizsgáljuk, akikből áll, és azokat a dolgokat,
amelyek a szellemi adományokhoz elvezetnek, külső és
szükségszerűen látható… Ebből az okból nevezi a
Szentírás az Egyházat oly gyakran mind testnek,
mind „Krisztus testének”: „Ti pedig Krisztus teste vagytok”
(1Kor 12,27). Mivel az Egyház test, szemmel
látható; mivel pedig Krisztusé, tevékeny
és erőteljes, eleven test, hiszen Krisztus óvja és
tartja fenn. … Amiként azonban az élőlényekben az
életelv titkos, és teljesen el van rejtve, a tagok
mozgása és cselekvése azt mégis jelzi
és megmutatja, úgy az Egyházban is azokban a
dolgokban nyilvánul meg világosan a
természetfölötti életelv, amelyekre
ösztönöz. … Az, hogy
Jézus Krisztus Egyháza a kettő (látható
vagy láthatatlan) közül csak az egyik is lehetne,
ugyanolyan ellentmondás, mintha az ember csak testből vagy csak
lélekből állna. E kettő összeszövődése
és összekapcsolása a valódi Egyház
számára mindenképpen szükséges,
éppen úgy, ahogy a lélek és a test szoros
összekapcsolódása az emberi természethez.
Az Egyház nem valami halott dolog, hanem Krisztus
természetfölötti élettel bíró
Teste. Ahogy Krisztus, Fejünk és mintaképünk
sem egész, ha benne vagy csak a látható emberi
természetet, … vagy csak a láthatatlan isteni
természetet tekintjük, …. De a két
természetben, és két természetből
részint láthatóan, részint
láthatatlanul egyetlen; így misztikus teste is csak
azért az igazi Egyház, mert látható
részei erőt és életet a
természetfölötti ajándékokból
és azon többi dologból vesznek, amelyekből
önmagukra jellemző lételemük és
természetük kivirágzik.”
(Top)
Mit mond erről a
Biblia?
Az Egyház
tanúságtétele
Mt
5,14
Ti vagytok a világ
világossága. A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
Jézus az apostolokat, azaz az Egyházat egy
hegyre épült városhoz hasonlítja. Ez a
kép összeférhetetlen azzal az elgondolással,
hogy az Egyház láthatatlan. Az Egyház, e
kép szerint is, egységes, látható és
egyetemes közösség, amelyet nem lehet elrejteni,
hiszen benne él a világban, és
tanúságot tesz Isten uralmáról, sőt ez
kötelessége is.
Mt 10,27
Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok
el fényes nappal, és amit a fületekbe
súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!
Lk 12,8
Mondom nektek, hogy aki
tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt
majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai
előtt.
Róm 10,9-10
Ha tehát száddal vallod,
hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy
Isten feltámasztotta a halálból,
üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis
megigazulásra, a szájjal való
megvallás pedig üdvösségre szolgál.
1Tessz 1,8
Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is
csupán Macedóniában és
Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt
ismeretes lett, ezért nem is kell róla
beszélnünk.
(Top)
Az Egyházhoz
való
kötődés, és összetartozás
Azonban az igehirdetés,
Krisztust Istenként
való megvallása nem valamiféle
individuális, egyéni dolog volt, amit csak a
megvallás tárgya és tartalma kötött
össze, hanem szervezeti hatalom és egység
állt mögötte, ami először gyülekezetekbe
fonta a tagokat, majd a gyülekezeteket egy katolikus (egyetemes)
Egyházba tömörítette. Szent Pál sem
valamiféle „magányos farkasként” hirdette Krisztus
örömhírét, hanem szorosan
összekapcsolódott és hozzárendelődött a
többi helyi egyházhoz, és legfőképpen az
akkori főegyházhoz, Jeruzsálemhez. Szent Pál
miután kinyilatkoztatást kapott Jézustól
és megtért, elfogadta az Egyház hatalmát
és fennhatóságát, és nem csak egy
lelki (láthatatlan) egységet és
összetartozást keresett.
ApCsel 9,5-6
Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az
folytatta: "Én vagyok Jézus, akit te
üldözöl. De állj fel és menj a
városba, ott majd megmondják neked, mit kell
tenned."
ApCsel
9,17
Ananiás elment, betért a házba,
és e szavakkal tette rá kezét:
"Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki
megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed
világát, és eltelj a Szentlélekkel."
ApCsel
9,26-28
Amikor Jeruzsálembe ért, a
tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind
féltek tőle, nem hitték el, hogy
tanítvánnyá lett. Végül
Barnabás mégis maga mellé vette,
és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy
látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen
bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. Ezentúl velük
járt-kelt
Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az
Úr nevében.
ApCsel 13,2-3
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották
és böjtöltek, így szólt hozzájuk
a Szentlélek: "Rendeljétek nekem
Barnabást és Sault arra a munkára,
amelyet szántam nekik!" Erre böjtöt tartottak, majd rájuk
tették kezüket, és útnak
bocsátották őket.
ApCsel 14,26
Innét Antióchiába
hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe
ajánlva annak a feladatnak a
teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek
is.
ApCsel 14,27
Mihelyt megérkeztek, összehívták
az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az
Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is
kitárta a hit kapuját.
ApCsel 15,22
Erre az apostolok, a presbiterek és az
egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak
maguk közül néhány férfit, és
Pállal és Barnabással elküldjék
őket Antióchiába, mégpedig
Júdást, másik nevén Barszabbászt,
meg Szilást, akik a testvérek között vezető
szerepet vittek.
Gal 1,18
Három év múltán
azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem
Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.
Gal
2,1-2
Tizennégy évvel később
Barnabás kíséretében ismét
fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem.
Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem
velük, a tekintélyesekkel külön is, az
evangéliumot, amelyet a pogányok
között hirdetek, nehogy hiába
fáradozzam, s addigi fáradozásom is
hiábavaló legyen.
Gal 2,9-10
Amikor Jakab, Kéfás és
János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték
az osztályrészemül jutott kegyelmet, az
egyetértés jeléül kezüket
nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi
apostolkodjunk a pogányok, ők meg a
körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk
a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
Tehát Pál, akinek pedig Krisztus külön is
adott
kinyilatkoztatást, és lelki, hit- és
tudásbeli nagyságát senki sem kérdőjelezi
meg, csatlakozott a többi testvérhez,
tanítványhoz, azaz az Egyházhoz, általuk
keresztelkedett meg, általuk kapta meg a Szentlelket,
összeegyeztette velük tanítását, azok
feladatot, tisztséget, kiküldetést adtak neki, amit
ő elfogadott és teljesített is. Az Egyházzal nem
kizárólag lelki egységben volt, nem ment a maga
feje után, hanem teljes egészében
fizikálisan, látható módon csatlakozott a
látható egyházhoz.
(Top)
Az Egyházból
való (hivatali)
kiközösítés lehetősége
Mt 16,19
Neked adom a
mennyek országa kulcsait. Amit
megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz
kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is
fel lesz oldva."
Mt 18,17-18
Ha ezekre sem hallgat,
jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem
hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön,
a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön,
a mennyben is fel lesz oldva.
Az oldás és kötés hatalma
szintén csak úgy magyarázható, ha az
Egyház egy látható, földi
közösség, hiszen csak így lehet
értelmezni ezt a hatalmat. Ezt hangsúlyozza a
szentírási szöveg is: amit a földön megköttök
vagy feloldatok, az úgy lesz a mennyben is. Ha az Egyház
egy láthatatlan lelki közösség lenne, akkor
lehetetlenné válna Jézus eme
ígérete. Lehetetlen lenne az Egyháznak
bárkinek is valamit megkötnie, vagy feloldania. Ha az
Egyház lényege csak láthatatlan, akkor
bárminemű fegyelmezés, vagy kizárás
lehetetlenné válik, vagy egyedül Isten által
lenne lehetséges, úgy, hogy a kegyelmi kapcsolat
megromlik, vagy megszűnik. Azonban a Bibliában szereplő
Egyházban, amit maga Jézus alapított, nem
így volt. Itt ugyanis jelen volt az egyházi
fegyelmezés, és a kizárás, azaz a
kiközösítés is (lásd a fenti
idézetet is).
1Kor
5,1-5
Egyébként az a hír járja,
hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig
olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy
tudniillik valaki apja feleségével él. S ti
még kérkedtek, ahelyett, hogy
bánkódnátok, és kizárnátok
magatok közül, aki effélét művel.
Én ugyan testileg távol, de lélekben közel,
mintha közöttetek volnék, már
ítéletet mondtam afölött, aki
így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében
egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk
Jézus hatalmával, adjuk át az ilyet a
sátánnak testének
romlására, hogy lelke üdvözüljön az
Úr napján.
2Kor
2,5-6
Ha valaki szomorúságot okozott nekem,
nem annyira nekem okozta, hanem - hogy ne túlozzak - bizonyos
fokig mindnyájatoknak. De elég neki a büntetés,
amellyel a többség sújtotta.
2Tessz 3,6
Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk
nektek, testvérek, kerüljetek minden
olyan testvért, aki kifogásolható módon
él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott
hagyományhoz.
1Tim 1,19-20
Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán
a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s
ezért a hitben hajótörést szenvedtek.
Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket
átadtam a sátánnak, hadd tanulják
meg, hogy ne káromkodjanak.
2Tim 4,14-15
Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az
Úr megfizet majd neki tettei szerint. Te is
óvakodj tőle, nagyon ellene szegül
tanításunknak.
3Jn
1,10
Ezért ha majd megérkezem, szóba
hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt
még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be
a testvéreket, másfelől azokat, akik erre
hajlandók volnának, megakadályozza benne,
és kitiltja az egyházból.
Az Egyházra azonban nem volt
jellemző a
bűnösök kitaszítása, csak abban az esetben, ha
az a hit torzulásához vezetett. A bűnösök
jelenléte az egyházi közösségekben
természetes volt, s az irántuk tanúsított
türelem volt a mérvadó. Ez a viszonyulás is a
láthatóságot tanúsítja. A bűnös
ember is része a látható Egyháznak, abban
az esetben is, ha ők megszakították a kegyelmi
kapcsolatot a láthatatlan egyházzal. Ezzel majd a Bűnös
Egyház című részben foglalkozok.
Az Egyház alapja
és
struktúrája
A láthatóság további
bizonyítéka az Egyház
struktúrájából következik. Az
Egyház felépítése ugyanis hierarchikus volt
már az Újszövetség idejében, azaz
kezdetektől is. „Hivatalvezetők”, különböző „rangok”
és szerepek voltak jelen az Egyházban. Nem a hitre, vagy
a kegyelmi hatásra alapul az Egyház, ahogy azt a
láthatatlan Egyház fogalmából
következne, hanem Jézus Krisztus által
kiválasztott emberekre épül fel az Egyház
épülete. Tehát maga az alap is
látható, így ebből
következésképp maga az épület is
láthatónak kell lennie. (Erről bővebben lásd:
A hierarchikus Egyház
című részt.)
Mk 3,14
Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele
legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.
ApCsel
14,23
Az egyházak élére
(kézrátétellel) elöljárókat
rendeltek, és imádkozva, böjtölve az
Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.
Ef 2,20
Apostolokra és prófétákra
alapozott
épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus
Jézus.
Jel 21,14
A város falának tizenkét
alapköve volt, rajtuk a
Bárány tizenkét apostolának tizenkét
neve.
(Top)
Krisztus teste
1Kor
12,27
Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
Ef
1,22-23
Mindent lába alá vetett, őt magát
meg mindenek fölött az egész Egyház
fejévé tette: ez az ő teste és a
teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ef 5,23-32
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus
feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak,
az asszony is mindenben férjének. Férfiak,
szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az
Egyházat, és feláldozta magát érte,
hogy a keresztségben szavával megtisztítva
megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat,
amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle
nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is
köteles szeretni feleségét, mint saját
testét. Aki feleségét szereti, önmagát
szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem
táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az
Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének.
"Ezért az ember elhagyja apját, anyját,
feleségével tart, és a kettő egy test lesz." Nagy
titok ez, én Krisztusra és az Egyházra
vonatkoztatom.
Kol 1,18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az
elsőszülött a halottak közül, hogy övé
legyen az elsőség mindenben.
Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és
testemben kiegészítem, ami Krisztus
szenvedéséből hiányzik, testének,
az Egyháznak javára.
A fenti idézetekben Szent Pál
az
Egyházat Krisztus testeként azonosítja. Ha
Pál úgy gondolta volna, hogy az Egyház egy
láthatatlan valóság, akkor azt Krisztus
lelkével kellett volna azonosítania, ami szintén
láthatatlan, de ő a testhez hasonlította, ami azonban
látható. Ez a test még nem végleges, majd
csak a beteljesüléskor alakul ki
teljességében, ahogy Krisztus teste is a
feltámadáskor vált azzá, és addig
építenünk kell az igehirdetés, az
evangelizálás és magunk „keresztre
feszítése” által:
Ef
4,11-12
Ő némelyeket apostollá, másokat
prófétává, ismét másokat
evangélistává, pásztorrá és
tanítóvá tett, hogy szolgálatuk
betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék
Krisztus testét
Tehát Krisztus testét, azaz az
Egyházat
az apostolok, az evangélisták, a pásztorok
és a tanítók építik fel, akiknek
szolgálata révén a hívők beléphetnek
ebbe a testbe a keresztség során, majd egyek maradnak
ebben a testben az Eucharisztia vételével:
1Kor
12,13
Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy
testté lettünk a keresztséggel:
akár zsidók, akár pogányok, akár
rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy
Lélek itatott át.
1Kor
10,17
Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test
vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből
részesülünk.
A fenti két idézet mutatja meg
legteljesebben
a Katolikus Egyház tanítását.
Létezik egy láthatatlan Egyház és egy
látható. Ezekbe a keresztség révén
kapcsolódunk be: a kegyelem révén, a Lélek
által részeseivé válunk Krisztus misztikus
testének, a láthatatlan Egyháznak, ám a
látható, Egyház tagjaivá is leszünk.
Mivel a keresztség szentsége eltörölhetetlen
jegyet ad (ezt a protestánsok java része is vallja),
amikor a bűn által megszakad ez a kegyelmi, láthatatlan
kapcsolat, a látható egyházi kapcsolat megmarad. A
kegyelem elvesztése miatt ugyan a láthatatlan
Egyházból kieshetünk, de nem a
láthatóból. Ahogy a keresztség
felvételét, tehát a krisztusi láthatatlan
Egyházba való kapcsolódás
feltételét, a látható Egyház hirdeti
és nyújtja az azt kérőknek, úgy a kegyelem
elvesztése után ismét ez a látható
Egyház teszi lehetővé a láthatatlan
Egyházba való visszatérést, a
megbocsátás, majd a mennyei kenyér
szentségségének
kiszolgáltatásával. A keresztség és
a kenyér a látható Egyház Isten
által neki rendelt eszköze, amellyel megnyitja a kaput a
mennyei közösségbe. Így a földi,
látható Egyház a mennyei, láthatatlan
Egyház jele, méghozzá valóságosan
létező jele.
(Top)
Mit
mondanak erről az
ókeresztény írók?
Az igaz Egyházat katolikusnak hívják
(További idézetek várhatók a
Muratori
tekercsről, Szent Ireneusztól, Alexandriai Szent Kelementől, Szent Cipriántól,
Szent Ágostontól, az Efezusi
Zsinattól, Lerins-i Szent Vincétől, a
Khalkédóni Zsinattól)
Antiókhiai Szent
Ignác:
Levél a szmirnaiakhoz, 8,1-2 (Kr.
u. 110 körül)
„Kövessétek
mindannyian a püspököt, ahogyan
Jézus Krisztus
az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az
apostolokat; a diakónusokat úgy
tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A
püspök nélkül semmi olyat ne
tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok
érvényes eucharisztiának,
melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a
püspök megjelenik, ott legyen a
sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a
katolikus egyház.”
Polikárp
vértanúsága, 16,2
(Kr. u. 155)
Az emberek
azon a nagy különbségen kezdtek
csodálkozni, ami a hitetlenek
és
a választottak között van, akiknek egyike volt a
csodálatra méltó Polikárp, a
mi időnk egyik apostoli és prófétai tanára
és a Szmirnában levő katolikus
Egyház püspöke. Minden
szó, amely
elhagyta
ajkát, vagy beteljesült már, vagy be
fog teljesülni.
Tertullianus:
Pergátló kifogás az
eretnekekkel szemben 30,1 (22,30) (Kr.
u. 200)
Hiszen
nyilvánvaló, hogy ők nem voltak olyan
régiek, hanem körülbelül Antoninus
uralkodása alatt éltek, és eleinte a
katolikus
tanításban hittek a római
egyházban az
áldott Eleutherus püspöksége alatt,
amíg
örökösen nyugtalan kíváncsiságuk
miatt, amellyel
megrontották testvéreiket is, ismételten
kivetették őket a közösségből.
A Nikeai
hitvallás (Kr. u. 325)
„Azokat
pedig, akik azt mondják: „volt, amikor nem volt”,
és: „mielőtt született, nem volt”, és: „hogy a
még nem létezők között
teremtetett”, vagy azt mondják, hogy egy másik
hüposztásziszból vagy lényegből
van, vagy teremtetett, vagy megváltozhat vagy elváltozhat
az Isten Fia – ezeket
kiközösíti a katolikus Egyház.”
I.
Nikeai zsinat: Az eretnekek keresztsége (Kr. u. 325)
8. Azokat
illetően, akik magukat „kathari”-nak nevezik, az a
szent és nagy zsinat akarata, hogy ha a
katolikus és
apostoli Egyházhoz vissza
akarnak térni, kapják meg a
kézrátételt, s így a klérusban
megmaradjanak.
Mindenekelőtt azonban írásban kell megvallaniuk, hogy
egyetértenek a katolikus
és apostoli Egfyház tanításaival és
azokat követni fogják: nevezetesen azokkal
is vállalják az egy közösséget, akik
kétszer házasodtak, továbbá azokkal is,
akik az üldözéskor elbotlottak.
19. A
katolikus Egyházhoz
folyamodó pauliánusokról
azt a
határozatot mondták ki, hogy mindenképpen
keresztelkedjenek meg. Ha pedig
közülük egyesek az elmúlt időben a
klérusban voltak, ha éppen tiszta életűnek
és feddhetetlennek mutatkoznak, megkeresztelésük
után a
katolikus Egyház
püspöke szentelje fel őket.
Jeruzsálemi
Szent
Kürillosz: Katekézis. Hitvallás (Kr. u.
350)
Hiszünk… az
egy Szentlélekben, aki
vigasztaló, aki beszélt a próféták
által; és a megtérés egy
keresztségében a bűnök bocsánatára;
és az
egy szent
katolikus Egyházban,
és a test
feltámadásában, és az örök
életben.
Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Katekézis 18,23.26. (Kr.u. 350)
"Tovább kell még beszélnünk amiatt: 'és (hiszek) az egy, szent, katolikus egyházban', amiről igen sokat tudnánk beszélni, de csak röviden tárgyaljuk.
Azért katolikus a neve, mert mindenütt jelen van a földkerekség határaitól határaiig, és mert egyetemesen és hiánytalanul tanítja mindazokat a tételeket, amelyekre az embereknek szüksége van ahhoz, hogy eljussanak a tudásra, akár a látható., akár a láthatatlan, akár a mennyei, akár a földi valóságok tekintetében, hogy az emberi nem alávesse magát a vallásnak, a vezetők és vezetettek egyaránt, a műveltek és képzetlenek ugyanúgy, és hogy egyetemlegesen orvosolja és gyógyítsa a bűnök minden nemét. rendületlenül tartsd meg a hitet az egy, szent, katolikus egyházban, hogy azok mocskos gyülekezeteit elkerüld, mindenkor megmaradj a szent, katolikus egyházban, és benne szüless újjá. Ha különféle városokban jársz, ne csak templomot keress (mert az istentelen eretnekeknek is megvannak a maguk barlangjai, amelyeket templomoknak mernek nevezni), ne csak az után kérdezősködj, hogy hol van a templom, hanem azt érdeklőd meg, hol van a katolikus templom. Mert ez a név sajátosan mindannyiunk ezen szent anyját illeti meg. Ő Urunk, Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fiának Mennyasszonya."
Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Katekézis 18,25. (Kr.u. 350)
"Ugyanerről a szent, katolikus egyházról írja Pál Timóteusnak: 'hogy tudd, miként kell viselkedni Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja' (1Tim 3,15)"
I.
Konstantinápolyi
Zsinat: Hitvallás (Kr.
u. 381)
Hiszek a
Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától [és a Fiútól]
származik, akit éppúgy imádunk és
dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő
szólt
a próféták szavával. Hiszem az egy,
szent,
katolikus és apostoli
Anyaszentegyházat; vallom
az egy keresztséget a
bűnök bocsánatára; várom a
holtak föltámadását és az
eljövendő örök életet. Ámen.
Szent
Ágoston: Az
igaz
vallásról (De vera religione) 7,12
(Kr. u. 390)
Tartanunk kell a
keresztény vallást és
a közösséget azzal az Egyházzal,
amelyik katolikus és amelyiket katolikusnak neveznek, nemcsak a
hozzátartozók,
hanem minden ellenség is. Mert maguk az eretnekek és a
szakadások követői is,
mikor nem a saját híveikkel, hanem
kívülállókkal beszélnek,
akarva-nemakarva
„katolikus”-nak semmi mást nem hívnak, csak a Katolikus
Egyházat. Mert nem
lehet őket megérteni, csak ha ezzel a névvel
különböztetik azt meg, amelyen az
egész földön nevezik.
Szent
Ágoston: A
manicheusok
levele ellen (Contra
Epistulam Manichaei) 4,5; 5,6 (Kr. u. 397)
Ne említsem a színtiszta
bölcsességet, melynek ismeretére kevés lelki
ember
jut el ebben az életben… hogy tehát mellőzzem ezt a
bölcsességet, amelynek
létét a katolikus Egyházban ti nem hiszitek,
van
sok más egyéb, ami nagyon
igazoltan az ő ölében tart engem.
Tart a népek
és nemzetek egyetértése, tart
az a tekintély,
mely kezdetét a csodákban bírja, a remény
táplálja, a szeretet növeli, a
régiség erősíti. Tart magától
Péter apostol székétől kezdődően, akire juhai
legeltetését bízta az Úr
feltámadása után, a papoknak a jelenlegi
püspöki karig
húzódó folytonossága. Tart
végül maga a katolikus név, melyet oly sok
eretnekség közepett nem ok nélkül kapott
egyedül ez az Egyház… A
keresztény név
annyi és oly nagy, igen kedves köteléke méltán
tartja a
hívő embert a katolikus
Egyházban,
még ha értelmünk
lassúsága vagy az élet
érdemtelensége miatt még nem
is mutatja magát teljes nyíltságában az
igazság…
Én
pedig nem
hinnék az Evangéliumnak, ha nem
indítana rá a katolikus Egyház
tekintélye… Ha
tehát igazolni akarod magad, hagyd
az
Evangéliumot. Ha az
Evangéliumhoz tartod magad, én azokhoz tartom magam,
akiknek a parancsára
hittem az Evangéliumnak; s az ő parancsukra neked
egyáltalában nem hiszek.
Szent
Ágoston: En.
in Psalm. 119,9
Mi mást mondunk
mi ama
eretnekeknek, mint hogy:
„Ismerjétek a békét,
szeressétek a békét”? Igazaknak mondjátok
magatokat, de ha igazak lennétek, a
pelyva közt sóhajtoznátok, mint szemek. Mert mivel szemek vannak a
Katolikus
Egyházban és
igaz szemek, azért tűrik el a
pelyvát, amíg a szérűt meg nem
forgatják…
A
katolikus beszéd: nem
szabad feladni az egységet, nem
szabad szétvágni Isten
Egyházát.
Majd megítéli Isten a
rosszakat
és a jókat azután. Ha most nem lehet
a rosszakat a jóktól elválasztani, el kell őket
viselni egy időre: a rosszak
velünk lehetnek a szérűn, nem lehetnek a csűrben. S
talán azok, akik ma
rosszaknak mutatkoznak, holnap jók lesznek; s akik ma
jóságukkal kevélykednek,
holnap rosszaknak találtatnak. Aki tehát
alázatosan elviseli ideiglenesen a
rosszakat, az jut majd el az örök nyugalomra. Ez a szó
katolikus.
Az Egyház látható
és egy
(További idézetek várhatók
Alexandriai
Szent Kelementől, Órigenésztől, Szent
Firmilianustól, Szent Cipriántól,
Lactantiustól, Szent Hilariustól, Jeruzsálemi
Szent Cirilltől, Szent Athanasziosztól, Nagy Szent
Baszileiosztól, Szent Optatustól, Szent
Ágostontól, Aranyszájú Szent
Jánostól, Alexandriai Szent Cirilltől)
Antióchiai
Szent
Ignác: Levél a
magnésziaiakhoz, 6-7. (Kr. u. 110)
Az
említett személyekben
mindnyájatokat szemléltem és szerettem a hitben,
intelek titeket, hogy mindent Isten
egyetértésében
törekedjetek tenni, mert a
püspök Isten helyettese, a presbiterek pedig az apostolok
tanácsa helyét
foglalják el, a számomra oly igen kedves
diakónusokra Jézus Krisztus szolgálata
van bízva, aki
öröktől fogva az
Atyánál
volt, és az idők végén megjelent… Semmi
ne legyen köztetek, ami megoszlást idézne elő, hanem egyesüljetek a
püspökkel
és az elöljárókkal, tekintettel a
romolhatatlanság tanítására és
mintájára.
Ahogyan az Úr sem
tett semmit az Atya nélkül, egy
volt vele, sem egymagában,
sem apostolai által, úgy ne
tegyetek ti se semmit a
püspök és a presbiterek
nélkül; ne próbáljatok semmi olyat tenni, ami
nektek külön jónak látszik, hanem egy legyen az
egybegyűltek imádsága, egy legyen
könyörgése, szelleme, egy a
reménye a szeretetben, a szeplőtelen örömben, mely
Jézus Krisztus, akinél jobb
nincsen. Mindnyájan Isten egy
templomává
tömörüljetek, mint egy áldozati
oltárra, az egy Jézus Krisztusban, aki az
egy
Atyától jött, és az egy Atyánál
volt, s őhozzá tér vissza.
Antióchiai
Szent
Ignác: Levél a
trallészieknek, 2-3. (Kr. u. 110)
Minthogy a
püspöknek úgy engedelmeskedtek,
mint Jézus Krisztusnak,
úgy
tűnik nekem, nem emberi szempontok szerint éltek, hanem
Jézus Krisztus szerint,
aki meghalt értünk, hogy az ő halálában
híve elkerüljétek a halált.
Szükséges
tehát – így is cselekedtek -, hogy a püspök
nélkül ne tegyetek semmit, de a
presbitériumnak is engedelmeskedjetek, mint Jézus
Krisztus – a mi reményünk –
apostolainak,
életformánk legyen Jézus
Krisztus. Jézus
Krisztus
titkai
diakónusainak
is mindenben tetszeni kell mindenkinek, hiszen nem az
étel
és ital szolgái,
hanem Isten egyházának sáfárai.
Óvakodniuk kell minden vétségtől, mint a
tűztől.
A
diakónusokat
hasonlóképpen mindenki úgy
tisztelje, mint Jézus Krisztust,
ahogyan a püspököt is, mert az Atya
képmása, a presbitereket pedig Isten
tanácsaként és az apostolok
testületeként. Nélkülük
nem lehet
egyházról
beszélni.
Antióchiai
Szent
Ignác: Levél a
filadelfiaiakhoz, 2-4. (Kr. u. 110)
Igaz
fény gyermekei (vö. Ef 5,8), kerüljétek
tehát a megosztást, a rossz
tanokat; ahol a pásztor van, oda kövessék őt a juhok
is. Számos hitelt
érdemlőnek látszó farkas akarja ugyanis gonosz
gyönyörrel fogságba ejteni
azokat, akik Istenhez igyekeznek. A
ti egységetekben azonban ne
legyen helyük.
Óvakodjatok az
ártalmas növényektől, melyeket
nem Jézus Krisztus gondozott,
mert azok nem az Atya ültetvényei! Nem azért mondom
ezt,
mert nálatok megoszlást
találtam, ellenkezőleg, tisztaságot. Akik Istenéi
és Jézus Krisztuséi, a
püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az
egyház egységébe, s ők is
Istenéi lesznek,
hogy Jézus Krisztus
szerint
éljenek. Ne hagyjátok
megtéveszteni magatokat testvérek, aki a
szakadárral tart, az nem örökli Isten
országát
(vö. 1Kor 6,9). Aki álnok
szándékban sántikál, nem híve a
szenvedésnek.
Arra
törekedjetek, hogy
eukharisztiátok egy legyen.
Egy ugyanis a
mi Urunk
Jézus Krisztus teste, és egy
a kehely az ő
vérének egységére, egy az
áldozati
oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal
és a diakónusokkal, hogy
Isten
szerint cselekedjétek, amit cselekedtek.
Antiochiai
Szent
Ignác: Levél a
szmirnaiakhoz, 8-9. (Kr. u. 110)
Kövessétek
mindannyian a
püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát,
a
presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a
diakónusokat úgy tiszteljétek,
mint Isten rendelkezését. A püspök
nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az
egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok
érvényes eucharisztiának, melyet a
püspök,
vagy megbízottja végez. Ahol a püspök
megjelenik, ott legyen a sokaság,
ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus
(egyetemes) egyház.
A
püspök nélkül nem lehet sem keresztelni, sem
szeretetlakomát tartani; amit
azonban jóváhagy, az Istennek is tetsző, hogy biztos
és szilárd legyen mindaz,
amit tesztek.
Helyes
egyébként észhez térnünk, hogy
addig forduljunk Istenhez, amíg időnk van
rá. Istent
és a
püspököt ismerni
jó. Aki a püspököt tiszteli, azt Isten is
megbecsüli; aki a püspök tudta nélkül tesz
bármit is, az a Sátánnak szolgál.
Szent
Iréneusz: Az
eretnekek ellen, IV,
26, 2 (Kr. u. 180)*
Ezért akik
az
Egyházban vannak,
engedelmeskedni tartoznak a presbitereknek, azoknak akik – mint
már kimutattam
– az apostoli utódlást birtokolják; azoknak, akik
a püspökség utódjaival együtt
megkapták az igazság biztos adományát,
az
Atya szíves öröméből. Azonban (azzal
is tartoznak) fenntartják
gyanújukat mások
felé, akik elszakadtak a kezdeti
utódlástól, és összegyűlnek
együvé bármely helyen bármiért
(rájuk tekintve)
vagy rendellenes gondolatok eretnekeiként, vagy felfuvalkodott
és öntömjénező szakadárokként,
vagy ezenfelül
képmutatókként, a haszon és a gőg
kedvéért
cselekedvén. Így ezek
mind elhagyták az
igazságot.
Szent
Iréneusz: Az
eretnekek ellen, 5,
20 (Kr. u. 180)*
Igaz
és megbízható az
Egyház üzenete,
mert az
egész világon
az üdvösségnek egy és ugyanazon
útját hirdeti… Azok tehát, akik
elhagyják
az
Egyház igehirdetését,
kétségbe
vonják a szent presbiterek tudását… ezért illő,
hogy elkerüljük tanaikat,
és gondos figyelemmel
legyünk, nehogy valami sérülést
szenvedjünk el tőlük; meneküljünk
az
Egyházhoz, az ő keblén nevelődjünk és az
Úr Írásaival táplálkozzunk.
Ugyanis
az Egyház édenkertként települt ebbe a
világba, ezért mondja az Isten Lelke: „Szabadon ehetsz a
kert minden fájáról”,
azaz az Úr minden Írásából
ehetünk; azonban nem felmagasztosult elmével eszünk,
és nem érintkezünk az eretnek
viszálykodással.
Tertullianus:
Védőbeszéd, 39, 1-4 (Kr. u.
197)
Szándékom
immár, hogy magam teregessem
elő a keresztény közület céljait.
Annak cáfolására, hogy helytelenek volnának
ezek, megmutatom helyességüket az
igazság puszta feltárásával. Egy
testet
alkotunk vallásos meggyőződésünkben,
Istentől eredő erkölcsi fegyelmünkben és
közös reményünk kötelékében.
Gyülekezetbe tömörülünk,
összejöveteleket rendezünk, hogy mintegy
hadsereggé
fejlődve, körülsáncoljuk imáinkkal az Istent.
Kedves az Istennek ez az
erőszakoskodás… Összejövünk az isteni
Írások magyarázatára, ha a mostani idők
állapota valami intelemre vagy emlékezésre
kényszerít. Valóban szent igékkel
tápláljuk hitünket, erősítjük a
reményt, mélyítjük a bizalmat s nem
kevésbé szorosabbra
vonjuk a fegyelmet is a parancsok emlékezetünkbe
való vésésével. Helyet kapnak
itt a buzdítások, a rendreutasítások s az
isteni megrovások. Nagyjelentőségű
ítélkezés is adódik íme, mint
egyesek esetében, akik bizonyosak az Isten
jelenlétéről s a jövendő ítéletnek
megrendítő előítélkezése
történik, ha valaki
oly módon vétkezett, hogy ki kell taszítanunk őt
az ima közösségéből,
összejöveteleinkből és minden szent
érintkezésünkből.
Tertullianus:
Pergátló kifogás az
eretnekekkel szemben, 20. (Kr. u. 200)
Az apostolok –
ez a név küldöttet jelent –
tehát rögtön sorshúzással maguk
mellé vették tizenkettediknek Mátyást
Júdás heylett, a Dávid zsoltárában
levő
jövendölés alapján (vö. ApCsel 1,20; Zsolt
109,8; 69,26) elnyerték a Szentlélek
megígért erejét a csodatevésre és a
prédikálásra. Majd miután
Júdeában
tanúságot tettek Jézus Krisztusba vetett
hitükről, és közösségeket
alapítottak,
elmentek a nagyvilágba, s a nemzeteknek hirdették
ugyanennek a hitnek ugyanezt
a tanítását. Így minden városban
közösséget alapítottak: ezekből a
közösségektől kapták azután és
kapják ma is a hit palántáját és a
tanítás
magvait a többi közösségek, hogy
egyházakká váljanak. Ezért ezeket az
egyházakat is apostolinak tekintjük, mert az apostoli
egyházak sarjai. Ugyanis
minden leszármazottat eredete alapján kell
minősítenünk. Ezért az a sok és nagy
egyház nem más, mint az apostolok által
alapított egyetlen kezdeti egyház,
melyből mindnyájan származnak. Így
mindnyájan eredetiek és mindnyájan
apostoliak, hiszen mind egyetlen egységet alkotnak. Az
egységet tanúsítja a
békecsók kölcsönös megadása, a
„testvér” elnevezés és a
vendégbarátság
igazolása. Ezeket a jogokat
semmi más nem indokola, mint
a hit ugyanazon
titkának egyetlen áthagyományozása.
Tertullianus:
Pergátló kifogás az
eretnekekkel szemben, 22. (Kr. u. 200)
Akik pedig nem
fogadják el ezt az
írást, nem lehetnek a Szentlélektől
valók, hiszen még a tanítványoknak
küldött Szentleket sem képesek felismerni.
De azt
sem
állíthatják, hogy ők az egyház,
hiszen még azt sem tudják kimutatni,
hogy mikor keletkezett ez a test, és mi volt a bölcsője.
Inkább nem
tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy
állításaikat nem tudják bizonyítani,
csakhogy ne kelljen elfogadniuk azokat a szakaszokat is, amelyek
leleplezik
hazugságaikat.
Tertullianus:
Pergátló kifogás az
eretnekekkel szemben, 32. (Kr. u. 200)
Egyébként,
ha egyes
eretnekségek az
apostoli korra merészelik visszavezetni
magukat, hogy azt a látszatot keltsék, hogy az apostolok
hagyományozták át
őket, mivel már az apostolok korában léteztek,
ezt
válaszolhatjuk: mutassák
ki
egyházaik eredetét, sorolják fel kezdettől fogva
egymást követő püspökeiket,
bizonyítsák be, hogy első püspökük elődje
és jótállója valamelyik apostol vagy
olyan apostoli férfiú volt, aki az apostolok mellett
kitartott. Mert az
apostoli egyházak ilyen módon mutatják ki
eredetüket. A
szmirnai egyház
például
előadja, hogy Polikárpot János állította az
élére, a római egyház pedig
kimutatja, hogy Kelement Péter rendelte. Ugyanígy
természetesen a többi
egyházak is megneveznek olyan embereket, akiket az apostolok
tettek püspökké, s
akik számukra az apostoli magot
közvetítették. Találjanak ki valami ilyesmit
az
eretnekek is! Hiszen mi az, amit még ne tehetnének meg,
miután már az Istent
káromolták? De ha kitalálnának is ilyesmit,
az sem segítene rajtuk. Hiszen,
ha
tanításukat az apostolokéhoz hasonlítjuk, a
különbség és az ellentét miatt maga
ez a tanítás bizonyítaná, hogy nem
valamelyik apostol és nem is apostoli férfiú
a szerzője. Mert ahogyan az apostolok nem tanítottak
egymástól eltérően, úgy az
apostoli férfiak sem hirdettek az apostolokéval ellenkező
tanítást. Vagy talán
akik az apostoloktól tanultak, mást
prédikáltak volna? Ebben a tekintetben
kihívnák őket az egyházak, amelyek noha nem
tudják alapítójukként valamelyik
apostolt vagy apostoli férfiút megnevezni, hiszen sokkal
később keletkeztek,
például azok, amelyeket manapság
alapítanak, mégis mivel megegyeznek velük a
hitben, tanításuk rokonsága révén
nem számítanak kevésbé apostolinak a
többi
egyházaknál.
Ezért hát az
összes
eretnekégek, akiket egyházaink felhívnak, hogy
terjesszék elő ezt a két bizonyítékot,
igazolják apostoliságukat, ahogyan
akarják! Ám ők nem apostoliak, és nem is
tudják igazolni azt, ami nem igaz
rájuk, s nem
is
fogadják be őket a
békességbe és a közösségbe azok
az egyházak,
amelyek valamiképpen apostoliak, hiszen vallási
tanításuk eltérése miatt ezek
semmiképpen sem apostoliak.
Levél
Diognétoszhoz, 6,1. (Kr. u. 200)
Egészen
egyszerűen:
ami a testben a lélek,
azok a keresztények a világban.
2. A lélek áthatja a test minden tagját,
ugyanúgy jelen vannak a keresztények a
világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik,
de nem a testből való; a
keresztények is a világban vannak, de nem e
világból valók. 4. Láthatatlan a
lélek, melyet a látható test
börtönöz be; a
keresztényeket is úgy lehet
megismerni,
mint akik a világban vannak, de vallásuk
láthatatlan marad.
Szent
Cyprianus: A
katolikus Egyház
egységéről, 6. (Kr. u. 251)
Nem tehető
házasságtörővé
Krisztus jegyese, aki romalatlan és tiszta. Egyetlen otthont
ismer,
egyetlen nászágy szentségét őrzi tiszta
szemérmességgel. Megőriz
minket Istennek, Ő
jelöli meg megszült fiait a
királyságra. Aki az Egyházzal
szakít, az a házasságtörőhöz
csatlakozik, lemond az Egyháznak adott
ígéretekről. Aki elhagyja Krisztus
Egyházát, az nem kapja meg Krisztustól a
megígért jutalmat, az ilyen
kívülálló, istentelen, ellenség. Isten nem lehet
már az Atyja annak, akinek az Egyház nem Anyja. Ha
egy olyan megmenekült, aki
nem volt Noé bárkájában, úgy
menekült meg az, aki az Egyházon kívül van. Az
Úr
figyelmeztet bennünket és mondja: „Aki nincs velem, ellenem
van; aki nem gyűjt
velem, szétszór” (Mt 12,30). Aki Krisztus
békéjét és
egyetértését megtöri, az
Krisztus ellen cselekszik. Aki az
Egyházon kívül gyűjt, az Krisztus
Egyházát
szórja szét. Az
Úr ugyanis azt mondta:
„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30).
Egy másik helyen pedig az Atyáról, a
Fiúról és a Szent Lélekről van
megírva:
„És ez a három egy” (1Jn 5,7*). Ki gondolhatja, hogy
ezt az isteni
szilárdságból származó, mennyei
előképekre visszanyúló egységet az
Egyházban
szétszakíthatja, az egymással ütköző
akaratok egyenetlenségével megbonthatja?
Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és
az üdvösséget nem tartja meg.
(* Egy bibliai szövegváltozat szerint:
„hárman tanúskodnak az égben: az
Atya, az Ige és a Szent Lélek, és ez a
három egy; hárman tanúskodnak a földön:
a lélek, a víz és a vér, és ez a
három egy” Cyprianus ezt a változatot ismerte,
de még sokan mások is.)
Szent
Cyrianus: A katolikus
Egyház
egységéről, 5. (Kr. u. 251)
Egy a
püspökség, amelynek egészében mindenki
az egészhez tartozó saját
részét tartja. Az Egyház is egy, amely gazdag
termékenysége következtében
kiterebélyesedik és megsokasodik. Ahogyan a
Napnak is megannyi sugara van, de
egy a fénye; ahogyan a fának sok ága van, de
szívós gyökerekre alapozott ereje
csak egy; ahogyan egy forrásból több folyó
ágazik el, és bár a bőségesen
áradó
víz számszerűleg sokaságot mutat, a
forrásnál mégis egység van.
Próbáld csak
elvenni a sugarat a Naptól! A fény egysége nem tűr
megoszlást. Vágd le a
törzsről az ágakat, a levágott ágak nem
fognak rügyezni. Szakítsd el a
forrástól a folyót, a holt ág
kiszárad. Az Úr
világosságával elárasztott Egyház
is így szórja sugarait az egész földre, de
mindent elárasztó fénye
egy
mindenütt, testi
egysége nem tűr megosztást.
Túláradó termékenységében az
egész
földkerekségre kiterjeszti ágait, mind
távolabbra vezeti a belőle fakadó bővizű
folyókat, de egy a
forrás, egy az eredet, a termékenységgel
megáldott Anya
minden nemzedékében egy. Az
ő
méhéből születtünk, az ő tejével
táplálkozunk, az
ő Lelke éltet minket.
Nagy
Szent Leó:
Sermo de natali ipsius, 4,1. (Kr.
u. 441)
Bár
Isten
egész Egyháza bizonyos
rangfokozatokba tagozódik, úgyhogy a Test
egysége
különböző részeket foglal
magában, mégis miként az Apostol mondja, mi
mindnyájan egyek vagyunk
Krisztusban (Róm
1,8). Bármily
jelentéktelennek
lássék is, egy tag sem áll
annyira távol a másik feladatától, hogy ne
lenne a Fővel összekötve. A
hit és a
keresztség egységében a
megkülönböztetlen egyenlőség és a
közös méltóság
birtokosai vagyunk.
Így halljuk ezt Szent Péter
apostol
szent ajkáról: "Eleven
kövek módjára épüljetek fel lelki
házzá, szent papsággá, lelki
áldozatok
bemutatására, melyek kedvesek Istennek Jézus
Krisztus által." Majd kissé
tovább: "Ti pedig, választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet,
szerzett nép vagytok" (1Pt 2,5.9).
(Top)
Mit
mondanak erről mások?
Az Egyház látható
és egy
Tiszteletreméltó John Henry Newman:
Parochial and plain
Sermons, IV. 178. (Kr. u. 1837)
Az
Egyház külső jelei inkább jelzések a
hitetlenek és a
világ, mint a keresztények számára. Az
Egyház bizonyára jel az olyan tagjai
számára is, akik mindaddig kívül
állnak, míg ők is a valódi,
értékesebb, belső
jeleket is elnyerik. Ezekhez a külső jelek vezetik el őket… A
látható Egyház
valójában csak a láthatatlannak
függvénye. A láthatatlan világ Isten
titokzatos
kegyelme és adománya által hat a világra,
és a látható Egyház az a része, mely
által a világba behatol.
Tiszteletreméltó John Henry Newman:
An Assay on the
Development of Christian Doctrine, 252. (Kr. u. 1845)
Az
Egyház egy ország, a tévtan inkább
család, mint ország.
Miként a család folytonosan többfelé oszlik,
a törzs új ágakat hajt, új
otthonok létesülnek, szerteágazódva a
településeken, s mindegyikük olyan
önálló
mint eredeti családjuk, ez a tévtanokkal is a helyzet.
Tiszteletreméltó John Henry Newman:
Certain Difficulties,
felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 236. (Kr. u. 1874)
Ezekben a
kemény időkben minden katolikusnak meg kell
fontolnia, hogy az Egyház egyediségéről és
személyességéről szóló tan nem
csupán általános vélemény vagy
értelmezés, melyet tetszés szerint elfogadunk
vagy nem, hanem alapvető és szükségképpeni
igazságot fejez ki.
(Fel)