Az evangéliumok történetiségeAz evangéliumok apostoli szerzősége, Kr. u. 70 előtti keletkezésük, illetve a Máté-evangélium elsősége
III. AZ IRODALMI ANALÍZISIII/1. A problémaAmikor összehasonlítjuk Márk evangéliumát Mátéval és Lukáccsal, akkor az összevetési pontok szemmel láthatóvá tesznek egy bizonyos rendszert, amelyben a hasonlóságok mellett a különbségek is kidomborulnak. Az irodalmi elemzés aprólékosan kimutatta, hogy a nyelvtan, a szókincs, a stílus, a kifejezésmód és a mondatalkotás során Márk evangéliuma gyengébb görögöt használ, mint a másik kettő evangélium párhuzamos részei. Néhány példával illusztráljuk ezt:
Az irodalmi elemzés más különbségeket is kimutatott az evangéliumok között:
A tudósok széles körben egyetértenek abban, hogy léteznek ezek a jellegzetes vonások, de azt, hogy hogyan keletkeztek, már vitatják egymás között. A többféle magyarázatot, és a magyarázatok problémáit a fejezet következő részeiben fogjuk külön-külön bemutatni.
III/2. A Jeromos-hagyomány és problémáiSzázadokon át általánosan úgy vélték, hogy a Szent Jeromos által lefordított Újszövetség Máté-Márk-Lukács-János sorrendje az evangéliumok megírásának a sorrendjét őrizte meg. 1764-ben Henry Owen javaslatát, ami szerint Lukácsot Márk előtt írták, az akadémikusok forradalminak tekintették. Azonban elgondolása, mivel az nem fenyegette az evangéliumok történeti hitelességét, nem okozott zavart a keresztények között. Ez csak akkor történt meg, amikor a márki prioritás elmélete azzal az ötlettel lépett elő, hogy Márkot írták legelőször, és Máté, illetve János evangéliumának írója nem volt Krisztus életének szemtanúja. A Jeromos-féle sorrend támogatói Szent Ágoston tekintélyéhez folyamodtak, aki azt mondta, hogy az "elfogadott hagyomány" a Máté-Márk-Lukács-János sorrend volt. Ezért gyakran úgy is utalnak erre a sorrendre mint "ágostoni hagyomány". Csakhogy, miként azt a II. fejezetben már kimutattuk, Ágoston ugyanezen írásának negyedik könyvében Alexandriai Szent Kelemen sorrendjét (Máté-Lukács-Márk-János) követte. Az előző fejezetben már kimutattuk, hogy mind az Egyház ősi liturgiája, mind a régebbi, Jeromos és Ágoston előtt élt egyházatyák és egyházi írók tanúsága szerint az a gyakori feltételezés, hogy Jeromos Vulgatája követi a legősibb hagyományt, nem állja meg a helyét. Az elmúlt 200 évben a Jeromos - Máté-Márk-Lukács - sorrendjének támogatói - főként az Egyház (mint láttuk: "vélt") hagyománya iráni lojalitásból, valamint a márki prioritás veszélyeinek felismeréséből, határozottan ragaszkodtak Máté evangéliumának elsőségéhez, és számos következetlenségre rá is világítottak, amik a márki prioritás elméletéből következik. Csakhogy azzal a fenntartásukkal, hogy Márk evangéliumát Máté után, de Lukács előtt írták, nem tudtak olyan meggyőzőek lenni, mint kellett volna, ugyanis ez a teória könnyű célpontot biztosított a márki prioristák irodalmi kritikájának, így kénytelenek voltak elvetni a "tudományt" a "hagyomány" védelme érdekében. Nagyon sok bibliatudós ezért is kezdte el követni a márki prioritás elméletét, megpróbálva így összhangba hozni e kettőt, ami viszont - az ebből eredő következtetéseket levonva - a hagyomány elvetéséhez vezetett.
III/3. A márkista teória és problémáiA márki prioristák a következő érveket szokták felhozni arra, hogy Márkot miért Máté és Lukács előtt írták:
Azok, akik megalapozottnak fogadják el a márki prioritást, ezekből további következtetéseket is le szoktak vonni:
Ez az utóbbi gondolatmenet következetes és meggyőző, már ha elfogadjuk azt az első feltevést, hogy Márkot Máté előtt írták. Csakhogy ennek a feltevésnek az elfogadása ellentétben áll az összes ókori íróval, a Katolikus Egyház 2000 éves hagyományával - beleértve a II. Vatikáni Zsinat dogmatikus határozatát is -, a keleti ortodox egyházak hagyományaival, a számos protestáns egyház alapítóinak együttes véleményével, és egyre növekvő számű modern exegéta megállapításaival. Miért is fontos mindez, még egy szentírástudománnyal nem foglalkozó hívő számára is? Jellemző az a szituáció, hogy, amikor egy Szentírásról folyó beszélgetés során a hallgatóság egyik tagja megkérdőjelezi a beszédet tartó által eleve feltételezett márki prioritást, akkor ez a többi hallgatóságot idegesíti kezdi, hiszen számukra nem tűnik fontosnak az, hogy ki írt elsőként vagy másodikként. Ők azért jöttek egybe, hogy Isten Szava inspirálja őket, és nem akarnak időt vesztegetni egy jelentéktelen akadémikusi érvelésre. A szempontjuk érthető. Ám két fontos pontra rá kell mutatni. Eléggé valószínű, hogy egy márkista szónok, amikor Máté evangéliumából magyaráz egy szentírási részletet, akkor arra is utalni fog, hogy Máté hogyan "revideálta" a Márk által előadott "eredeti" jelentést. Ámde, ha Márk írt Máté után, akkor már erre a revideáló magyarázatra nem lehet azt mondani, hogy valóban Isten Szaván elmélkedünk, bármennyire is felemelőnek tűnik. A másik pont pedig az, hogy a beszédet tartó általában úgy fogadtatja el a márki prioritást a hallgatósággal, mint ami egy egyházilag elfogadott és minden tekintetben helyes teóriát. Lehet, hogy ez a beszéd estéjén nem fog senkiben problémát okozni, azonban végül hitbeli kételyeket támaszthat azokban, akik később úgy döntenek, hogy tovább tanulmányozzák a márkista teológiát. Pedig a márki prioritás tudományosnak tűnő megállapításai gyenge lábakon állnak. Ennek tudható be az is, hogy az évtizedek alatt újra és újra változtatni kényszerültek korábbi, elentmondást nem tűrőnek kikiáltott megállapításaikon. Egy időben a márkisták még azt bizonygatták, hogy Mátét és Lukácsot a második században állították össze. Most már ők is hajlandóak elismerni, hogy ez nem igaz, és manapság az evangéliumok megszületésének dátumát legfeljebb az első század végére, 85 és 95 közé teszik. Most vegyük kézbe a márkisták saját fegyverét, és nézzük meg az irodalmi analízis által feltárt tényeket, amelyek komoly gondot okoznak a márki prioritás elméletének az igazolásának.
Érvek a márki prioritás ellen - amelyekre nincs válasz1. Az anyagelrendezési sorrendA szinoptikus evangéliumok anyagelrendezési sorrendjében található egyezések és különbségek sokkal jobban megmagyarázhatóak úgy, ha Márk evangéliumát a harmadik, azaz Máté és Lukács utáni helyre tesszük. Máté és Lukács sorrendje - ahogy a történetek, ill. tanítások következnek egymás után - nagyon gyakran eltérnek Márk sorrendjétől. Azonban amikor a márki sorrend eltér Máté sorrendjétől, akkor mindig megegyezik Lukácséval, illetve, amikor Lukácsétól eltér, akkor mindig Mátéét kezdi el követni. Pl.: Ha tekintetbe vesszük azt a gyakoriságot, amellyel Máté és Lukács eltér Márktól, akkor ésszerűtlen elfogadni azt, hogy egymástól függetlenül Máté és Lukács sohasem választják ugyanazt a Márktól eltérő sorrendet. Ez csak úgy magyarázható, hogy Márk következetesen hol Mátét követte, hol pedig Lukácsot. Ha kitartunk a márki elsőség mellett, akkor minderre csak egyetlen megoldás jöhet szóba, az, hogy Máté és/vagy Lukács ismerte a másik munkáját, és ahol az egyik eltért Márktól, ott a másik következetesen direkt Márkot támogatta választásával. A márki elsőség teóriájában azonban Máté és Lukács teljesen független egymástól, azaz nem ismerték egymást. 2. A duplikációkMárk evangéliumának egyik jellegzetes vonása - mint már fentebb megemlítettem -, hogy ún. duplikációkat, kettős ismétléseket használ, méghozzá elég gyakran, több mint kétszázszor. Ezekre mint az ő "felesleges tagmondataiként" vagy "kettőzéseiként" szoktak hivatkozni. Hogy miről is van szó, nézzük meg újra! Mt 8,16 Tehát Márk a "beesteledett" és a "nap lement" kifejezés használatával megismétli önmagát, ugyanazt a lényeget mondja el kétszer, csak más szavakkal. Ha elfogadjuk, hogy Márk Mátét és Lukácsot használta fel, akkor semmi nehézség nincs ebben, hiszen egyszerűen összerakta a kétféle változatot. Azonban, ha Márk az első, akkor felmerül a kérdés, hogy miért duplázza meg ezeket a részeket, méghozzá jó pár esetben. Mátéra és Lukácsra vonatkozóan lehetne azt mondani, hogy ők, amikor Márkot felhasználták, akkor csak a duplázásoknak csak az egyik felét használták fel, csakhogy van egy nagyon érdekes dolog. Amikor a kétféle változat egymással teljesen egyenrangú fontosságú, akkor Máté és Lukács sohasem választja ugyanazt a tagot. Máté mindig az egyik felét, Lukács pedig a másik felét használja, Máté hol az első tagot, hol a másodikat használja, de Lukács soha nem választja ugyanezt. Fontos, hogy a két forrás elmélete szerint Máté és Lukács nem függ egymástól, azaz nem ismerték egymás munkáit. A márkisták megpróbáltak választ adni erre a problémára. 1983-ban C. M. Tuckett azt állította, hogy Márk evangéliumában 213 ilyen duplikáció van, tehát lehet a véletlennel is magyarázni azt a 17 esetet, amikor Máté és Lukács különböző tagmondatokat választott[47]. Ez első tekintetre elfogadható érvnek tűnik, és sokakat lenyűgöz a statisztika. Ám, ha a mélyére nézünk, akkor egyből szembeötlik néhány olyan dolog, ami további magyarázatra szorul: a. Pillanatnyilag tételezzük fel azt, hogy a márki prioritás helytálló. A 213 duplikációból 56 esetben hagyja el Máté is és Lukács is az egyik felet. Való igaz, hogy 39 esetben ugyanazt a felet használják. Csakhogy ezekben a példákban a duplikációk homályosak, vagy nem "azonos értékűek" (pl. az egyik szó helyesebb a másiknál, tehát nagy a valószínűsége, hogy mindketten azt választják). A vitát az a 17 eset dönti el, ahol azonos értékű és jelentésű tiszta duplikáció van (mint pl. a "beesteledett" és a "nap lement"). A márkistáknak meg kellene magyarázniuk, hogy amikor ilyen választási lehetőség áll fenn, akkor Máté és Lukács miért mindig másként választ. Ezt csakis úgy lehet megmagyarázni, hogy Lukács előtt ott feküdt Máté műve, vagy pedig Márk ismerte mindkettőt. b. A Tuckett által megvizsgált 213 duplikációra vonatkozóan egy érdekes megfigyelést is tehetünk. Márk duplikációiból Máté 152-szer használja az egyik, vagy mindkét felet, amelyekből 124-szer akkor, amikor Máté és Márk azonos sorrendben vannak. Lukácsnál 116-szor van vagy az egyik vagy mindkét rész, amelyekből 114-szer akkor, amikor Márkkal azonos sorrendben van. Ez tovább erősíti azt a nézetet, hogy Márk volt az, aki egyesítette a másik kettőt. c. Miként azt Riley kimutatta, a duplikációk általánosan elfogadott száma, amit egy márkista, Neirynck sorolt fel, 217. Tuckett ezekből számosat elhagyott, míg másokat sajátjaként hozzátett. Vagyis a kalkulációinak a statisztikai alapja még önmagának is kérdéses[48]. Egy részletesebb választ Allan J. McNicol adott 1987-ben Tuckett érveire.[49]
3. Gyógyítások és parancsolatokMárk evangéliumában 10 gyógyítás elbeszélés van, Mátééban és Lukácséban 9. Azonban pontosan ugyanaz a kilenc.[50] Márk 6 parancsolatot sorol fel (10,19). Máté és Lukács 5-5-öt, de ugyanazt az 5-öt.[51] Ha Márk a két evangéliumból dolgozott, akkor nincs probléma. A meglévő felsorolásokhoz hozzáadta a saját forrásából származót is. Azonban, ha Máté és Lukács egymástól függetlenül dolgozott Márkból - miként azt a márkisták felteszik -, akkor hogyan lehet az, hogy mindkettő ugyanazt a gyógyítást és ugyanazt a parancsolatot hagyta ki a felsorolásból?
4. Az ún. "kisebb egyezések"Aztán több helyen szövegileg megegyezik Máté és Lukács evangéliuma, viszont Márk eltér ezektől. A márkista irodalomban ezeket - az elnevezéssel is tompítva a számukra kényelmetlen tényen - "kisebb egyezéseknek" nevezik. Pl. a Mt 8,2-ben és Lk 5,12-ben található "kai idu" (és íme) és a "Kurie" (Uram) szavak hiányoznak a Mk 1,40-ből. Ha Máté és Lukács Márkból dolgozott volna, akkor az ismét megmagyarázhatatlan, hogy éppen ugyanúgy egészítik ki a szöveget. Egy másik példa erre, hogy Máté és Lukács pontosan ugyanazt az 5 szót használja Péter tagadásánál, Márk viszont 3 ezektől különböző szóval írja le ugyanazt a jelentést (Mk 14,72).[52] Ha a márki prioritás a helyes, akkor hogyan lehetséges, hogy az egymást nem ismerő Máté és Lukács ugyanott és ugyanúgy tér el Márk szövegétől? Összesen 12 ilyen eset van! A legkomolyabbnak tartott márkista válasz is - legalábbis erre hivatkozik a kőkemény márkista Jeromos Bibliakommentár - meglehetősen komolytalan, miszerint: „Ha Máté kihagy egy szövegrészt, az azért van, mert valamilyen ok miatt az számára nem vonzó; és ami nem vonzó az egyik keresztény szerző számára, az ugyanebből az okból kifolyólag, nagy valószínűséggel nem vonzó a másik számára sem”.[53] 5. Máté arám nyelvű háttereMárk 9 esetben eredeti arám szavakat használ, amelyekből Lukács egyet sem vesz át, Máté pedig csak egyet, a Golgota nevet (27,33). Ezt a márki prioritás egyik bizonyítékaként szokták felhozni, mivel szerintük ez azt jelzi, hogy Márk még közel van a kezdeti igehirdetés eredeti nyelvéhez, míg a másik két evangélium már eltávolodódott ettől. Csakhogy Máté máshol sokkal több arám nyelvű kifejezést használ, mint Márk. Ezt a későbbiekben még részletesebben is megvizsgáljuk.
6. De-judaikus stílus?A márki prioritás képviselői ugyan elismerik, hogy Máté evangéliuma tele van zsidó fogalmakkal, hogy sokkal "zsidósabb", mint Márké. Azonban arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges az, hogy Máté visszatér a zsidó fogalmakhoz, miközben a kereszténység fokozatosan eltávolodott tőlük, főként Kr.u. 70 után, amikor már lassan a zsinagógákból is ki lettek tiltva, nem túl kielégítő válasszal rendelkeznek. Ezt ugyanis azzal az állítással magyarázzák - bizonyítékok nélkül -, hogy Máté "újra-judaizálta" Márkot. De miért tette volna? Máté evangéliuma a márkisták szerint is palesztínai eredetű. El lehet-e hinni azt, hogy egy palesztínai zsidókeresztény közösség éppen egy Rómából importált, görög nyelvre fordított palesztín szájhagyományra épülő, hellenista ízű művet használ fel, és rak tele újra zsidó-arám kifejezésekkel, utalásokkal, ószövetségi idézetekkel, csak azért, hogy saját evangéliumuk legyen?[54] Philip Sigal talmudista rabbi egyik mérvadó művének, a The Foundations of Judaism-nak első kötetében éppen azt mondja, hogy "a történet- és irodalomkritika" arra mutatott rá, hogy "Márk kezdte el a de-judaizálás nagy folyamatát, ami századokon át tartott.". Sigal szerint "köztudott volt, hogy Márk egy későbbi összeállítás, ami Máté, és valószínűleg Lukács utáni környezetből származik."[55]. Ebben a korban tehát éppen fordított volt a folyamat. A judaikus stílust fokozatosan felváltotta egy de-judaikus stílus. Ez Máté - Lukács - Márk sorrend esetében pontosan megfigyelhető. Fordítva azonban ez nem működhetett. Máté teljesen figyelmen kívül hagyja az esetlegesen pogányságból megtért keresztény hallgatókat vagy olvasókat, számtalan olyan kifejezést, fogalmat vagy ószövetségi vonatkozást használ, ami számukra érthetetlen lett volna, és Máté még csak nem is magyarázza el ezeket, sőt, ahol Márk magyaráz, ott Máté elhagyja ezt. Számtalan olyan szójátékot használ, ami csakis arám nyelvi tudással érthető meg (mint pl. a Péter és a szikla, de 5-6 ugyanilyen van még). Aztán pogányokat sértő, vagy kevésbé figyelembevevő szakaszok vannak Mátéban (pl. 10,5-6; 15,24). Ez teljesen elképzelhetetlen, hogy éppen a zsidókkal folytatott viták kereszttüzében kerültek volna be az evangéliumba. Viszont egy korai időszakban (amikor még javarészt zsidók voltak többségben) ez a keménység még elment. III/4. A Kelemen-i hagyomány (Griesbach- és a "két evangélium"-elmélet) megoldása
Henry Owen és Johann Griesbach Ennek a hagyománynak a modern támogatói, ahogy azt Henry Owen és Johann Griesbach felelevenítette, azt tartják, hogy Márk evangéliuma - ahogy két folyó egybe folyik, kialakítva egy folyót ezzel - Máté és Lukács evangéliumának összeolvasztásából alakult ki. Ez az elmélet gyakran úgy is ismert, mint a "két evangélium"-hipotézis. Ha tekintetbe vesszük a történeti és tudományos bizonyítékokat, valamint az Egyház tanítását, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy az itt fejtegetett elmélet az Újszövetség "legholisztikusabb" megközelítése. Viszont a legtöbb márkista egyedül az irodalomkritika szűkös világában él. Még a vitába bocsátkozás előtt azt az előfeltételt fogadják el, hogy csakis az irodalomkritikát lehet tekintetbe venni. Látva ezt a hozzáállást, az amerikai tudósok egy csoportja, akik a Máté-Lukács-Márk sorrendet vallják, ebben a szűk keretben kezdték el publikálni műveiket.[56] Félretették a keletkezés kérdését, az összeállítás helyét, a szerző identitását, az elterjedés érvelését és a történelmi forrásokat. Egyedül az irodalomkritikát véve alapul vonták kétségbe a márki prioritást. Bár könyveik túl akadémikusak ahhoz, hogy a szélesebb olvasóközönséghez is elérjenek, viszont mindez azt jelzi, hogy a márki prioritás egyre nehezebb kihívások elé kell, hogy álljon a saját maga által körbehatárolt harcmezőn is. Műveik rengeteget hozzátettek Márk verseinek analíziséhez, hogy pl. a szerző hol kölcsönzött az egyik evangéliumból, de mégis észrevehetően befolyásolta a másik. Műveik és elméletük népszerűsítése érdekében egy honlapot is létrehoztak. Most bemutatjuk egyik olyan - irodalomkritikailag megalapozott - eredményüket, amely - a márkisták számára megmagyarázhatatlan - anyagelrendezés kérdését oldja meg, mondhatni pofonegyszerű módon. Ha a három evangéliumot egymás mellé helyezzük, akkor megláthatjuk, hogy hol és honnan kölcsönöztek egymástól. Ez az ún. szinoptikus elrendezés. A szinopszis azt jelenti, hogy "úgy látni, mintha csak egy szemünk lenne". Máté, Lukács és Márk evangéliumát nevezik "szinoptikus evangéliumok"-nak. Többféle szinoptikus elrendezés is lehetséges, ugyanis az evangéliumi verseket és perikópákat különbözőképpen lehet felosztani. (A perikópa a versek egy kisebb összefüggő része vagy alfejezete). Az alább bemutatott táblázat Harold Riley által tervezett szinoptikus elrendezésen alapul.[57] A sötétebb színű cellák azt mutatják, hogy Márk evangéliuma anyagot vesz át Mátéból vagy Lukácsból. Ennek a cikcakkos jelenségnek az illusztrálásához számos szerző műveihez folyamodtunk, beleértve Riley[58], Orchard[59], és Meijboom[60]munkáit. Néhány megjegyzés a táblázathoz: Márk saját verseit { }-be tettük. Az MA a "Miatyánkat" jelzi, a B a boldogság-mondásokat. A T később lesz elmagyarázva. A táblázat a komplett versek váltakozó kölcsönzését mutatja, de ahhoz nem elég részletes, hogy az egyes szavak vagy kifejezések kölcsönzését is vázolja. Pl. bár Mk 6,7-16 egészében véve Lukácsból származik, a 6,14-ben lévő szavak Mátéból. Vagy bár Mk 8,27-10,40 főként Mátéból vett szakasz, Lukács hatása látható a 8,38; 9,32-33-as versekben[61].
A táblázatból könnyen kiolvasható, hogy ha Márkot tesszük Máté és Lukács evangéliuma után, akkor egy szinte tökéletes elrendezést kapunk. Márk elkezdi felhasználni Mátét, majd egyszercsak Lukácsot, majd visszatér Mátéhoz, és később ismét Lukácshoz, miközben néhol be-beszúrja saját szövegeit is. Orchard szerint a két evangélium összevegyítője Péter apostol volt, aki hol Máté, hol Lukács evangéliumából olvasott fel, amit aztán Márk lejegyzetelt. (Ennek alátámasztását a következő fejezetben fejtjük ki.) Egy kifogás: Péter mint zsonglőr?Ennek az elméletnek az ellenzői azt szokták ellenvetni, hogy Péter még munkatársaival se lett volna képes "zsonglőrködni" a két tekerccsel. Viszont, amint elfogadjuk Orchard magyarázatát - amit a következő fejezetben tárgyalunk - a Péter által tartott öt beszédről, a probléma megszűnik. Röviden annyit erről, hogy 25 olyan hely van, ahol Péter elkezd idézni. Ezek között tíz olyan van, amellyel Péter elkezdhette a beszédeit, így a munkatársai könnyen kinyithatták a tekercseket ezeknél a helyeknél még a beszédek megtartása előtt. Nyolc helyen kell visszatérnie Péternek egy korábbi vershez, hogy onnan folytassa (vagy ahhoz nagyon közel), ahol néhány perccel korábban abbahagyta az idézést. Tehát a tekercs mindenféle kavarodás nélkül nyitva maradhatott. Nincs ok azt feltételezni, hogy a 7 hosszabb ugrás, amire négy éjszakájuk volt előkészülni, meghaladta volna az előre informált asszisztensek képességét. A leghosszabb "ugrás" a második beszédben tűnik fel. Máté evangéliumából 31 verset kellett letekerni, mialatt Péter Lukács verseiből idézett 13-at. Érdekes, hogy Márk éppen ennél a pontnál szúr be 4 verset a sajátjából. Lehet, hogy éppen azért, hogy a segédeknek így több időt biztosítson erre? Ha a márki prioritás teóriáját vesszük alapul, vagyis, hogy Máté és Lukács használja fel Márkot, akkor az tárul a szemünk elé, hogy amikor Máté megszakítja Márk sorrendjét, akkor Lukács éppen ott elkezdi Márkot követni, és amikor ő szakítja meg, akkor Máté veszi át a fonalat, és így tovább. Ez jellemző az egész evangéliumra. Ez kizárólag csak abban az esetben lehetséges, ha Máté és Lukács nagyon szorosan egyeztették munkáikat. Csakhogy a márki prioritás elmélete szerint ezek az evangéliumokat különálló közösségekben alkották, akik nem voltak egymással kapcsolatban. Ez egy megoldhatatlan nehézsége a márkista teóriának. Másrészt, ha Márkot vesszük forrásnak, akkor Máté, illetve Lukács is, teljesen kusza módon, mindenféle rendszer nélkül használja fel a forrását. Erről készítettem egy másik szinoptikus elrendezést, ami viszont csak félig-meddig kész. Aki kiváncsi rá itt megnézheti egy excell dokumentumban. Egy biztos: ha mérlegre tesszük a Máté-Lukács-Márk és a Márk-Máté-Lukács sorrend bizonyítékait, akkor a mérleg nyelve határozottan az előbbi javára billen. Kizárólag Márk látszólagos "gyenge görögsége" marad fenn, mint a márki prioritás ellensúlya. Ez volt, és máig is ez az alapja az összes márkista spekulációknak. Hogy ezt megtárgyaljuk, ahhoz Dom Bernard Orchard úttörő munkájához fogunk folyamodni a következő fejezetben.
Megjegyzések[47] Tuckett, C. M., The Revival of the Griesbach Hypothesis, 1983. 20-21. [48] Riley, H.- Orchard, B., 107-108. [49] McNicol, A. J., Two Gospel Hypothesis, Perkins Journal, 1987. [50] Farmer, W.R., The Synoptic Problem, 1976. 166-167. [51] Uo., 160. [52] Mark`s Use of Matthew and Luke, (szerk. Peabody, D.B.), 2002., 303. o. [53] Neirynck, F., A szinoptikus probléma, in Jeromos Bibliakommentár II. 40/25.; McLoughlin: Drev 90 [1972] 202. [54] Vö. Farkasfalvy, D., Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, 1994. 120. [55] Farmer, W. R., New synoptic Studies, 1983. xxvi. [56] Pl. Mark`s Use of Matthew and Luke, (szerk. Peabody, D. B.), 2002.; McNicol, A. J., Luke`s Use of Matthew, 1996.; McNicol, A. J., Two Gospel Hypothesis, Perkins Journal, 1987. [57] Riley, H.- Orchard, B., 4-6. [58] Uo. 6-18. [59] Uo. 263-272. [60] Meijboom, Hajo Uden (1866) A History and Critique of the Origin of the Marcan Hypothesis 1835 - 1866. Tr. (1993) Kiewit, John J. 151-155. [61] Uo. 153-155.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||