Az Egyház természetfeletti és tévedhetetlen

Mit mond erről az Egyház?

Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek

[ A hitjelzésekhez.]

- Az Egyház Krisztuson alapul.
(De fide.)

- Az Egyház feje Krisztus.
(De fide.)

- Az Egyház Jézus Krisztus Misztikus Teste.
(Sent. certa.)

- Rendeltetése és hatékonysága miatt az Egyház egy természetfeletti lelki társaság.
(Sent. certa.)

- Az Egyház tökéletes társaság.
(Sent. certa.)

- A mi Megváltónk maga óvja isteni erejével az általa alapított társaságot, az Egyházat.
(XII. Piusz)

- Az Egyház csalhatatlan, azaz megmaradt és meg fog maradni az üdvösség Krisztus által alapított intézményének a világ végéig.
(Sent. certa.)

- A hit és az erkölcs dolgaira vonatkozó tanítások végső döntéseiben az Egyház tévedhetetlen.
(De fide.)

- A tévedhetetlenség elsődleges tárgya a hit és erkölcsre vonatkozó keresztény tanítás formailag kijelentett igazságai.
(De fide.)

- A tévedhetetlenség másodlagos tárgya a hit és erkölcsre vonatkozó keresztény tanítás igazságai, amelyek nincsenek formailag kijelentve, de amelyek szorosan kapcsolódnak a Kinyilatkoztatás tanításához.
(Sent. certa.)

- A pápa tévedhetetlen, amikor „ex cathedra” beszél.
(De fide.)

- A püspökök teljessége tévedhetetlen, mind amikor egyetemes zsinaton gyűlnek össze, mind amikor a földkerekségen szét vannak szóródva, és egyként egymással és a római pápával a hit vagy erkölcs tanítását véglegesen adják elő.
(De fide.)

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

15. Kire van rábízva a hitletétemény?

Vö. KEK 84, 91, 94, 99

A hitletéteményt az apostolok az Egyház egészére bízták. Isten egész népe a hit természetfölötti érzékével, melyet a Szentlélek támogat és az Egyház Tanítóhivatala vezet, fogadja be, érti meg egyre jobban az isteni kinyilatkoztatást és igazítja hozzá az életét.

155. Milyen értelemben részesedik Isten népe Krisztus hármas – papi, prófétai és királyi – tevékenységében?

783-786

Isten népe részesedik Krisztus papi hivatalában, amennyiben a megkeresztelteket a Szentlélek fölszenteli, hogy lelki áldozatokat mutassanak be; részesedik prófétai hivatalában, amennyiben a hit természetfölötti érzékével fogyatkozás nélkül ragaszkodik a hithez, elmélyíti és tanúskodik róla; részesedik királyi hivatalában a szolgálatokkal, követve Jézus Krisztust, aki a mindenség királyaként mindenkinek, kiváltképpen a szegényeknek és a szenvedőknek a szolgája lett.

184. Hogyan végzik a püspökök tanítói küldetésüket?

888-890
939

A püspököknek, közösségben a pápával, kötelessége mindenkinek hűségesen és tekintéllyel hirdetni az evangéliumot, mint az apostoli hit hiteles tanúi, akik Krisztus tekintélyét hordozzák. Isten népe a hit természetfölötti érzékével fogyatkozások nélkül ragaszkodik a hithez az Egyház élő Tanítóhivatalának irányítása alatt.

185. Mikor valósul meg a Tanítóhivatal tévedhetetlensége?

891

A tévedhetetlenség akkor valósul meg, amikor a római pápa az Egyház legfőbb pásztorának tekintélyével, vagy a püspökök kollégiuma közösségben a pápával, mindenekelőtt egyetemes zsinaton egybegyűlve, véglegesen kihirdetnek egy tantételt a hitre vagy az erkölcsre vonatkozóan, s amikor a pápa és a püspökök a maguk rendes tanítása során összhangban vannak egy tanítás végleges előadásában. Az ilyen tanításokhoz minden hívőnek a hit engedelmességével kell ragaszkodnia.

(Fel)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

91 A Krisztus-hívők mindnyájan részesednek a kinyilatkoztatott igazság megértésében és továbbadásában. Ők megkapták a kenetet a Szentlélektől, aki tanítja [Vö. 1Jn 2,20.27.] és bevezeti őket a "teljes igazságba" (Jn 16,13).

92 "A hívők összessége (...) a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 12.]

93 "E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 12.]

889 Krisztus, aki az igazság, hogy az Egyházat az apostolok által átadott hit tisztaságában megőrizze, részesíteni akarta a saját tévedhetetlenségében. Isten népe "a hit természetfölötti érzékével fogyatkozhatatlanul ragaszkodik a hithez" az Egyház élő Tanítóhivatalának vezetésével. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 12; Dei Verbum, 10.]

890 A Tanítóhivatal küldetése kapcsolódik annak a Szövetségnek végleges jellegével, melyet Isten Krisztusban népével kötött; Istennek oltalmaznia kell népét az eltévelyedésektől és fogyatkozásoktól, és objektív lehetőségét kell biztosítania arra, hogy az igaz hitet tévedések nélkül tudja vallani. Így a Tanítóhivatal pásztori feladata virrasztani afölött, hogy Isten népe megmaradjon a igazságban, amely megszabadít. E szolgálat betöltésére ajándékozta meg Krisztus a Pásztorokat hit és erkölcs dolgaiban a tévedhetetlenség karizmájával. E karizma gyakorlása több módon történhet:

891 "A római Pápa, a püspöki kollégium feje hivatalból rendelkezik a tévedhetetlenséggel, amikor mint az összes Krisztus-hívő legfőbb pásztora és tanítója, aki megerősíti testvéreit a hitben, hit vagy erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki (...). Az Egyháznak ígért tévedhetetlenség megvan a püspökök testületében is, amikor Péter utódával együtt gyakorolja a legfőbb Tanítóhivatalt", főként egyetemes zsinaton. [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25; vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus, 4: DS 3074.] Amikor az Egyház legfőbb Tanítóhivatala segítségével "a hit tárgyául" valamit "mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot" [II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum, 10.] és mint Krisztus tanítását előad, a hívőknek "az ilyen határozatokat hívő engedelmességgel kell fogadniuk". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25.] E tévedhetetlenség "arra a körre terjed ki, ami az isteni kinyilatkoztatás letéteménye". [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25.]

892 Az isteni segítséget megkapják az Apostolok utódai is, amikor Péter utódával közösségben tanítanak -- s különösen Róma püspöke, az egész Egyház Pásztora --, amikor anélkül, hogy tévedhetetlen döntésre jutnának és "végleges módon" fejeznék ki magukat, a rendes Tanítóhivatalt gyakorolva olyan tanítást adnak elő, ami hit és erkölcs dolgában a kinyilatkoztatás jobb megértésére vezet. Ehhez a rendes Tanítóhivatalhoz a híveknek "vallásos, odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk" [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25.], ami jóllehet különbözik a hit beleegyezésétől, azt mégis megerősíti.

2035 A Krisztus tekintélyében való részesedés legfelsőbb fokát a tévedhetetlenség karizmája biztosítja. Ez "annyira terjed ki, amennyire az isteni kinyilatkoztatás letéteménye kiterjed"; [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25.] kiterjed a tanítás -- beleértve az erkölcsi tanítást is -- minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megőrizni, sem előadni, sem megtartani nem lehet. [Vö. Hittani Kongregáció: Mysterium Ecclesiae nyilatkozat, 3: AAS 65 (1973), 401.]

(Fel)

Az Egyházi Törvénykönyv

747. kán. -- 1. §. Az egyháznak, melyre Krisztus Urunk a hitletéteményt azért bízta, hogy a Szentlélek segítségével a kinyilatkoztatott igazságot szentül megőrizze, mélyebben kikutassa, híven hirdesse és magyarázza, kötelessége és eredendő joga, hogy saját tömegtájékoztatási eszközök alkalmazásával is minden emberi hatalomtól függetlenül hirdesse az evangéliumot minden népnek.

749. kán. -- A tanítóhivatal terén a pápa hivatalánál fogva tévedhetetlen, amikor mint az összes krisztushívők legfőbb pásztora és tanítója, akinek feladata, hogy testvéreit megerősítse a hitben, hitbeli vagy erkölcsi tanítást végleges módon elfogadandónak hirdet ki.

2. §. A tanítóhivatal terén tévedhetetlen a püspökök testülete is, amikor a tanítóhivatalt az egyetemes zsinaton egybegyűlt püspökök gyakorolják, akik mint a hit és az erkölcs tanítói és bírái, az egész egyház számára egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást véglegesen elfogadandónak nyilvánítanak; illetve amikor a világban szétszóródva, a közösségi kapcsolatot egymással és Péter utódával megőrizve, a római pápával egységben, hit vagy erkölcs dolgában hitelesen tanítva megegyeznek egy nézetben mint véglegesen elfogadandóban.
3. § Tévedhetetlenül meghatározottnak csakis az a tanítás tekintendő, amelyről ez nyilvánvalóan biztos.

750. kán. -- Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten leírt vagy áthagyományozott igéje, vagyis az egyházra bízott egyetlen hitletétemény tartalmaz. És amit egyszersmind akár az egyház ünnepélyes, akár pedig rendes és egyetemes tanítóhivatala mint Istentől kinyilatkoztatottat terjeszt elő; ez a rendes és egyetemes tanítóhivatal pedig abban nyilvánul meg, hogy valamit a krisztushívők a szent tanítóhivatal vezetése alatt közösen elfogadnak; tehát mindenki köteles elkerülni minden olyan tanítást, ami ezekkel ellenkezik.

752. kán. -- Ha nem is hitbeli hozzájárulással, de mégis az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell fogadnunk azt a tanítást, amit akár a pápa, akár a püspökök testülete a hitről vagy az erkölcsről hirdet, mikor hiteles tanítóhivatalát gyakorolja, még ha nem akarja is ezt a tanítást véglegesen kötelezően kijelenteni; tehát a krisztushívőknek kerülniük kell azt, ami ezzel nem egyezik meg.

753. kán. -- Azok a püspökök, akik közösségben vannak a testület fejével és tagjaival, akár egyénileg, akár püspöki konferenciákon vagy részleges zsinatokon közösen, noha a tanításban nem rendelkeznek tévedhetetlenséggel, mégis a gondjukra bízott krisztushívőknek hit dolgában hiteles tanítói és mesterei; a krisztushívők kötelesek püspökük hiteles tanítóhivatalának a lélek vallásos meghajlásával való elfogadására.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Római Szent Kelemen: Levél a korinthosziaknak (Kr. u. 96 táján) (DH 102)

(59,1) Ha pedig valaki nem fogadná el azt, amit Ő [Krisztus] mondott általunk, tudja meg, nem kis veszélynek teszi ki magát...
(63,2) örömöt, igaz örvendezést ajándékoztok minekünk azzal, ha engedelmesek lesztek azok iránt, akikről a Szentlélek által írtunk most nektek...

I. Pelagius: "Vas electionis" körlevél Isten egész népéhez (Kr. u. 557) (DH 444)

Teljes lélekkel és egész erőmmel vallom, hogy a négy szent zsinatról... az isteni irgalmasság oltalmából úgy vélekedtem, és életem végéig vélekedem, hogy azokat a szent hit védelmezésében és az eretnekségek és az eretnekek elítélése tekintetében teljes tisztelettel megtartom, mint amelyeket a Szentlélek erősített meg; vallom, hogy ezek szilárdságát, mivel az az egyetemes Egyház szilárdsága, fenntartom és védelmezem úgy, amint kétségen kívüli, azokat elődeim is védelmezték... Erősen bízom abban, hogy a fent idézett zsinatok iránt hasonló tiszteletet fogok mindig tanúsítani, és bárkit ugyanaz a négy zsinat feloldozott, azokat én igazhitűeknek fogom tartani, és soha életemben ... semmit sem veszek el az ő szent és igaz igehirdetésük tekintélyéből. De a kánonokat is, amelyeket az Apostoli Szék elfogad, követem és tiszteletben tartom ... megvallom, hogy a boldog emlékezetű Celesztin pápának is ... És Agapetusnak a katolikus hit védelmében és a fent említett négy zsinat megerősítéséért és az eretnekek ellen ... Írt leveleit megtartom, és mindazokat, akiket ők elítéltek, ítélet alatt levőknek tartom, és akiket ők befogadtak... azokat én igazhitűekként tisztelem.

I. Vatikáni Zsinat: "Dei Filius" hittani rendelkezés a katolikus hitről (Kr. u. 1870), 4. fejezet (DH 3020)

Az Istentől kinyilatkoztatott hit tanítása ugyanis nem arra való, hogy az emberi elme azt, mint valamiféle filozófiai agyszüleményt, tökéletesítse, hiszen isteni örökség gyanánt Krisztus Jegyesére van bízva, hogy ő híven megőrízze és csalhatatlanul értelmezze. Ezért a szent dogmáknak is mindig ahhoz az értelméhez kell ragaszkodni, amelyet az Anyaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől bármily tökéletesebbnek látszó és annak nevezett értelmezés címén eltérni nem szabad [3. kánon].

3. kánon. Aki lehetségesnek mondja, hogy az Egyház által előadott dogmák majd a tudomány előrehaladtával attól eltérő értelmet nyerhetnek, mint amelyet az Egyház azoknak tulajdonított és tulajdonít, legyen kiközösítve.

II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964), 2. 3. fejezet (DH 4130; 4149-4150)

12. Isten szent népe Krisztus prófétai küldetéséből is részesedik, leginkább azáltal, hogy a hívő és szerető élettel egyre szélesebb körben tesz tanúságot róla, és fölajánlja Istennek a dicséret áldozatát: az ő nevét megvalló ajkak gyümölcsét (vö. Zsid 13,15). A hívők összessége, mely a Szentlélek kenetének birtokában van (vö. 1Jn 2,20.27), a hitben nem tévedhet és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor "a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig" [Vö. PL 44:980. (Szt Ágoston: De praedestinatione sanctorum 14,27).] hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését. E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót, hanem valóban Isten igéjét kapja (vö. 1Tesz2,13), az egyszer átadott szent hit tanítását (vö. Jud 3), és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, azáltal, hogy helyes ítélettel egyre elmélyül benne és egyre inkább alkalmazza életében.

25. A püspökök fő hivatalai közt kimagaslik az evangélium hirdetése. [Vö. trienti zsinat: Decretum de reformatione V,2,9; XXIV:4.] A püspökök ugyanis a hit hírnökei, akik új tanítványokat vezetnek el Krisztushoz; hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, akik a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet el kell fogadni és az erkölcsi életre kell alkalmazni; a Szentlélek világosságával magyarázzák és termékennyé teszik a hitet, újat és régit hozva elő a kinyilatkoztatás kincseiből (vö. Mt 13,52); s éberen elhárítják a nyájat fenyegető tévedéseket (vö. 2Tim 4,1--4). A római pápával közösségben tanító püspököket mindenkinek úgy kell tisztelnie, mint az isteni és katolikus igazság tanúit; a hívőknek pedig egyet kell érteniük a nyilatkozattal, melyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében terjeszt elő, és a lélek vallásos engedelmességével kell ragaszkodniuk hozzá....

Jóllehet az egyes püspökök külön-külön nem rendelkeznek a tévedhetetlenség isteni ajándékával, amikor szerte a földkerekségen közösségben vannak egymással és Péter utódával, és hit és erkölcs dolgairól tekintéllyel egy véglegesnek tekintett tételben megegyeznek, tévedhetetlenül hirdetik Krisztus tanítását. [Vö. DS 3011, 2879. -- Mansi 51, 579; 53:313.] Ez még nyilvánvalóbb akkor, amikor Egyetemes Zsinatra egybegyűlve az egész Egyház számára a hit és erkölcs tanítói és bírái, akiknek végzéseihez hívő engedelmességgel kell ragaszkodni.[77]

Ez a tévedhetetlenség, mellyel az isteni Megváltó Egyházát a hit és erkölcs tanításában föl akarta ruházni, az isteni kinyilatkoztatás szentül megőrzendő és hűségesen előadandó letéteményének körére terjed ki.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak rövid kommentárral:

Isten igaz útja

Iz 35,8
és egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.

Iz 54,13-17
Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek. Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád. Ha valaki megtámad, abban nem lesz részem, s aki megtámad, az elvész miattad. Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi. Egy fegyver sem arat sikert, amelyet ellened kovácsoltak, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.

Ez a prófécia az Egyházra Szent útként utal, ahol a fiakat az Isten fogja tanítani, és tévedni nem fognak. Az Egyház megkapta a tévedhetetlenség ajándékát, amikor hitről és erkölcsről tanít, ahol fiait közvetlenül az Úr tanítja, és tévedni nem fognak. A tévedhetetlenség ajándéka azt jelenti, hogy az Egyház a Szentlélek hatalma által meg van védve a tanítás tévedésétől (viszont ez nem jelenti azt, hogy az Egyház vezetői nem követhetnek el bűnt, vagy nem tévedhetnek személyes véleményükben!).

Jn 14,6
„én vagyok az út, az Igazság és az élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Mk 1,2-3
Amint Izajás próféta megírta: íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!

Lk 1,76-77
Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára,

ApCsel 9,2
s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat (hodosz) követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.
ApCsel 22,4
Halálra üldöztem ezt az "utat" (hodosz), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe.
ApCsel 24,14
Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás (hodosz) szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.
ApCsel 24,22
Félix elodázta az ügyet, mert sok mindent tudott erről a tanításról (hodosz): "Ha majd Liziász ezredes megérkezik, döntök ügyetekben."
ApCsel 18,26
Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját (hodosz).

Az Egyházat az Iz 35,8-ban megjövendölt „útként” azonosítják, ahol balgák nem lehetnek tévedésben.

Mt 10,20
Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.
Lk 12,12
mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok."

Mt 16,18
én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Mt 18,17-18
Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Mt 28,20
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

Mk 8,33
De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: "Távozz mögém sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével."

Lk 10,16
Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."

Lk 22,32
De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet."

Jn 11,51-52
De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

Néhány nemkatolikus azzal szokott érvelni, hogy bűnösöknek nem lehet hatalma arra, hogy tévedhetetlenül tanítsanak. De ebben a versben Isten engedi, hogy Kaifás tévedhetetlenül jövendöljön, aki ráadásul nem csak gonosz volt, hanem Jézus életére is tört. Isten megengedi a bűnösöknek is, hogy tévedhetetlenül tanítsanak, ahogy azt is megengedi, hogy a bűnösök szentek lehessenek. Mint szerető Atya, Ő felemeli gyermekeit, és saját igazságával kapcsolja össze őket, hogy gyermekei tévedés nélkül megismerhessék az igazságot

Jn 14,16
én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.

Jn 14,26
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Jn 16,12
Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.

Jn 16,13
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

1Kor 2,13
Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva.

Ef 4,13-15
amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

ApCsel 15,27-28
Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket. Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél,

Gal 2,11-14
Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe. Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?

Ef 3,9-10
és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében, hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt.

Az Isten bölcsessége nyilvánvalóvá vált, még a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt is, az Egyház által (és nem a Szentírás által). Ez egy hihetetlen vers, ugyanis azt mondja, hogy Isten végtelen bölcsessége az Egyház által jön hozzánk. Hogy ez megtörténhessen, az Egyháznak el kell kerülnie minden tanítási tévedést a hitről és az erkölcsről (különben nem lehet felruházva Isten bölcsességével).

Ez valóban egy titok, ami el van rejtve minden időkre – hogy Isten nyilvánvalóvá teszi bölcsességét az egy és tévedhetetlen Egyháza által minden ember számára.

Ef 3,20
Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk

Ef 5,23-27
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.

Kol 1,18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Ef 5,32
Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

1Tessz 5,21
Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.

1Tim 3,15
hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.

1Jn 4,6
Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.

János apostol azt írja, hogy aki ismeri az Istent, az „hallgat ránk” (a püspökökre és az apostolok utódaira). Ezután ezt írja János: „így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.” János nem azt írja, hogy „a Bibliát olvasva különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.” Azonban, ha puszta emberekre kell hallgatnunk az igazság és a tévedés megkülönböztetéséhez, akkor Istennek fel kellett ruháznia őket, az ő választott vezetőit, a tévedhetetlenség különleges ajándékával, hogy megőrizzen bennünket a tanítás tévedésétől.

Ter - Jel – Azt is fontos, hogy nincs az összes keresztény dogma világosan benne a Szentírásban (pl. a Szentháromság dogmája). Viszont a tévedhetetlenség hangsúlyosan következik a fenti szakaszokból. A nemkatolikus keresztények kérdezzék meg maguktól, hogy miért fogadják el az Egyháznak azt a tanítását, hogy az egy Istenben három személy van, hogy Krisztusnak két természete van az egy isteni Személyben, s hogy mi a Szentírás újszövetségi kánonja (ezeket mind a Katolikus Egyház határozta meg), ezzel szemben miért nem fogadják el az Eucharisztiáról, Máriáról, a szentekről, és a purgatóriumról szóló tanítását?

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az Egyház csalhatatlan

Szent Ireneusz: Eretnekségek ellen 3,24 (Kr. u. 180)*

(Azonban az igazolva van), hogy az Egyház igehirdetése mindenhol következetes, és egyenletes folyamban folytatódik, és a próféták, az apostolok, és az összes tanítvány tanúságát tartja… Ugyanis az Egyházban, azt mondják, „Isten egyeseket apostollá, prófétákká, tanítókká tett” és másokká, akiken a Lélek munkálkodik; amelynek egyik sem részese, ha maguk nem csatlakoznak az Egyházhoz, hanem önmaguk életét csapják be elferdült véleményükkel és aljas viselkedésükkel. Ugyanis ahol az Egyház van, ott van Isten Lelke is; és ahol az Isten Lelke van, ott van az Egyház, és minden kegyelem; és a Lélek az igazság.

Hippolütosz: A Krisztus és az Antikrisztus, 59 (Kr. u. 200)*

„De mi, akiket üldöznek és taposnak a hitetlenek, Isten Fiában remélünk. Mivel a hajók szárnyai az egyházak; és a tenger a világ, amelybe az Egyházat helyezték mint egy hajót, amely a tengeren hánykódik, de el nem pusztul; hiszen jártas kormányosa van, Krisztus. És a hajó közepén felállítva a halál fölötti győzelmi emlékét hordja; minthogy magával cipeli az Úr keresztjét… Miként a szél, a mennyei Lélek is ajándék, aki azokat, akik hisznek, lepecsételi: velejárója a vashorgony is, ti. maga Krisztus szent parancsolatai, amelyek olyan szilárdak, mint a vas. Tengerészei is vannak jobb és bal oldalon, akik szent angyalként felügyelnek, s akik az Egyházat vezetik és védik.”

Alexandriai Szent Kelemen: Vázlatok, 4,26 (Kr. u. 202)*

„De imádkozni fogok Krisztus Lelkéhez, hogy repítsen el engem az én Jeruzsálemembe. Ugyanis a sztoikusok azt mondják, hogy a menny tulajdonképpen egy város, és ezek a helységek a Földön nem városok; azaz így hívják őket, de mégsem azok. Azonban a város egy fontos dolog, ahogy az embernek a hozzáillő test; és az emberek tömegét úgy szabályozza a törvény által, ahogy az Egyház – ami egy bevehetetlen várost a földön – van szabályozva az Ige által, hogy szabad legyen a zsarnokságtól; Isten akaratának gyümölcse, miként a mennyben, úgy a földön is.”

Órigenész: Kommentár János evangéliumához 5 (Kr. u. 232)*

„és Péter, akire Krisztus Egyháza épült, akin a pokol kapui sem vesznek erőt…”

Órigenész: Kommentár Máté evangéliumához, 12,11 (Kr. u. 244)*

„Ugyanis a szikla megközelíthetetlen a kígyó számára, és erősebb, mint az Alvilág kapui, amelyek szemben állnak vele, mivel hogy az ereje végett az Alvilág kapui nem uralkodnak fölötte; de az Egyház, mint Krisztus építménye, aki saját házát bölcsen a sziklára építette, képtelen arra, hogy beengedje az Alvilág kapuit, ami minden olyan ember fölött uralkodik, akik kívül vannak a sziklán és az egyházon, de nincs hatalmuk ellene.”

Lactantius: Isteni intézmények, 4,14 (Kr. u. 310)*

„Amely dolgokból nyilvánvaló, hogy az összes próféta kijelentette Krisztusra vonatkozóan azt, hogy valamely időben meg kell történnie annak, hogy Dávid nemzetségéből fog megszületni, és építenie kell Isten tiszteletére egy örök templomot, amelyet Egyháznak hívnak, és összegyűjti az összes nemzeteket Isten igaz imádására. Ez az igazhitű ház, ez az örökkévaló templom; és ha valaki nem mutat be áldozatot ebben, nem lesz a halhatatlanság ajándékának birtokosa. És mivel Krisztus volt ennek a nagy és örökkévaló templomnak az építője, örökkévaló papságának is benne kell lennie; és egyedül csak rajta keresztül, aki a templomot építette, közelíthetnek a templom szent helyére, és Isten látására. Dávid a CIX. zsoltárban ugyanezt tanítja, mondván: „A hajnalcsillag előtt nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.””

Alexandriai Sándor: Levél az ariánus eretnekségről, 12. (Kr. u. 321)*

„és ezenkívül az egy és egyetlen Katolikus és Apostoli Egyház is, amelyet soha sem lehet lerombolni, bár az egész világnak háborút kell viselnie ellene; de győzedelmeskedik minden istentelen eretnek lázadás felett, amelyek felkelnek ellene. Az Egyház Gazdája erősíti meg gondolatunkat, mondván: „Bízzatok, én legyőztem a világot.””

Poitiers-i Szent Hilarius: A Szentháromságról, 7,4. (Kr. u. 359)*

„Az Egyház, amelyet az Úr elrendelt és az Ő Apostolaira alapított, egyetlen mindenki számára; azonban a különböző szekták őrjöngő butaságai elszakadtak tőle. És az nyilvánvaló, hogy ezek a hitre vonatkozó széthúzások eltorzult gondolatokból születtek, amelyek még a Szentírás szavait is kicsavarták, csakhogy összhangba hozzák nézetükkel, ahelyett, hogy nézetüket hoznák összhangba a Szentírás szavaival. És így, a kölcsönösen romboló hibák ellentmondásai közepette áll az Egyház tanúságot téve, nem csak a saját tanítása felől, hanem annak riválisai felől is. Valamennyien felsorakoznak ellene; és a helyzet az, hogy ő áll egymagában és egyedül megfelelő válaszával, amelyet az istentelen tévedésekre adott. Az eretnekség seregei összecsődülnek ellene; mindegyikük legyőzheti a másikat a közülük valók közül, de senki sem arathat győzelmet önmaga fölött. Az egyetlen győzelem az a diadal, amelyet az Egyház ünnepel meg mindegyikük felett.”

Athanasziosz: Levél Epiktétoszhoz 59,3 (Kr. u. 371)

„Bár többszörösen is vádolni és cáfolni kell az efféléket gondolók esztelenségét, mégis addig jó lesz ez a levél és nem kell többet írni… elég, hogy ez nem a Katolikus Egyház hite, az atyák sem így gondolkodtak.”

Szír Szent Efrém: A Kivonulás könyvéről, 1,2. (Kr. u. 373 körül)*

„Ezt úgy tűnik az Ószövetség sátra, tabernákuluma jelezte, mint képmás vagy előkép, ami egy ideiglenes tabernákulum volt, ezáltal közölte, hogy ez csak egy ideig fog tartani, és akkor, amikor végül is félreteszik, Krisztus egyháza lép a helyébe, hogy ez, a mennyei tabernákulum mintájára tökéletes és hiánytalan lévén, örökre fennmaradhasson.”

Szent Epiphaniosz: Panarion, 51. (Kr. u. 377)*

„Mint például a bárka felett sem volt hatalma; ugyanis szent Noé egy utasítást kapott, az Úr szavai szerint, hogy biztonságban legyen, ahogy az Úr mondta neki: „Kend be szurokkal belülről, kívülről”; hogy ezáltal rámutasson Isten szent egyházának külszínére, amely a szurok hathatósságát birtokolja, amely visszaveri a veszedelmes, ártalmas, kígyó alakú tanításokat. Ugyanis ahol a szurok szaga érződik, ott a kígyó nem bír megmaradni.”

Szent Jeromos: Levél Damasus pápához, 15,2 (Kr. u. 377)*

„Ugyanis tudom, hogy ez az a szikla, amelyen az Egyház épült! Egyedül ez az a ház, ahol helyesen eszik az áldozati Bárányt. Ez Noé bárkája, amelyen semmi kár nem esett, amikor az ár uralkodott.”

Szent Ágoston: Szentbeszéd a katekumenekhez a Hiszekegyről, 6,14 (Kr. u. 377)*

A Szentháromság dicsérete után következik a „Szent Egyház”, az Ő temploma, amelyre Isten rámutat. „Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.”, mondja az Apostol. Ugyanez a szent Egyház, az egy Egyház, az igaz Egyház, a Katolikus Egyház, harcol az összes eretnekségek ellen: harcolni tud, veszíteni nem tud. Az eretnekségek mind elhagyták őt, amint a terméketlen vesszők is le lettek metszve a szőlőről: de ő maga megmarad gyökerében, szőlőjén, irgalmasságában. „Az Alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.””

Szent Ágoston: A Szentháromságról, II. 17,28

„Amíg az Úrtól távol s a hit, nem a szemlélődés állapotában zarándokolunk, (2Kor 5,6-7), éppen a hit által Krisztus hátát, azaz testét kell látnunk; vagyis a hit szilárd alapján kell állnunk, ezt jelenti a szikla. S azt ilyen biztos őrhelyről szemléljük, azaz a katolikus Egyházban, arról mondatott: „Erre a sziklára építem Egyházamat” (Mt 16,18).”

Szent Ambrus: A keresztény hitről, 4,26. (Kr. u. 380)*

„Menj utadon ezért testvéreimhez – vagyis azokhoz az örökkévaló ajtókhoz, amelyeken keresztül látni Jézust, amint felemelkedett. Péter az „örökkévaló ajtó”, akin a pokol kapui sem vesznek erőt. János és Jakab, a mennydörgés fiai, azaz az „örökkévaló végzet”. Az Egyház ajtajai az örökkkévalók, amelyről a próféta, vágyva Krisztus dicséretének kinyilatkoztatására, azt mondja: „Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban.””

Pacianus: Levél, 3. (Kr. u. 392 körül)*

„Az eretnek gyülekezet olyan, mint egy házasságtörő asszony: a katolikus kezdettől fogva nem hagyta el hitvesének ágyát és hálószobáját, és nem is megy más és idegen szeretők után. Ti az elvált formát új színekkel festitek le; visszavettétek nyoszolyáitokat a régi házasságból, elhagytátok az anyának a testét, a férj feleségét, és feldíszítitek magatokat a kellem új tudományaival, a romlottság új vonzerejével.”

Aranyszájú Szent János: Eutropius, 2,6. (Kr. u. 399)*

„Ne zárkozzatok el az Egyháztól; ugyanis semmi sem hatalmasabb az Egyháznál. Az Egyház a ti reményetek, a ti üdvösségetek, a ti menedéketek. Az Egyház magasabb mint a menny, és szélesebb mint a föld. Sohasem öregszik meg, hanem mindig életerővel teljes. Ennek okán, hogy a Szentírás kifejezze szilárdságát és állandóságát, hegynek nevezi őt; vagy tisztaságát szűznek, pompáját hercegnőnek, Istennel való kapcsolatát egy leánynak; s hogy termékenységét kifejezze, pusztának nevezi, amely hétszer termett…”

Alexandriai Szent Cirill: Izajás könyvéről, 4. (Kr. u. 429)*

„”Királyként támasztom fel igazságban, és minden útja igaz lesz.” Krisztus útjai igazak, és épített egy szent várost, amely az egyház, amiben szintén Ő tartózkodik. Ugyanis Ő a szentekben lakik, és mi az élő Isten templomaivá váltunk, akiknek belsejében Krisztus van, a Szentlélekben való részesedés által. Ő tehát egy egyházat alapított, s önmagát tette meg alapnak, amelyen mi is, mint gazdag és becses kövek épülünk fel szent templommá, Isten lakóhelyévé a lélekben; ez az egyház, mivel Krisztus az alapja és megingathatatlan támasza, teljesen megingathatatlan.

Ifjabb Arnobius: A Zsoltárok könyvéről, 40. (Kr. u. 439)*

„”De te támogatsz engem ártatlanságom okán, és megerősítesz látásodban mindörökké” Ezt jelenti az egyház az apostoloknál és a prófétáknál; ugyanis nem filozófusokat és rétorokat, hanem tanulatlan embereket és halászokat támogat Isten, de egy olyan egyházat alapított, amelyet megerősít látásában mindörökké.”

Küroszi Theodorétosz: A Zsoltárok könyvének magyarázata, 5. (Kr. u. 449)*

„Ő rámutatott erre ezek az emberek által is, akik felemelkedtek különféle időkben az Egyház ellen, ámde győzni nem tudtak, a mi Istenünk és üdvözítőnk döntésének megfelelően. „A pokol kapui” – mondja – „sem vesznek erőt rajta”.

Lerini Szent Vince: Elmélkedés a katolikus hit ősiségéről és egyetemességéről, 59-60 (Kr. u. 450)*

Azonban Krisztus Egyháza, aki a gondjaira bízott tanítások letéteményének gondos és éber őrzője, sohasem változtatott ezeken, soha semmit el nem vett belőlük, soha hozzá nem adott, nem szakított le olyant belőlük, ami szükséges, s nem adott hozzá olyant, ami haszontalan, nem vesztette el tulajdonát, s nem tulajdonította el azt, ami másé, hanem amíg alaposan és megfontoltan kimondta véleményét az ősi tanról, gondosan megtartotta azt e tekintetben… Ez az, ami a Katolikus Egyház, ami felkelt az eretnekek újdonságai ellen, és tökéletesítette ezt az ősi tant a zsinatainak határozatai által, – ez, és semmi más – ettől az időtől fogva rábízta írásban az utódokra azt, amit ő kapott hajdanában egyedül a hagyomány által, azt, ami néhány szóban tartalmazott jelentős dolgokat, és gyakran a jobb megértés kedvéért kimondott egy régi hittételt egy új név jellemvonásával… Azonban a katolikus és egyetemes hit, amely folyamatos és ugyanaz a különböző korok utódlásain át az igazság romlatlan hagyománya által, örökké folytatódni fog. – „Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.” (2Jn 1,10-11)

Az Egyház egyetemes zsinatai tévedhetetlenek

(További idézetek várhatók Szent Athanasziosztól, Nagy Szent Baszileisztól, Szent Epiphaniosztól, Szent Ambrustól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ágostontól, Alexandriai Szent Cirilltől, Küroszi Theodorétosztól, Nagy Szent Leó pápától, Szent I. Gelasius pápától, Szent Hormisdas pápától, a II. Konstantinápolyi Zsianttól, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Szent Athanasziosz: A Nikaiai zsinat határozatáról, 4. (Kr. u. 351)

Hát nem vétkesek azok, akik – még ha csak lélekben is – ellentmondanak egy ilyen nagy és egyetemes zsinatnak? Hát nem bűnös módon viselkednek azok, akik rosszalló pillantásokat vetnek az ariánus eretnekség ellen helyesen megfogalmazott rendeletekre, amelyek mellett azok a tanítóik is bizonyságot tesznek, akik előzőleg istentelenségre oktatták őket?

Szent Athanasziosz: Afrika püspökeinek, 2. (Kr. u. 372)*

De az Úrnak a szavai, amely az egyetemes Nikaiai zsinattól érkezett, mindörökké fennmaradnak.

Nazianzoszi Szent Gergely: Oratio 21,14. (Kr. u. 379)

Ennek a járványnak a terjedését ezért először a Nikaiában összegyűlt 318 küldöttből álló zsinat gátolta meg, amelyet a Szent Lélek hozott össze, és volt vele. Athanasziosz még nem tartozott a püspöki rendbe, de az összegyűltek legjelesebbjei között emlegették. Az erénye miatt iránta megmutatkozott tisztelet nem maradt le amögött, ami a rangnak járt volna ki.

I. Konstantinápolyi Zsinat: 1. kánon. (Kr. u. 381) (DH 151)

Sértetlennek kell maradnia a 318 atya hitének, akik a bithüniai Nikaiában gyűltek össze; szilárdnak kell maradnia, és ki kell közösíteni az összes eretnekséget, különösen az eunomiánusok vagy anomiánusok, az ariánusok vagy eudoxiánusok, a makedoniánusok vagy a Szentléleknek ellenszegülők, a szabelliánusok, a markelliánusok, a photiniánusok, valamint az apollinaristák eretnekségét.

Szent Ágoston: Levelek 54,1. (Kr. u. 400)

Az pedig, amit nem a Szentírás, hanem a hagyomány alapján őrzünk, amit az egész földön tartanak, ismeretes vagy maguknak az apostoloknak parancsából és rendeletéből, vagy az egyetemes zsinatokéból, amelyeknek tekintélye a legerőteljesebb az Egyházban. Ilyen az Úr szenvedésének, feltámadásának, mennybemenetelének, a Szentlélek eljövetelének évenkénti ünneplése, s más ehhez hasonló, amelyet a mindenfelé terjedő egyetemes Egyház megtart.

Efezusi Zsinat: I. Ülés, zsinati határozat Nesztoriosz ellen (Kr. u. 431)

Az általa káromolt Urunk, Jézus Krisztus elrendelte a jelen szent zsinat által, hogy legyen idegen ugyanez a Nesztoriosz a püspöki méltóságtól és minden papi összejöveteltől.

Khalkédóni Zsinat: Levél Nagy Szent Leó pápának, 98. levél (Kr. u. 451)

Ezért mi is, az igazság fiai, akik ezzel a jóval hasznosan élünk, neked mint fejedelemnek megmutatjuk az Egyház sorsát, … miután egyetértéssel és egy szívvel megismertük a hitvallást. És közös örömmel voltunk jelen mint egy császári ebéden, ahol lelki gyönyörűséggel lakomáztunk, ettük azokat az ételeket, amelyeket leveled által Krisztus a meghívottaknak előkészített, és úgy vettük észre, hogy látjuk a mennyei Jegyest, amint köztünk lakomázik. Ha ugyanis ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott – mondja – Ő a körükben van [vö. Mt 18,20], mekkora baráti meghittséget mutatott ötszázhúsz pap irányában, akik hazájuknak is, az Ő körülötte folyó munkájuknak is elébe helyezték a hitvallás tudását? Nekik te, mint fő a tagoknak, az élén voltál s azok révén, akik a te képviseletedet ellátják, rámutatsz a helyes határozatra. …

Nagy Szent Gergely: 24. levél („Consideranti mihi”) (Kr. u. 591) (DH 472)

Megvallom, hogy amint a Szent evangélium négy könyvét, úgy fogadom el és tisztelem a négy zsinatot: éspedig a Nikaiait, amelyen Ariosz fonák tantételét megbuktatták; a Konstantinápolyit is, amelyen Eunomiosz és Makedonius tévedését megcáfolták; az első Efezusit is, amelyen ítélkeztek Nesztoriosz istentelenségén; a Khalkédónit pedig, amelyen Eutükhész és Dioszkurosz eltévelyedését rossznak nyilvánították, teljes tisztelettel felkarolom, kikezdhetetlen helyesléssel megőrzöm: mivel ezeken, mint egy négyszögletes kövön emelkedik a szent hit építménye, és innen származik bármilyen élet és cselekvés; és bárki, aki nem tartja magát azok együttes szilárdságához, még ha kőnek látszik is, mégis csak az építményen kívül hever.
Az örödik zsinatot is éppen úgy tiszteletben tartom, amelyen elvetették azt a levelet, amelyről azt mondják, hogy tele van Ibas tévedéseivel, amelyen [Mopszvesztiai] Theodóroszra rábizonyították, hogy az Isten és az emberek Közvetítőjének a személyét két szubzisztenciára választotta szét, s így az istentelenség hűtlenségébe esett; hasonlóképpen cáfolatot kaptak Theodorétosz írásai is, amelyekben esztelen vakmerőséggel hozakodott elő, hogy megrója Alexandriai Szent Kürillosz hitét.

Az összes személyeket pedig, akiket a fent nevezett tisztelendő zsinatok megvetnek, megvetem, akiket tiszteletben tartanak, becsülöm, mivel míg a zsinatokat általános megegyezés erősítette meg, addig nem azokat, hanem önmagát buktatja meg aki merészeli akár feloldozni, akiket megkötnek, akár megkötni, akiket feloldoznak. Bárki tehát, aki másként gondolja a dolgot, legyen kiközösítve. Azonban bárkivel, aki a fent nevezett zsinatok hitét megtartja, legyen béke az Atyaistentől, az Ő Fia, Jézus Krisztus által, aki él és uralkodik közös szubsztanciával Vele, a Szentlélek egységében, mindörökkön örökké. Ámen.

(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Az Egyház csalhatatlan

Tiszteletreméltó John Henry Newman: An Assay on the Development of Christian Doctrine, 88. 92. (Kr. u. 1845)

Arra a kérdésre, hogy miért engedelmeskedünk az Egyház tekintélyének a hit fejlődése kérdéseiben, a legvilágosabb felelet: kell lennie valamilyen tekintélynek, ha létezett Kinyilatkoztatás, amelyen kívül más tekintély nincs. Egyáltalán nem adatott volna Kinyilatkoztatás, ha nem léteznék tekintély, melynek feladata dönteni afölött, hogy mit is nyilatkoztatott ki.

Maga a Szentírás állítja, amikor kifejezetten az Egyházról, mint „az igazság alapjáról és tartóoszlopáról” szól (1Tim 3,15). Szövetsége által ígéri neki: „az Úr Lelke, mely rajtam nyugszik és szavai, melyeket ajkra adtam, nem hagyják el ajkát, sem gyermekei ajkát, sem gyermekei gyermekeinek ajkát mostantól mindörökre” (Iz 59,21). …

Ha pedig lennie kell fejlődésnek, akkor Ő, Aki a Kinyilatkoztatást mint mennyei ajándékot adta, nem adta volna nekünk, ha ugyanakkor nem védte volna meg a romlástól és elferdüléstől mindenkori, természeténél fogva szükségképpen bekövetkező fejlődésében. Más szóval: az egymást követő nemzedékek szellemi tevékenységének eredményeiben, vagyis döntéseiben, mely nem egyéb, mint maga a fejlődés. Tévedhetetlennek kell lennie, amennyiben tudatában van annak, hogy a Kinyilatkoztatás megőrzésének feladatát őrá bízták.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Letters and Diaries, XXVIII, 129. (Kr. u. 1876)

Nem minden egyes dogma elsőrendű fontosságú mindenki számára. Pl. a dogma, hogy Eszter könyve a Szentírás kánonjához tartozik-e, az olvasni nem tudó számára. Egyetlen dogma van, mely minden dogma alapjául szolgál, és amelyet az Egyház minden gyermekének vallania kell. Ez pedig az, hogy az Egyház a Kinyilatkoztatás tanítója, őrzője, és nem tévedhet, amikor a Kinyilatkoztatást tanítja, hirdeti és magyarázza. Szent Pál szavai szerint: „Az Egyház az Igazság alapköve és oszlopa” (1Tim 3,15).

Gilbert K. Chesterton: Igazságot! /Orthodoxy/ SZIT 1985. 104-105. o. (Kr. u. 1908)

íme, az ortodoxia izgató regénye. Az emberek annak a bolond szokásnak rabjává lettek, hogy úgy beszélnek az ortodoxiáról, mint valami nehézkes, sivár és megülepedett dologról. Pedig nincs az ortodoxiánál kockázatosabb és érdekfeszítőbb. Az ortodoxia maga az egészség; és az egészség mindig drámaibb, mint a téboly. Az ortodoxia annak az embernek az egyensúlya, aki őrülten száguldó lovak mögött tartja a gyeplőszárat, s bár látszólag hol erre, hol arra dől és meginog, mégis megőrzi minden egyes testtartásában a szobrok szépségét és az aritmetika pontosságát… Az ortodox Egyház sohasem tért a kitaposott útra, nem fogadta el a konvenciókat; az ortodox Egyház sohasem volt tiszteletreméltóan mértékletes. Könnyebb lett volna elfogadnia az ariánusok földi hatalmát. Könnyebb lett volna a kálvinista 17. században belehajtani a predesztináció feneketlen árkába. Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű a kor feje után indulni, de nehéz dolog vigyázni saját fejünkre. Mindig könnyű modernistának, mindig könnyű sznobnak lenni. Könnyű lett volna belezuhanni a tévedések és túlzások e nyílt csapdáiba, melyek mint egymást váltó divatok és szekták húzódnak végig a kereszténység történelmi útján. Mindig könnyű elesni; hiszen temérdek sarok van, ahol el lehet botolni, de csak egy van, ahol meg lehet állni. Magától értetődő és kényelmes dolog lett volna belezuhanni, a gnoszticizmustól a keresztény scientistákig, valamelyik hóbortba. Ámde kerülni mindezt: szédítő kaland; és lelki szemeim előtt mennydörögve száguld az égi szekér korszakokon át, az ostoba eretnekségek hanyattesnek vagy orra buknak, míg a merész igazság, bár meginog, diadalmasan megáll.

Gilbert K. Chesterton: Az örökkévaló ember /The everlasting man/ (Kr. u. 1925)

Ezért olyan dolog az Egyház, amely a kezdettől fogva megtartja helyzetét és véleményét, teljesen függetlenül korának eseményeitől és anarchiájától. Ezért osztogat pártatlan csapásokat jobbra és balra, a manicheusok pesszimizmusára vagy a pelagiánusok optimizmusára. Nem volt manicheus mozgalom, mert egyáltalán nem volt mozgalom. Nem volt hivatalos divat, mivel nem volt egyáltalán divat. Olyasvalami volt, ami együtt tudott működni mozgalmakkal és divatokkal, szabályozni tudta ezeket, és túl tudta őket élni.”

Gilbert K. Chesterton: Az örökkévaló ember /The everlasting man/ (Kr. u. 1925)

Nos, ha lemerülnénk a történelem mélységeibe – ami nem áll e leírás szándékában -, gyanítom, hogy több olyan alkalmat is találnánk, amikor a kereszténységet minden jel szerint kiüresítette a kétség és közöny úgy, hogy csak a régi keresztény kagylóhéj maradt meg, ahogyan a régi pogány kagylóhéj is megmaradt olyan hosszú ideig. A különbség annyi, hogy minden ilyen esetben a fiúk voltak fanatikusak azért az ügyért, amit az atyák kényelemből elhagytak. Ez nyilvánvaló a reneszánszból az ellenreformációba való átmenet idején. Ugyancsak nyilvánvaló annak az átmenetnek időszakában, mely a 18. századból korunk sokféle keresztény megújulásába vezet…

miként néhányan az Egyházat egyszerűen a Római Birodalom részének látták, úgy később mások egyszerűen a Sötét Középkor részének gondolták. A Sötét Középkor véget ért, ahogy a Birodalom is véget ért, és az Egyháznak is velük kellett volna pusztulnia, ha ő is csupán az éjszaka árnyai közül való lett volna…

éppen ezért legalább öt ízben látszott úgy – az ariánusok, az albigensek, a humanista szkeptikusok s Voltaire és Darwin föltűnésekor, - hogy az Egyházat tönkretették, és ebek harmincadjára kerül. És az ötből minden egyes esetben az ebek pusztultak el.

A pápa tévedhetetlensége

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Letters and Diaries, XXVII. 286 (Kr. u. 1875); XXV. 330. (Kr. u. 1871)

„Tévedhetetlenség” mint fogalom az I. Vatikáni Zsinat előtt sohasem fordult elő fontos okmányokban az Egyház vonatkozásában. Ám ki kell jelentenem, hogy az Egyház kezdettől fogva tévedhetetlenként működött, és ilyennek is fogadták el. a tan egzakt jelentése és igazi tartalma nem azt jelenti, hogy az nEgyház nem tévedhet, hanem azt, hogy döntései „irreformabilia sunt”, vagyis megváltoztathatatlanok és igazak.

Ezért a keresztények lelkében sohasem fogalmazódott meg ilyen formában a kérdés: tévedhetetlen-e, s ha igejn milyen mértékben a pápa. Mert mindaz, amit erről gondoltak, csupán annyi volt: amit ő mond, az az Egyház szava, mert az Egyház nevében szól, és az Egyház szól őbenne. Amit pedig az Egyház kimondott, az igaz volt. Így szavát „mint Evangéliumot fogadták”, és ő úgy is vette, mint az „Evangéliumot”. Törvényt alkotott, és meggyőződése volt, hogy törvényt alkotott, s bizonyos volt abban, hogy helyesen cselekedett. Senki nem is támasztott kételyt, hogy joga volt-e hozzá. Ő volt a „megfelelő személy, hogy szóljon, s a helyzetet rendezze”.

Minthogy ez volt a pápa meggyőződése, ez volt az egész keresztény világé is. amint minden átlag ember állíthatja: „tudom, igazam van”, úgy a pápa is mondhatja, „tudom, hogy így van, és kötelességem, hogy Krisztus nyájának így mondjam meg” anélkül, hogy elemezné, vajon erkölcsi bizonyosság, inspiráció, vagy a szigorúan vett tévedhetetlenség, vagy bármi más az alapja föltétlen és abszolút bizonyosságának. Amikor Honorius vagy a többi pápa abban az időben döntött, akkor mint tévedhetetlen szólt, és úgy is engedelmeskedtek neki mint tévedhetetlennek anélkül, hogy világos fogalmuk lett volna arról, vajon az „ipse dixit” kijelentés a tévedhetetlenség adományából eredt-e. …

Tehát: legalább is az Egyház kezdettől fogva tévedhetetlenként tevékenykedett. A pápa pedig mindig az Egyházzal együtt. Cselekedett; néha a hierarchia előtt, áskor azt követően, vagy vele egy időben. Mindig mint az Egyház hangja lépett föl. Az I. Vatikáni Zsinat döntése, hogy a pápa nemcsak eszközként és szolgálattevőként a feje az Egyháznak, nemcsak „veto joga” van, és nemcsak együttműködő a „de fide” döntésekben, hanem személyében is birtokolja a döntés jogát, és azt a tényt, hogy minden döntése a püspökök nélkül is Evangélium.

évszázadok óta ennek a dogmának megfelelően cselekedett a Szentszék. Az egyetlen különbség az, hogy ezt ma már de facto is elismerik. Tudom, van különbség, mert az első pillanatra úgy tűnik, mintha ez a pápát arra késztetné, hogy most már az elismert hatalmát gyakorolja is. Ám azért bízhatunk is egy kissé! Elvont kifejezések keveset használnak, mert a teológia különféle megszorításokkal, magyarázattal veszi azokat körül. Egyetlen igazság sem áll fenn önmagában, mert minden egyes a többivel összefüggésben és azokkal összhangban érvényes.

A Szentháromságra és a Megtestesülésre vonatkozó dogmákat sem egyszerre, hanem részenként fogalmazták meg: Egyik Zsinat megtette az első lépést, a másik a következőt, és így alakult ki az egész dogma. A kezdeti állapot először nagyon különösnek tűnt, véleménykülönbségek támadtak miatta: ezek vezettek a második és harmadik Zsinathoz. Ezek azonban nem semmisítették meg az elsőt, hanem kifejtették és kiegészítették, amit előzőleg előterjesztettek. Így történik ez most is.

(Fel)