www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

A Katolikus Egyház nem tanítja azt, hogy csak látható Egyház van. Ez ugyanolyan abszurd tanítás lenne, mint az, amelyik az Egyházat valamiféle rejtőzködő, és láthatatlan formában képzeli el.

Az Egyház láthatósága szorosan összefügg az Egyház egységével, hierarchikus felépítésével, katolicitásával, amelybe beletartozik az Egyházban jelenlévő bűnösök „tolerálása” is. A Niceai hitvallásban kifejtett meghatározás, ti. hogy az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli, egyedül a Katolikus Egyházban áll fenn. De először a láthatóságot vegyük át, s nézzük meg, hogy mit mond erről az Egyház, a Szentírás és az ókeresztény Egyházatyák!

A Katolikus Egyház Katekizmusa

771 "Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fönn szüntelen, s általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet." Az Egyház egyszerre:

-- "hierarchikus szervezettel ellátott társaság és Krisztus misztikus teste";
-- "látható gyülekezet és lelki közösség";
-- "földi Egyház és mennyei javakban bővelkedő egyház".

Ezek a dimenziók együtt alkotnak "emberi és isteni elemekből álló, egyetlen összetett valóságot''.[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.]

Az Egyház "sajátos természete, hogy egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélődésben, jelen van a világban, és mégis zarándok; de úgy, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő örök hazára irányul és annak van alárendelve." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 2.]

"Ó, alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra és Isten szentélye; földi lakás és mennyei palota; vályogház és királyi udvar; a halál teste és a fény temploma; a gőgösöktől megvetett és Krisztus menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai: aki, bár a hosszú számkivetés fáradalma és szenvedése miatt sápadt, égi szépségtől ékes." [Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14]

Tanítóhivatali megnyilatkozások

„Az Egyház, ha azt a végső célt, amire törekszik, és a szentséget eszközlő legközelebbi okokat nézzük, valójában szellemi; ha azonban azokat a személyeket vizsgáljuk, akikből áll, és azokat a dolgokat, amelyek a szellemi adományokhoz elvezetnek, külső és szükségszerűen látható… Ebből az okból nevezi a Szentírás az Egyházat oly gyakran mind testnek, mind „Krisztus testének”: „Ti pedig Krisztus teste vagytok” (1Kor 12,27). Mivel az Egyház test, szemmel látható; mivel pedig Krisztusé, tevékeny és erőteljes, eleven test, hiszen Krisztus óvja és tartja fenn. … Amiként azonban az élőlényekben az életelv titkos, és teljesen el van rejtve, a tagok mozgása és cselekvése azt mégis jelzi és megmutatja, úgy az Egyházban is azokban a dolgokban nyilvánul meg világosan a természetfölötti életelv, amelyekre ösztönöz. … Az, hogy Jézus Krisztus Egyháza a kettő (látható vagy láthatatlan) közül csak az egyik is lehetne, ugyanolyan ellentmondás, mintha az ember csak testből vagy csak lélekből állna. E kettő összeszövődése és összekapcsolása a valódi Egyház számára mindenképpen szükséges, éppen úgy, ahogy a lélek és a test szoros összekapcsolódása az emberi természethez. Az Egyház nem valami halott dolog, hanem Krisztus természetfölötti élettel bíró Teste. Ahogy Krisztus, Fejünk és mintaképünk sem egész, ha benne vagy csak a látható emberi természetet, … vagy csak a láthatatlan isteni természetet tekintjük, …. De a két természetben, és két természetből részint láthatóan, részint láthatatlanul egyetlen; így misztikus teste is csak azért az igazi Egyház, mert látható részei erőt és életet a természetfölötti ajándékokból és azon többi dologból vesznek, amelyekből önmagukra jellemző lételemük és természetük kivirágzik.”

Mit mond erről a Biblia?

Az Egyház tanúságtétele

Jézus az apostolokat, azaz az Egyházat egy hegyre épült városhoz hasonlítja. Ez a kép összeférhetetlen azzal az elgondolással, hogy az Egyház láthatatlan. Az Egyház, e kép szerint is, egységes, látható és egyetemes közösség, amelyet nem lehet elrejteni, hiszen benne él a világban, és tanúságot tesz Isten uralmáról, sőt ez kötelessége is.

Mt 10,27
Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!

Lk 12,8
Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt.
Róm 10,9-10
Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
1Tessz 1,8
Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk.

Az Egyházhoz való kötődés, és összetartozás

Azonban az igehirdetés, Krisztust Istenként való megvallása nem valamiféle individuális, egyéni dolog volt, amit csak a megvallás tárgya és tartalma kötött össze, hanem szervezeti hatalom és egység állt mögötte, ami először gyülekezetekbe fonta a tagokat, majd a gyülekezeteket egy katolikus (egyetemes) Egyházba tömörítette. Szent Pál sem valamiféle „magányos farkasként” hirdette Krisztus örömhírét, hanem szorosan összekapcsolódott és hozzárendelődött a többi helyi egyházhoz, és legfőképpen az akkori főegyházhoz, Jeruzsálemhez. Szent Pál miután kinyilatkoztatást kapott Jézustól és megtért, elfogadta az Egyház hatalmát és fennhatóságát, és nem csak egy lelki (láthatatlan) egységet és összetartozást keresett.

ApCsel 9,5-6
Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned."

ApCsel 9,17
Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: "Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel."

ApCsel 9,26-28
Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.
ApCsel 13,2-3
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!" Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
ApCsel 14,26
Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.
ApCsel 14,27
Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.
ApCsel 15,22
Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek.

Gal 1,18
Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

Gal 2,1-2
Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen.
Gal 2,9-10
Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

Tehát Pál, akinek pedig Krisztus külön is adott kinyilatkoztatást, és lelki, hit- és tudásbeli nagyságát senki sem kérdőjelezi meg, csatlakozott a többi testvérhez, tanítványhoz, azaz az Egyházhoz, általuk keresztelkedett meg, általuk kapta meg a Szentlelket, összeegyeztette velük tanítását, azok feladatot, tisztséget, kiküldetést adtak neki, amit ő elfogadott és teljesített is. Az Egyházzal nem kizárólag lelki egységben volt, nem ment a maga feje után, hanem teljes egészében fizikálisan, látható módon csatlakozott a látható egyházhoz.

Az Egyházból való (hivatali) kiközösítés lehetősége

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Mt 18,17-18
Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Az oldás és kötés hatalma szintén csak úgy magyarázható, ha az Egyház egy látható, földi közösség, hiszen csak így lehet értelmezni ezt a hatalmat. Ezt hangsúlyozza a szentírási szöveg is: amit a földön megköttök vagy feloldatok, az úgy lesz a mennyben is. Ha az Egyház egy láthatatlan lelki közösség lenne, akkor lehetetlenné válna Jézus eme ígérete. Lehetetlen lenne az Egyháznak bárkinek is valamit megkötnie, vagy feloldania. Ha az Egyház lényege csak láthatatlan, akkor bárminemű fegyelmezés, vagy kizárás lehetetlenné válik, vagy egyedül Isten által lenne lehetséges, úgy, hogy a kegyelmi kapcsolat megromlik, vagy megszűnik. Azonban a Bibliában szereplő Egyházban, amit maga Jézus alapított, nem így volt. Itt ugyanis jelen volt az egyházi fegyelmezés, és a kizárás, azaz a kiközösítés is (lásd a fenti idézetet is).

1Kor 5,1-5
Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel. Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.

2Kor 2,5-6
Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem - hogy ne túlozzak - bizonyos fokig mindnyájatoknak. De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta.
2Tessz 3,6
Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.
1Tim 1,19-20
Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.
2Tim 4,14-15
Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak.

3Jn 1,10
Ezért ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból.

Az Egyházra azonban nem volt jellemző a bűnösök kitaszítása, csak abban az esetben, ha az a hit torzulásához vezetett. A bűnösök jelenléte az egyházi közösségekben természetes volt, s az irántuk tanúsított türelem volt a mérvadó. Ez a viszonyulás is a láthatóságot tanúsítja. A bűnös ember is része a látható Egyháznak, abban az esetben is, ha ők megszakították a kegyelmi kapcsolatot a láthatatlan egyházzal. Ezzel majd a Bűnös Egyház című részben foglalkozok.

Az Egyház alapja és struktúrája

A láthatóság további bizonyítéka az Egyház struktúrájából következik. Az Egyház felépítése ugyanis hierarchikus volt már az Újszövetség idejében, azaz kezdetektől is. „Hivatalvezetők”, különböző „rangok” és szerepek voltak jelen az Egyházban. Nem a hitre, vagy a kegyelmi hatásra alapul az Egyház, ahogy azt a láthatatlan Egyház fogalmából következne, hanem Jézus Krisztus által kiválasztott emberekre épül fel az Egyház épülete. Tehát maga az alap is látható, így ebből következésképp maga az épület is láthatónak kell lennie. (Erről bővebben lásd: A hierarchikus Egyház című részt.)

Mk 3,14
Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.

Krisztus teste

Ef 1,22-23
Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ef 5,23-32
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. "Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz." Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Kol 1,18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.
Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.

A fenti idézetekben Szent Pál az Egyházat Krisztus testeként azonosítja. Ha Pál úgy gondolta volna, hogy az Egyház egy láthatatlan valóság, akkor azt Krisztus lelkével kellett volna azonosítania, ami szintén láthatatlan, de ő a testhez hasonlította, ami azonban látható. Ez a test még nem végleges, majd csak a beteljesüléskor alakul ki teljességében, ahogy Krisztus teste is a feltámadáskor vált azzá, és addig építenünk kell az igehirdetés, az evangelizálás és magunk „keresztre feszítése” által:

Ef 4,11-12
Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét

Tehát Krisztus testét, azaz az Egyházat az apostolok, az evangélisták, a pásztorok és a tanítók építik fel, akiknek szolgálata révén a hívők beléphetnek ebbe a testbe a keresztség során, majd egyek maradnak ebben a testben az Eucharisztia vételével:

1Kor 12,13
Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.

1Kor 10,17
Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

A fenti két idézet mutatja meg legteljesebben a Katolikus Egyház tanítását. Létezik egy láthatatlan Egyház és egy látható. Ezekbe a keresztség révén kapcsolódunk be: a kegyelem révén, a Lélek által részeseivé válunk Krisztus misztikus testének, a láthatatlan Egyháznak, ám a látható, Egyház tagjaivá is leszünk. Mivel a keresztség szentsége eltörölhetetlen jegyet ad (ezt a protestánsok java része is vallja), amikor a bűn által megszakad ez a kegyelmi, láthatatlan kapcsolat, a látható egyházi kapcsolat megmarad. A kegyelem elvesztése miatt ugyan a láthatatlan Egyházból kieshetünk, de nem a láthatóból. Ahogy a keresztség felvételét, tehát a krisztusi láthatatlan Egyházba való kapcsolódás feltételét, a látható Egyház hirdeti és nyújtja az azt kérőknek, úgy a kegyelem elvesztése után ismét ez a látható Egyház teszi lehetővé a láthatatlan Egyházba való visszatérést, a megbocsátás, majd a mennyei kenyér szentségségének kiszolgáltatásával. A keresztség és a kenyér a látható Egyház Isten által neki rendelt eszköze, amellyel megnyitja a kaput a mennyei közösségbe. Így a földi, látható Egyház a mennyei, láthatatlan Egyház jele, méghozzá valóságosan létező jele.

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az igaz Egyházat katolikusnak hívják

„Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház.”

8. Azokat illetően, akik magukat „kathari”-nak nevezik, az a szent és nagy zsinat akarata, hogy ha a katolikus és apostoli Egyházhoz vissza akarnak térni, kapják meg a kézrátételt, s így a klérusban megmaradjanak. Mindenekelőtt azonban írásban kell megvallaniuk, hogy egyetértenek a katolikus és apostoli Egfyház tanításaival és azokat követni fogják: nevezetesen azokkal is vállalják az egy közösséget, akik kétszer házasodtak, továbbá azokkal is, akik az üldözéskor elbotlottak.

"Tovább kell még beszélnünk amiatt: 'és (hiszek) az egy, szent, katolikus egyházban', amiről igen sokat tudnánk beszélni, de csak röviden tárgyaljuk.
Azért katolikus a neve, mert mindenütt jelen van a földkerekség határaitól határaiig, és mert egyetemesen és hiánytalanul tanítja mindazokat a tételeket, amelyekre az embereknek szüksége van ahhoz, hogy eljussanak a tudásra, akár a látható., akár a láthatatlan, akár a mennyei, akár a földi valóságok tekintetében, hogy az emberi nem alávesse magát a vallásnak, a vezetők és vezetettek egyaránt, a műveltek és képzetlenek ugyanúgy, és hogy egyetemlegesen orvosolja és gyógyítsa a bűnök minden nemét. rendületlenül tartsd meg a hitet az egy, szent, katolikus egyházban, hogy azok mocskos gyülekezeteit elkerüld, mindenkor megmaradj a szent, katolikus egyházban, és benne szüless újjá. Ha különféle városokban jársz, ne csak templomot keress (mert az istentelen eretnekeknek is megvannak a maguk barlangjai, amelyeket templomoknak mernek nevezni), ne csak az után kérdezősködj, hogy hol van a templom, hanem azt érdeklőd meg, hol van a katolikus templom. Mert ez a név sajátosan mindannyiunk ezen szent anyját illeti meg. Ő Urunk, Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fiának Mennyasszonya."

"Ugyanerről a szent, katolikus egyházról írja Pál Timóteusnak: 'hogy tudd, miként kell viselkedni Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja' (1Tim 3,15)"

Tartanunk kell a keresztény vallást és a közösséget azzal az Egyházzal, amelyik katolikus és amelyiket katolikusnak neveznek, nemcsak a hozzátartozók, hanem minden ellenség is. Mert maguk az eretnekek és a szakadások követői is, mikor nem a saját híveikkel, hanem kívülállókkal beszélnek, akarva-nemakarva „katolikus”-nak semmi mást nem hívnak, csak a Katolikus Egyházat. Mert nem lehet őket megérteni, csak ha ezzel a névvel különböztetik azt meg, amelyen az egész földön nevezik.

Ne említsem a színtiszta bölcsességet, melynek ismeretére kevés lelki ember jut el ebben az életben… hogy tehát mellőzzem ezt a bölcsességet, amelynek létét a katolikus Egyházban ti nem hiszitek, van sok más egyéb, ami nagyon igazoltan az ő ölében tart engem.
Tart a népek és nemzetek egyetértése, tart az a tekintély, mely kezdetét a csodákban bírja, a remény táplálja, a szeretet növeli, a régiség erősíti. Tart magától Péter apostol székétől kezdődően, akire juhai legeltetését bízta az Úr feltámadása után, a papoknak a jelenlegi püspöki karig húzódó folytonossága. Tart végül maga a katolikus név, melyet oly sok eretnekség közepett nem ok nélkül kapott egyedül ez az Egyház… A keresztény név annyi és oly nagy, igen kedves köteléke méltán tartja a hívő embert a katolikus Egyházban, még ha értelmünk lassúsága vagy az élet érdemtelensége miatt még nem is mutatja magát teljes nyíltságában az igazság…
Én pedig nem hinnék az Evangéliumnak, ha nem indítana rá a katolikus Egyház tekintélye… Ha tehát igazolni akarod magad, hagyd az Evangéliumot. Ha az Evangéliumhoz tartod magad, én azokhoz tartom magam, akiknek a parancsára hittem az Evangéliumnak; s az ő parancsukra neked egyáltalában nem hiszek.

Mi mást mondunk mi ama eretnekeknek, mint hogy: „Ismerjétek a békét, szeressétek a békét”? Igazaknak mondjátok magatokat, de ha igazak lennétek, a pelyva közt sóhajtoznátok, mint szemek. Mert mivel szemek vannak a Katolikus Egyházban és igaz szemek, azért tűrik el a pelyvát, amíg a szérűt meg nem forgatják…
A katolikus beszéd: nem szabad feladni az egységet, nem szabad szétvágni Isten Egyházát. Majd megítéli Isten a rosszakat és a jókat azután. Ha most nem lehet a rosszakat a jóktól elválasztani, el kell őket viselni egy időre: a rosszak velünk lehetnek a szérűn, nem lehetnek a csűrben. S talán azok, akik ma rosszaknak mutatkoznak, holnap jók lesznek; s akik ma jóságukkal kevélykednek, holnap rosszaknak találtatnak. Aki tehát alázatosan elviseli ideiglenesen a rosszakat, az jut majd el az örök nyugalomra. Ez a szó katolikus.

Az Egyház látható és egy

Az említett személyekben mindnyájatokat szemléltem és szerettem a hitben, intelek titeket, hogy mindent Isten egyetértésében törekedjetek tenni, mert a püspök Isten helyettese, a presbiterek pedig az apostolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly igen kedves diakónusokra Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és az idők végén megjelent… Semmi ne legyen köztetek, ami megoszlást idézne elő, hanem egyesüljetek a püspökkel és az elöljárókkal, tekintettel a romolhatatlanság tanítására és mintájára.
Ahogyan az Úr sem tett semmit az Atya nélkül, egy volt vele, sem egymagában, sem apostolai által, úgy ne tegyetek ti se semmit a püspök és a presbiterek nélkül; ne próbáljatok semmi olyat tenni, ami nektek külön jónak látszik, hanem egy legyen az egybegyűltek imádsága, egy legyen könyörgése, szelleme, egy a reménye a szeretetben, a szeplőtelen örömben, mely Jézus Krisztus, akinél jobb nincsen. Mindnyájan Isten egy templomává tömörüljetek, mint egy áldozati oltárra, az egy Jézus Krisztusban, aki az egy Atyától jött, és az egy Atyánál volt, s őhozzá tér vissza.

Minthogy a püspöknek úgy engedelmeskedtek, mint Jézus Krisztusnak, úgy tűnik nekem, nem emberi szempontok szerint éltek, hanem Jézus Krisztus szerint, aki meghalt értünk, hogy az ő halálában híve elkerüljétek a halált. Szükséges tehát – így is cselekedtek -, hogy a püspök nélkül ne tegyetek semmit, de a presbitériumnak is engedelmeskedjetek, mint Jézus Krisztus – a mi reményünk – apostolainak, életformánk legyen Jézus Krisztus. Jézus Krisztus titkai diakónusainak is mindenben tetszeni kell mindenkinek, hiszen nem az étel és ital szolgái, hanem Isten egyházának sáfárai. Óvakodniuk kell minden vétségtől, mint a tűztől.
A diakónusokat hasonlóképpen mindenki úgy tisztelje, mint Jézus Krisztust, ahogyan a püspököt is, mert az Atya képmása, a presbitereket pedig Isten tanácsaként és az apostolok testületeként. Nélkülük nem lehet egyházról beszélni.

Igaz fény gyermekei (vö. Ef 5,8), kerüljétek tehát a megosztást, a rossz tanokat; ahol a pásztor van, oda kövessék őt a juhok is. Számos hitelt érdemlőnek látszó farkas akarja ugyanis gonosz gyönyörrel fogságba ejteni azokat, akik Istenhez igyekeznek. A ti egységetekben azonban ne legyen helyük.
Óvakodjatok az ártalmas növényektől, melyeket nem Jézus Krisztus gondozott, mert azok nem az Atya ültetvényei! Nem azért mondom ezt, mert nálatok megoszlást találtam, ellenkezőleg, tisztaságot. Akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az egyház egységébe, s ők is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat testvérek, aki a szakadárral tart, az nem örökli Isten országát (vö. 1Kor 6,9). Aki álnok szándékban sántikál, nem híve a szenvedésnek.
Arra törekedjetek, hogy eukharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek.

Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház. A püspök nélkül nem lehet sem keresztelni, sem szeretetlakomát tartani; amit azonban jóváhagy, az Istennek is tetsző, hogy biztos és szilárd legyen mindaz, amit tesztek.
Helyes egyébként észhez térnünk, hogy addig forduljunk Istenhez, amíg időnk van rá. Istent és a püspököt ismerni jó. Aki a püspököt tiszteli, azt Isten is megbecsüli; aki a püspök tudta nélkül tesz bármit is, az a Sátánnak szolgál.

Ezért akik az Egyházban vannak, engedelmeskedni tartoznak a presbitereknek, azoknak akik – mint már kimutattam – az apostoli utódlást birtokolják; azoknak, akik a püspökség utódjaival együtt megkapták az igazság biztos adományát, az Atya szíves öröméből. Azonban (azzal is tartoznak) fenntartják gyanújukat mások felé, akik elszakadtak a kezdeti utódlástól, és összegyűlnek együvé bármely helyen bármiért (rájuk tekintve) vagy rendellenes gondolatok eretnekeiként, vagy felfuvalkodott és öntömjénező szakadárokként, vagy ezenfelül képmutatókként, a haszon és a gőg kedvéért cselekedvén. Így ezek mind elhagyták az igazságot.

Igaz és megbízható az Egyház üzenete, mert az egész világon az üdvösségnek egy és ugyanazon útját hirdeti… Azok tehát, akik elhagyják az Egyház igehirdetését, kétségbe vonják a szent presbiterek tudását… ezért illő, hogy elkerüljük tanaikat, és gondos figyelemmel legyünk, nehogy valami sérülést szenvedjünk el tőlük; meneküljünk az Egyházhoz, az ő keblén nevelődjünk és az Úr Írásaival táplálkozzunk. Ugyanis az Egyház édenkertként települt ebbe a világba, ezért mondja az Isten Lelke: „Szabadon ehetsz a kert minden fájáról”, azaz az Úr minden Írásából ehetünk; azonban nem felmagasztosult elmével eszünk, és nem érintkezünk az eretnek viszálykodással.

Szándékom immár, hogy magam teregessem elő a keresztény közület céljait. Annak cáfolására, hogy helytelenek volnának ezek, megmutatom helyességüket az igazság puszta feltárásával. Egy testet alkotunk vallásos meggyőződésünkben, Istentől eredő erkölcsi fegyelmünkben és közös reményünk kötelékében. Gyülekezetbe tömörülünk, összejöveteleket rendezünk, hogy mintegy hadsereggé fejlődve, körülsáncoljuk imáinkkal az Istent. Kedves az Istennek ez az erőszakoskodás… Összejövünk az isteni Írások magyarázatára, ha a mostani idők állapota valami intelemre vagy emlékezésre kényszerít. Valóban szent igékkel tápláljuk hitünket, erősítjük a reményt, mélyítjük a bizalmat s nem kevésbé szorosabbra vonjuk a fegyelmet is a parancsok emlékezetünkbe való vésésével. Helyet kapnak itt a buzdítások, a rendreutasítások s az isteni megrovások. Nagyjelentőségű ítélkezés is adódik íme, mint egyesek esetében, akik bizonyosak az Isten jelenlétéről s a jövendő ítéletnek megrendítő előítélkezése történik, ha valaki oly módon vétkezett, hogy ki kell taszítanunk őt az ima közösségéből, összejöveteleinkből és minden szent érintkezésünkből.

Az apostolok – ez a név küldöttet jelent – tehát rögtön sorshúzással maguk mellé vették tizenkettediknek Mátyást Júdás heylett, a Dávid zsoltárában levő jövendölés alapján (vö. ApCsel 1,20; Zsolt 109,8; 69,26) elnyerték a Szentlélek megígért erejét a csodatevésre és a prédikálásra. Majd miután Júdeában tanúságot tettek Jézus Krisztusba vetett hitükről, és közösségeket alapítottak, elmentek a nagyvilágba, s a nemzeteknek hirdették ugyanennek a hitnek ugyanezt a tanítását. Így minden városban közösséget alapítottak: ezekből a közösségektől kapták azután és kapják ma is a hit palántáját és a tanítás magvait a többi közösségek, hogy egyházakká váljanak. Ezért ezeket az egyházakat is apostolinak tekintjük, mert az apostoli egyházak sarjai. Ugyanis minden leszármazottat eredete alapján kell minősítenünk. Ezért az a sok és nagy egyház nem más, mint az apostolok által alapított egyetlen kezdeti egyház, melyből mindnyájan származnak. Így mindnyájan eredetiek és mindnyájan apostoliak, hiszen mind egyetlen egységet alkotnak. Az egységet tanúsítja a békecsók kölcsönös megadása, a „testvér” elnevezés és a vendégbarátság igazolása. Ezeket a jogokat semmi más nem indokola, mint a hit ugyanazon titkának egyetlen áthagyományozása.

Akik pedig nem fogadják el ezt az írást, nem lehetnek a Szentlélektől valók, hiszen még a tanítványoknak küldött Szentleket sem képesek felismerni. De azt sem állíthatják, hogy ők az egyház, hiszen még azt sem tudják kimutatni, hogy mikor keletkezett ez a test, és mi volt a bölcsője. Inkább nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy állításaikat nem tudják bizonyítani, csakhogy ne kelljen elfogadniuk azokat a szakaszokat is, amelyek leleplezik hazugságaikat.

Egyébként, ha egyes eretnekségek az apostoli korra merészelik visszavezetni magukat, hogy azt a látszatot keltsék, hogy az apostolok hagyományozták át őket, mivel már az apostolok korában léteztek, ezt válaszolhatjuk: mutassák ki egyházaik eredetét, sorolják fel kezdettől fogva egymást követő püspökeiket, bizonyítsák be, hogy első püspökük elődje és jótállója valamelyik apostol vagy olyan apostoli férfiú volt, aki az apostolok mellett kitartott. Mert az apostoli egyházak ilyen módon mutatják ki eredetüket. A szmirnai egyház például előadja, hogy Polikárpot János állította az élére, a római egyház pedig kimutatja, hogy Kelement Péter rendelte. Ugyanígy természetesen a többi egyházak is megneveznek olyan embereket, akiket az apostolok tettek püspökké, s akik számukra az apostoli magot közvetítették. Találjanak ki valami ilyesmit az eretnekek is! Hiszen mi az, amit még ne tehetnének meg, miután már az Istent káromolták? De ha kitalálnának is ilyesmit, az sem segítene rajtuk. Hiszen, ha tanításukat az apostolokéhoz hasonlítjuk, a különbség és az ellentét miatt maga ez a tanítás bizonyítaná, hogy nem valamelyik apostol és nem is apostoli férfiú a szerzője. Mert ahogyan az apostolok nem tanítottak egymástól eltérően, úgy az apostoli férfiak sem hirdettek az apostolokéval ellenkező tanítást. Vagy talán akik az apostoloktól tanultak, mást prédikáltak volna? Ebben a tekintetben kihívnák őket az egyházak, amelyek noha nem tudják alapítójukként valamelyik apostolt vagy apostoli férfiút megnevezni, hiszen sokkal később keletkeztek, például azok, amelyeket manapság alapítanak, mégis mivel megegyeznek velük a hitben, tanításuk rokonsága révén nem számítanak kevésbé apostolinak a többi egyházaknál. Ezért hát az összes eretnekégek, akiket egyházaink felhívnak, hogy terjesszék elő ezt a két bizonyítékot, igazolják apostoliságukat, ahogyan akarják! Ám ők nem apostoliak, és nem is tudják igazolni azt, ami nem igaz rájuk, s nem is fogadják be őket a békességbe és a közösségbe azok az egyházak, amelyek valamiképpen apostoliak, hiszen vallási tanításuk eltérése miatt ezek semmiképpen sem apostoliak.

Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. 2. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. 4. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad.

Nem tehető házasságtörővé Krisztus jegyese, aki romalatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer, egyetlen nászágy szentségét őrzi tiszta szemérmességgel. Megőriz minket Istennek, Ő jelöli meg megszült fiait a királyságra. Aki az Egyházzal szakít, az a házasságtörőhöz csatlakozik, lemond az Egyháznak adott ígéretekről. Aki elhagyja Krisztus Egyházát, az nem kapja meg Krisztustól a megígért jutalmat, az ilyen kívülálló, istentelen, ellenség. Isten nem lehet már az Atyja annak, akinek az Egyház nem Anyja. Ha egy olyan megmenekült, aki nem volt Noé bárkájában, úgy menekült meg az, aki az Egyházon kívül van. Az Úr figyelmeztet bennünket és mondja: „Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór” (Mt 12,30). Aki Krisztus békéjét és egyetértését megtöri, az Krisztus ellen cselekszik. Aki az Egyházon kívül gyűjt, az Krisztus Egyházát szórja szét. Az Úr ugyanis azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Egy másik helyen pedig az Atyáról, a Fiúról és a Szent Lélekről van megírva: „És ez a három egy” (1Jn 5,7*). Ki gondolhatja, hogy ezt az isteni szilárdságból származó, mennyei előképekre visszanyúló egységet az Egyházban szétszakíthatja, az egymással ütköző akaratok egyenetlenségével megbonthatja? Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és az üdvösséget nem tartja meg.

(* Egy bibliai szövegváltozat szerint: „hárman tanúskodnak az égben: az Atya, az Ige és a Szent Lélek, és ez a három egy; hárman tanúskodnak a földön: a lélek, a víz és a vér, és ez a három egy” Cyprianus ezt a változatot ismerte, de még sokan mások is.)

Egy a püspökség, amelynek egészében mindenki az egészhez tartozó saját részét tartja. Az Egyház is egy, amely gazdag termékenysége következtében kiterebélyesedik és megsokasodik. Ahogyan a Napnak is megannyi sugara van, de egy a fénye; ahogyan a fának sok ága van, de szívós gyökerekre alapozott ereje csak egy; ahogyan egy forrásból több folyó ágazik el, és bár a bőségesen áradó víz számszerűleg sokaságot mutat, a forrásnál mégis egység van. Próbáld csak elvenni a sugarat a Naptól! A fény egysége nem tűr megoszlást. Vágd le a törzsről az ágakat, a levágott ágak nem fognak rügyezni. Szakítsd el a forrástól a folyót, a holt ág kiszárad. Az Úr világosságával elárasztott Egyház is így szórja sugarait az egész földre, de mindent elárasztó fénye egy mindenütt, testi egysége nem tűr megosztást. Túláradó termékenységében az egész földkerekségre kiterjeszti ágait, mind távolabbra vezeti a belőle fakadó bővizű folyókat, de egy a forrás, egy az eredet, a termékenységgel megáldott Anya minden nemzedékében egy. Az ő méhéből születtünk, az ő tejével táplálkozunk, az ő Lelke éltet minket.

Bár Isten egész Egyháza bizonyos rangfokozatokba tagozódik, úgyhogy a Test egysége különböző részeket foglal magában, mégis miként az Apostol mondja, mi mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban (Róm 1,8). Bármily jelentéktelennek lássék is, egy tag sem áll annyira távol a másik feladatától, hogy ne lenne a Fővel összekötve. A hit és a keresztség egységében a megkülönböztetlen egyenlőség és a közös méltóság birtokosai vagyunk. Így halljuk ezt Szent Péter apostol szent ajkáról: "Eleven kövek módjára épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által." Majd kissé tovább: "Ti pedig, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép vagytok" (1Pt 2,5.9).

Mit mondanak erről mások?

Az Egyház látható és egy

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, IV. 178. (Kr. u. 1837)

Az Egyház külső jelei inkább jelzések a hitetlenek és a világ, mint a keresztények számára. Az Egyház bizonyára jel az olyan tagjai számára is, akik mindaddig kívül állnak, míg ők is a valódi, értékesebb, belső jeleket is elnyerik. Ezekhez a külső jelek vezetik el őket… A látható Egyház valójában csak a láthatatlannak függvénye. A láthatatlan világ Isten titokzatos kegyelme és adománya által hat a világra, és a látható Egyház az a része, mely által a világba behatol.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: An Assay on the Development of Christian Doctrine, 252. (Kr. u. 1845)

Az Egyház egy ország, a tévtan inkább család, mint ország. Miként a család folytonosan többfelé oszlik, a törzs új ágakat hajt, új otthonok létesülnek, szerteágazódva a településeken, s mindegyikük olyan önálló mint eredeti családjuk, ez a tévtanokkal is a helyzet.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 236. (Kr. u. 1874)

Ezekben a kemény időkben minden katolikusnak meg kell fontolnia, hogy az Egyház egyediségéről és személyességéről szóló tan nem csupán általános vélemény vagy értelmezés, melyet tetszés szerint elfogadunk vagy nem, hanem alapvető és szükségképpeni igazságot fejez ki.

A látható Egyház

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Az Egyház tanúságtétele

Az Egyházhoz való kötődés, és összetartozás

Az Egyházból való (hivatali) kiközösítés lehetősége

Az Egyház alapja és struktúrája

Krisztus teste

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az igaz Egyházat katolikusnak hívják

Az Egyház látható és egy

Mit mondanak erről mások?

Az Egyház látható és egy