Navarra Bibliakommentár

Lk 1,26-38

Isten Fia születésének hírüladása és a megtestesülés

[26] Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, [27] egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. [28] Bement hozzá az angyal, és így szólt: »üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« [29] Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. [30] Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. [31] íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. [32] Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, [33] és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. [34] Mária erre megkérdezte az angyaltól: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« [35] Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. [36] íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, [37] mert Istennél semmi sem lehetetlen«. [38] Mária erre így szólt: »íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« és eltávozott tőle az angyal.

**********************************

Kommentár:

1,26-38. Itt Miasszonyunkat szemlélhetjük, aki „fogantatásának első pillanatától kezdve a teljesen egyedülálló szentség ajándékával tündökölt, ezért köszönti a hírhozó angyal Isten parancsára "kegyelemmel teljesnek” (vö. Lk 1,28); [a Názáreti Szűz] pedig azt válaszolja a mennyei hírnöknek: „íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Így Mária, Ádám leánya elfogadván az isteni igét, Jézus anyja lett; Isten üdvözítő akaratát bűntől nem késleltetett, teljes szívvel átölelve az Úr szolgáló leányaként teljesen átadta magát Fia személyének és művének; s neki alárendelve vele együtt szolgálta a mindenható Isten kegyelméből a megváltás misztériumát. Joggal gondolják tehát a szentatyák, hogy Mária nem csupán passzív eszköze volt Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel működött közre az emberiség üdvözítésében.” (II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium, 56.)

A Máriának szóló hírüladás és az Ige megtestesülése alkotja a legmélyebb misztériumot az Isten és az ember közötti kapcsolatról, és az emberiség történelmében ez a legfontosabb pillanat: az Isten emberré lett, és így marad örökre, mert ekkora az Ő irántunk való jósága, kegyelme és szeretete. És mégis, azon a napon, amelyen a Szent Szűz tiszta méhében a Szentháromság Második Személye magára veszi a törékeny emberi természetet, mindez csendben, mindenféle harsonaszó nélkül történik.

Szent Lukács nagyon egyszerűen mondja el a történetet. Nagy becsben kell tartanunk az Evangélium ezen szavait, és használjuk is őket gyakorta, pl. az Úrangyala mindennapos keresztény szokását gyakorolva, vagy a Rózsafüzér örvendetes titkai felett elmélkedve.

27. Isten a születéshez egy szüzet választott; századokkal korábban Ő ezt már fel is fedte Izaiás próféta által (vö. Iz 7,14; Mt 1,22-23). Isten „egyszülött Fiának kezdettől fogva és a századok előtt anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék, és őt az összes teremtményekhez képest annyira megajándékozta szeretetével, hogy egyedül benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését.” (IX. Piusz, Ineffabilis Deus, 2.). Ez a privilégium eredményezi azt Miasszonyunknak, hogy ő szűz és anya egyszerre, ami Isten egyedülálló ajándéka. Ez a Szentlélek műve volt, „aki a Fiú fogantatásakor és születésekor olyan kegyben részesítette a Szűzanyát, hogy termékenységet adott neki, miközben sértetlenül megőrizte az ő örökös szüzességét” (Szent V. Piusz Katekizmusa, I,4,8). VI. Pál erre a hitigazságra emlékeztet bennünket: „Hisszük, hogy a boldogságos Mária, aki mindenkor a szüzesség méltóságát bírta, a megtestesült Igének, Istenünknek és üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak édesanyja.” („Isten népének hitvallása”, 14.).

Habár sok javaslat van arra, hogy mit jelent Mária neve, a legjobb tudósok nagy része úgy véli, hogy Mária „úrnő”-t jelent. Mindazonáltal nincs egyetlen olyan jelentés, amely teljesen visszaadhatná a név gazdagságát.

28. „üdvözlégy, kegyelemmel teljes”: a szószerinti görög szöveg olvasata: „örvendj!”, nyilvánvalóan az angyal által közölt hír feletti egyedülálló örömre vonatkozik.

„kegyelemmel teljes”: az arkangyal üdvözlésének ez a szokatlan formája felfedi Mária különleges méltóságát és tiszteletét. Az Egyházatyák és Egyháztanítók „azt tanították, hogy ez a rendkívüli, ünnepélyes és sohasem hallott üdvözlés azt mutatja, hogy az isteni kegyelmek mindegyike Isten Anyjában nyugodnak, és hogy a Szentlélek minden ajándékával fel lett díszítve”, ami azt jelenti, hogy ő „soha nem lett átok alá vetve”, azaz minden bűntől megőrződött. Az arkangyal ezen szavai alkotják az egyik forrását Mária Szeplőtelen Fogantatásának dogmájának (vö. IX. Piusz, „Ineffabilis Deus”; VI. Pál „Isten népének hitvallása”).

„Az Úr van teveled!”: ezek a szavak nem egyszerűen egy üdvözlés szavai („az Úr legyen veled”), hanem egy állítás („az Úr van teveled”), és szorosan kapcsolódik a megtestesüléshez. Szent Ágoston így magyarázza, az arkangyal szájába adva ezeket a szavakat: „Ő jobban veled van, mint velem: Ő a te szívedben van, Ő benned alakul ki, Ő betölti a te lelkedet, Ő a te méhedben van” („Sermo De Nativitate Domini”, 4).

Néhány jelentős görög kézirat és korai fordítás hozzáadja ennek a versnek a végéhez: „áldott vagy te az asszonyok között!”, ami annyit tesz, hogy Isten minden asszony fölé emeli Máriát. Ő kiválóbb mint Sára, Hanna, Debóra, Ráchel, Judit, stb., csakis azért, mert ő kapta meg azt a legfőbb megtiszteltetést, hogy Isten Anyjának lett kiválasztva.

29-30. Miasszonyunk zavartságát az arkangyal jelenléte és a meghökkenés miatt az igazán alázatos embereknél tapasztalhatjuk meg, amikor megdicsérik őket.

30. A Hírüladás az a pillanat, amikor Miasszonyunk megtudta azt az elhivatást, amelyet Isten öröktől fogva tervezett a számára. Amikor az angyal megnyugtatja azt mondva, hogy „Ne félj Mária!”, akkor segít neki abban, hogy legyőzze azt a kezdeti félelmet, amelyet az ember általában érez, amikor Isten egy különleges elhívást ad számára. Az, hogy Mária érezte ezt a félelmet, a legkevésbé sem jelenti az ő tökéletlenégének a jelét: ez egy teljesen természetes reakció a természetfelettivel szemben. Tökéletlenség akkor keletkezett volna, ha valaki nem tudja legyőzni ezt a félelmet, vagy visszautasítja a helyzetben jelenlévők segítő tanácsát – Szent Gábor segített Máriának.

31-33. Gábor arkangyal azt mondja a Boldogságos Szűznek, hogy ő Isten Anyja lesz, felidézve Izaiás szavait, aki kihirdette egy próféciában, hogy a Messiásnak szűztől kell születnie, amely Máriában fog beteljesedni (vö. Mt 1,22-23; Iz 7,14).

Felfedi, hogy a Gyermek „nagy” lesz: nagysága az Ő istenségéből fakad, s amely nagyságot akkor sem veszíti el, amikor magára veszi az emberi természet alsóbbrendűségét. Azt is kijelenti, hogy Jézus a dávidi dinasztia királya lesz, akit Isten küld, hogy megtarthassa ígéretét az üdvösségről; s hogy az Ő Királysága örökké tart, mivel az Ő embersége örökre kapcsolatban marad az Ő istenségével; s hogy a „Magasságbeli Fiának fogják hívni”, azaz valóban a Mindenható Fia lesz, amit a nyilvánosság előtt elismer, azaz a Gyermek lesz az Isten Fia.

Az arkangyal hírüladása felidézi az ősi próféciákat, amelyek előre elmondták ezeket a kiváltságokat. Mária, aki járatos volt a Szentírásban, világosan megértette, hogy ő az Isten Anyja lesz.

34-38. Ezt a szakaszt kommentálva II. János Pál így szólt: „’Virgo fidelis’ a hívő Szűz. Mit jelent Mária ezen hite? Milyen dimenziói vannak ennek a hitnek? Az első dimenziót keresésnek hívjuk. Mária hívő volt mindenekelőtt, amikor elkezdte szeretően keresni magában és a világban Isten tervének mély értelmét. ’Quomodo fiet?’ Miképpen lesz ez? - kérdezte a Híradás Angyalát […].”

„Hitének második dimenzióját elfogadásnak, beleegyezésnek nevezzük. A ’quomodo fiet?’ Mária ajkán ’fiat’-tá változik: Legyen, kész vagyok, elfogadom. Hitének ez a döntő pillanata, az a pillanat, amelyben az ember rájön, hogy sohasem fogja teljesen megérteni a ’hogyan’-t: ami Isten tervében van, az sokkal inkább a misztérium területe, mint a világosságé; azaz akárhogy is próbálja az ember, sohasem sikerül neki teljesen megértenie […].”

„A hit harmadik dimenziója a következetesség, hogy annak megfelelően élünk, amiben hiszünk; hogy átalakítjuk a saját életünket ragaszkodásunk tárgyához. Elfogadni inkább a félreértéseket, az üldöztetést, minthogy törés legyen aközött, amit teszünk, és amit hiszünk: ez a következetesség […].”

„Azonban minden hitnek át kell mennie a legnagyobb próbatételen, azaz az idő múlásán. Tehát a hit negyedik dimenziója az állhatatosság. Könnyű állhatatosnak lenni egy-két napig. Azonban nehéz és jelentős dolog állhatatosnak lenni egy egész életen át. Könnyű állhatatosnak lenni a lelkesedés órájában, azonban nehéz annak lenni a megpróbáltatás órájában. És csak az egész életen át tartó állhatatosságot nevezhetjük hitnek. Máriának az angyali üdvözletkor elhangzott ’fiat’-ja abban a csendes ’fiat’-ban lelte meg teljességét, amit a kereszt lábánál ismételt meg.” (Mexikóváros katedrálisában mondott homília, 1979. január 26.)

34. Mária feltétlenül hitt az arkangyal szavaiban; nem kételkedett, mint Zakariás tette (vö. 1,18). Az ő kérdése, „Miképpen lesz ez?” az ő készségét fejezi ki az Isten akarata iránti engedelmességre, még akkor is, ha első pillantásra ez ellentmondást von maga után: egyfelől, ő meg volt arról győződve, hogy Isten akarata, hogy szűz maradjon; másfelől itt Isten azt jelentette ki, hogy anyává fog válni. Az arkangyal kihirdette Isten titokzatos tervét, és ami lehetetlennek tűnt a természet törvényei szerint, az majd csak az Isten részéről történő egyedülálló beavatkozás által fog érthetővé válni.

Mária azon elhatározása, hogy szűz marad, bizonyára valami nagyon szokatlan volt, ami nem volt összhangban az Ószövetség alatt élő igaz emberek gyakorlatával, ugyanis, miként azt Szent Ágoston magyarázza: „különösen figyeltek Isten népének szaporodására és növekedésére, mivel azt jövendölték, hogy a világ Fejedelme és üdvözítője úgy fog megszületni; a szentek is arra kényszerültek, hogy a házasság jóságát használják ki.” ("De Bono Matrimonii", 9, 9). Ennek ellenére az Ószövetségben voltak néhányan, akik összhangban Isten tervével, cölibátusban éltek – pl. Jeremiás, Illés, Elizeus, és Keresztelő János. A Boldogságos Szűz, aki a Szentlélektől egy nagyon különleges ösztönzést kapott, hogy szüzességben maradjon, az Újszövetség első gyümölcse, amely felállítja a szüzesség elsőbbségét a házassággal szemben, miközben nem kisebbíti a házastársi állapot szent voltát, ami a szentségi szintre emelkedik. (vö. II. Vatikáni Zsinat, „Gaudium Et Spes”, 48).

35. Az „árnyék” Isten jelenlétének szimbóluma. Amikor Izrael a pusztában vándorolt, Isten dicsősége betöltötte a Szent Sátrat, és egy felhő fedte be a Szövetség Ládáját (Kiv 40,34-36). Amikor pedig Isten Mózesnek adta a Törvény tábláit, akkor is egy felhő takarta be a Sinai hegyet (Kiv 24,15-16); és Jézus Színeváltozásakor az Atyaisten hangja ugyancsak egy felhőből szólalt meg (Lk 9,356).

A Megtestesülés pillanatában Isten ereje beárnyékolta Miasszonyunkat  – Isten mindenhatóságának kifejezése. Isten Lelke – amely a Teremtés könyvének beszámolója szerint (1,2), a vizek felett lebegett, és a teremtésbe hozta az életet –  most leszáll Máriára. Tehát Mária méhének gyümölcse a Szentlélek műve. Szűz Mária, aki maga minden bűn szeplőjétől mentesen fogantatott (vö. IX. Piusz, „Ineffabilis Deus”), Isten új Szövetségének Ládájává vált. Ez az a misztérium, amit minden nap felidézünk az Úrangyala során.

38. Amint megtudta Isten tervét, Miasszonyunk azonnali engedelmességgel és fenntartások nélkül meghódolt Isten akarata előtt. Megvalósította azt az aránytalanságot, amivé lenni készül – Isten Anyjává –, és ami most ő – egy asszony. Akárhogy is, ezt Isten akarta, hogy megtörténjen, és számára semmi sem lehetetlen; tehát senki sem állhat útjába. Így Mária, alázatossággal és engedelmességgel egyesülve, tökéletesen alávetette magát Isten elhívásának: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

„Ennél a szűzi mondat varázsánál lett az Ige testté” (Szent Escriva, „Szent Rózsafüzér”, első örvendetes titok). Mária tiszta testéből Isten egy új testet formált meg, a semmiből lelket teremtett, és maga az Isten Fia egyesült ezzel a testtel és lélekkel: ezt megelőzően Ő csak Isten volt, most már Isten is, és ember is. Mária most már az Isten Anyja. Ez az igazság hittétel, amelyet először az Efezusi zsinat (431) definiált. Ettől a ponttól kezdve az egész emberiség lelki Anyja is vált. Amit Krisztus a halálakor mondott – „íme a te fiad… íme, a te anyád” (Jn 19,26-27) – világosan hirdette azt, ami Názáret csendjében következett be. „(Mária) nagylelkű „fiat”-jával, a Szentlélek munkája által Isten Anyjává vált, de az élő emberek anyjává is, illetve, befogadva méhébe az egyetlen Közvetítőt, a Szövetség valós Ládájává és az Isten valós templomává is.” (VI. Pál, „Marialis Cultus”, 6).

A Hírüladás története úgy mutatja be a Boldogságos Szüzet, mint a „tisztaság”, az „alázatosság” („íme, az Úr szolgálóleánya”), az „őszinteség” és az „egyszerűség” („Miképpen lesz ez?”), az „engedelmesség” és az „eleven hit” („Legyen nekem a te igéd szerint”) tökéletes modelljét. „Követve példáját az Isten iránti engedelmességben, megtanulhatunk gyengéden szolgálni anélkül, hogy rabszolgákká lennénk. Máriában nem találjuk meg az ostoba szüzek pózolásának a legkisebb nyomát sem, akik engedelmeskednek, de meggondolatlanul. Miasszonyunk figyelmesen meghallgatja, hogy mit akar Isten, elgondolkodik azon, amit nem értett meg teljesen, és megkérdezi azt, amit nem tud. Aztán teljesen odaadja magát az isteni akaratnak: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”. Hát nem csodálatos? A Boldogságos Szűz, minden tettünkben tanítónk, megmutatja nekünk, hogy az Isten iránti engedelmesség nem rabszolgaság, mert nem kerüli meg a lelkiismeretet. A bensőnkben kell felfedeznünk „Isten fiainak szabadságát” (vö. Róm 8,21)” (Szent Escriva, „Es Cristo que pasa”, 173).

(Fel)

Forrás: The Navarre Bible: St. Luke (The Navarre Bible: New Testament), University of Navarre, Scepter Publishers, 1991. (2. kiadás)

A szentírási szöveg a Káldi-Neovulgatából származik (Szent Jeromos Bibliatársulat, 1999).

[Fordította: Pozsonyi Gábor Attila]

© Minden jog fenntartva.